Úgy látszik, nálam össze van ömlesztve többféle kozmológiai kirakós darabkái. Kösz hogy segítesz szétválogatni őket. Ha már külön összeáll egy kép, vagy több is, talán közös nevezőre jutok velük. De addig is jól elvagyok ezzel itt a fórumon. ;-)
Te az "anyagtalan téridőről" akartál beszélni. De mit értesz ez alatt? Így válaszoltál:
"Szerintem az a skalártér, amiből még nem csapódott ki az anyag."
Nem "skalártér" az, amit mondani akartál, hanem "skalármező"!
Mert a "tér" fogalmát fenntartjuk a történések geometriai színpada számára.
A "mező" pedig egy, a színpadon megjelenő fizikai jelenség.
A skalármezők nagyon sokfélék lehetnek, és sokféle térbeli eloszlást mutathatnak. Csak a legegyszerűbb fajtájuk az, ami egyetlen konstans számmal, a kozmológiai konstanssal jellemezhető, tehát ez az a skalármező, aminek nincs semmiféle speciális eloszlása, hanem mindenütt egyforma. Willem de Sitter vizsgálatai szerint kiderült, hogy az áltrel szerint teljesen üres téridő nem lehetséges, ha nincs benne semmi más, akkor csak egy ilyen kozmológiai konstans feltételezésével kapunk az elméletből ellentmondásmentes eredményt.
Ebből a kozmológiai konstansként viselkedő skalármezőből viszont sohasem csapódik ki semmiféle anyag. Ez a de Sitter tér még nem is okvetlenül kezd inflációba, lehet, hogy örökre statikus marad.
"Olyan fluktuáció van benne, amiből sugárzás alakul ki."
Ez az üres fotonmező, a kvantummező elmélet egyik alapfogalma (a többi részecskemező mellett). Amiben nincsenek gerjesztések, ám a kvantumelmélet szerint az üres mezőknek is van zérusponti energiájuk, ezek valósulnak meg a vákuumfluktuációkban.
Ahhoz viszont, hogy valódi fotonok, azaz sugárzás gerjesztődjön benne, külső energiára van szükség. Valaminek gerjesztenie kell.
Az modern kozmológia szerint ez a gerjesztés az Univerzumot felfúvó skalármező energiájából származott, az infláció végén.
De mitől kezdődött a felfúvódás? Mint mondtam, úgy általában nem szükségszerű, hogy egy skalármező inflációt okozzon. Hogy ez meginduljon, ahhoz ritka erős skalármezőre van szükség. Ám az a kozmológiai konstans, aminek üres téridőben való szükségszerű megjelenését de Sitter kimutatta, nem jelent ilyen erős skalármezőt. Ehhez egy plusz feltételezésre van szükség, mégpedig arra, hogy az a konstans nem egy egy egyszerű relativitáselméleti konstans, hanem azt egy olyan skalármező valósítja meg, ami alá van vetve a kvantumfizika törvényszerűségeinek is, tehát még ha teljesen gerjesztetlen is, akkor is van egy zérusponti fluktuációja. Ezután már csak várni kell, évmilliárdok quintrillióit, vagy ki tudja mennyit, Hisz a fluktuáció átlagos értéke ugyan kicsi, de (mint minden véletlenszerű folyamatban) előfordulnak benne nagyobb csúcsok is. Nagyon ritkán, nagyon nagy csúcsok. S egy igazi véletlen Gauss folyamatban nincs erre semmiféle felső korlát. Elég sokat várva kapunk valahol pl. olyan csúcsot is, ami egy kb. 10 Planck átmérőjű térrészen belül mindenhol eléri a kb. 10 Planck energiát. A számolások szerint egy ilyen térrész inflációjának következményei 13.8 milliárd évvel később kb. olyan Univerzumhoz vezetnek, amiben élünk.
Egy atomon belül a részecskék közel fénysebességgel cikáznak. Gyakorlatilag "jelen" vannak abban a térfogatban amit atomként lokalizálunk.(határozatlansági reláció) ;-)
Amit még nem ismerünk, a modellezéssel próbáljuk valóssá tenni, megismerni. A részemről alkotott modell szerint, a diszkrét elemekből álló téridő struktúra a valóság létalapja. Minden keletkező és eltűnő dolog belőle származik, és beléje távozik. Az összekötő „fonal”, az egymásba ágyazottság, a csatoltság az elemi részek között. Az egyetlen örökkévaló, megújuló struktúra annak ellenére, hogy kvantumai a legrövidebb ideig létezők. Nem tudom elképzelni az anyag háttérnélküliségét, mivel a semmit csak elképzelni lehet. :)
Wictor Charon magyar ezoterikus kutató szerint egyaránt használando a részecske a hullám és a fonál szó.Ez utóbbi azt jelenti hogy mindegyik kvantum izé mindegyik másikkal az összessel direkt összeköttetésben van mintha egy fonál szalag lenne közöttük.Nem tulzás ez igy ?
Az egyiket szóban kaptam, mert nyomtatva adtam át.
A másikat emailban küldtem el, erre ez a válasz jött:
"Kedves ....!
Nagy élvezettel olvastam el novelládat, amely tökéletes képet nyújt a mai, tudománynak nevezett csalás-sorozatról, és a „tudomány” jövőjére vonatkozó jóslataid is tökéletesek. Gratulálok."
Ez egy sci-fi novella, amely egy távoli bolygón játszódik, de valójában a földi tudomány mai állapotról szól.
Egyelőre csak szűk körben jelennek meg. Tudományos érdeklődésű ismerősöknek szoktam elküldeni, kinyomtatva és összefűzve, vagy elektronikus formában. Kíváncsi vagyok a visszajelzésekre.
Az egyikről művemről most kaptam két nagyon pozitív véleményt.
Majd egyszer te is elolvashatod. Nem hiszem, hogy olyan öreg lennél, hogy ne érnéd meg a publikálást. Bár, ha a gondolkodásod alapján ítélném meg a korodat, akkor kb. 80-re tippelnék.
