Főleg Európa népeinek genetikai összetételéről, ami történelem során folyamatosan változott szól a topik. A neandervölyiektől kezdve. A történelmi összefüggéseken van a hangsúly.
A CSOPORT ARRA A KÖVETKEZTETÉSRE JUTOTT, HOGY EZ CSAK ÚGY MAGYARÁZHATÓ, HA „LEGALÁBB EGY HÁZASSÁGON KÍVÜLI GYERMEK" SZÜLETETT BEETHOVEN KÖZVETLEN APAI LESZÁRMAZÁSI VONALÁN.
A tanulmány megállapítja, hogy ennek az eseménynek a belgiumi Kampenhoutban született Hendrik van Beethoven 1572 körüli fogantatása és a bonni születésű Ludwig van Beethoven hét generációval későbbi 1770-es fogantatása között kellett történnie.
Hát ez az. Többször jöttem már vele: a 20. sz. előtti világban az EU-s kultúrkörben a gyerekek cca 15%-ának más volt a biológiai apja, mint a névszerinti. Ami pontosan azt jelenti, hogy a legtöbb családban 6 - 7 generációként felbukkant egy kakukkfióka.
Beethoven’s mitochondrial DNA haplogroup is H1b1+16,362C, plus a private mutation at C16,176T. Perhaps in the future, Beethoven’s additional private mutation will become a new haplogroup if other members of this haplogroup have it as well. If you have tested your mitochondrial DNA, check and see if Beethoven is on your match list. If you haven’t tested, now’s a great time.
According to the academic paper, Beethoven’s Y-DNA haplogroup is I-Z139, but when viewing Figure 5 in the paper, here, I noticed that Beethoven’s detailed haplogroup is given as I-FT396000, which you can see in the Discover project, here.
A kutatók elemezték Beethoven ma Belgiumban élő rokonainak genetikáját is, de nem találtak egyezést a híres előddel. A családfaelemzés tanúsága szerint némelyikük apai ágon ugyanattól a kései 16. századi – korai 17. századi őstől származik, mint Beethoven, azonban egyikük Y-kromoszómája sem felel meg az autentikus hajtincsekben találttal.
A CSOPORT ARRA A KÖVETKEZTETÉSRE JUTOTT, HOGY EZ CSAK ÚGY MAGYARÁZHATÓ, HA „LEGALÁBB EGY HÁZASSÁGON KÍVÜLI GYERMEK" SZÜLETETT BEETHOVEN KÖZVETLEN APAI LESZÁRMAZÁSI VONALÁN.
„A DNS és az archív dokumentumok összevetése során eltérést figyeltünk meg Ludwig van Beethoven törvény szerinti és biológiai leszármazása között" – erősítette meg Maarten Larmuseau, a Leuveni Katolikus Egyetem genetikai családfakutatója.
A tanulmány megállapítja, hogy ennek az eseménynek a belgiumi Kampenhoutban született Hendrik van Beethoven 1572 körüli fogantatása és a bonni születésű Ludwig van Beethoven hét generációval későbbi 1770-es fogantatása között kellett történnie. Bár Beethoven apjának származását illetően egy hiányzó keresztelési bejegyzés miatt már korábban felmerültek kételyek, a kutatók nem tudták biztonsággal megállapítani, hogy az említett házasságon kívüli gyermekszületés pontosan melyik nemzedékben esett meg. Begg hozzáfűzte: „Reméljük, azáltal, hogy Beethoven genomját nyilvánosan hozzáférhetővé tesszük, illetve ha sikerül pár további autentikus hajfürtöt hozzáadnunk a kronológiai sorhoz, a komponista betegségét és leszármazását illető további kérdéseket is meg fogjuk tudni egyszer válaszolni."
Eddig meglehetősen keveset tudunk arról, hogy milyen genetikai változások előzték meg a hsziungnuk és a mongolok térnyerését Belső-Ázsiában.
Egy új tanulmányban a szerzők azt vizsgálják, hogy milyen genetikai, szociopolitikai és kulturális változások kísérték az eurázsiai sztyeppei birodalmak kialakulását – számol be a Phys.org. A szakértők 214 olyan személyt vizsgáltak, akik egy 6 ezer éves periódusban éltek. A csapat úgy véli, a korszak változásai előkészítették a hsziungnuk és a mongolok birodalmának megszületését.
A bronzkor végétől a középkorig a térségben több jól szervezett nomád állam is kialakult. Az időszámítás előtt 209 és időszámítás szerint 98 közötti Hsziungnu Birodalom, illetve a 916 és 1125 között formálódó Mongol Birodalom óriási hatást gyakorolt a régióra, a genetikai vizsgálatok hiánya miatt ugyanakkor viszonylag keveset tudni a korszakról. A Choongwon Jeong, a Max Planck Történelmi Intézet munkatársa által vezetett nemzetközi csapat az időszámítás előtt 4600 és az időszámítás szerint 1400 közötti maradványokat vizsgált, a leletek 85 mongóliai és három orosz lelőhelynél kerültek elő.
A holocén kor közepén a helyi sztyeppéken ősi északkelet-ázsiai, illetve ősi észak-eurázsiaiaktól származó vadászó-gyűjtögető népek éltek, időszámítás előtt 3000 körül azonban az afanaszjevói kultúra terjedésével megjelent a tejgazdálkodó pásztorkodás. Ezen csoport a Jamnaja-kultúra Fekete-tenger partvidékén élő pásztorokhoz köthető. Bár a korai népvándorlásnak nem volt jelentős genetikai hatása, komolyan átalakította a térség kultúráját.
A bronzkor végén és a vaskor elején Mongólia nyugati, északi és déli populációi jól elkülönültek, és ez több mint egy évezreden át így is maradt. A mobilitás növekedésével – amely feltételezhetően a lovaglás elterjedésének köszönhető – ugyanakkor elkezdtek genetikailag is keveredni a helyi népek. A Hsziungnu Birodalom létrejötte egyidős ezzel a folyamattal. A mongolok korára a kelet-eurázsiai származás vált dominánssá, az északkelet-ázsiai pedig szép lassan eltűnt. A birodalom korának végére a térség genetikai összetétele stabillá vált, ezzel közel megegyezik a modern mongolok genetikai profilja.
Az archeogenetikai vizsgálatokat jelentősen megkönnyítő új módszert dolgoztak ki a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) és a Szegedi Biológiai Kutatóközpont munkatársai az MKI Archeogenetikai Kutatóközpontjával együttműködve - tájékoztatta a felsőoktatási intézmény közkapcsolati igazgatósága csütörtökön az MTI-t.
A közlemény szerint az egyik legrangosabb genetikai szaklapban, a BMC Genome Biology folyóiratban közzétett új módszer áttörést jelent a vizsgált minták közötti rokonsági kapcsolatok azonosításában.
A rokonsági analízis korábban nagy bizonytalanságok mellett is csupán másodfokig - nagyszülő-unoka kapcsolatig - volt lehetséges. Ezzel szemben a correctKin nevet viselő új módszerrel akár negyedfokú - ükszülő-ükunoka - rokonságig is megbízhatóan azonosíthatók a kapcsolatok, akár erősen károsodott régészeti, vagy igazságügyi mintákból is, amikor a rendelkezésre álló genetikai minták átfedése kevesebb, mint 10 százalék.
A MÓDSZER EGYIK NAGY ELŐNYE, HOGY KÖZVETLENÜL A POPULÁCIÓ GENETIKAI ANALÍZISEKNÉL HASZNÁLT TIPIZÁLT ADATOKBÓL DOLGOZIK, ÉS AKÁR TÖBB EZER MINTA GYORS, EGYÜTTES ANALÍZISÉRE IS ALKALMAS.
Az összes megjelent archaikus teljes genom adatot tartalmazó és gyorsan bővülő Allen Ancient DNA Resource (AADR) adatbázisnak köszönhetően a rokonsági analízisnél kiemelkedően fontos referencia adatok is rendelkezésre állnak.
A cikk egyik szerzője, Neparáczki Endre, a Magyarságkutató Intézet Archeogenetikai Kutatócsoportjának igazgatója, az SZTE Genetikai tanszékének munkatársa több középkori magyar uralkodó és Mátyás király azonosításán is dolgozik kutatócsoportjával.
A székesfehérvári osszárium megnyitásával, és a modern archeogenetika segítségével lehetőség nyílt arra, hogy az ott őrzött csontmaradványokból DNS-mintát nyerjenek ki a szegedi laborban. Eddig Antiókhiai Anna (1153-1184), III. Béla magyar király első feleségének csontjai után Szent László király (1040-1095) földi maradványait, valamint feltételezhetően Halicsi Endrét (1210-1234) vagyis András magyar királyi herceget is sikerült azonosítani - áll a közleményben.
"„Bár a kommunikáció kialakulásának pontos forgatókönyvét valószínűleg senki nem fogja tudni megalkotni, az azonban biztosnak látszik, hogy a Homo erectus agymérete és alkata is alkalmas volt arra, hogy egy protonyelv ki tudjon fejlődni, valamint a konfrontatív dögevéshez szükséges kooperáció meg tudjon jelenni. Ez volt a kezdete annak a folyamatnak, amelynek eredményeképpen egymást segítve alakult ki kiugróan jó kommunikációs és kooperációs képességünk, ami végül a Föld – nem túl jó – urává avatott minket. A folyamat, amelyet valahol Kelet-Afrikában a dögökért való versengés indított meg, Shakespeare-szonettekig és Babits-versekig vezetett. Kétmillió évbe telt, de hát minden kezdet nehéz” – összegezte a kutató."
Az első vadászó-gyűjtögetők körülbelül 45 ezer évvel ezelőtt érkeztek a Európába Afrikából, a Közel-Keleten keresztül, és még a legutóbbi jégkorszak leghidegebb időszakát is túlélték nagyjából 20-25 ezer évvel ezelőtt. A régészek leginkább a hátrahagyott leletekből ismerik a kontinens első modern embereit, de a kevés fennmaradt fosszília miatt nem sokat tudunk a vándorlásukról és kapcsolataikról.
Hogy erre fényt derítsenek, kutatók most összeállították az ősi vadászó-gyűjtögetők genomjainak eddigi legnagyobb adatbázisát: 356 olyan ember genomját elemezték, aki 35 000–5000 évvel ezelőtt élt a mai Eurázsia 34 országában. Eredményeiket a Nature-ben tették közzé szerdán.
A kutatás váratlanul felfedte, hogy az Európában kb. 33-26 ezer évvel ezelőtt elterjedt gravetti kultúra két genetikailag különböző csoportból állt, annak ellenére, hogy fegyvereik és műalkotásaik hasonlítottak egymásra.
A korábban ismeretlen gravetti vonalnak a Fournol nevet adták franciaországi lelőhelye után. Ez a legkorábbi ismert élőhelye ennek a genetikai csoportnak, amely a mai Franciaország és Spanyolország területén élt. A másik vonalat cseh lelőhelye, Věstonice után kapta a nevét, az ebbe tartozók élőhelyének területe a mai Csehországtól Olaszországig húzódik.
A Fournol csoport Európa legősibb ismert vadászó-gyűjtögető kultúrájától, a 43-33 ezer évvel ezelőtt élt aurignaciaktól származtatható, míg a věstonicei vonal tagjai a mai Nyugat-Oroszország területén élt kostyonki és sungir csoportok leszármazottai voltak.
A két vonal között kulturális különbségek is akadnak, például míg előbbiek barlangokban temették el a halottaikat, és esetenként rituálisan fel is darabolták az elhunytak csontjait, addig az északabbi társaik személyes tárgyakkal és díszekkel együtt temetkeztek, barlangokban vagy a szabadban. Az viszont közös bennük, hogy szem- és bőrszínük egyaránt sötétebb volt, mint a legtöbb későbbi genetikai vonal tagjainak.
A legfontosabb különbség azonban mégis az, hogy míg a Fournol genetikai jegyei túlélték az utolsó jégkorszaki maximumot, amelynek legalább 20 ezer éve alatt Spanyolország és Dél-Franciaország területén húzódtak meg, mielőtt északkelet felé terjeszkedni kezdtek, addig a věstonicei vonal kihalt.
Korábban úgy vélték, hogy az Appennini-félsziget a legutóbbi jégkorszak csúcsán menedéket nyújtott a gravettieknek, és az ott élők végül megalkották az epigravetti kultúrát, de az új eredmények szerint a věstoniceiek már genetikailag nem mutathatók ki az utolsó glaciális maximum után. A friss tanulmány szerint az epigravettiek valójában olyan balkáni csoportoktól származtak, amelyek már 17 ezer évvel ezelőtt elfoglalták Itáliát.
Az erdei zsákmányok vadászatára specializálódott epigravettiek kb. 14 ezer éve kezdtek terjeszkedni délről észak felé, és lassan kiszorították a magdaléniakat, akik sztyeppén élő rénszarvasokra vadásztak. Ennek előzménye egy hirtelen felmelegedés, amely azzal járt, hogy a sztyeppék helyén Európa-szerte terjedni kezdtek az erdők, így az epigravettiek is egyre északabbra törtek.
Tényleg érdekes, 500 új minta, ráadásul nemcsak genetikai vizsgálat lesz, más módszereket is bevetnek, mint a stronciumos vizsgálat. Meg ha jól értem, ezt egy cég szponzorálja.
....The research project will focus on Italy and the people who lived there during the first millennium BC, before the rise of the Roman Empire. The study will be based on a large collection of material with samples from approximately 500 individuals who lived there during that time...
A hunokról mondják még ma is az elvágyódók, hogy "magyarok" voltak. De ha igazoltan (jobbára) szarmaták, akkor mégse magyarok. Mást kell kitalálni. Pl. hogy "besodortak" magyarokat is a szarmata hunok, stb. a KM-be, aztán 50 év teltével ők visszamentek, szerencsétlen magyarokat meg itt hagyták ...De több variáció is kidolgozásra kerül majd a hunok genetikájának tisztázása után, főleg olyan változatok, amelyek ugyan "nem igazolhatók de nem is cáfolhatók". Tudniillik az utóbbi megoldások száma végtelen, így a "remény" szüntelenül lebegtethető, tankönyvekbe vehető (Szabados), és hasonló, adott állami szervektől havi apanázst biztosítandó.
Furthermore,thelimited contribution from ancientGöktürkfoundinmodernTurkic‐speaking populations onceagainvalidatesaculturaldiffusion model over a demic diffusionmodelforthespreadofTurkiclanguages.
Ami érthetővé teszi. hogy a 1/ magyar nyelvet (népet) miért nem darálták be a törökök (nem volt elég "idő", stb. rá, de a kulturális hatás már erőteljesen jelentkezett) és 2/. ugyanilyen okból a (kevés) honfoglaló miért tudta nyelvileg asszimilálni az (esetleges) KM-i (kevert etnikumú) honos lakosságot.
Kiegészítettük egymást :) Az én cikkem egy magyar nyelven írt bulváros anyag a legérdekesebb részéről, a rokonházasságról. Az általad linkelt tanulmányban többről van szó, a genetikai átalakulásról a neolit kortól vaskorig.
Ancient DNA reveals admixture history and endogamy in the prehistoric Aegean
Abstract
The Neolithic and Bronze Ages were highly transformative periods for the genetic history of Europe but for the Aegean—a region fundamental to Europe’s prehistory—the biological dimensions of cultural transitions have been elucidated only to a limited extent so far. We have analysed newly generated genome-wide data from 102 ancient individuals from Crete, the Greek mainland and the Aegean Islands, spanning from the Neolithic to the Iron Age. We found that the early farmers from Crete shared the same ancestry as other contemporaneous Neolithic Aegeans. In contrast, the end of the Neolithic period and the following Early Bronze Age were marked by ‘eastern’ gene flow, which was predominantly of Anatolian origin in Crete. Confirming previous findings for additional Central/Eastern European ancestry in the Greek mainland by the Middle Bronze Age, we additionally show that such genetic signatures appeared in Crete gradually from the seventeenth to twelfth centuries BC, a period when the influence of the mainland over the island intensified. Biological and cultural connectedness within the Aegean is also supported by the finding of consanguineous endogamy practiced at high frequencies, unprecedented in the global ancient DNA record. Our results highlight the potential of archaeogenomic approaches in the Aegean for unravelling the interplay of genetic admixture, marital and other cultural practices.
A második hullám sokkal sikeresebb volt. Az ott élő nagyobb testű állatoknak viszont biológiai katasztrófát jelentettek, csak azok élték túl akik szaporább fajták, mint a bölények.
Pont a napokban kezdetem el nézni egy amerikai dokumentumfilm-sorozatot, amely az amerikai őslakosság 1492 előtti történelmével foglalkozik. Az egész sorozat kb. háromórás, angol nyelvű, de lehet hozzá angol feliratozást is beállítani.
A lényeg, ami eddig lejött, hogy két fő ősi bevándorlási hullám volt, az egyik tengerparti úton, a Csendes-óceán partvidékén, a második pedig Kelet- és Közép-Szibériából és az ún Beringiából az ún. jégmentes folyosó (Icefree Corridor) megnyílása után szárazföldi úton, az észak-amerikai kontinens belsejében.
Ez a két ősi csoport nyilván hogy nem teljesen ugyanazokkal a népességgenetikai markerekkel rendelkezett, de ebben a témában még további kutatásokra van szükség.
