Igen, pontosan 5 év alatt sikerült végigjárni. (Na jó, néhány óra eltéréssel, mert 2017-ben reggel indultunk Regécről, most pedig délután érkeztünk oda. :-)) Ezért szerveztem éppen augusztus 13-ra az utolsó túrát. És még arra is figyeltem, hogy ugyanott pecsételjek, mint ahol 5 évvel ezelőtt!
A júliusi négynapos túra második napján Gércéről indultunk, koptattuk az aszfaltot a Farkas-erdőben, felmásztunk a káldi kilátóba, ebédeltünk egy magaslesen, végül pedig kavicságy helyett porba süppedve értünk be Hosszúperesztegre.
De ha nem vagy a nyakatekert megoldások ellen, s a komfortot is ki szeretnéd maxolni, akkor az autóval csak Óhutáig menjetek, onnan a reggeli busszal át Újhutára, így a nap végén csak le kell gurulni a bicóval Regécről Óhutára. Ha jól láttam, mind hétköznapokon, mind szabadnapokon, mind pedig munkaszüneti napokon van busz 7-8 között Óhuta és Újhuta között.
S ha tetszik a terv, s a bringát csak emiatt vinnéd magatokkal, akkor jelzem, hogy így már esetleg egy rollerrel is meg lehet úszni a lejtőzést. ;-)
Anno - saját magamat értékelve - bravúros logisztikákat hoztam össze, hiszen az 1 napos túrákat erőltettem mindhárom kéken, ezért igazán lenyűgöz a bicikli beemelése az egyébként autóval megközelített gyalogtúra logisztikájába.
S akár véletlen ez, akár tudatosan tervezted így, de mivel Regéc durván 100 m-rel magasabban van, ezért a tekerés sem lesz tekerés az első 6-7 km-en, csak egy kb. 200 m-nyi szintvesztéssel járó gurulás. A maradék pár kilométeren azért lesz egy kis küzdelem felfelé Újhutára, de ennyi kell is a nap végére. :-)
Kérdezd meg a Veronika Vendégházat. Nekem nagyon szimpatikusak voltak, amikor megszálltam, könnyen kinézem belülük, hogy megtárgyalható velük ilyen fuvar.
Köszönöm a válaszokat! Hétfőn felhívom az önkormányzatot. Ha nem tudnak segíteni, akkor marad a biciklis körtúra. (Két gyerekkel megyek, gyalog plusz 10 km már sok lenne.) Reggel Regécen otthagyjuk a biciklit és a túra végén visszatekerek az autóért Újhutára.
Mi - igaz, hogy elég régen, 2011-ben - egyben toltuk le Aggtelekig. Egy-egy éjszakára is tudtunk szállást foglalni, bár volt benne "Irénke nénis" Felsővadászon és szuper szállás Tornabarakonyban. Minden esetre meghatározó élmény volt a környék, azóta 7-szer mentem vissza csillagtúrázni, vagy pihenni.
Mi a Zemplént - lassan majd' 20 éve - egyben jártuk végig. Autó nélkül. Persze szabadságot vettünk ki.
Egy helyen laktunk, Sárospatakon, vagy 9 éjszakát viszonylag közel a buszhoz. Onnan buszoztunk erre-arra. Hétköznap mindenhol jobb a közlekedés. Meg hát a szállás is olcsóbb volt...
Ha nem jön össze a fuvar, lehet én is körtúrában gondolkodnék, a regéci vár alól a P4 jelzésen visszafordulva. Esetleg 5 km-t lehet lopni azzal, ha Újhuta és Óhuta között busszal mész (reggel odafelé, este visszafelé van járat). Kérdés persze a napi táv egészét tekintve, hogy az első nap hol térsz le a jelzésről? A Gerendás-réten, vagy még korábban, a Zsidó-réten?
A múltkori túrabeszámolódat köszönöm. A szőlőművelést (pontosabban, annak hiányát) említetted, ehhez fűznék pár gondolatot: nekem nem volt újdonság hogy a térség múltjának ez az eleme, Bódvaszilas címerében is szőlőfürt található, és a falutól délre, a Bódvára néző lejtőkön mai napig van egy-két parcella. Az Esztramos oldalában sokat kóboroltunk amikor Bódvarákón táboroztunk, és az élet, az idő múlása erről a hegyről néha eszembe jut. Az egyik alkalommal egy akácosban találtuk magunkat, melyben még ott korhadoztak a régi szőlőkarók, kivehetőek voltak az egykori sorok. Továbbhaladva omladozó présházhoz értünk. A házból pedig egy jegyzetfüzet került elő, melyben a gondos gazda feljegyzései voltak, mit, mikor vetett, milyen munkát mikor végzett el. Különös érzés volt egy nyilván évtizedek óta halott ismeretlen múltjába ilyen közvetlen módon belepillantani, és elképzelni, hogyan dolgozhatott azon, hogy termővé tegye azt a kis földdarabot, amit most már ismét a természet vett a birtokába.
Picit utánaolvastam a térség múltjának ezen részletének: A szőlőművelés kis méretű parcellákon folyt, magas minőséget (viszonyítva jobb adottságú borvidékeinkhez) sosem nyújtott. Azonban, borvidéki besorolása volt! A filoxéra után azonban töredék területet telepítettek újra (nagy volt az elvándorlás is), a maradék ültetvények pedig a XX. század második felében tűntek el (a lakosság ipari foglalkoztatása miatt a fiatalok már nem vették át a művelést, illetve részben a városokba is költöztek). A kicsi birtokméret miatt ezek a szőlőterületek sosem voltak kollektivizálva, így nem akadt olyan termelőszövetkezet sem, mely nagyüzemi gazdálkodásban gondolkodva telepített, vagy újított volna fel szőlőket.
A konkrét kérdésedre nem tudok válaszolni, de a logisztikai probléma ismerős. Ezért (is) teljesítettem annak idején ezt a részt egyben, sátorozva; a Zemplénben egyszerűbb így. Ha nem találsz megfelelő szállást (fuvart), akkor azt javasolom, hogy bízd rá magad a véletlenre/szerencsére és stoppolj. Regéc és Újhuta között csak kb. 10 km a távolság. Ez még akár le is gyalogolható, még úgy is, hogy előtte végigjártad a kéken az Újhuta-Regéc távot. De szerintem fel fognak venni.
Mivel a kocsid Újhután van, így mindegy, hogy mikor érsz oda, ha nem jön be a stoppolás, akkor is ráérsz odaérni. Ha gyerekkel mész vagy ilyesmi, akkor persze nem annyira opció a "gyalogolj még 10 km-t" dolog.
A Sátoraljaújhely - Nagy-nyugodó - Regéc OKT szakasz autóval nehezített logisztikáját próbálom kitalálni. Első nap lenne Újhuta (autóval) - Sátoraljaújhely (busz, vonat) - Újhuta, második nap pedig Újhuta - Regéc. Van valakinek tapasztalata, hogy van olyan szállás Regécen vagy Újhután, ahol vállalnak egy Regéc-Újhuta fuvart is?
Elcsúsztam a hír közlésével, de ami késik az nem múlik. Múlt vasárnap délután Balatonlelle forgatagában adtam át nagypapinaka jól megérdemelt jelvényt, melyet a DBV lejárásával érdemelt ki. Összesen három túranap alatt járta le a 111 kn-es távot. Kötetlen baráti beszélgetés közben érintettük az élet nagy dolgait is, de elsősorban a túrázás világa vitte a prímet. Értelemszerűen kicsiny közösségünk is szóba került pár alkalommal. Ígéretet csikartam ki nagypapiból,hogy egy összefoglalóban itt is ossza meg élményeit, negatív és pozitív tapasztalatait. Ezen a fórumon is lengetem a kalapom és a fanfárok is harsognak!
Most hogy a gyerekek már ritkán (vagy egyáltalán nem) tartanak velem, nekem is megszaporodtak a magányos utak. Ez nem is baj. Talán éppen emiatt viszont jobban értékelem, ha egy vagy több túratárssal együtt megyünk. Ugyanaz az útvonal is más lehet társaságban. A lényeg az, hogy menjünk. :-)
Igen, úgy alakult, hogy ezeket most egyedül nyomom, illetve nyomtam.
Mondjuk a zarándokút - szerintem - inkább magányos műfaj, talán a lelki elmélyüléshez jobban illik (bár én nem ilyen megfontolásból jártam elsősorban a Szt. Jakab utat).
Ez nem jelenti azt, hogy mindig egyedül túrázom, de kétségtelen, most ezek vannak többségben. Főleg az útvonalkövető túráknál egyszerűbb a logisztika miatt is (néhányunkon kívül azért elég nehéz rávenni emberkéket hajnali 4-es indulásra), na meg néha igencsak ki kell lépni a komfortzónából. Nekem azért kell ez néha.
Miután június végén Aggteleken lepecsételtem az igazolófüzetemet, már csak két szakasz hiányzott a kéktúrából. Az egyiket ezek közül egy családi nyaralás során jártuk végig a fiaimmal. Az első túranapon késő délután indultunk Sárvárról, napoztunk a kerékpárúton, elzarándokoltunk Sitkére, belesüllyedtünk a kavicságyba, de még így is sötétedés előtt beértünk Gércére.
"azóta sikerült beszuszakolni valami kevésbé meleg napba a Rajka-Wolfsthal-t?"
Abba nem, de egy nagyon meleg napba igen. :-)
Bevallom, nem tudom, mi van a köztes szakaszokon. Szerintem az már az én életembe nem fog beférni, nem is néztem utána. Viszont a Francia Út azért izgat, egy kolléganőm, aki tavaly augusztusban teljesítette, ódákat zengett róla. Na és persze a Mariazell-Csíksomlyó-Ezeréves határ.
Ha azt veszem, hogy a wolfsthali templomban van nagyon szép, saját pecsét, akkor azt feltételezem, hogy az osztrák szakasznak is lehet valamiféle adminisztrációja.
Van egy pár honlap, bevallom, én osztrák zarándokfüzetről nem találtam semmit (igaz, a fentiek miatt nem is nagyon kerestem...)
A magyarországi pecsétekről: Zarándokos, zarándokutas pecsétet adnak a füzet átvételekor a ZarándokZugban, Budakeszin (Fenyőfalvi keresztnél) van egy zarándokutas pecsét, de szerintem ez valami saját akció lehet, nem is szakaszhatár, kis kitérő is a jelzett útról (jól jelezve van a letérés). Tarjánban a templomban (buszmegállóval szemben) van hivatalos bélyegző, illetve Lébényben sikerült még beszerezni ilyet a látogatóközpontban az oklevéllel együtt.
Máriakálnokon a Gurító Teke klubban van a zarándokoknak szánt külön pecsét, szintén magánkezdeményezésben.
Máshol én hivatalos pecsétet nem találtam, kocsmákban adtak cégesek. Valószínűleg ha jobban utánajárok, azért egy-kettőt még sikerül beszerezni, de nincs olyan profin megoldva, mint a Kék körön. Amit le lehet tölteni excel listát a szálláshelyekről, ellátásról, pecsétekről, az eléggé elavult, valószínűleg a covid időszak is betett a szálláshelyeknek, sok nincs nyitva azok közül, ahol elvben lenne zarándokpecsét is.
Útközben - Budapest és Wolfsthal között - egyetlen zarándokkal találkoztam, egy kutyás hölggyel Mány és Tarján között. Igaz, itt ugye mindenki egy irányba járja az útvonalat. Az viszont meglepett, hogy többen is említették (útba eső plébániákon, kocsmákban), hogy zömében hölgyek járják az Utat.
Nem feledkeztem meg a beszámolóról, majd próbálok összeszedni valamit. Tatától nagyrészt eléggé AK-feeling egyébként egyrészt a síkvidéki jelleg és a tájhasználat miatt, aztán Győrtől még a hosszú folyógátas szakaszok is jönnek. Dehát nekem bejött az AK is, szóval ez is tetszett.
