Pl., csak egy ötletként, a császár nem akarta elvadítani a turkokat Bizánctól, mert számolt velük a számára nyugtalanítóbb bolgárok ellenében, de akár még a besenyők ellenében is, ha azok esetleg túl erőssé válnak.
(Mint ahogy később a kunokat "igénybe is vették" pont emiatt.)
(A besenyőket meg a ruszok ellen használták fel, lásd a Bizánccal általában szövetséges kazárokat megdöntő, no meg Bulgáriában is hódítgató Szvjatoszláv halála ...)
Működött ez, elég sokáig, csak aztán jött Manzikert (és majd - az előzőnél azért kisebb jelentőségű - Müriokephalon), aztán meg a felesleges latin intermezzo, no meg aztán a pusztát is átrendezte a mongol hódítás, (egymás ellen kijátszható) többszereplős helyett egyszereplőssé téve a pontuszi sztyeppét (is) ...
A besenyők geopolitikai szempontból élveztek elsőbbséget az adott korban, mint számtalanszor leírtam. Amit Gábriel egyházfinak mondtak, az meg arról tanúskodik, hogy a besenyők csúnyán elpáholták a "turkokat".
"Azt meg kiszámolták már páran, mennyi ment el hadseregre (illetve milyen bevételektől esett el a kincstár a munkáskezek elvonása révén "-
A besenyők felbérlésével milyen munkás kezeket vontak volna el ? A császár maga írta le, hogy a besenyőkkel Turkia féken tartható. Vajon amikor Bulcsú a tárgyaló asztalt csapkodta miért nem említette meg a császár ezt a lehetőséget ? Az avarokat meg más sztyeppei népeket kár ebbe a történetbe beleerőltetni. A császár politikai hipotézise egy merő ábránd volt. Az egész besenyő fölény Konstantinos fejébe létezett csak. A módszer meg adott volt,a császár politikai elképzelése alapján. A besenyők. csakhogy nem élt vele. Szerinted mert osztottak,szoroztak és így jobban jártak. Csakhogy akkor még nem tudta előre senki,hogy mennyi ideig fognak fizetni. Azt sem tudjuk mennyit. Mindenesetre egy száz évvel később élt bennfentes jókora suskát említ. Ami felettébb nagy összeg lehetett, ha ennyi idő múlva is megemlékeznek a tejelés tényéről. De ha a diplomáciai asztalnál a bizánci fél fenyegetőzik a lehetséges kellemetlen következményekkel, akkor -a császár meggyőződése szerint- semmibe. Arról például van adat,hogy a kora császár korban Varrus hülyesége miatt a germánok lemészároltak három profi római légiót Augusztus tombolt,mindenáron hadjáratban akart revánsot venni. Aztán lehiggadt majd osztottak szoroztak és rájöttek nem éri meg a hatalmas anyagi befektetés Germániáért. De ez egy teljesen más helyzet volt.
Egyik módszerrel sem oldották meg véglegesen a problémákat, de mindkét módszert felváltva alkalmazták. Azt meg kiszámolták már páran, mennyi ment el hadseregre (illetve milyen bevételektől esett el a kincstár a munkáskezek elvonása révén - nem véletlenül űztek mindenféle foglalkozást kvázi főhivatásszerűen még "a nagy választó"-ként emlegetett I. Frigyes Vilmos hadseregének tagjai is!), és mennyit tejeltek a különböző államok pl. az avaroknak. A történelem picit osszetettebb, szögletes barátom...
Nyilván a császárnak jobban megérte évtizedeken át fizetni mint a besenyőket felbérelni egy alkalomra,ha már Turkia állítása szerint annyira rettegett a kedvenceitől. De,lehet kristálygömbből megjósolta,hogy Bulcsú hamarosan elhalálozik, saját meggondolatlansága miatt.
Te nyilván jobban tudod, miért érte meg ezeknek a déli szomszédoknak (Kína, Perzsia, Bizánc) inkább pénzzel és luxuscikkekkel tömni a sztyeppeiek zsebét, mint háborúkat finanszírozni.
Tényleg ? VII. Konstantinosz vajon miért nem radíroztatta le Turkiát a térképről ? Ha már annyira rugalmas és körmönfont volt Azt a pénzt amit kiköhögött Tormáséknak,vajon miért nem a megsemmisítésükre fordította ? Helyette fizetett mint a köles és még is alázkodott a Harka előtt. Hol voltak a besenyők ? Pedig a nagy reálpolitikus császár titkos irományába velük akarta Turkiát féken tartani,mert állítólag Bulcsúék felettébb féltek a félig kangar brigádtól. A nagy diplomáciai rugalmasság meg részben abból állt,hogy kinek mennyire nyitotta ki Bizánc a pénzes ládát. A kijevi hercegnő is szépen hazahúzott amikor kevesellte a bizánci ajándékot. Konstantinos leírt valamit és pont az ellenkezőjét cselekedte. A körmönfont profik így szoktak cselekedni.
Igen, ezért nem igaz,hogy a görög diplomácia közömbös volt Turkiával. "Nem érdekelte őket." Legfeljebb a bizánci külpolitikában nem számoltak velük,ugyanis korábban beintettek a császár ajánlatára. Azonban nagyon is ügyeltek Turkiával való politikai kapcsolatra. A császár valóságos félistennek tartotta magát,nem nagyon állt közvetlenül szóba uralkodókkal A diplomáciai fogadásokon még a követek ültetési sorrend is fontos volt.
Sokszor, így Bizáncban is diszkréten csak ajándékoknaknevezték ezeket a gyakran évi rendszerességű juttatásokat, hogy a birodalom tekintélyén csorba ne essék.
A béke megváltása volt ez a letelepedett életmódot folytató birodalmak (Kína, perzsák, Bizánc stb.) részéről. Ha úgy tetszik, védelmi pénz. Semmi bonyolult dologra ne gondolj.
Most már csak azt a tényt kellene megmagyaráznod neked, meg a történészúrnak, hogy vajon miért fizetett óriási adót Konstantinos Turkiának. Ha már szerinted diplomáciailag nem érdekelte Bizáncot a magyar törzsszövetstég. A császár megalázkodott Bulcsú előtt. Nyilván közömbösek voltak számukra Tormásék. Nem kéne összekeverni Konstantinos politikai konstrukcióit a reál politikával.
"... a Maros-torkolat ... stratégiai fontosságú terület volt, melynek birtoklása az átkelőhelyek, kereskedelmi és/vagy hadi utak csomópontjában kulcsfontosságú lehetett. Amennyiben az általunk bemutatott sírok kronológiája helytálló ... a magyar honfoglalás ... a 9. század 60-as, 70-es éveitől megkezdődhetett." (Türk Attila–Lőrinczy Gábor–Marcsik Antónia, Régészeti és természettudományi adatok a Maros-torkolat nyugati oldalának 10. századi történetéhez, Archaeolingua Alapítvány–PPKE BTK Régészeti Tanszék–MTA BTK MŐT, Bp., 2015, 113)
Jeles műfordítónk, Képes Géza nem támogatja Árpád nevének 'árpácska', illetve átvitt értelemben 'életecske' magyarázatát (ahogy Attila nevének 'atyuska' magyarázatát sem). Szerinte a név előtagja a férfit, hőst jelentő er/ar, második fele pedig a közismert perzsa pād, melynek jelentése szerinte: 'védelmező, őrző', illetve 'állhatatos, szilárd, kemény; trón, hatalom, vagyon'. Így az Árpád jelentése 'Kemény Hős', 'Védelmező Hős', 'A Trón Hőse' vagy 'Sokbíró Hős' lenne. (Kőbe vésett eposzok, Helikon, Bp., 1982, 23-4)
Nem tudjuk, mikor zajlott a szlankameni (=sóskői) csata, legalábbis amelyikről Anonymus ír. A 9-10. századi honfoglalás egy hosszabb, többlépcsős, összetett folyamat volt.
A Képes Krónika egy biblikus hasonlattal megszépítette az eseményt, hogy Almasz-Álmos miért nem léphetett az új haza földjére.
1691-ben itt a törökök számára egy végzetes csata zajlott le, sőt innen haladt Marót felé a karlócai béke után a határ, az ún. Marsigli-vonal.
Стари Сланкамен
A vár a Duna jobb partján, annak egy lösztalajú, meredek oldalú, magaslatán található. A várhegyre felvezető földút csak terepjáróval közelíthető meg. A felvezető út egyébként az egykori kapu helyéhez vezet, melynek aljában kell leparkolnunk. Maga várdomb jelenleg egy térdközépig érő fűvel benőtt dombtető, melynek peremén futott az egykori várfal. Az övező falak belülről csak alapfalakként jelenek meg, de kívülről helyenként elérik a 3 méteres magasságot is. A falak nyomvonala csak a déli, keleti oldalon kísérhető figyelemmel, máshol csak terepalakulatokként figyelhetők meg.
Szalánkemént már 1072-ben megemlítette Florianus, majd később, 1287-ben, és a továbbiakban is gyakori tárgya az okleveleknek (az egyik szerint, a 13. században, adománybirtokként, Nemanics Károlynak, a király sógorának a hűbérbirtoka volt). A római korban itt állhatott Acumincum városa. A középkori várat, 1425-ben említették meg, amikor is, Zsigmond király, Kölpénnyel (Kupinovo) egyetemben, Lazarevics Istvánnak, majd Brankovics Györgynek adományozta, aki még 1451-ben is a tulajdonosa volt. A későbbiekben Hunyadi kezén volt. 1498-ban, Corvin János bírta, majd 1502-ben a település királyi tulajdon mint: civitas regis Zalonkamen. 1521-ben nem tudta a várat megvédeni Hédervári Ferenc és Sulyok Balázs a töröktől, sőt a szultánnak győzedelmesen azt jelentik, hogy a csapataik elpusztították Berekszót, Szávaszentdemetert, Kölpényt, Baricsot, Zimonyt, Szalánkemént és Karom várát is. Az nem világos, hogyan birtokolhatta még a későbbiekben a várat Pesey. Ferdinánd követei 1598-ban követelték Belgrád, Sabác, Szalánkemén, Pétervárad és Újlak visszaadását. Verancsich 1553-ban, megnézte a hegyen lévő várat, és a mélyebben fekvő, vékony falakkal övezett várost is. A várról azt állította, hogy gyönge és öreg falakkal van övezve. Más útleírók is kiemelik Szalánkemén gyöngeségét: Schweiger Salamon 1577-ben megemlítette, hogy Szalánkeménben egy hatalmas romba dőlt templom van.
A Volga és a Káma összefolyásánál van egy falu, amelynek a neve Bolsije Tigani. Ennek a határában, az 1960-as években tatár régészek olyan sírokat tártak fel, amelyek a kilencedik század végére, vagyis nagyjából a honfoglalás idejére voltak keltezhetők. Az ezekben a sírokban található temetkezési szokások olyan kétségtelen párhuzamokat mutatnak a Kárpát-medence magyar honfoglalás kori sírjaival, amilyen például a részleges lovas temetkezés. Ezért a szakemberek nagy része nem kételkedett benne, hogy ezekben is magyarok nyugszanak. Csak hát a sírokban nyugvók nem beszélnek. A kételkedők száma csökkent, de még mindig maradtak. Azután 1983-ban egy tatár kutató új sírfeliratokat fedezett fel a korábban zárt területnek minősülő, a Káma partján fekvő Csisztopol temetőjében. A felfedezés nagy port vert fel, a következő években tatár és magyar kutatók is megfordultak a temetőben, mert az egyik kövön váratlan felfedezést tettek. Tatár kollegáink a sírkő fényképét elküldték Magyarországra, ahol 1986-ban elôbb magyarul, majd angolul is közzétettük a feliratot. Az arab írásos sírfeliraton ugyanis minden kétséget kizáróan olvasható volt az elhunyt apjának neve: Madzsar. Mikor a következő évben magam is Csisztopolba utaztam, a követ alig találtuk meg, a gaz benőtte, és ketté volt törve. De a kérdéses hely olvasata egyértelmű volt. A felirat egy 1311-ben elhunyt személynek állított emléket, az elhunyt nagyapja talán találkozhatott Juliánusszal. A csisztopoli temető a Káma partján van, de tudjuk, hogy a helyiek nyelvében a Kámát is Etilnek nevezik. S a temetőtől nem messze van az a bizonyos Bolsije Tigani nevű falu. Vagyis írott forrás, felirat és régészeti emlék együttesen bizonyítja, hogy a keleti magyarok egy csoportja élt a Volga– Káma vidékén.
Kapitánffy István: "A X. század közepe táján, amikor Kónstantinos A birodalom kormányzását összeállíttatta, a magyaroknak korántsem volt jelentős szerepük a bizánci külpolitikában. Nyilván ennek megfelelően a kapcsolatok is lazábbak voltak. De más volt a helyzet a honfoglalás előtt, amikor a magyarok szállásterülete az Etelköz volt – vagyis ugyanaz a terület, ahol 950 körül a besenyők éltek. Figyelemre méltó, hogy maga Kónstantinos (illetve a nevében készült munka) milyen gyakran utal arra, hogy a besenyők »most« (vagyis a munka készülésének idején) ott laknak, ahol a türkök voltak addig, amíg el nem űzték őket onnan. Mivel a magyar törzsek szállásterülete éppen ez a geopolitikailag fontos térség volt, joggal feltételezhetjük, hogy a velük való kapcsolattartás a 895-öt megelőző időben a bizánci külpolitika számára éppolyan központi kérdés lehetett, mint 950 körül a besenyőkkel. Ha ez a következtetés helytálló, akkor a magyar–bizánci kapcsolatok legintenzívebb szakasza a 895-öt megelőző időszak volt; valószínűleg évenként érkező és ajándékokat hozó bizánci kiküldöttekkel, előkelő magyar túszok konstantinápolyi tartózkodásával, a Fekete-tenger partján fekvő városokban folytatott nemzetközi kereskedelembe való bekapcsolódással."
"Laskai Osvát egy konkrét helyszínt jelöl meg Álmos halála helyszínéül. Szent Istvánról szóló első és második beszéde szerint Álmost Titelnél ölték meg. Ez összefügghet a Szalán elleni küzdelmekkel ott, a római eredetű földsáncoknál. Anonymusnál a helyszín Tiszaalpár vidéke, mivel a Duna menti Alpárt összekeverte az általa jól ismert Tisza mentivel. Ugyanis az általa ismert szöveghagyományban valószínűleg csak az Alpár helynév szerepelt. A Tarcalnak hívott, a Szerémség északi részén fekvő Fruška Gorából is így lett Bodrog menti Tarcal hegy. Maga a Bodrog is egyébként északon és délen párhuzamosan előforduló földrajzi név"
Alper is a masculine Turkish given name. It is composed of the two words alp and er. In Turkish, "Alp" means "Stouthearted", "Brave", "Chivalrous", "Daredevil", and/or "Valorous". The second, er means soldier or male. Additionally Alper is used as an adjective for an ancient legendary Turkish commander; Alp Er Tunga who lived around 300 B.C.
"Álmosnál is ködösít a Képes Krónika, Mózeshez hasonlítva őt egy bibliai toposszal. Eszerint csak megpillanthatta az új hazát az erdélyi hegyekből, de már nem tehette be a lábát oda. Csak odavezette népét az új haza kapujába, mint Mózes. Ezzel szemben Laskai elárulja, hogy Álmos Titelnél dobta fel a pacskert ami összefügghet a Szalán elleni harcokkal, de itt sem volt illendő elmondani, hogy a dinasztia őse onogundur-bolgár nyilaktól esett el"
Ugyanígy Mózesnek az új haza küszöbén bekövetkező halála elevenedik meg az ír mondai hős, Míl 11. századi szerzetesek által lejegyzett történetében (személyneve a latin miles Hispaniae rövidítéséből jöhet).
