Főleg Európa népeinek genetikai összetételéről, ami történelem során folyamatosan változott szól a topik. A neandervölyiektől kezdve. A történelmi összefüggéseken van a hangsúly.
A legfontosabb része hogy a ázsiai hunok és avarok nyugatra vándorlásuk során jelentős szarmata népességet olvasztottak magukba. A magyarok eredetéről pedig azt írja hogy két bronzkori népesség keveredéséből jöttek létre az ugorok. Ezek később a szarmatákkal, majd a 3.században és a negyedi században két hun csoporttal keveredtek.
Az 1930-as években, amikor megtalálták a most vizsgált holttesteket
Egy apróság (és nem kekeckedés): a "holttest" -- szerintem -- a még lágy részeket is tartalmazó halott maradványa. a "csontváz" értelemszerűen az, ami, a "hulla" a nemrég elhúnyt teste. De lehet, hogy én sem vagyok egész pontos, és vannak még "alesetek". Így javaslom az általános "emberi maradványok" terminust, ha bizonytalanok vagyunk.
Pompejiben, a Nápolyhoz közeli olasz városban, amit i.sz. 79-ben pusztított el a Vezúv kitörése, 1933-ban találták meg azt a két holttestet, amelyeknek csontporából egy Gabriele Scorrano által vezetett nemzetközi kutatócsoportnak most sikerült szekvenálnia a genomot. A közel kétezer éves leletek közül a férfi csontozatában elégséges mennyiségű DNS állt rendelkezésre ahhoz, hogy feltárják a teljes genetikai állományt. Így arra is fény derült, hogy a férfit a vulkán kitörésekor tuberkolózisa tarthatta vissza a meneküléstől. A mellette talált női testről a kutatók azt állapították meg, hogy feltehetően ízületi gyulladástól szenvedett.
A tudósok szerint a feltárt genom alapján a férfi szervezete nagyban hasonlít a modern kori olaszokéhoz, és hasonlóságot mutat a környékbeli kortárs leletek genetikai állományával is.
A Scientific Reportsban május 26-án közölt kutatási eredmények szerint a férfi 35 és 40 év közötti lehetett, és 164 centi magas. A nő korát 50 évnél többre becsülik; magassága a csontozata alapján 153 centiméter lehetett. Testméreteik arányosak a térségben talált más leletek átlagmagasságával.
A Vezúv kitöréséből származó vulkáni hamu évszázadokon át megőrizte a várost és a katasztrófában elhunytak holttesteit. Az 1930-as években, amikor megtalálták a most vizsgált holttesteket, még nem állt rendelkezésre olyan technológia, amellyel hatékonyan és gyorsan lehetett volna a DNS-t vizsgálni, de a jó állapotban fennmaradt csontokból ma már a teljes genetikai kódot ki tudják olvasni.
The genetic origin of Huns, Avars, and conquering Hungarians Zoltán Maróti, Endre Neparáczki, Oszkár Schütz, Kitti Maár, Gergely I.B. Varga, Bence Kovács, Tibor Kalmár, Emil Nyerki, István Nagy, Dóra Latinovics, Balázs Tihanyi, Antónia Marcsik, György Pálfi, Zsolt Bernert, Zsolt Gallina, Ciprián Horváth, Sándor Varga, László Költő, István Raskó, Péter L. Nagy, Csilla Balogh, Albert Zink, Frank Maixner, Anders Götherström, Robert George, Csaba Szalontai, Gergely Szenthe, Erwin Gáll, Attila P. Kiss, Bence Gulyás, Bernadett Ny. Kovacsóczy, Szilárd Sándor Gál, Péter Tomka, Tibor Török
•265 new ancient genomes help to unravel the origin of migration-period populations
•Genetic continuity is detected between Xiongnus and European Huns
•European Avars most likely originated from Mongolia and were related to Huns
•Conquering Hungarians had Ugric ancestry and later admixed with Sarmatians and Huns
Summary
Huns, Avars, and conquering Hungarians were migration-period nomadic tribal confederations that arrived in three successive waves in the Carpathian Basin between the 5th and 9th centuries. Based on the historical data, each of these groups are thought to have arrived from Asia, although their exact origin and relation to other ancient and modern populations have been debated. Recently, hundreds of ancient genomes were analyzed from Central Asia, Mongolia, and China, from which we aimed to identify putative source populations for the above-mentioned groups. In this study, we have sequenced 9 Hun, 143 Avar, and 113 Hungarian conquest period samples and identified three core populations, representing immigrants from each period with no recent European ancestry. Our results reveal that this “immigrant core” of both Huns and Avars likely originated in present day Mongolia, and their origin can be traced back to Xiongnus (Asian Huns), as suggested by several historians. On the other hand, the “immigrant core” of the conquering Hungarians derived from an earlier admixture of Mansis, early Sarmatians, and descendants of late Xiongnus. We have also shown that a common “proto-Ugric” gene pool appeared in the Bronze Age from the admixture of Mezhovskaya and Nganasan people, supporting genetic and linguistic data. In addition, we detected shared Hun-related ancestry in numerous Avar and Hungarian conquest period genetic outliers, indicating a genetic link between these successive nomadic groups. Aside from the immigrant core groups, we identified that the majority of the individuals from each period were local residents harboring “native European” ancestry.
Ezek szerint kvád és markomann minták is lesznek, kár hogy a vandálok kimaradnak. A türingek elég közel állhatnak hozzám genetikailag, majd kiderül, ha felkerülnek a mintáik MyTrueAncestry oldalra.
Igen: így tág és kontrollálatlan tere nyílik hipotetikus ősszlovákok, dákó-románok, pannon-horvátok, kárpáti-ruszok magyarok érkezése előtti felvetésének.
Ez utóbbira is nagy szükség van, főleg ha az eredmények a laikusokhoz is eljutnak. :)
Én csak azt várom, hogy laikusságomhoz a 9. századi tömeges avar továbbélés igazolása eljusson. Ami László szerint a honfoglalókkal szemben "tízszeres", Vékony szerint "99"-szeres többséget jelent.
Cáfolják meg szegény ADAM alapú Szentpéterit, aki a 9. sz. elejére 85-88%-os avar kori lelőhelyszám csökkenést igazolt.
Ez a Walter Pohl - Patrick Geary - Johannes Krause - Vida Tivadar féle uniós projekt keretében készült -- amúgy már kitárgyalt -- kutatás.
Mint köztudott ez a nagy projekt még évekig tart, így további komoly tanulmányok jönnek, de nem csak az archaeogenetikai cikkek, hanem a természettudományos eredmények történeti-társadalomtudományi hasznosíthatóságáról szóló elméleti és módszertani fejlesztések is készülnek. Ez utóbbira is nagy szükség van, főleg ha az eredmények a laikusokhoz is eljutnak. :)
Hát ebben a legérdekesebb az, hogy nem vizsgáltak 9. századi mintákat. Éppen azokét nem, akik Szabados szerint "várták" a honfoglaló magyarokat.
A 9. századi drasztikusan megfogyatkozott lelethiányt igazoló munkák sora sem bírja kizökkenteni a László Gyula hívőket ...Hogy a mester egyetlen állítását sem bírta igazolni sem ő, sem a tanítványai, az igazán nem zavarja a tankönyvírókat sem...Csak hozsannázzák őt, mint a szerencsétlen Lezsák is a minap a MN-ben.
Diploma-visszavonás nélkül itt nem lesz tisztességes magyar őstörténet, ellenadatok tonnái ellenében sem.
Az újkőkori forradalom, vagyis a letelepedés és a földműves-állattenyésztő életmódra való áttérés a közel-keleti régióban zajlott, ám eddig elég zavaros volt, hogy tulajdonképpen kik is tették meg ezt a fontos lépést.
Mind a régészeti, mind a genetikai nyomok a Közel-Keletre, a termékeny félholdként ismert területre mutatnak, ez nem újdonság senki számára, a világ távoli tájain később ettől független háziasítások és földművesség is kialakult.
Milyen genetikai eredetűek Európa első földművesei? Nemrégiben két, jórészt régi DNS-vizsgálaton alapuló tanulmány is készült, az egyik a Cell folyóiratban már megjelent, a másik, amelyet korunk egyik legismertebb evolúciós genetikusa, Eske Willerslev vezette hatalmas, nemzetközi kutatócsoport által készített, még szakmai ellenőrzés és folyóirati publikáció előtt áll, ám preprintként olvasható. Ezek az új kutatási eredmények már igen jó közelítést adnak a földművelés hajnalának népeiről.
A kutatók most két technikát ötvöztek: az emberi maradványokból kivont régi DNS elemzését és a demográfiai modellezést, az ötvözetet a kutatók „demogenetikai modellnek” nevezték el. E módszerrel az elmúlt 30 ezer évet vizsgálták az emberi gének tükrében, számolt be a mainzi Johannes Gutenberg Egyetem. Az intézmény egy rendkívül modern felszereltségű paleogenetikai laborral rendelkezik, s a kiválóan képzett szakemberei itt sok olyan maradványból is használható DNS-t tudtak kinyerni, amit másutt nem lehetett volna hasonló szinten elemezni. Emellett igen fontos volt az is, hogy sokféle tudományág művelői együttesen végezték el a munkát, s mintegy 10 évet vett igénybe csupán az elemzésre alkalmas maradványok kiválogatása.
Anatólia és Európa első földművesei az európai és közel-keleti vadászó-gyűjtögető népcsoportok közt, 14 ezer éve kezdődött általános keveredés eredményeként születtek meg, majd ezt követően igen jelentősen szétváltak a népcsoportok. A kutatás számtalan részletet megvilágított, amelyek mind azt jelzik, hogy egy igen komplex átkeveredés zajlott a földművesség hajnala időszakában.
A régészeti adatokból nem lehetett volna például kikövetkeztetni azt, amit a genetikai adatok megmutattak: a Balkántól a Közel-Keletig húzódó terület egykori lakosságának keveredése adta ki a legkorábbi európai földműveseket. Az eredmények cáfolják azt az elképzelést, hogy a földművességet egyetlen, a termékeny félhold területén élt népcsoport előrenyomulása terjesztette volna el.
A másik kutatás hasonló végeredményre jutott, ám Európán belül részletesebb képet mutatott be az átmenetről. Ebben a genetikai adatok mellett a csontokból mért, az étrendről árulkodó stabilizotóp-elemzéseket is elvégezték.
Így például kiderült, hogy mely helyeken járt lakosságcserével is a vadászó-gyűjtögető életmód földművelővé alakulása (pl. Dánia), majd később a sztyeppei pásztornépek megjelenése is. Olyan érdekességre is fényt derítettek, mint az, hogy a tejcukor emésztését lehetővé tevő génváltozat például a pásztornépek európai érkezése előtt megjelent a népességben, s ennek gyakorisága mind a mai napig nő. Európát egy „nagy választóvonal” szelte ketté, amely a Balti-tengertől a Fekete-tengerig húzódott, az ettől keletre eső területeken évezredekig nem cserélődött ki a lakosság, a nyugatra esőkön jelentős népességcsere zajlott. Így az anatóliai eredetű földműves népesség először 8700 éve jelent meg a Balkánon, majd kb. 3000 év múlva érte el Dániát.
Egy római zsoldosé lehet az a sír, amelyet Walesben, a 5 Mile Lane nevű lelőhelyen tártak fel – számol be a Live Science. A katona csontváza mellett egy kardot is találtak, a közelben pedig egy másik római kori személy maradványait is felfedezték. Utóbbi férfit lefejezték, fejét lábaihoz helyezték. A térségben a kőkorszak óta éltek emberek, a területen jóval korábbi és későbbi sírok is előkerültek.
A lelőhelyet az 1960-as években fedezték fel, akkor vaskori kerekházakra és egy római kori gazdaságra bukkantak. Az utóbbi években ugyanakkor, egy útépítést megelőző felmérés során, kiderült, hogy a helyszín a véltnél is gazdagabb a régészeti emlékekben. A Rubicon Heritage vállalat Mark Collard vezetésével 2017 és 2018 között tárta fel a területet, a szakértők jelenleg azon dolgoznak, hogy monográfia formájában ismertessék a lelőhelyet.
A legkorábbi helyi leletek a középső kőkorszakra (időszámítás előtt 8000-4000) datálható kőeszközök. Az újkőkor (i.e. 4000-2500) idején a térség lakói már valamiféle építményeket hoztak létre, a feltárt vermek legalábbis erre utalnak. A közelben egy korabeli, guggoló csontvázat is azonosítottak. A bronzkorból (i.e. 2500-800) épületeket és sírokat is felfedeztek, de a területen igazán csak a vaskorra (i.e. 800 – i. sz. 43) telepedtek meg az emberek. A kutatók DNS-vizsgálatot akarnak folytatni, hogy kiderítsék, volt-e kontinuitás a vaskori és a római kori (43-410) lakók között.
A lehetséges zsoldos sírja egy mező közepén, egy római kori villa közelében található. A férfit fekvő helyzetben temették el vaskardjával, egy ezüst melltűvel és egy pár szöges csizmával együtt. A fegyver és a melltű alapján az elhunyt a 4-5. századi római katonaság tagja volt. A férfi 175 centiméter magas lehetett, és a 20-as éveiben halhatott meg, halálának oka nem ismert, de középfül-gyulladásban szenvedett, amely koponyájára is átterjedt.
A korszakban a római hatalom meggyengült a Brit-szigeteken, a birodalom pedig zsoldosokat fogadott. Collard szerint elképzelhető, hogy a férfi egy volt közülük, de azt sem lehet kizárni, hogy egy támadó volt, aki elfoglalta a helyi villát.
A lefejezett férfi is a 20-as éveiben járt, és a római korban élt. A római sírok 2-3 százalékában található lefejezett személyek maradványai, az érintetteket talán kivégezték.
Hamarosan kiderülhet, kinek a holttestét rejti az az ólomszarkofág, amelyet a 2019-ben tűzvész által sújtott Notre-Dame-székesegyház felújítási munkálatai során találtak az épület gyomrában.
Az újjáépítési munkálatok közben régészeti vizsgálatokat is végeztek, melyek során több, eddig ismeretlen sírt fedeztek fel a templomban, köztük egy teljesen ép ólomszarkofágot, amelyben feltehetően egy 14. századi „magas méltóságot” helyeztek örök nyugalomra. A sírokat a főhajó és a kereszthajó találkozásánál találták.
A koporsóba vezetett kamera az elhunyt feje alatt növényi maradványokat, hajat és ruhadarabokat mutatott, de a holttestet esetlegesen azonosító jelet nem találtak – írja a Guardian az AFP-re hivatkozva. Dominique Garcia, az Inrap (francia Nemzeti Régészeti Intézet) elnöke elmondta, hogy további vizsgálatokat, köztük DNS-teszteket fognak végezni, de hozzátette:
