Ugyan nem főztem még egylépcsőssel, de azért itt Öreg_nénének van igaza. A lényegi erősítés oszlopos főző esetén nem a deflegmátornál történik, az csak "hideg" flegmával látja el az oszlopot felülről. Az pedig, hogy a deflegmátor pára felőli felületének mi a hőmérséklete, és ez hogy viszonyul a túloldali hűtővíz hőmérsékletéhez, az egy más kérdés. A deflegmátor lényeges paramétere a hűtőteljesítménye (ez mérhető: kifolyó és befolyó víz hőmérsékletkülönbsége szorozva a víz tömegáramával és hőkapacitásával). Ezt a hőt csak a gőztől vonhatja el, a hűtőteljesítményből nem lehet más, mint a flegma, ami visszacsorog az oszlop tetejére.
Igen, az alábbi képen látható kisebb példányok (5 és 8 csöves) konkrétan az itthon is népszerű aliexpresses díler, a Distillex holmijai, az 5 csöves például 2"-os deflegmátort jelent, a 8 csöves pedig lehet 3" és 4"-os is, gyártótól függően (ebben a méretosztályban már nagy a szórás, láttam 4"-os defit 5 csöves változatban is, meg 11 csővel is).
Ettől persze még az a megjegyzés jogos, hogy nincs az utolsó "csavarig" optimalizálva, de ez egyrészt a történetéből adódik (nem erre találták ki, csak valaki rájött, hogy erre is jó a TC moduláris rendszer), másrészt a kínai kollégák nem gondolom, hogy ezen a téren az innováció útjára léptek volna, másolják, ami eléjük kerül és olcsón kopizható. Amit másolnak, az eleve nem optimális (lásd 1. pont), de mivel olcsóbb minden más kisiparos/nagyiparos megoldásnál és ráadásul meglepően jól működik, így végülis senki sem panaszkodik, így meg ugye nincs negatív feedback, ami innovációra sarkallna.
Gyártótól függő módon, de mindegyik defiben terelőlemezek (jobb esetben spirál) mentén áramlik a víz, így azért nem annyira féloldalad, mint a be/ki csonkok pozíciója alapján tűnik:
Ez meglehet, de nem nehéz ebből kihozni a maximumot, ráadásul egyszerűbb olyat gyártani, amibe nem lehet bele kötni. :)
Ha 80%-os párlatot szeretnék és a deflegmátor az egyik oldalon 75%-os, a másikon 85%-os párát enged át és az utópárlat elválasztás majd 76-78%-on fog megtörténni, az már ebből a szempontból probléma. Ehhez 5C fok gőz hőmérséklet eltérés kell, ilyen alapon kellene megnézni, hogy mi a helyzet ott a valóságban, illetve, hogy kinél mi.
Szerintem egy kicsit túl van ez tolva. Nyilván az egyenletes mindig jobb, mint a féloldalas, de az oszlopos főzőnél a deflegmátor feladata a megfelelő refluxarány biztosítása, az elválasztás a tányérok/töltet feladata.
Az lehet, hogy javít a helyzeten, de egyenletes biztos nem lesz, csak az a kérdés mennyire megy el és az mennyiben szól bele az eredménye, pont ez az, ami kb soha nem derül ki.
Olyan, hogy rossz lesz a pálinka, mert féloldalas a deflegmátor, mint tapasztalat nem fog megszületni soha, mert a folyamat túl összetett ahhoz, hogy ezt ki lehessen szűrni, ezt módszeresen kellene tesztelni, nagy számú mintán és kiértékelni, a többi sejtés, hit stb, de az elmélet, a deflegmátor működési feltételéből adódóan az, ami és ezen nem lehet fogást találni.
Az egyetemen tartanak erről előadást, egy volt hallgató számolt be róla, hogy ott azt hallotta a Kothe megoldása a tuti, mert szimmetrikus.
Azt, hogy melyik gyártó, mit miért épít be, őt kéne megkérdezni. Az is nehezen magyarázható, hogy miért építenek rossz arányokkal, minden fajta gépészeti méretezés nélkül, csapni való hatásfokú véghűtőket.
De van más probléma is a kínai deflegmátorokkal, egy oldalon vannak kötve és nem keresztbe, ilyen hőcserélő a világon nem létezik, egy szakmai nonszensz. Ebbe a konstrukcióba beengedsz hideg vizet, nem nehéz elképzelni még olyanabb lesz a helyzet.
Elő kell állítani a véghűtőtől független állandó hőfokú hűtővizet, ez nem ördöngösség és bejuttatni úgy, hogy szimmetrikus áramlás jöjjön létre, konkrétan el kell felejteni a csőköteges megoldást, mert azzal ez nagyon nehezen megoldható, ha valaki úgy dönt, hogy kihúzza a méregfogát ennek a kérdésnek, úgy tűnik a Kothe úgy döntött, a Carl és a Müller is ugyanazt használják. :)
"A harmadik eset pedig a "kevert" módszer, aminél a véghűtőből kilépő vizet, "friss hideg" vízzel keverve vezetjük a deflegmátorba, aminek a legnagyobb hátránya a bonyolultsága."
Én egy keverőszelepet azért nem neveznék bonyolultnak. :-p
Én inkább abban látom a problémát, hogy a véghűtő vízigénye a főzés egy részében sokkal kisebb, mint a defi igénye.
EP alatt teljesen felesleges a hűtőt "nyomni", mert az a pár csepp lepárlása nem termel annyi hőt, viszont a defit hajtani kell. Emiatt "egykörös" esetben a véghűtő az idő egy részében mindenképpen túlhűtött.
KP esetében is főzési stratégiától függ, hogy a véghűtő kimenő vize mennyire meleg, ha több a hőbevitel az üst oldalon, több víz kell a definek, ráadásul meglehet, hogy hidegebb, mint ami egy "jól működő" véghűtőből kijön ... ergo megint túlhűtjük a véghűtőt (kérdés, hogy ez érezhető hatással van-e a párlat minőségére).
A múlt szezon egy részét "kétkörös" módszerrel csináltam, én nem éreztem, hogy a "féloldalasság" -már, ha egyáltalán előfordul- befolyásoló tényező lenne ... mondjuk nem is mértem, hogy a defi egyik felén más-e a hőmérséklet, mint a másikon. Erősen kétlem, hogy házi körülmények közt (sima infravörös mérővel) ez detektálható, a defi fala elég vastag és a kerülete elég kicsi ahhoz, hogy eltérően melegedjen a külső részen.
Úgy látom egy pár napja "döglődik" a fórum, ezért írok egy vitaindító témát. A téma inkább az egymenetes, tornyos főzés iránt érdeklődőknek lesz érdekes.
Örök dilemma, hogy a deflegmátort egykörös, kétkörös, vagy esetleg kevert vízkörrel tápláljuk.
Olvastam mindhárom megoldás esetében pro és kontra érveket.
Két vízkörös defi hűtés estében legnagyobb hátrányként a féloldalas hűtést emlegetik. Mivel "hideg" vízből kisebb tömegáramra van szükség, így nem lesz homogén hőmérsékletű a deflegmátor, így egyik oldalán átenged olyat is,amit nem kellene, a másik oldalt pedig túlhűt. Valakinek van ezzel a jelenséggel kapcsolatban tapasztalata? Gondolok itt arra, hogy feltehetően az előbb leírtak miatt nem sikerült túl jól a párlata? Amennyiben ennyire rossz lenne ez a megoldás, miért alkalmazzák pl. a népszerű és sokak által megelégedéssel használt Koszó féle pálinkafőzőn?
Az egykörös megoldással (amikor a véghűtőből kilépő "langyos" vizet vezetjük a defibe) kapcsolatban egy fórumtársunk nemrég leírt szavait idézem:
"Ezt a megoldást én is próbáltam, de nem jött be. Nagyon nehéz (kézzel szinte lehetetlen) szabályozni. Automatikával is elég nagy kilengések voltak az átadott víz hőmérsékletében. Minél magasabb a defire menő víz hőmérséklete, annál több gőz megy át, az több hőt ad le a hűtőben, még melegebb víz megy át, ami még több gőz, még több hő, még magasabb vízhőmérséklet... Ugyanez fordítva, hidegebb átmenő víz, annál kevesebb gőz megy a hűtőbe, még hidegebb víz... Olyan ez, mint megtartani egy golyót egy kúp tetején..."
Ez a hozzászólás nekem nagyon tetszett,mivel én is gondolom a kevéske tapasztalatom alapján, de azt is tudom, hogy nagyon sokan használják az egykörös megoldást úgy, hogy semmi problémájuk nincs vele. Valószínűleg én csinálok valamit rosszul.
Esetleg más tapasztalt már az előbb említettek miatti nehezen megtartható fejhőmérsékletet?
A harmadik eset pedig a "kevert" módszer, aminél a véghűtőből kilépő vizet, "friss hideg" vízzel keverve vezetjük a deflegmátorba, aminek a legnagyobb hátránya a bonyolultsága. Ti is így gondoljátok?
10 m/s max sebességet ír, az 15ös átmérőnél 12 ezres fordulatot jelent, 100as fordulaton örökéletű lesz bármelyik, a legolcsóbbat venném meg, de nem tudom mi a lényegi különbség közöttük.
Nekem nem kell felmondanod a leckét, ez a tanult szakmám...(gépjárműszerkezettanból érettségiztem)...
Egy pálinkafőzőbe, amit egy otthonfőző egy évben, alig egy-két tucatszor használ, tök felesleges az ilyen komoly tűrés és nem is lesz jó...
Amikor pár éve a fúvókádat csináltam, láttad azt a kis orosz műszerész esztergámat...
Nagyon jó, pontos kis gép volt, nem volt szétkopva, újonnan vettem és csak a kis gőzgépek sárgaréz alkatrészeit csinálgattam vele...azóta lecseréltem egy még jobb Német műszerész padra. Hidd el meg tudnám csinálni...
De minek?...ez a tengely konstrukcó nekem bevált és az 50-60-as percenkénti fordulattal pedig sokáig működik.
Kínlódunk? Már bocs lehet Te kínlódsz, én biztos nem. Volt ilyen megoldásom, elégedett voltam vele, közben változtak az igényeim, változtattam a megoldáson, leírtam a véleményem, részemről ennyi.
Én kézi húsdarálómban csapágy van. :) gyárilag lehet ilyet venni szétszedhető 3 részes csapágy van benne.
Nem értem az egészet, hogy mit kínlódunk ezekkel a perselyekkel?
Kell egy 100 mm hosszú min. 30-35 mm átmérőjű kör anyag (réz, rozsdamentes),majd esztergálás, bele 300 Ft/db -áron két csapágy, és egy 200-300 Ft-os szimering, vagy bele a csúszógyűrű.
Lemerem fogadni, hogy anyagban sem több mint a perselyes megoldás, egyszerűen a perselyezés nem idevaló.
Van egy 300-400 mm hosszú vékony falú cső melynek a két végébe sárgaréz persely van, és van benne egy vékony pálca. Ezer meg egy dolog van amitől soha nem lesz egytengelyű a "szerkezet". takaríthatóságról meg ne beszéljünk.
Öntvény húsdaráló persely tűrését mérd meg légyszíves, aztán dobd el, ha nem felel meg, ezek nem finom mechanikák, hogy azokra vonatkozó szabványok alapján értelme lenne őket vizsgálni, de nem is értem mi lenne a cél? Fakarika vasasítása? Ha vaskarika kell, akkor azt kell tervezni, fakarikát hiába méregeted mikrométerrel. :)
Vannak olyanok ahol a dugattyú csapszegnél bronz persely van a hajtókarban. Ott is van bőven hőmérséklet különbség. Nem laza, kotyanas mentes illesztés van.
