Főleg Európa népeinek genetikai összetételéről, ami történelem során folyamatosan változott szól a topik. A neandervölyiektől kezdve. A történelmi összefüggéseken van a hangsúly.
Igen az ország keleti részén jelentős az angolszász genetikai örökség, ironikus módon a velük genetikailag rokon dánok később szintén itt telepedtek le.
Itt lényegében a római kor előtti, vaskori briton kelta népesség genetikájáról van szó.
Akkoriban genetikailag homogénebb volt a Brit-sziget népessége, mint a római és az angolszász betelepülés után és persze jóval homogénebb, mint manapság, amikor a népesség egy jelentős hányadát indiai, pakisztáni, közel-keleti, afrikai és karibi eredetű népesség teszi ki.
A kb. 350 évig tartó római kor azért olyan sokat nem változtatott a népesség összetételén, viszonylag kevés telepes érkezett a Mediterráneumból és a Közel-Keletről, ennek lehet, hogy éghajlati okai is voltak, meg Britannia gazdasági szempontból is eléggé periféria volt.
Az angolszász migráció már jóval jelentősebb volt, a becslések szerint vagy 20-25 %-ban járultak hozzá a mai angolok genetikai képének kialakulásához, de egyes keleti és délkeleti megyékben ez az arány sokkal jelentősebb volt, van ahol 50 % fölötti, az alapján, amit olvastam erről.
Azért Török próbál a tudományos realitás talaján maradni, miközben egyes szakértő urak most már kezdik abszolut túltolni a biciklit, azaz a hun - magyar rokonság bizonyításának a kérdését...:-(
Hol kell itt nézni a hun ősöket, mert nem látom őket. :-)
Az azért jól látszik az adatsorokból, hogy mind a honfoglaláskori köznép, mind a korai Árpád-kori köznép túlnyomórésze genetikailag helyi, európai (West Eurasian) népességből tevődött össze, gyakorlatilag kelet-ázsiai (East Eurasian) keveredés nélkül.
A szovegben benne is van hogy mikorra becsulik a keveredest:
DATES revealed that the Mansi-Sarmatian admixture happened around 643-431 BCE, apparently corresponding to the early Sarmatian period, while the Mansi-Scythian/Hun admixture was dated around 217-315 CE, consistent with the post-Xiongnu, early Hun period rather than the Iron Age (Extended Data Fig 6).
En azon gondolkodtam, hogy lehet hogy a magyarok a szargatkai kulturaban eltek es erre utalhatnak a keveredes idopontjanak a becslesei + ez a tavalyi tanulmany is utalhat erre:
...Furthermore, our results show that the northern sedentary Sargat-related cultures show a close genetic proximity with the Scythians especially with the eastern nomad groups (Fig. 2B). The Sargats show additional affinity not found in the Scythian groups ultimately related to a northern Siberian lineage (Figs. 2D and 3A). This is consistent with the historical hypothesis that the Sargat people formed as a result of admixture between incoming Scythian groups and an unsampled local or neighboring population that possibly carried this extra Siberian ancestry
egy friss képződmény volt a honfoglaló törzsi szövetség.
Ezzel szemben az e heti Török (utolsó szerző) et al. cikkben:
"On the other hand, the immigrant core of the conquering Hungarians derived from an earlier admixture of Mansis, early Sarmatians and descendants of late Xiongnus."
Gondolnám, hogy a (korábban történt) keveredettséget az egyes mintákból származó haplo eloszlások átfedéséből lehet számolni. (Éppen Török kb. 1 évvel ezelőtti ide is hozott előadása ezt is hangsúlyozza.)
Olvastam a nemrég megjelent Fehér tanulmányt, ezek szerint egy friss képződmény volt a honfoglaló törzsi szövetség. Volt egy a Bajkál tó mellől, volt volt egy a Tien-San hegység mellől érkezett csoport, ezek a hunokkal jöhettek Európába. Volt egy finnugor csoport az Urál környékén ( ők hozták a magyar nyelvet ). A három csoport együtt érkezett a Fekete-tenger mellé, ahol csatlakoztak hozzájuk a kabar törzsek ( ezek iráni és kaukázusi eredetűek voltak ).
Huns, Avars and conquering Hungarians were Migration Period nomadic groups which arrived in three successive waves in the Carpathian Basin between the 5th and 9th centuries. Based on historical data each of these groups are thought to have arrived from Asia, although their exact origin and relation to other ancient and modern populations has been debated. In this study we have sequenced 9 Hun, 143 Avar and 113 Hungarian conquest period samples, and identified three core populations, representing immigrants from each period, with no recent European ancestry. Our results suggest that this immigrant core of both Huns and Avars originated in present day Mongolia, and their origin can be traced back to Xiongnus. On the other hand, the immigrant core of the conquering Hungarians derived from an earlier admixture of Mansis, early Sarmatians and descendants of late Xiongnus. In addition, we detected shared Hun-related ancestry in numerous Avar and Hungarian conquest period genetic outliers indicating a genetic link between these successive nomadic groups. Aside from the immigrant core groups we identified that the majority of the individuals from each period were local residents, harboring native European ancestry
Magyarán szólva Kr. e. 1.200 - Kr.e. 800 között volt egy erőteljes migrációs folyamat a kontinensről a mai Anglia és Wales területére, amely feltételezhetően a vaskori briton-kelta népesség őseit hozta a Brit-szigetre.
A jelek szerint Írország és Skócia keltái genetikailag inkább a korábbi, ún. harangedényes kori migráció népének utódai voltak.
Na már meg is fejtettük az ősi angol-skót és angol-ír ellentét genetikai alapjait...
Ez érdekes fejlemény. Az írek és a skótok helyzete továbbra is érdekes, ezek szerint rájuk nem hatott ez a migráció, inkább a harangedényes népség utódai továbbra is.
A Harvard Egyetem kutatóinak vezetésével készült az, a Nature-ben megjelent tanulmány, amelyből megismerhetjük a 3000 évvel ezelőtti migráció néhány egészen különös vonását. A több mint 200 szakemberből álló, Nick Patterson és David Reich genetikusok vezette kutatócsoport 793, a középső bronzkortól kezdődő időszakban élt ember genomját elemezte. Ez eddig a legnagyobb teljes genomelemzés, amit régi DNS mintákból elvégeztek, az eredmények pedig a technikai fejlődésnek köszönhetőek.
Kiderült, hogy Nagy Britannia déli részére (a mai Anglia és Wales területére) nagy tömegben érkeztek emberek, feltehetően valahonnan a mai Franciaországból, és valamikor, időszámításunk előtt 1200-800 között az ottani népesség jelentős része le is cserélődött. A kutatás eredménye alátámasztja azt az elméletet, amely szerint a kelta nyelvek Franciaország területéről érkeztek Nagy Britanniába, mégpedig a késő bronzkorban.
A nagy léptékű migráció felderítésében a genetikai adatok segítenek meghatározni azt, hogy mikor cserélődött le a nyelv egy adott régióban” – mondta Reich. „A ma ismert kelta nyelvek szókincse nagyon hasonló, így nem valószínű, hogy egy sokkal korábbi, 4500 évvel ezelőtti, őstől erednének.” A kutató szerint a genetikai bizonyítékok alapján felül kell bírálni azokat az elképzeléseket, amelyek a kelta nyelvek érkezését ehhez a korábbi migrációhoz kötik.
A génvizsgálatokból azt is kiderítették a kutatók, hogy nagy mértékben emelkedett a tejcukor megemésztésére képes lakosság aránya időszámításunk előtt 1200 és 200 között, vagyis egy évezreddel korábban, mint Európa középső területein. Ezzel a tej- és tejtermék fogyasztási szokásokban való eltérések is kiderültek. A kutatók szerint pontosabb, célirányos vizsgálatokkal lehet majd azt feltárni, hogy ennek a genetikai tulajdonságnak milyen szerepe lehetett. A tej megemésztésének képessége az ilyen genetikai adaptációval rendelkező gyerek életben maradási esélyét növelte.
Egy 2016-os tanulmányban a csoport már megállapította, hogy a mai angolok több genetikai hasonlóságot mutatnak a korai európai földművesekkel, mint a 4000 évvel ezelőtt ott élt emberekkel, ezért is kezdtek abból a korból adatokat gyűjteni. 2019-ben bukkant rá az árulkodó nyomokra Michael Isakov alkalmazott matematikus hallgató, aki statisztikai módszerekkel bukkant rá a 3000 évvel ezelőtti adateltérésekre. Eztán vágtak bele a részletesebb vizsgálatokba, amelyekből a migrációra fény derült.
Az észak-európait az földrajzilag nézve helyesebb lenne északkelet-euróoainak nevezni, ugyanis nem Skandináviában, hanem a balti országokban és Finnországban, valamint Oroszország ezekkel az országokkal határos északnyugati részein a legmagasabb a részaránya.
Persze magas a skandinávoknál is, ill. bár nem ilyen mértékben, de szinte minden germán nyelvű országban magas a részaránya, talán Svájc és Ausztria a kivételek.
Az atlanti-mediterrán a nyugat-európai mezolitikus vadászó-gyűjtögető (ún. WHG) és a Közel-Keletről és Anatóliából beáramló korai európai földművesek (ún. EEF) elkeveredéséből létrejött genetikai komponens.
A mai népességekben a legmagasabb az aránya a baszkok és a szárdok között, de az egész Ibériai-félszigeten, továbbá Európa atlanti vidékein (Nyugat-Franciaország, Brit-szigetek) magas arányban van jelen.
A kaukázusitól és a gedrosiaitól sem kell megijedni. :-)
A kaukázusi a Nyugat-Kaukázusban, a Termékeny Félholdon és Anatóliában a neolitikumban kialakult nyugat-ázsiai genetikai komponens.
A korai európai földművesek túlnyomó része lényegében ide tartozott.
Európában a görögök között a legmagasabb az aránya, de az egész Mediterráneumban masszívan jelen van, kisebb mértékben pedig Európa középső és északabbi részein is, lásd az alemann és egyéb germán mintákat.
A gedrosiai pedig tulaldonképpen az Iráni-magasföldön, a Kelet-kaukázusban és Közép-Ázsiai déli részén alakult ki, a proto-indoeurópai Yamnaya-migrációkkal került be tömegesen Európába.
A Yamnayák között olyan 20-30%-os arányt képviselt az autoszomális génállományban.
Bár azt nem értem, hogy miért ezt az ökör gedroisia nevet adták neki, lehetett volna mondjuk simán iráninak nevezni.
A délnyugat-ázsiai az nagyobb részt a Termékeny Félfold délebbi részeinek és az Arab-félszigetnek a domináns komponense, főként a sémi nyelvű népek és egyéb ősi közel-keleti népcsoportok vándorlásaival került Európába, de az őshonos európai népek között azért nem képvisel olyan magas százalékos arányt, néhány százalékról van szó.
Ez új infó, eddig mindig úgy gondoltam, hogy ezek az indoeurópai tokhárok voltak. De ezek szerint ők később jöttek és olvasztották be ezt az ősnépességet. Ennek révén pedig a mai ujgurokba is átkerültek a génjeik, a tokhárok és a karlukok(mai ujgurok elődei) keveredése elég jelentős volt.
Az eupedia szerint az osztrogótokban is volt 5%-nyi távol-keleti autoszomális genom, ami nyilván a hunokkal való keveredés jele(ez nem csoda hisz egy államalakulatban voltak évtizedekig). A tulajdonképpeni hunokban nyilván ennél jóval több keleti volt, de a birodalom össznépességét nem formálták át nagyobb mértékben.
A genetikai minták autoszomális adatait Maciamo Hay a Dodecad K12b kalkulátoron futtatta le, amely az alábbi autoszomális genetikai komponenseket tartalmazza angolul):
The North European component represents mostly Mesolithic European ancestry and particularly from Northeast Europe (where it made up 80% of the K12b).
The Atlantic Med was also found in Mesolithic South Europeans, as well as in the Eastern Mediterranean. It peaked in West European Neolithic farmers (71% in Neolithic Iberia and 66% in Neolithic Britain).
The Caucasus more broadly originated in Greece, Anatolia and the western Caucasus. It peaked in Early Neolithic Greece (38%) and Anatolia (35%) and later even more in Minoan Greece (41%).
The Southwest Asian matches the Levant and the Arabian peninsula. It reached 40% in the Natufians (Epipaleolithic southern Levant).
The Northwest Africa is more broadly North Africa + Levant and was spread in part by Levantine Neolithic farmers. It was the second highest component of the Natufians (20%).
The Gedrosia represents the region around Iran, including also Dagestan, Azerbaijan, Armenia and Pakistan. It was found in Early Neolithic Iran (64%) and among the Steppe pastoralists of the Yamna culture (27%), whose descendants expanded across most of Europe during the Bell Beaker period and the Bronze Age.
The East Asian, Southeast Asian and Siberian components are usually found together. They represent Paleolithic Siberian ancestry, already found in Northeast Europe in the Mesolithic, as well as a more recent migration that originated in Neolithic China. As the speakers of Altaic and Uralic languages, North Chinese Neolithic farmers/herders colonised Mongolia and Siberia and eventually reached Northeast Europe by the Bronze Age.
Based on the 19 Hungarian Conqueror elite warriors we examined, the paternal lineage of the Hungarian Conquerors is genetically quite heterogeneous. Of the three components, one was from present-day Bashkortostan in the Ural Mountains, while a second came from Inner Asia, most likely surviving elements from the Xiongnu Empire. These groups may have been joined by a third one in the Caucasus that was composed of several different ancestries, such as Northern Caucasian Turk, Alan, and Eastern European (perhaps early Slavs).
The existence of the three relevant components is not affected by the relatively small sample size, but if more samples could be included in future analyses, then new elements and changes in the ratios would be likely to arise.
Despite these new results, there still remain several questions concerning the demography of the Hungarian Conquerors that may be solved with autosomal, mtDNA, and Y-chromosomal studies on larger sample sets (both commoner and elite graves) from the Hungarian Conquest period, in conjunction with genetic analyses on skeletal remains from before and after the Hungarian Conquest period."
