A kivételszótár és általában a szűrés kapcsán az a véleményem, hogy azért, mert vannak határesetek és vannak nehezen eldönthető helyzetek azért még nem feltétlenül elvetendő a kérdés. Magam megítélni nem tudom, hogy az egyértelmű és a kétséges esetek aránya milyen lehet valójában, de úgy érzem előbbiek sokkal többen vannak, ezért érdemes lehet ezzel foglalkozni. Ám azt hiszem, hogy a probléma megoldását sem nem nyelvészeti, sem nem programozástechnikai érvek mentén találjuk. Pénz. Ha megéri megcsinálni, mert ettől jelentősen többet lehet az adott szövegszerkesztőből, vagy HE programból eladni, akkor fáradságot és időt nem kímélve meg fogják csinálni a személyre szabható szűrést a javítás/ajánlás alatt. Még akkor is, ha itt-ott (esetleg sok helyen) tévedni fog a program.
A téma indító hozzászólásához:
(hogy nem csak a kivételszótárral, de az alapszótárral is van még tennivaló)
Ha egy távhőellátásra hőközponton keresztül kapcsolódó épület fűtési hőszükségletéről kell írni, akkor a Word a távhőellátásnál csak tanácstalan, a hőközpontnál hősközpontot szeretne, a hőszükségletnél meg hősszükségletet, de mindhármat pirossal aláhúzza.
Akárhogy is nézem az előbbi változatoknak sokkal több értelme van, mint pl. a hősszükségletnek.
Sec.
p.s.: Ki tudja megalkotni a legszebb, életszerű mondatot a hősszükséglet szóval?
Kedves EsztR!
Ha nem haragszol, egy, a Magyarulezban írt közleménnyel kezdeném (újságnak tekintem):
Lenne egy kérésem
Ha hirdetésben, utcán, ujságban találtok helyesírási hibát, azokat irjáétok meg nekem, vagy ide. köszi a segítséget előre is.
(majd ha lesz több időm be is mutatkozom:) )
1. mondat: a végén nincs írásjel.
2. mondat: ujság helyesen újság, irjátok helyesen írjátok (elütés nem számít).
3. mondat: köszi helyesen Köszi (mondatkezdő).
Innen egy vessző is hiányzik.
4. mondat: nagybetű és vesszőhiány.
Sziasztok!
Lenne egy kérésem
Ha hirdetésben, utcán, ujságban találtok helyesírási hibát, azokat irjáétok meg nekem, vagy ide. köszi a segítséget előre is.
(majd ha lesz több időm be is mutatkozom:) )
Nagyjából uazt mondjuk, más-más hangsúllyal. Szerinted, ha egy elválasztási kétértelműséggel találkozunk - ezek gyakorisága jóval kisebb, mint a hibáké -, dugjuk homokba a fejünket. Szerintem vagy mindig, vagy opcionálisan kérdezzünk rá. Ennyi.
Az viszont meglep, hogy már másodszor írsz "az összetett szavakban lévő egybetűs szótagok elválasztásának tipográfiai tilalmáról". Ismétlem: NEM! A tilalom csak az összetevôk mint önálló szavak két végén álló egybetűs szótagokra vonatkozik: kö-zép-á*zsi-a-i*é, ahol a csillag a tipográfiailag tiltott elválasztást jelöli. Más tipográfiai ajánlások (nem szabályok) egyébként megfontolandók az ilyen esetekben.
Kedves phls!
Nem szeretnék azon versengeni, hogy ki mit ért félre. Ezért inkább csak megállapítok ezt-azt, nem vitatkozom.
Az elválasztás a magyar nyelvben viszonylag jól algoritmizálható. Ezért lehet automatizálni. Az elütések javítása viszont nem algoritmizálható, mert csak valószínűsíteni lehet, hogy mit ütött el a gépelő, biztosan megállapítani nem. Következésképpen a megoldás nem a cél, hanem a lehetőség felől keresendő. Az elválasztást lehet automatizálni, az elütésjavítást nem. Tudomásom szerint az újabb szövegszerkesztőkben kísérletet tesznek az autocorrect kiszélesítésére: hát ettől Isten óvjon bennünket. Nem is beszélve az értelmes hibákról, amikor valaki pl. a vaj helyett "vej"-et ír: az a-e tévesztés statisztikailag valószínűsíthető, ugyanakkor algoritmikusan nem küszöbölhető ki.
Az elválasztás elsősorban a tömbös szedés problémája, a szabadsoros szövegekben akár el is hagyható. A számítógép akkor választ el, ha a szó a jobb margónál beleér az ú.n. elválasztási zónába, melynek a szélessége állítható. Ha ez bekövetkezik, a számítógép megkeresi a szón belül azt a helyet, ahol szabad elválasztani. Ez elsődlegesen a szótaghatár. Ez a magyarban jól algoritmizálható a hangzókonfiguráció alapján. Tudjuk azonban, hogy az összetett szavak esetében a szóhatár felülbírálja a szótaghatárt: ha a szóhatár az elválasztási zónában van, ott kell elválasztani. Persze, ha a nyomdász tudja, a szóhatárra terelheti az elválasztást, viszont nem hagyhatja ezt figyelmen kívül. SzVSz, szavaidba ez is beleérthető volt. Az összetett szavakban levő egybetűs szótagok elválasztásának tipográfiai tilalmát (nem ajánlását) a Helyesírási és Tipográfiai Tanácsadóban olvastam, amely a könyvkiadóknak évtizedekig volt a "bibliája". Tehát fiú-unoka, de nem fi-úunoka. Emellett említsük meg, már ismeretterjesztő szándékkal is, hogy egy gondos szedő nem enged meg 4-nél több elválasztást, inkább átfogalmaztatja a mondatot a szerzővel.
A tipográfiának azonban nincsenek olyan egyértelműen megfogalmazott szabályai, mint a helyesírásnak. Különböző iskolák vannak, különféle szabályokkal. Nem lenne rossz egy kicsit egységesíteni, de talán mégis rossz lenne.
Kis Ádám
Hogy az elválasztásról elvárható-e az automatikusság, az kérdéses. Uilyen alapon az elütések javításáról is elvárhatnánk ezt, hiszen mind a kettô végül is egy célt szolgál: egy tisztességes szöveg elkészítését, egy olyanét, melyet nyugodt szívvel odaadhatunk másnak. Tudjuk, hogy ez - legalábbis még egy jó ideig - nem megy minden esetben, mert közben elôadódhatnak olyan helyzetek, melyeket csak az adott szó értelmének ismeretében tudunk megoldani. Abban viszont igazad van, hogy az elválasztás hiánya jól észrevehetô, s így gyorsabban javítható is.
Ami az összetételek elválasztását illeti, te két dolgot összemosol. Az egyik, hogy hol a legszebb, a másik, hogy hol kell. A legszebb mindenképpen az összetételi határon, ez esztétikai kérdés. Hogy hol kell, az is világos: ott, ahol a nyomdai helyesírási és tipográfiai szabályok megengedik. Arra nem gondolsz, hogy nem minden szöveg van tömbösen szedve (s az ilyet sokkal szabadabban lehet elválasztani), továbbá a lelkiismeretes, jó mester tördelô tud egy picit játszani a szöveggel (ritkítani, sűríteni stb.)? Igen sokszor megesik az, hogy egy igényes könyvben pl. az országhatárokra szón végzôdô sort megritkítják egy kicsit, hogy az elválasztás ne országha-tárokra, hanem ország-határokra legyen. (A köz-beszólás típusúakat nem is említve!) Egyébként - csak a félreértések elkerülése végett - az egy betűbôl álló szótag is elválasztható a nyomdászatban, csak a szó elején és a végén nem (tudom, ezt akartad írni). Továbbá: e szabály nemcsak az összetételek elô-, hanem utótagjaira is uúgy érvényes: fiú-uno-ka. Bizonyos esetekben más, szigorúbb elválasztási szabályokat is alkalmazhatnak a szerkesztôk.
Ami a rengeteg kontár kiadványt, s okukként az emberi lustaságot és önteltséget illeti, abban teljesen egyetértek veled.
Kedves phls, rumci!
Rumci, amit írsz, abban persze igazad van, ezzel együtt phls-sel e két dolgot egybemostatok, amelyeknek a vitánk szempontjából nem egyenlő a jelentősége. Az, hogy a faszállító helyett egy szinonimát írtam kizárólag tárgyalástechnikai dolog, a problémához semmi köze. Persze, hogy ezek szinonimák. De a helyesírás-ellenőrző problémája a homonímia, és a vita erről szólt.
Kedves phls!
Azért mondom, hogy az elválasztás nem egészen ide tartozó dolog, mert egyrészt elvárható, hogy az elválasztás automatikus legyen, épp emiatt nem ad a Helyes-e választási lehetőséget (meg azért, mert kézzel könnyen lehet elválasztani). Azért tekintem nem egészen ide tartozó dolognak, mert az elválasztás csak akkor válik helyesírási problémává, ha alkalmazzák. Ha nem alkalmazzák, ez nem befolyásolja a szöveg helyesírását.
A kétféleképpen elválasztható szavak száma bizonyos elgondolás szerint még kevesebb (16-18), ha a toldalékolatlan szavakra gondolunk. A toldalékolással azonban számtalan ilyen szó jöhet létre. Ezeket nem is egyszerű kivételszótárba foglalni, de amit össze lehetett gyűjteni, azt szerintem jobb kizárni az elválasztásból, mint az alternatívák kérdezgetésével megterhelni a tördelőt, aki a szövegre rátekintve azonnal látja, be kell-e avatkoznia, vagy sem.
Írod: Az pedig közismert, hogy az összetételek legszebb elválasztása a határukon van, vétek - és tipográfiai hiba - azt elmulasztani.
Hát, ez sajnos kemény tévedés. Az összetételeket nem a legszebb a határukon elválasztani, hanem ott kell, ha az a szótag kerül az elválasztási zónába. (A "kell" az AkH-ra utal). Emellett az elválasztásnak más szigorító szabályai is vannak, az, hogy szótaghatáron lehet elválasztani, nagyon felületes megfogalmazás. Például egy betűből álló szótag nem választható el: a fran-cia szónak ez az egyetlen elválasztása. Sokszor ez gondot is okoz, mert pl. ilyen szavak, mint az alatt, egyéb, emír, olyan, egyáltalán nem választhatók el. Az elválasztási szabályok a tipográfiai kánonban még szigorúbbak, ott ezt a szabályt az összetételek előtagjaira is alkalmazzák: pl. csak dió-fa lehet, szemben a diódával, amely lehet di-óda és dió-da is. (A di nem tekinthető összetételi elemnek, még ha tudjuk is, hogy ő egy görög prefixum).
Végül szerintem sokkal célszerűbb lenne nem a szövegellenőrzőkkel elkövethető tipográfiai hibákról, hanem az ezekkel az eszközökkel lehetséges tipográfiai helyesség-ellenőrzésekről gondolkodni. Ugyanis a tipográfia hanyatlása annak köszönhető, hogy a DTP-programok azt sugallják, hogy tanulás nélkül, guru-módszerekkel is lehet rendes szöveget csinálni.
Kis Ádám
Majdnem bedőltem, és azt hittem, tényleg hülyeséget írtam, de rájöttem, mire is gondoltam, és véletlenül nem pillanatnyi elmezavar volt. A szinonimikát te vetetted fel, és én arra válaszoltam, hogy a tutajos egy-egy jelentésének szinonimája a faszállító grafémasor egy-egy olvasata, de ha nem így lenne az sem lenne baj, mert a szinonimitásnak nem követelménye a minden esetre vonatkozó felcserélhetőség.
A szinonimákat te hoztad szóba. A faszállító két értelmezése valóban alaki homonimapár. Rumci minden bizonnyal a tutajos és a faszállító szinonímiájára célzott. Én eddig nem írtam le e vitában a szinonima szót. Az idôs hölgy vszleg bekapcsolná.
Nem zagyváltam be. Az elválasztás a leginkább idetartozó probléma. Nem nyelvileg, gyakorlatilag. Azokon a helyeken, ahol igényes szöveg nagy mennyiségű, ipari termelése folyik szoros határidôkkel (szerkesztôségnek álcázzák magukat), nos, ott az elválasztás a nagyobbik probléma. A kétféleképpen elválasztható szavakról (a számuk 100-nál kevesebb) meg kell kérdezni a tördelôt (ezt a Lektor meg is teszi, a Helyes-e nem) - vagy adni kell nekik egy kapcsolót, arra az esetre, ha ezt nem kívánják. Az ilyen kritikus helyen való elválasztás már csak azért is fontos, mert a két értelmezés közül az egyik mindig összetétel. (Újabb játék: ki tud a faszállításon kívül még olyat, amelyben mindkét lehetôség az?) Az pedig közismert, hogy az összetételek legszebb elválasztása a határukon van, vétek - és tipográfiai hiba - azt elmulasztani.
Egyébként nem ez az egyetlen fajta tipográfiai hiba, amit el lehet követni szóellenôrzôkkel, de ez már off.
Kedves Rumci, phls!
Nem tudom, hogy jönnek ide a szinonimák, SzVSz itt alaki homonimákkal állunk szemben.. Arról volt szó, hogy kapcsoljuk be a trágár szavak szűrőjét. Ha ezt tesszük, akkor az a szűrő a kivételszótár alapján fog dolgozni, és nem fog tudomást venni a szinonimákról. Ha mégis igény lenne erre, akkor még egy olyan vizsgálatot is be kellene illeszteni, amely értékelné a szövegkörnyezetet, és megállapítaná, hogy adott esetben a vitatható szó kerülendő-e vagy sem.
Különben, amennyire tudom, ezt a szűrési lehetőséget a fejlesztők meg tudják adni, de bekapcsolnia a felhasználónak kell, mert azt sem lehet diszkriminálni, aki trágár szavakkal teli szöveget akar ellenőrizni (pl. egy modern irodalmi folyóirat részére). Gondolod, hogy az idős hölgy bekapcsolná?
Megjegyzendő, hogy az AkH kötőjelezési szabályait éppen olyan esetekben szeretik sokan átlépni, amikor ezzel kétértelműságet kerülhetnek el, ilyen pl. a fa-szerkezet
Kedves phls
Kicsit bezagyváltál. Az elválasztás nem egészen idetartozó probléma, ugyanis a kétféleképpen elválasztható szavakat ma még célszerűbb kizárni az elválasztásból, mint megpróbálkozni az értelmezésükkel. Az elválasztás esetében fontos az automatizálás, ugyanakkor lássuk be azt is, hogy az elválasztás elmulasztása nem helyesírási, hanem tipográfiai kérdés. Ráadásul, az elválasztás hiánya vizuálisan jól érzékelhető, ezért jó lehetőséget ad a kézi beavatkozásra.
Kis Ádám
Miután rumci bemondta a kulcsszót: jó szó, de kedves Ádám, mennyi van belôle? A kalapomat leveszem elôtted, ha még öt olyat tudsz mondani, mely valós helyzetben elôfordulhat - vagyis nem vmi has+ábra -féle szülemény. (Ez még nem is a legjobb példa, mert tk. lehet ilyen.) Egy szóellenôrzô program nem számíthat semmiféle szemantikai értékelésre, s egy onnan fájó módon hiányzó tulajdonságot nem lehet emennek a hiányával megokolni.
És mi van, ha van 5 vagy 55 ilyen szó? Semmi. Ha lenne egy általam javasolt kapcsolód a trágár szavakra, s valaki ezzel a lehetôséggel élve letiltaná ôket, akkor még mindig megtehetnéd a következôt:
A szövegben:
- Elfogadod a szót, hiszen van nem trágár jelentése is. Ha nem így tennél, akkor ugyanilyen erôvel megszólhatnád a 'burán' vagy a 'tus' szót egy olyan felhasználó számára, aki az idegen szavakat tiltotta le.
- Még direkt jó is, hogy az elválasztása egyértelművé vált.
A javítólistában:
- Adod a szót, az elôbbivel egyezô okoknál fogva.
- Csak a nem trágár jelentése szerinti elválasztását mutatod meg.
A tutajossal sejtem, mire készülsz. De már előre nem értek egyet, ugyanis szerintem a szinonima nem azt jelenti, hogy mindig felcserélhető, hanem hogy van olyan kontextus, hogy felcserélhető (valakaik szerint számos kontextus van).
Amúgy faszállító, ahol az összetételi határ bármelyik lehet.
Kedves phls
Gond rengeteg van. Először is külön kell választani az elvi és a gyakorlati lehetőséget. Például a Microsoft a Wordbe a Helyesek negyedét sem építi bele, és ahhoz sem hagy elegendő helyet. Persze, ettől a dolog elméletileg még megoldható.
Ami a nagyobb gond, a szemantikai értékelés megoldatlansága. Ismered a tutajos szinonimáját?
Kis Ádám
Persze, hogy a határesetekrôl folyik vita. A nyelv nem FF, hanem 24 bites színesben van. :) Továbbá változik, szintén hál' Istennek. Ebben benne foglaltatik mind a szókincsének, mind pedig az egyes szavak stílusértékének vagy akár ragozásának változása. Sôt, sok esetben a nyelv szegmentumai közt való mozgása is (pl. átkerül a tájnyelvbôl a köznyelvbe). No de mi a gond? Hogy mondjuk 5-10 évenként felül kell bírálni a szavak egy elenyészô hányadának minôsítését? Ez inkább újabb házi feladathoz vezet: idôgép beépítése a helyesírás-ellenôrzôbe.
Ismétlem a lényeget: mi a gond a beállításokkal, amikor már most is meg tudja jelölni a trágár szavakat?
Kedves phls!
A Helyesírási szótárban a tört megjelöléssel szerepeltetnek ilyen szavakat. Az előkészítési szakaszban volt ezzel kapcsolatos sajtóvita.
Ami a szótári minősítéseket illeti, hát ezek eléggé megbízhatatlanok. És változnak.
A (jel)szóm-szavam kettôsségrôl ld. Nyelvművelô kézikönyv, "szavak-szók", p. 767, valamint általánosabban uo. "tô- és kötôhangzó-váltakozások", pp. 1047-1088, bô irodalomjegyzékkel.
Kedves Ádám!
(Egyszerűség) Tudom, hogy nem egyszerű, sôt! Erre utaltam: "mennyi munka!".
(Pártbizottság) Nem arról folyt a vita, hogy van-e ilyen magyar szó (van). Hanem arról, hogy bekerüljön-e a szótárba, mert ennek terjedelme véges. Föl lehetne venni egy "letűnt politikai rendszerek szakszavai" vagy "propagandanyelvezet" minôsítést, de csak a 77.24-es verzióban, nagyjából a Y3K idején.
(Ami a legsürgôsebb) Most elég lenne egy 'trágár' és esetleg egy 'régies' meg 'bizalmas' kategória felvétele. Szó sincs arról, hogy minden oldalúan szeretném megszűretni az anyagot. A minôsítô jelzôket csak ötletszerűen soroltam fel (ennek akár a tízszerese is megvan a szótárakban). Ezzel azt akartam megmutatni, hogy van mibôl válogatni, s van honnan puskázni, nem kell elölrôl kezdeni a munkát. Ha azt mondod: hja kérem, így már más, nem is beláthatatlan mennyiségű a munka, akkor: további házi feladat lehet az egyes kategóriákon belüli fokozat meghatározása, ld. a 'kissé régies' megjelölést némely szótárban :)
Ha ez ilyen egyszerű volna! Ha szót fogadnánk, és mindenoldalúan szűrni kezdenénk a szókincset, használhatatlanná válna. Például a Magyar elyesírási Szótár előkészítése során arról folyt a vita, hogy bekerüljön-e a pártbizottság szó. Ez azt mutatja, hogy a szűrési szempontok nem nyelviek. És ezért vagyok én a szűrés ellen.
Kis Ádám
Úgy érzem, a dolog megoldása (legalábbis elvileg) egyszerűbb, mint amennyi energiát beleöltetek a vitába. Ha van egyáltalán olyan része szóállományunknak, amelyre igaz, hogy akadnak, akik kitiltanák a szövegekbôl és a javításokból, az elsôsorban a trágár szavak köre. Valaki mondta, hogy e szavak már meg is vannak jelölve a helyesírás-ellenőrző szótárában, hiszen különben a szövegszerkesztô nem tudná zölddel aláhúzkodni ôket. Azt is írtátok, hogy a szótárak élnek is ilyen jelzetekkel (vulg, fam, jöv, izr, vál, pejor, nép, táj, argó, biz, rég, euf, elav stb.). Kis Ádám említett még egy fontos, de problematikus csoportot (idegen szavak), majd néhány kétes létjogosultságút: népnevek, tiltott jelképek megnevezése. Az idegen szavakat ezren ezeregyféleképpen osztályoznák a magyarban való létjogosultságuk "foka" szerint, a sült idegentôl a békés jövevényszavakig. Elvileg mindenféle réteg- és szaknyelvet is figyelembe lehetne venni. Sôt, még nyelvhelyességi, nyelvesztétikai és stilisztikai szempontokat is lehetne érvényesíteni: a 'csinál' ige megszólásának nyilván ilyesféle oka van, hiszen önmagában a lehetô legsemlegesebb szó, a legprűdebb titkárnô sem találhat benne semmi kivetnivalót. (A tamáskodók szerint azonban csak egyféle dolgot lehet csinálni: gyereket...) Rengeteg sziporka hangzott el a programot használók koráról, nemérôl, még rejtve szexualitásának hevességérôl is.
Egy szó, mint száz: bizonyos szócsoportokról megoszlanak a vélemények - legyen is benn az elfogadott/javított alakok közt meg nem is. Hát erre valók a beállítások. Ha egy x szócsoport elemei meg vannak jelölve a helyesírás-ellenőrzőben, akkor legyen a beállításokban egy kapcsoló: Kérem/Nem kérem x-et. Fineszesebb helyesírásellenőrző-készítôk két kapcsolót rakjanak bele: Elfogadom-e vagy sem x-et a szövegben, ill. a javítások közt szerepeljenek-e vagy sem x elemei.
Hogy ki választja meg, mely csoportok legyenek megjelölve, s hogy e csoportok tagjait ki határozza meg (s hogy ez összesen mennyi munka!), az egész más tészta. A már felsorolt (és még nem szerepelt) szótári minôsítô jelzetek és a létezô szótárak azért adnak némi támpontot. Azt pedig, hogy ennek megoldása kivételszótárral vagy az alapszótár elemeihez tartozó attribútumszavakkal történik-e meg, hagyjuk a szoftveresekre.
Rumci!
Igazad van. De tudod, hogy ezek nem személyes viták - azt hiszem, pontos elképzelésem van arról, mennyire (nem) vagy prűd.
Azonban szeretnék egy továbbléptető gonoszkodást hozzátenni:
A helyesírás-ellenőrzés és általában a számítógépes nyelvi alkalmazások elég sok nehézséggel találkoznak amiatt, hogy a magyar nyelv enyhén szólva hézagosan van leírva. Szerintem ez fontosabb, mint a szóhasználat szabályozása. Hogy gondolod?
Kis Ádám
Ádám! Szerintem ezt nem érdemes tovább folytatni. Neked is megvan a magad elképzelése a dologról, nekem is, mindketten elég tántoríthatatlanok vagyunk. Amúgy engem egyáltalán nem zavarnak a trágár elemek – azt hiszem alig vagyok prűd. Az egész kérdésben nem a saját érdekeimet védtem.
Nem biztos, hogy ez technikai kérdés... legalábbis én nem ennek szántam ezt a témát. Sem a helyesírásellenőrző lelkivilágába, sem a kivételszótár rejtelmeibe nem akartam belevetni magam (és másokat). De most már mindegy. Nem bánom egyáltalán, hogy ezekre terelődött a szó, érdekes dolgokat tudhat meg mindenki.
Így tovább!
Lehet, hogy a kivételszótárnál az a megoldás, hogy korosztály szerint több szótárat csinálnak. Azaz a 70 éves titkár"nő" nem ugyanazt a verziót kapja, amit a 20 éves cicamica. Ez milyen ötlet?
Üdv!
Rdee
Kedves Rumci!
Roppant sajnálom, hogy teljesen nyelvpolitikai térre terelted a dolgot a technikai lényeg helyett. Az, hogy valamiféle kivételszótár van, és nem kell megcsinálni, az nem változtat azon a tényen, hogy a megoldás a kivételszótár. Idéztem már: abban olyan szavak is vannak, amelyek nem teljesen indokoltan kerültek bele. Ez a dolognak a lényege: valakinek, pl. Neked, fel kellene vállalni, hogy meghatározza, mi lehet benne és mi nem. Ez, különösen a határesetekben roppant veszélyes, ugyanis a prüdéria sem egyforma. A tiéd bizonyára átlagos, de azért számíthatsz rá, hogy kaphatsz a fejedre nálad szigorúbb idős titkárnőktől (mondjuk, ha a boka szó bennmaradhat).
Kis Ádám
Nincs igazad, Ádám! Amint azt valaki írta, nem kell kivételszótárat csinálni, ugyanis az a nyelvhelyességi ellenőrzőben megvan, hiszen meg lehet bízni azzal, hogy a trágár szavakat húzza alá zölddel. Csupán célszerű lenne egy már meglevő kivételszótárat használni.
Sajnos, korábban nem jutott eszembe, de nagyon is a témába vág. Bárczi Géza nevezetes Magyar szófejtő szótárában – bárki megnézheti – nincsenek trágár szavak; de etimológiájuk ezeknek is van, tehát állítólag (én sajnos nem láttam) létezik/ett egy egylapos pótlap a kiadványhoz, amely ezeket tartalmazta. Ha jól tudom, ez a pótlap belső terjesztésű volt, és a reprint kiadások egyáltalán nem tartalmazták. A Nyelvészkönyvtárban állítólag egy szakadt, alig olvasható példány fellelhető belőle. Ott végül is hozzá lehet talán férni. Ezt csak mint nyelvtudomány-történeti érdekességet meséltem el.