Ja , csak a google nállad kicsit kevésbé akarja kihozni a te koncepciódat.
Akkor idézzünk pontosan és szépen:
"Наиболее ранние наконечники такой формы встречены в материалах Пенджаба I в. н. э. (современный Пакистан),на территории Прикамья, встречаются они в среднеазиатских могильниках V–VII в.,
в венгерских аварских комплексах и др. Данные наконечники использовались для охоты на птиц и мелкую дичь до недавнего прошлого в Сибири."
"
Google fordításban:
"The earliest arrowheads of this shape are found in materials from the Punjab of the 1st century BC. n. NS. (modern Pakistan), on the territory of the Kama region, there are they are in the Central Asian burial grounds of the 5th-7th centuries, in the Hungarian Avar complexes, etc. These tips were used for hunting birds and small game until the recent past in Siberia "
Akkor az и др. nem és stb.-t jelent?
Továbbra is csak annak tudsz két darab mindenütt használt nyílhegyet eladni népvándorlás bizonyítékának, aki ezt el is akarja hinni mindenáron.
"A MAGYAR ŐSTÖRTÉNET NYUGAT-SZIBÉRIAI HÁTTERE A RÉGÉSZET SZEMSZÖGÉBŐL
TÜRK ATTILA ‒ ALEKSZANDR SZ. ZELENKOV
"A magyar etnogenezisről kialakított, s napjainkban elsősorban Vlagyimir Alekszandrovics Ivanov (Ufa), Szergej Gennagyijevics Botalov (Cseljabinszk), illetve Magyarországon Fodor István nevéhez köthető koncepciók a tudományos közvéleményben a „magyarság” anyagi műveltségének egyfajta evolucionalista fejlődési sztereotípiáját fogalmazzák meg és képviselik. Ennek az a lényege, hogy a nyugat-szibériai szargatkai műveltséget (Kr. e. 5. sz. ‒ Kr. u. 4. [korábban 6] sz.) összefüggésbe hozták a Volga‒Káma‒Bjelaja vidéki kusnarenkovoi (Kr. u. 6‒8. sz.),1 valamint a karajakupovoi (Kr. u. 8‒10. század) típusú leletkörrel az Ural két oldalán, annak is a déli részén.
A kronológiai kérdéseknél is nagyobb probléma, hogy ezek a koncepciók nem terjedtek ki egy sor további, hasonló jelenségeket tartalmazó nyugat-szibériai leletkör és típus értékelésére, amelyek az Ob, a Tobol és az Irtis folyók erdős sztyeppi és déli tajgaövében ismertek. A kora középkori régészeti kultúrák kapcsolatai Nyugat-Szibéria területén sem tisztázottak még kellőképpen, sőt gyakran ellentmondásosak. Így az említett leleteket egy nagyon általános szibériai hagyatékként kezelték, többnyire kihagyva az elemzésekből. De ez az átfogónak tetsző szibériai „egyéb” hagyaték regionálisan jól elkülöníthető bakal (Kr. u. 4‒7. sz.), potcsevasi (Kr. u. 6‒8. sz.), karimi (Kr. u. 4‒6. sz.), jugyinoi (Kr. u. 9‒10. sz.) és uszty-isimi (Kr. u. 9‒11. sz.) típusokra. Véleményünk szerint ezek jelentős potenciállal bírnak a szakirodalomban mélyen gyökerező, a régészeti kultúrák közötti kapcsolatok kizárólagos etnikai és evolucionalista megközelítésének túlhaladásában."
„Marhára nem bírom ezt nagyobb tömegű népesség melletti bizonyítéknak felfogni. De úgy láttszik van akinek élénkebb a fantáziája.”
Te csak hallgass UvL-re. Ő legalább jól fordít. „Hasonlítanak avar és magyar leletekre is". Ha élénkebb lenne a fantáziád, akkor a „в венгерских аварских комплексах” részt, pl. „magyavar” leletekre vonatkoztatnád. :D. Hogy ezek az orosz régészek miért pont ezt a „magyavart” emelték ki – talán lefizették őket? :D A „до недавнего прошлого” meg nem „máig”, hanem kicsit „múltabb”, mint a „láttszik”. :D
"Perdöntő: a kutatás a késő avar, a ’griffes-indás’ övveretekkel jellemzett csoport kezdetét már a „kettős honfoglalás” elmélet kifejtése előtt is 670–680-nál későbbre, a 7. század végére vagy a 8. század elejére tette,127 azaz évtizedekkel Kuber története utánra.128 Csallány Dezső éppen László Gyula 1955-ös könyve kéziratának vitáján szögezte le a ’griffes-indás’ övveretek koráról szólva, hogy az öntött bronz övvereteket a 670 körül keletről jövő bevándorlók nem hozhatták magukkal, mert azok abban az időben még nem léteztek.129 Erre László Gyula azt válaszolta, hogy „Csallány felfogását a griffes-indás veretek belső fejlődés útján történő helyi kialakulásáról már csak azért sem lehet elfogadni, mert így teljesen magyarázat nélkül maradnának a Volga-Káma vidékének nagyszámú griffes-indás jellegű veretei”.130 Ott azonban ’griffes’ veretek egyáltalán nem fordulnak elő! Meglehet: ha László Gyula ezt figyelembe veszi, talán nem születik meg az elmélete."
710. old.:
"Döntő jelentőségű: László Gyula az elmélete megfogalmazásakor egyedül a Káma-vidéki ‘indás’ övveretekről tudott, a Kaukázusból és a Krímből akkoriban ismerhető néhány darabbal nem számolt;134 azóta Kelet-Európából többfelé ismertté vált a jellegzetes „laposinda”.135 "
" Én, az egyes népek (főleg a több etnikumból állók) vándorlását nem csak úgy képzelem el, hogy A-ból eljutottak B-be, hanem pl. ahogy Kuvrat birodalmával történt. Szétrobbant, mint a kukorica gránát! (Többek között László is írt ilyen „robbanásról, a 680-as években.) Ez történt a hunokkal, az avarokkal – és szerintem az előmagyarok egy részével is!"
Nem történt ilyen a hunokkal és az avarokkal sem. A hunokról annyi van, hogy egyes részeik visszahúzódtakaz Al-Dunához, majd onnan is eltűntek. Az avarokról meg annyi van, hogy az egykori avar uralmi terület egyes részein tudósítanak továbbélő avar töredékekről A bécsi medence avarjai, vagy a horvátok között élő avarok, máshol meg nem. A régészeti leletek sem tudósítanak másról. Nincs nyoma a nagy tömegű avar, vagy hun néprészek minden irányba szétvándorlásáról. A magyarok is csak két részre szakadtak a besenyő támadás hatására.
Helyi tudósok egyértelműen kimutatták, hogy kizárólag csak Bal- meg Jobb-Szibéria létezhet, minden egyéb a burzsóa "tudomány" alaptalan tévelygése, mint a genetika vagy a kibernetika :-D
Érdekelne a véleményed is. (A „széles körben elterjedt” nyílhegyekről szóló idézetet magam is olvastam, ez nem új. A lényeg, amire véleményedet várnám, hogy a Bálint idézetnek van-e létjogosultsága? Szerintem, nincs! Többek között erre (is) gondolok:
„László Gyula úgy hivatkozott Fettich Nándorra, mint aki szerint az avar tömegek „vissza [fel]költöztek” (remonté) a Kámához.141 László Gyulánál viszont a kérdéses helyen „tömeges vándorlás” (migration en masse) áll,142 amiből értelemszerűen egy avar csoportnak a többitől való leszakadása következik. A régió régészeti kutatásában azonban a gondolata sem merült föl annak, hogy a 6. században valakik felköltöztek volna a sztyeppéről a Káma-vidékre, vagy onnan egy csoport elvándorolt volna messze délnyugat felé.143 Ugyanez a sztyeppére vonatkozó történeti forrásokból sem igazolható, hiszen azokban egyértelműen fogalmaznak: az avar követség 557-ben a Kaukázuson keresztül érkezett Konstantinápolyba, 558–568 között a kelet-európai sztyeppén tartózkodtak,144 a langobárd követekkel az Al-Dunánál tárgyaltak,145 finnugor nyelvűek pedig nem is csatlakozhattak hozzájuk, mivel ők jóval északabbra éltek. 146 Egyedül László Gyulában merült föl, hogy az Ázsiából Kelet-, majd Közép-Európába nyomuló avarok esetleg a Káma-vidéken is járhattak.147” (Századok. 155. évfolyam, 2021. 4. szám. 711. o.). Én, az egyes népek (főleg a több etnikumból állók) vándorlását nem csak úgy képzelem el, hogy A-ból eljutottak B-be, hanem pl. ahogy Kuvrat birodalmával történt. Szétrobbant, mint a kukorica gránát! (Többek között László is írt ilyen „robbanásról, a 680-as években.) Ez történt a hunokkal, az avarokkal – és szerintem az előmagyarok egy részével is! (A 7. század vége táján.). És ebből lett „felvándorlás”! Míg korábban „beszivárgás” szerű felvándorlásról beszélhetünk, aminek nincsenek krónikás nyomai, de régészetiek vannak! (Itt lásd az „indákat, meg a nyílhegyeket”! J) Én nem „a Káma-vidékről a 7. században nem történő elvándorlásról”, sem a ‘griffes-indas’ 670–680 körüli bevándorlókról szólok, hanem azokról a sztyeppéről felvándorlókról, akik biztosították a mai „finnugor nyelvrokonságot”, a genetikai egyezéseket. Már volt, de azért felteszem a térképemet, ami egyre időszerűbbé válik. (Szerintem! J )
Well... Nem akarom különösebben beleásni magam a nyílhegyek tipológiájába, mivel egyszerűen nem érdekel a téma, de úgy tűnik, hogy egy széles körben elterjedt nyílhegytípusról lehet szó:
* Punjab, i. sz. I. sz. (mostani Pakisztán);
* Káma-vidéke;
* Közép-Ázsia (V-VII. sz.);
* avar temetkezések a KM-ben.
Talán rá kellene bízni a régészekre, ők majd szépen -- egymás között -- tisztázzák, hogy mi hasonlít és mi nem stb. stb.
A Merjünk Kicsiklenni Párt egyik "érve", hogy a modern kori egyenruha alkalmazást kéri számon abból a korból is.
Persze vannak praktikus okokból egyformaságok is, de sok egyébben meg nincsenek, és amint találnak nüansznyi eltérést, máris leválasztják annak alkalmazóit a magyarságról. Úgy szép az...
Bálint Csanád azt írja A „KETTŐS HONFOGLALÁS” TÉTELEIRŐL-ben, hogy „Az indás övvereteken kívül a Káma-vidéki leletanyag egyáltalán nem hasonlít a 7–8. századi avar korira.” (IV. „Beköltözés a Káma-vidékről”? című fejezet. Itt meg az van, hogy a nyílhegyekben is van hasonlóság.
Наиболее ранние наконечники такой формы встречены в материалах Пенджаба I в. н. э. (современный Пакистан), на территории Прикамья, встречаются они в среднеазиатских могильниках V–VII в.в венгерских аварских комплексах и др. (Вал. В. Бейлекчи: Наконечники стрел муромы и некоторые вопросы технологии их изготовления. (128.o.)
Diodorosz: „A szkíták királyai egy kolóniát hoztak létére, melynek népét MÉDIÁBÓL szállították el a Tanaiszhoz (Don), mely nép a Szauromata (Szarmata) nevet kapta.”
Ez az esemény akkor történhetett, amikor a szkíták uralkodtak egész Mezopotámián.
Herodotosz a következőket írja a szkíták északról, a Kaukázuson keresztül Mezopotámiába történt betöréséről::
„104. ... A scythak azonban nem törtek be ezen a részen, hanem egy föllebbi, sokkal hosszabb, úton kanyarodva, jobbukon lévén Kaukáz hegye. Itt a Medok megütközvén a scythákkal és meggyőzetvén a csatában, megfosztattak uralmuktól. A scythák pedig egész Ázsiát foglalták el. [...] 106. A scythák mintegy huszonnyolcz évig uralkodtak Ázsiában ..." [TÉLFY JÁNOS: GÖRÖG FORRÁSOK A SCYTHÁK TÖRTÉNETÉHEZ, Pest, 1863]
Kép: A szkíták Kaukázuson keresztüli betörése Mezopotámiába az i. e. 7. században és a szarmaták áttelepítése Médiából a Kaukázus északi előterébe.
Szent Jeromos (i. sz. 347-420) 399-ben a hunok 395. évi inváziójához kapcsolódva megemlíti ezt a korábbi betörést „… ezekről a hunokról mondja Hérodotosz, hogy Dáriusz méd király idején 20 évig rabságban tartották [Mezopotámiát] és az egyiptomiaktól és etiópoktól éves adót szedtek. ...”
[JEROMOS 77. levél]
Szt. Jeromos Herodotosz szkítáit azonosítja a hunokkal. Megállapításai némi korrekcióra szorulnak. A hadjáratra nem a méd Dárius, hanem a méd Khsathrita-Phraortés (Uvakhsatra) idejében került sor. A szkíta uralom Média felett nem 20, hanem 28 évig tartott.
A szkíta kronológia az i. e. 653-625 közötti évekről a következőket írja: „Az egységes méd birodalmat létrehozó uralkodó, Khsathrita-Phraortés (Uvakhsatra) Ninive ellen fordul, de az asszírok pártját fogó Madyés (a szkíta Partatua fia) szkíta uralkodó kimmer szövetségeseikkel hátba támadják a médek seregét, és megölik Khsathritát. Közösen feldúlják Kis-Ázsiát, Észak-Szíriát, Föníciát, Damaszkuszt, Palesztinát. Egyiptomban Psammetich fáraó (Kr.e. 663-609) csak pénzzel és ajándékokkal tudja visszafordítani őket. Média és Mannaj országában Hérodotosz szerint 28 évig uralkodnak.”
A szkíták Kaukázuson keresztül indított támadását Rubruk is megemlíti 1255-ben írt útleírásában, ugyanakkor – Szt. Jeromoshoz hasonlóan - azonosítja a szkítákat a hunokkal, továbbá a hunokat azonosítja a magyarokkal:
„Pascatir, qui est Major-Hungaria. De illa regione Pascatir exierunt Huni, qui postea Hungari, unde est ipsa major Bulgaria. Et dicit Isidorus, quod perniciosis equis claustra Alexandri rupibus Caucasi feras gentes cohibentia transierunt, ita quod usque in Egyptum solvebatur eis tributum.” [NÉMĀTI 1911: 10. skk.]
„Innen, Baskíria tartományából jöttek a hunok, akiket később magyaroknak neveztek, s ezért hívják Nagy-Magyarországnak. Isidorus azt mondja róluk, hogy fürge lovaikkal áttörtek a falakon, melyeket Sándor állított a Kaukázus szirtjein a vad törzsek megfékezésére, úgyhogy Egyiptomig az egész területről nekik adóztak. Franciaországig is feldúltak minden országot, tehát nagyobb hatalomra tettek szert, mint manapság a tatárok.” [GYŐRFFY 2002:]
Diodorosz: „Sok évvel később ez a nép [t. i. a szarmata] megerősödött, végigpusztította Szkítia nagy részét, mindenkit elpusztítottak akit legyőztek és a földet sivataggá változtatták..."
Ezekre az eseményekre a méd-perzsa hatalomváltás után kerülhetett sor. Az első perzsa uralkodó, Kürosz halála után a trónutódlási harcokból oldalági rokona, Dárius (i. e. 522 – i. e. 487) került ki győztesen. Uralkodásának kezdetén több lázadást is le kellett vernie, így i. e. 520-ban a médek is fellázadtak ellene. A lázadás leverése után a méd nemesség és papság elhagyta a birodalmat. [LIPCSEI] A médek a Tanaisz mellett élő rokonaikhoz menekülhettek, akik így megerősödve foglalták el a szkíta területeket. Ezzel megkezdődött a Nagy sztyeppén a szarmata korszak (i. e. 4-3. század), melyet hun korszak követett (i. e. 3.-i. sz. 5. század.
Marcali Henrik a következőket írja az i. e. 520. évi méd lázadásról: "A fenyegető veszedelem arra birta Dareiost, hogy maga lépjen közbe; Artavardiját az ál Smerdis ellen küldötte, maga pedig távozva Babylonból, a Kerend szoroson át Médiába tört, egyesülve Vidarnával, 520 juniusában az ellenséget tönkreverte Kundurus falva mellett. Phraortes észak felé futott alkalmasint azért, hogy a hegyek közé vegye magát s ott folytassa a harczot; azonban Ragá mellett elfogták és Ekbatanába vitték. Kegyetlen büntetés várt rá: levágták orrát, fülét, nyelvét, kitolták a szemét, odalánczolták a palota kapujához, és mikor a nép már eleget gyönyörködött e látványban, karóba húzták; főbb emberei szintén karón vagy hóhér bárdja alatt végezték életöket. .." [MARCALI 1898-1905]
Kép: A Szkíto-szarmata Világ a régészeti leletek alapján a Kárpát-medencétől az Altaj hegységig terjedt.
A szarmaták pusztító támadása szimbólikus formában a képi ábrázolásokon is megjelent.
Kép: A szarmaták és szkíták közötti konfliktus szimbólikus ábrázolása egy Fekete-Azovi-teger vidéki, i. e. 4. századi amforán, Csertomlyk halom, Ukrajna. Ermitázs Múzeum, Szentpétervár
Kép: A griff és a szarvas kűzdelme a Nagyszentmiklósi kincsen is megtalálható. Bécs, Szépművészeti Múzeum.
A griffek pusztító támadását ábrázolja az alábbi kép is, de itt a griffek nem szarvasokat, hanem lovakat támadnak:
Kép: Az ukrajnai Tolstaya Mogila lelőhelyen talált szkíta nyakék. Ermitázs Múzeum, Szentpétervár.
Összegezve: A történeti források egybehangzó leírásai és azokkal összhangban lévő képi ábrázolások alapján megállapítható, hogy a szkíták i. e. 653-625 között telepíthették át Médiából a szarmatákat a Kaukázus északi előterébe, a Tanaisz (Don) mellé, a Meotisz (Azovi tenger) vidékére, majd „sok év után”, 520 körül erősödhettek meg a szarmaták a méd nemesség hozzájuk történt csatlakozásával, és foglalták el a korábbi szkíta területeket. Ez összhangban van a Kézai Simon által rögzített magyar eredetmondával, a középkori történeti forrásokkal (Isidorus, Rubruk) és dr. Tóth Tibor antropológus és Veres Péter néprajzkutató vizsgálataival is [TÓTH 1969: 85-95. o., VERES 2009: 58. 73-74.]. Mindez megerősíti és történelmi összefüggésekbe helyezi azt a külön – a kapcsolódó cikkekben - ismertetett álláspontot, mely szerint a magyar népnév a médek önelnevezéséből eredhet.
Irodalom:
DIODORUS 1967: 28-29. Diodorus Siculus/Diodórosz Szikeliotész: Bibliothéké című művének II. könyve 43. fejezetéből, angol kiadás: Diodorus of Sicily in Twelve Volumes. II. London-Cambridge, 1967 (The Loeb Classical Library). 28-29. o.
