Főleg Európa népeinek genetikai összetételéről, ami történelem során folyamatosan változott szól a topik. A neandervölyiektől kezdve. A történelmi összefüggéseken van a hangsúly.
Teljesen máshogy volt Japán népességtörténete mint azt eddig gondoltuk? Eddigi vélemények szerint két ősi népesség összeolvadásából lettek a japánok, de most genetikai adatok alapján három hullámot feltételeznek.
A három ősi csoport:
Dzsomón-koriak: A szigetcsoport eredeti lakossága, a mai ainu nép ősei. Egy egyedi vadász-gyűjtögető kultúra, jellegzetes kerámiával.
Jajoi-koriak: Nehéz pontosan meghatározni mikor kezdődött, de a cikk szerint i.e 900 körül érkeztek meg első csoportjaik. Ők vitték el Japánba a mezőgazdálkodást és rizstermesztést(ami érdekes mert a cikkben és a tanulmányban ismertetett genetikai nyomok alapján viszonylag északról jöttek, Kína-Korea határvidékéről ami hagyományosan nem kifejezetten nagy rizstermő körzet). Nagyjából egyenlő arányban éltek együtt a korábbi lakókkal, akik eltanulták tőlük a gazdálkodást.
Kofun-koriak: I.u 300 körül indult, ekkor jelent meg az államiság és az intenzív kínai-koreai kulturális hatás. Eddig nem volt róla szó, hogy ez új népesség megjelenésével járt, de újabb kutatások szerint a japánok őseinek 70-75%-a ekkor érkezett. Genetikailag nagyjából megegyeznek a kínaiakkal(hanokkal). Dél-Koreát jelölik meg származási helyükként, ami felettébb érdekes mert ebben a korban jól dokumentáltan koreai nyelvű államok voltak a félszigeten mindenütt. Hol lettek volna az ős-japánok? Melyik akkori koreai királysághoz kötődnek?
Erős a gyanúm, hogy sima kínai és koreai migránsokról van szó akik telepesekként érkeztek, és bár sokan voltak, de hamar asszimilálódtak. Erre utalhat az is, hogy a cikkben írtak szerint a genetikai mintát alacsony társadalmi rangú emberek sírjaiból vették(kérdés, hogy miért mentek el alávetettnek egy világvégi szigetcsoport ,,barbárjainak" gályázni, de ezen ne akadjunk fent).
Elég sok még a kérdés, remélhetőleg hamarosan tisztább lesz a kép.
Akkor meg is van az R1b eredete :) Annak idején akkor az indoeurópai terjeszkedés is hasonló lehetett Európában, nem is kellett erőszakot alkalmazniuk a helyiek ellen legtöbbször, a helyi nők önként is összeálltak velük és így lett az R1b a leggyakoribb haplocsoport Európa nyugati részén.
Közben utánaolvasgattam a neten itt-ott néhány dolognak:
kiderült (számomra), hogy a 18. században, 19. sz. első felében az észak-amerikai határvidéken lényegében majdnem mindegyik prémkereskedőnek, prémvadásznak, csapdázónak, "hegyi embernek" és felfedezőnek indián felesége, élettársa vagy szeretője volt. Sok esetben a határvidéken szolgálatot teljesítő francia, brit, később amerikai katonáknak is.
Nyilván azért mert a kemény, "férfias" határvidéken kevés volt a fehér nő, ezáltal a fehérek között nagyon el volt tolódva a nemek aránya a férfiak javára, de nyilván azok fehér férfiak sem élhettek nő nélkül, akinek nem jutott fehér feleség...
Az aztékoknál is volt egy fehér isten, ezért tudtak eleinte a spanyolok akadály nélkül haladni a birodalmukban, mert azt hitték hogy visszatért ez a isten hozzájuk.
Nincs vitám azzal, hogy ennek megtörténte lehetséges volt. Annyit jeleztem anno - még mielőtt egyesek kissé más irányba vitték volna a témát -, hogy ennek tényleges megtörténtére egyelőre nincs komoly valódi nyom, lelet. Nem kizárt, de amíg nincs egyértelmű nyoma - lásd pl. Kolumbusz előtti vaseszköz használata egyes indián településeken -, én a magam részéről nem valószínűsítem. Nem azt nem valószínűsítem, hogy ne érkezhettek volna különböző hajók, akár többször is, É-Amerikába, hanem azt, hogy ennek hatására komolyabb behatások, beolvadások történtek volna.
(Pl. az inkák kukorica hozó istene mondáin persze lehet filózni, hogy hátha, hogy az/azok nem a korhoz illő szellemi termék mondabéli istenek, hanem anno valós - esetleg fehér - emberek, akiknek emléke így, isteniként, rögzült.)
Annyit azért - pusztán elvi síkon - hozzáfűznék, hogy az észak-amerikai őslakosság népsűrűsége főleg az Ohiotól északra, ill. a Mississippitől nyugatra valami hihetetlenül alacsony, az egyes törzsek létszáma pedig csekély volt.
Akár annyira, hogy mindössze akár néhány ezer (4 - 10 ezer) ember élt egy Kárpát-medence méretű területen.
Azért az elképzelhető, hogy ha itt megfeneklett vagy zátonyra futott pl. egy késő ókori vagy kora középkori, kelta férfiakkal (walesiekkel, írekkel, gallokkal) teli hajó és tegyük fel, hogy 20-30 kelta férfi beházasodik egy kb. 3.000 fős (felnőtt férfilakosság kb. 600 - 700 fő) indián törzsbe, továbbá ezek a beházasodások a fiú utódok számát illetően sikeresek, akkor az azért már igencsak képes több száz év múlva is kimutatható hatást gyakorolni az adott indián törzs népességgenetikai összetételére.
Persze ez csak egy elvi becslés, bizonyíték (egyelőre) nincsen rá.
Szót nem ejtettem semmiféle amforákról, s se az ELTE-hez, se a bölcsészekhez sincs túl sok közöm, ráadásul szinte biztos, hogy több matekot és logikát tanultam mint pl. egy ü.mérn. :) S számottevő, az indiánok genetikájára is érdemi mértékben kiható amerikai pun, római vagy egyéb jelenlétet sem én feltételeztem.
De hogy jó hír is legyen, a "szerinted"-del természetesen nem tudok vitatkozni. Ami szerinted, az valóban szerinted. :)
Ha Amerikában római arany, ezüst pénzt , görög amforát találnak, az nem jelenti feltétlenül azt, hogy ott római polgár, görög tanító, egyiptomi írnok járt!
Az csak azt jelenti, hogy a kalandor valahogyan hozzájutott egy egy kincsképző arany, ezüst pénznek, értékes tároló eszköznek! :)
A visszavetítés , hamis követeztetés gyakori bölcsész körökben! :)
Több logikát, matekot, technológiát kellene oktatni az Elte-n! Szerintem!
Az Alaszka belsejében és Északnyugat-Kanadában élő őslakos népek sokak szerint a külső megjelenésükben is mongolidabbak, mint a délebben lakó indián törzsek.
Ezt nem tudom, hogy igaz-e, mindenestre itt van egy fotó Clarence Alexanderről, az Alaszka északi-belső tájegységein élő Gwich'in nemzet korábbi nagyfőnökéről:
Az eddigi vizsgálatok a Q, R1 és C Y-haplokon felül egyes törzseknél egyéb haplocsoportokat is kimutattak, ezekről a részletek ismertetése nélkül az mondható el, hogy a jelenlegi ismeretek szerint a Kolumbusz utáni időszak európai - indián vagy ritkább esetben afrikai - indián keveredéseinek eredménye.
A C Y-haplo a mexikói őslakosság körében is lényegében kimutathatatlan az eddigi adatok szerint, tehát a Wayúu törzstől eltekintve a C-P39 eléggé észak-amerikai indián szubkládnak tekinthető.
Erről én is olvastam, hogy volt egy ilyen rövid ideig használt telepük, csak hát máshol nem zavarta őket a helyiek ellenállása, alighanem a zsákmány hiánya miatt nem jöttek tömegesen viking harcosok máshonnan, a grönlandiak meg kevesen voltak az indiánok ellen.
Érdekesség még, hogy bár a dél-amerikai indián népek túlnyomó részénél a C egyáltalán nem fordul elő, Zegura 2004-es vizsgálata a Kolumbia és Venezuela legészakibb részein élő Wayúu indiánok körében 8%-nyi C-s férfit kimutatott.
Egyébként, ha a rézbőrű népektől eltekintünk, maga a C az főledg egyes szibériai és belső-ázsiai népcsoportok körében mutat magas értékeket, elsősorban a mandzsu-tunguz és mongol nyelvcsaládokba tartozó népeknél, de néhány türk nyelvű népnél is (pl. az apai ágon valószínűsíthetően nmagyrészt mongol eredetű kazakok), továbbá az Orosz-Távol-Keleten élő néhány őslakos csoportnál, pl. a nyivheknél, negidáloknál.
Szakemberek véleménye szerint az őshonosak közötti C egy későbbi (második?) észak-ázsiai bevándorláés lenyomata.
A lényeg, hogy a mai napig is a kontinens legészaknyugatibb szegletében (Alaszka, Északnyugat-Kanada) élő népeknél a legmagasabb az aránya, onnan dél felé csökkenő tendenciát mutat.
Az alapszabálytól eltérően a Délnyugat-USÁ-ban élő apacsok között ismét magas (15%), de a kutatók szerint az apacsok ősei szintén Kanadából érkeztek, onnan vándoroltak le délre kb. Kr. u. 1.000 és 1.500 között.
A harmadik Y-haplo, amely az indián népességben a Q és az R1 mellett előfordul, az a C, azon belül is elsősorban a C-P39 (C2b1a1a).
Ennek a gyakorisági értékei odafönt a messze északon, az Alaszka belső területein és Kanada északnyugati részein élő, athabaszka nyelvű népcsoportok között a legmagasabbak:
pl. az Alaszka belső vidékein élő Tanana népnél 42 %, a kanadai Északnyugati Territóriumban élő Kutyaborda (Dogrib, saját nevükön Tlicho) népnél 33-35 %.
De más viszonylag északon fekvő népcsoportoknál is kimutatható a C, pl.:
Tlingit népcsoport: 18%.
Illetve sok algankin és sziú nyelvet beszélő csoportnál is megvan:
Algankinok átlagban: 8 % körül.
Sájenek: 16 %
Odzsibuák: 4 %.
Sziúk (azaz helyesebben dakoták és lakoták): 11 %
A déli athabaszka nyelvcsoportba tartozó apacsok között közel 15%, ugyanakkor legközelebbi nyelvi és kulturális rokonaik, a navahók között alig mutatható ki, ott csak 1 %.
Korlátozottan állnak rendelkezésre infók arról, hogy az amerikai őslakosok közötti R1 milyen szubkládokba tartozik.
Önkéntes észak-amerikai indián származású tesztelők által a netre felrakott nyilvános adatok szerint a nagy többségük a Q Y-haploba tartozik, az R1-be tartozók között viszont többségben vannak az R1b-M169 csoportba tartozók, amely ismereteim szerint dominánsan nyugat- és közép-európai elterjedtségű haplocsoport, azon kívül a baskírokban és az örményekben fordul még elő nagyobb arányban.
De R1a-s indiánok is vannak, szóval eléggé kusza a kép...
Mellesleg megoszlik a szakértők véleménye is: sokan a mai napig azon a véleményen vannak, hogy az R1 Y-haplo Kolombusz utáni keveredések eredménye az indiánok között.
Szakemberek (?) térképre vitték az R1 indián törzsek közötti gyakoriságát.
A legmagasabb értékek a Nagy Tavak északnyugati medencéjében vannak, onnan kezdve nyugat és délnyugat felé koncentrikusan csökkenő értékek.
Mondjuk ezzel nem tudom, hogy mennyivel vagyunk előrébb.
Hacsak nem annyival, hogy az R1 valahol a Hudson-öböl és a Nagy Tavak közötti részen keveredhetett bele az indiánok génkészletébe.
Ennek azonban némileg ellentmond, hogy egyes délkeleti törzsek - pl. a csirokik és a szeminólok - között is magas az R1, akiknek az ősei soha nem jártak annyira fönt északon, mint a Tavak vidéke.
De hát én úgy tudom, hogy volt egy állandó viking telep Új-Foundlandon, igaz, hogy aránylag rövid ideig, talán 20-30 évig állhatott fönt.
Egy L'Anse aux Meadows nevű település környékén a régészek megtalálták a romjait.
Nem tudni biztosan, hogy miért hagyták el.
Az egyik változat szerint az indiánok végeztek velük.
Hiába voltak a vikingeknek sokkal jobb, acélból készült fegyvereik, az itteni vikingek nagyon kevesen lehettek, a sokszoros számbeli túlerőben lévő indián harcosok végezhettek velük.
Egy másik elképzelés szerint önként adták fel a telepet ismeretlen okból.
Különben fura hogy nem hoztak létre állandó telepeket a vikingek a területen, gazdaságilag megérte volna az ott található fa miatt, vsz túl kevesen lehettek a grönlandi vikingek ehhez, az indiánok nem jelenthettek volna gondot, a vikingek jobbak voltak katonailag és egy szigeten is csinálhattak volna ilyen telepet.
Vasérc keresésben gondolom nem hátrány, ha pár hónap helyett majd egész évben végezhető, valamint a hegyek egy jó része nem áll állandó hótakaró alatt. S ennek ellenére, az ő még Kolumbusz előtti ottjártuk nyomai a legegyértelműbbek. :)
