Mi is háborogtunk, amikor a tanműhelyülnkbe 6 db 6 lábú munka asztalt készítettünk, 100- as U vasból.
Kézi fűrésszel vágtunk fel az anyagot, először 90 fokban kellett megreszelni a felső keret végeket, majd 45 fokban gérbe vágni, megreszelni, hegesztéshez él letörést készíteni.
A 36 lábból egy db. 1 mm-rel rövidebb lett, arra a méretre kellett a többit is reszelni, hogy az asztal nehogy billegjen.
A kereszt tartók 50- es U vasból, a fiók sínek, már 40-es szög vasból készültek, a munkalap 6 os kazánlemezből készült.
Igencsak megizmosdtunk, mire elkészültünk, és minden a helyére került.
Hát... izé.... az jópofa, hogy a flexbefogót rángatja, ellenőrizendő, milyen stabil, és moccanásmentes. De én még olyan flexet nem láttam, aminek a tengelyében ne lett volna akkora kottyanás, ami miatt síkköszörűnek kábé vállalhatatlan. Persze, ha azt előtte pontosra átalakította, akkor valamire azért jó a szerkezet. Mondjuk a síkköszörűktől elvárt pontosságot nem fogja hozni, de otthonra bőven jó - akkor.
Én is a MÜM 22- es szakmunkásképzőbe jártam 68- 71 ig az újpesti, akkor még Komjáth Aladár, ma Lőrinc utcába.
Nemrég jártam arra 50 év után, a sulit persze már bezárták.
A tanműhely hátteret a Chinoin gyár biztosította, ahol Karcsi bácsi, aki szerszámkészítő, és box edző volt a szakoktatónk, aki szó szerint belénk verte a dzakma alapjait.
Nekünk, mechanikai műszerészeknek két évig kellett együtt tanulni a géplakatos tanulókkal, majd 3. évben kerültünk ki az üzemekhez, ahol az utolsó félévben teljesítmény bért kaptunk az ösztöndíj mellett.
A gyárnak modern gépparkja, és műhelyei voltak, ott szinten minden gépen dolgozhattunk.
Nálunk is volt még vizsgamunka készítés, nekem jutott egy tenyérnyi asztali fúrógép.
Mind működött, és a méreteihez képest használható is volt.
Csináltunk asztali lemez vágó ollót, asztali golyosprést szerszámmal 3- as alátetek készítéséhez, és a kovács műhely rugós kalapácsa is elkészült egy M 20-as magnó motorral.
A fűrész keret, hajtóvasak, stb.a gyári szerszám kiadóba kerültek, a kisebb dolgaink kocka, mikrométer tartó, egyebek meg a műhely üveg vitrinében voltak ' kiállítva ".
Nem semmi, főleg amilyen szerszámozottsággal készítetted! Már nem emlékszek rá, hogy hol háborogtak a gyerekek, hogy a mai világban minek reszelni tanulni?!
A lehetőségekhez képest a gimnáziumi 5+1 -es képzés is elég univerzális volt.
A lakatos résznél karbidos gázhegesztő, "villanyhegesztő" , fúrógépek.
Először csak valami lendkerekes hajtány, aztán lett villanymotoros asztali fúrógépünk is.
A csörgő-zörgő kecskelábas eszterga mellé harmadévben érkezett öt darab EMR-140, zsír újan, összes tartozékával.
Akinek volt hozzá affinitása, mindent kipróbálhatott, dolgozhatott bármelyik gépen.
Ha nem ment a tanulás rovására, oktatási időn kívül is bejárhattunk. Mindig volt felügyelet, mert a szakoktató tanáraink szinte bent laktak a műhelyben.
Amikor az asztali fúrógépet megkaptuk elhatároztam, hogy készítek egy ilyet kicsiben.
U160 acéldarab volt az alapja a MÉH telepről, a hossza pont jó volt.
Síktárcsára felfogtam a kecskelábasra és megesztergáltam az asztalsíkot.
A kor divatjának megfelelően utána fúrógép alatt felpikkelyeztem.
Az oszlop egy kiselejtezett traktor alkatrész, különösen tetszett rajta a bordás rész, attól tőben erősebbnek gondoltam. (Volt is benne igazság, de csak ráérzés volt.)
A géptesten dolgoztam a legtöbbet. Lv. 8-as lemezből kézi fűrésszel + vastagfalú csövek esztergálva.
A szakoktató hegesztette össze.
Mivel várható volt, hogy a hegesztéstől a csőfuratok elhúzódnak ezeken volt egy kis ráhagyás.
A szakoktató kis motorok felújításával is foglalkozott. Volt kézi hónoló készlete 50kcm motorok hengeréhez. Ennek méretéhez igazítva készültek a ráhagyásos furatok.
Gondolhatjátok, hetekig hónoltam az oszlop és az orsóhüvely furatát.
De kész lett, szabályos hengeres lett, méretéhez készült az orsóhüvely.
Az apróbb dolgok már könnyen mentek.
A fúró-orsó hosszhornyának gyalulásakor ismét jött a kecskelábas. Főorsó rögzítve, orsó két csúcs közé, késtartóba 90 fokkal elforgatott HSS beszúró. Aztán a kés-szán kézzel előre-hátra milliószor.
Az előtoló fogaskerék talált tárgy volt.
Végig görgettem az orsóhüvely paláston, ahol nyomot hagyott ott készült az ellen fogazás, fűrésszel, reszelővel.
A nagy ékszíjtárcsa egy vetítőgépből való.
A villanymotor az Ezermesterbolt ajándéka. Príma volt terhelésre esett a fordulata mint a vesztés, de nem égtek el a nagyobb (max. 6-os) fúróim.
Barkácsműhelyem első kis gépe lett 17 éves koromban.
Eddig nem akartam elhamarkodott lenni, de mostmár merek nyilatkozni róla mert összeraktam a kisRákosi vertikálfejét. Sikerült megoldani a kúpfogaskerékpár kérdését.
Több ötlet jött innen a fórumról is, és kérdeztem facebook csopoprtban is, de gyári megoldást sehol nem találtam, a Powerbelt-es vonalat pedig végül nem erőltettem.
Elkezdtem árajánlatokat kérni a gyári leírás alapján a két kerékre, vegyes érzelmekkel. Volt olyan aki 250ezer Ft+ Áfát mondott rá, volt aki látatlanban nem tudott árat adni, de leginkább választ sem kaptam.
Végül kaptam egy telefonszámot ahol rákérdeztem és 55ezer Ft-ért elkészítették a párt, a vertikálban lévő, régi egyenes fogazatú, szarrákopott pár alapján. Reteszhornyokkal, csapágyhelyeket köszörülve, és az egészet betétedzve.
Maximálisan elégedett vagyok vele, és ezért megírnám ide az elérhetőséget, háthat egyszer bármikor a jövőben bárkinek szüksége volna ilyenre.
Tóth Mihály +36 70 942 11 44 (Kistelek)
Ui.: Kellett minimális alakítás a nagyobbik fogaskeréken mert távolabb kellett hogy legyen, a csapágyfelfekvő vállat visszamunkáltam (még szerencse hogy múltkor vettem valami brutál Iscar lapkákat). A hézagolás, szét-összeszerelésekkel (kb. 20szor) plusz az egyéb kis hozzávalók végül 2 napi munkámba kerültek, de mostmár kész.
Én is gimnázium és szakközépiskola 5+1 rendszerben tanultam '62-'66 -ig.
A szak mezőgazdasági gépszerelőnek indult, géplakatos-forgácsoló alapozással.
Két év múlva szerzett az iskola egy kivénhedt Pobedát, így átvedlettünk "autószerelővé".
(Csak érdekesség, hogy a gimnáziumi képzési részben mindehhez francia idegen nyelv párosult.)
512 szakmai számú lett a papírkánk az érettségi mellé.
Persze ez nem sokat ért, így rögtön folytattam egy igazi tanuló képzéssel a debreceni 106-os MüM-ben. 2 év mechanika műszerész képzés. A gyakorlati képzésem egy egyetemi Tanszék háttér műhelye volt. Mindennel fel volt szerelve, szinte mint egy kis gyár. Az én szememben legalábbis az volt. Sokat köszönhetek annak a lehetőségnek és az ottani szakiknak, technikusoknak.
Amíg nem kerültem a szakoktatás keretében az egyetem közelébe (Kossuth Lajos Tudományegyetem, Debrecen) föl sem merült hogy tovább is lehetne felsőoktatásba menni.
Szerencsére sok biztatást kaptam, és simán ment a felvétel az NME Gépgyártás szakra, Miskolcra.
Az ottani öt év alatt és a kezdő mérnöki időszakban is nagy segítségemre volt a kétkezi tapasztalat,
Én szakközépiskolában kezdtem. Heti egy nap műhely volt. Kötelező nyári gyakorlat. Én enélkül nem adnák ki műszaki diplomát! Emlékszek, mit kínlódtak a gimnáziumból jött osztálytársaim!
Akkoriban én már rájöttem, hogy egy műszerészt joggal nem engednek a műszerek közelébe, ezért már a továbbtanulásra gondoltam. Szóval mint kitűnő tanuló kaptam engedélyt egy tengely és két szíjtárcsa elkészítésére. Persze nem voltam elég ügyes így csak kinagyoltam és az esztergályos szakoktató készítette el. Mindez a 22 szakmunkásképző tanműhelyében a Tungsram vákuumtechnikai gépgyárában történt. A történet esti szakközépiskola, majd a BME nappali tagozatán folytatódott, így végre műszerekkel dolgozhattam. Tizenéve Fótra költöztem és itt van egy udvari kis helység ahol újra lehetett egy ki műhelyt összehozni, így persze ide került ez az asztal sarkára szerelt köszörű is.
