Ma délelőtt olyan jég esett, ami vagy másfél órán keresztül csillogott a teraszon. Itt is lenne tavasz, a fák gyönyörűen virágoznak, de szinte odafagy a kezem a géphez, ha makrózni akarok. A tulipánok egy hete nem nyílnak ki. És én mediterrán részen lakom. Uuuuuuuuuuutálom idő van. A tengelicek meg csak jönnek és jönnek, semmi kaja nem elég nekik.
Hol laktok ti? Szibériában? Ezen a télen én még havat sem láttam és nagyon fagyos napok sem voltak.A legnagyobb gond a szárazság volt, mert 2 hónapig semmi sem esett. Volt is forgalom rendesen az itatónál pedig itt a halastó mellettem...
Már épp ma egy hónapja nem etetek mert akkor is csak a verebek szórták ki a szotyit a gerléknek, ők meg keressenek mást... :)
A cinkék már vagy egy hete fiókákat etetnek és a fekete rigók is egy irányba szálldosnak, szóval valószínűleg ők is. Úgy 8-10 napja a békák is előjöttek. Reggelente ugyan van néha pár fokos mínusz, de az éjjel már 2-3 fülemüle is rendesen fújta a strófáit. Szóval itt tavasz van már egy ideje... :-)
Sajnos ma is havas eső esett, rovarokat csak azokon a szép napokon láttunk, amikor hétágra sütött a nap. Most éppen 11 stiglic lakmározik az ablakban. Olyan jó őket nézni. És olyan "jó" utánuk söpörni. A héjatlan szotyi külső hártyáját is leszedik és kiköpködik az emeletről a kerti járdára. :DDDDD
Igen, én is betettem ezt a cikket, de pont ebben írják:kell - hacsak nincs rendkívüli időjárási helyzet − abbahagynunk az etetést. Most pedig eléggé rendkívüli időjárás van, esik a hó, mínuszok vannak. Jövő héttől már jön a 20 fok körüli hőmérséklet, ha egyáltalán lehet az előrejelzésnek hinni, akkor már fokozatosan abba lehet hagyni az etetést.
Az eső csak nekünk kellemetlen olykor, a földnek vegetációnak nagyon kell most! Elő fog csalni még több rovart, úgyhogy a rovarevők is el lesznek látva,,,elvileg. Ha ennyire esznek nálad, az azt is jelentheti, hogy arrafelé a környezet eltartóképessége szegényes, ez esetben csak fokozatosan célszerű leállni az etetéssel.
Én sem tudom abbahagyni az etetést. És rengeteget esznek, bontott szotyit. Most szakad az eső, nem tudok kitenni az etetőkbe, ide jönnek az ablakba enni, majdhogy be nem kopognak, ha elfogy. Stiglic van rengeteg, viszont cinke idén nincs, csak elvétve. Rozsdafarkú csipeget, vörösbegy, rigók a mazsolát, gerlék, szóval vannak kosztosaim bőven. Jövő héttől már jó idő lesz, talán abba lehet hagyni végre.
Ebben az időjárásban tényleg nehéz dönteni az etetés befejezéséről. Máskor ilyenkor már rég nem etetünk. A szotyi idén tavasszal is elfogyott már jó hónapja, nem is veszünk többet. Ugyanakkor tegnap harmadszor hordtuk vissza a garázsba a már kirakott növények érzékenyebb részét, és igen, a tavalyról, tavalyelőttről maradt diót változatlanul kirakjuk összetörve. Járnak rá a gerlék, a rigók, a rozsdafarkú pár, és a cinkék. Kevés dió, de azt a keveset mindig kirakjuk, bízva abban, ha - és amikor - van friss, akkor nem nyúlnak a konzervhez.
Az apró kölest még én is kiteszem egy darabig. Sajnos itt az utcánkban az új tulajdonosok mindent letérköveznek, amit nem azt kertészekkel füvezik, még egy szál gaz sincs sok helyen se az udvarokban, se az utcán.
Olyan hideg van, hogy muszáj még etetni. Igaz, én nem héjas szotyival etetek, hanem bontottal, és rengeteg tengelic, mezei veréb, és néhány zöldike állandó látogatója az etetőnek.
A szomszéddal közös a ccus. Mindig van koszt a tálkájában. Éhség nem fenyegeti.
A macska szórakozásból is vadászik. De van, pocok. azt már fogott.
Eszében sincs madarászni. Nem bolond az :-) Madarat fogni nehezebb. Láttam volna a nyomát-ahogy a pocokét is.
Az etetőkhöz nehezen elképzelhető, hogy fel tud mászni. azaz, fel tud, de azonnal észrevennék. Az etetőbe bemenni, viszont kizártnak tartom, meg be se férne, van egy keresztfa, a mátyásmadarak miatt, hogy ne férjenek be. Nappal, sosem láttam, még azt sem, hogy a nagy madársereg táplálkozására, csivitelésére, a fejét is odaforditotta volna. Éjjel meg másutt vannak.
Szóval: Dont worry, minden madár biztonságban van. Bármi jelét látnám, tennék ellene.
Más.
Megjelentek a verebek. Eddig egyet sem láttam-csak cinegék, meg vörösbegyek voltak. Ők elmaradoznak már, de lett helyette kb ugyanannyi veréb. Ami gondolom nem baj- a veréb is bogarászik.
Azért maradtak távol, mert a cinegék uralták a placcot?
A macskákat ugye általában nap közben látjuk. Hogy éjszaka mit művelnek, az mindaddig rejtély, míg a nyakukba nem teszel egy GPS nyomkövetőt. A lányoméról így derült ki, hogy éjszaka három kilométeres körutat tett meg a közeli kiserdőben.
Én még etetek. A telek, a bükk legvége, a gerincen van. Déli fekvésű-meleg, napos, de szeles. Még fagy esténként. A közelben van egy nagy fenyő-ott telelnek. Enni átjárnak. Amúgy a youtube-on néztem hogy kell csinállni, ott volt a luk alatti rúd. Ragadozó nincs. Van pár macska, de nem vadásznak, mindegyiknek van gazdája. egyszer láttam egy kisebb sólyomfélét elpusztulva, van mókus, de hátul, a diófán. Galambnak, verébnek távol vana várostól. Rigó van, gyümölcsre jár, még mindig, cinkék, vörösbegy. Meg egy pár mátyásmadár.
Köszi a tanácsokat. -kivül impregnált, belül nyers, puha fa, a körmömmel meg tudom karistolni. De fúrob bele lukakat, belülre, mogyórófavesszőket, és megmagasitom az alját.
Ez a csúszós bútorlap valóban csak az oldalfalnak jó, amiket én csináltam, az előfal mindig egy rendes (1.5-2 centi vastag) fa anyag, amin kapaszkodni lehet. Egyszer volt egy odúm, aminek az eleje vékony talán szalagparketta maradékból volt. Na, érdekes, azt használták. De a mókus fogta magát és kitágította könnyedén a vékony anyagból készül lyukat saját méretre, de be nem költözött. Ekkor adaptáltam rá egy vastag fából készített lyukat (rácsavaroztam). De onnantól ebbe nem mentek be, valami miatt nem tetszett nekik. El is tüzeltem aztán.
Egy középkori kajareceptekkel foglalkozó doktori disszertációban találtam:
"A nyersanyagoknál a húsok közül mindvégig megtaláljuk a marhát („tehénhús”), a borjút, a juhot, a bárányt, a sertést („disznóhús”), a malacot, a nyulat, a szárnyasokat (tyúk, kappan, lúd), a vadakat, az apró madarakat (veréb, pintyőke, cinege, tengelice, rigó, seregély stb.) az édesvízi- (ponty [„posár”], csuka, harcsa, pisztráng, kárász, kecsege, sügér stb.), a tengeri- (tőkehal, lazac stb.) és a vándorhalakat (tok, viza), rákokat, csigákat, az osztrigát, sőt még békából készült ételek receptjeit is kipróbálhatjuk."
Anno (no nem a középkorban, de azért elég régen) a verébhúst (mellhús pörköltet) kóstoltam és az tényleg finom volt, de a seregélyt még a macska sem eszi meg. Az olaszoknak persze még manapság is jó az is...
Ha jól látom ez az odú valami bútorlap darabokból van, ami túl sima és csúszós ahhoz, hogy meg tudjon rajta kapaszkodni a madár, ezért kell az az ülőrúd. Viszont ha a belseje is ilyen laminált, akkor jó eséllyel csak egyszer megy bele a madár, majd kínkeservesen kievickél belőle. Ha ez nem sikerül neki, ott fog szegény éhen-szomjan dögleni benne. (Főleg ilyen keskeny, magas odúnál.)
Ilyen esetben belül a röpnyílás alatt sűrű keresztvágásokat kell csinálni fűrészgéppel, vagy a forgácslapról lecsiszolni a laminálást, hogy a madár tudjon mibe kapaszkodni mikor felugrik a fészekről!
Szóval nem mindegy miből van az az odú és az sem mindegy, hogyan készül. Szép és jó dolog segíteni a madárkáknak, de ügyeljünk arra, hogy ezzel ne ártsunk nekik...
A nyílás alatti léc kell oda? Én sosem csinálok olyant, mert tapasztalat szerint szükségtelen, és tán valami ragadozó behatolását meg megkönnyíti. Nálunk 2 odú van és mindegyik foglalt már.
A barkács háziodúm. Várja a beköltözőket. De még fagy, reggelente. Lesz még egy, az a telek hátsó részén. még mindig sok mag fogy