Vasárnap egy kedves ismerősömmel kigyalogoltunk a ferihegyi reptér közelébe, és a kiserdőn átmászva megkerestük a lehető legjobb helyet a leszálló gépek megfigyelésére.
A tapasztalatok: a 80/98-as busszal ki kell menni a Baross utcáig (a ferihegyi útról lekanyarodik, majd pont a kanyar után megáll, innen egy hosszú jobb kanyar után megy kb. 600 métert, aztán balra fordul, ITT kell leszállni). A kereszteződésben vissza kell gyalogolni (ellenkező irányban, mint ahogy a busz elment), és ott a reptér kerítése. Innen egy útjelző oszlop tetejére állva (oda van támasztva a kerítéshez) tökéletes rálátás nyílik a 13R pálya legvégére, tehát a gépek lényegében az orrunk előtt szállnak le (már ha nem lebegtetnek túl hosszan).
Csináltam fotókat, a jobbakat majd kirakom valahova.
Aztán voltak élmények: a leszálló legvégében (tulajdonképpen a kiserdő közepin) nézelődtünk, ahol a VOR jeladó van. A beszálló gépek némelyike (Boeing, Airbus) akkora szárnyvégi turbulenciát csinált, hogy néhány másodperccel a gép elhaladása után a szívbajt hozta ránk az a csattogás, amely a földetérésekor (mármint a turbulencia földetérésekor) keletkezett. Nagyon brutális, érdemes meghallgatni.
A legtöbb gépet sikerült már a megközelítéskor felismernem, sőt, a felismerés pontossága jó 75%-kos volt. Az Airbusok at mind, a Boeingeket gyártóra mind, típusra már elég nagy tévesztéssel szúrtam ki, a TU-154 gyerekjáték volt, viszont volt pár gép (az egyik talán egy BAe), amelyiket nem ismertem fel. Fotó megvan, majd beazonosítom.
A legfélelmetesebb mégis az volt, hogy a leszálló (talán Malév charter) TU-154-es az erős oldalszélben való keresztirányú leszállás során kettős defektet kapott: a földetéréskor felcsapó füstfelhő megjelenése után pár másodperccel két egymást követő nagy füstfelhő és szanaszét repülő gumidarabkák voltak láthatóak. Filmcsere miatt nem tudtam lefotózni sajnos.
U.i.: van szimulátorhoz pedálom. Iszonyú király, éppen csak az FS helikopterét (Bell JetRanger) nem lehet vele vezetni. Legalábbis én még nem tudom... :-(
No de még az is csoda, hogy a 105 meg az MBB beugrott. :) Amúgy most akkor a 3/4 amerikai repülőipar Boing néven fog futni? Ez kábé olyan hatással van rám, mint amikor meglátom, hogy Compaq Alphaserver8400 :) Sic transit gloria mundi, mondhatnák a műveltebbek, de én még véletlenszerűen se tennék ilyet. ;)
És egy kérdés: valaki nem emlékszik, hogy ki volt az a négy ember, aki anno Trénerekkel rendszeresen szórakoztatta jónéhány repülőnap nézőit? Kedvenc konyhaablakból látható attrakcióim voltak...
Kösz, pancho! Tudod, én a haditechnikával nemállok valami fényesen.
Azért elég furcsa ez a hadi metamatika (hadimatika): a száz az 12, az ezer az 3-szor száz, meg még egy kicsi... Mi lehet ennek az oka? Így akarjuk megfélemlíteni az ellent? Ők meg minket?
Repülőszázad (legalábbis Magyarországon) ha jól emlékszem - rég tanultam - 12 gép = 3 raj = 6 géppár, egy ezred = 3 század, + 4 külön gép (nem tudom már, kinek, ezredpk, törzsfőnök, egyéb kutyafasza részére), tehát az ezred 40 gép (vadászoknál, mert egyéb rep.csapatoknál. pl. szállítóknál más a felállás).
Tényleg volt egy századuk, a Red Eagles, mely nem "hétköznapi" támaszpontokon állomásozott, hanem előbb Groom Lake-en, aztán Tonopah-on, és nem csak 21-eseik voltak, hanem 23-asok, és 27-esek is.
"Vásárolt az USA nemrég más orosz gépeket is, legatyásodott orosz utódállamoktól..." Én egy estről olvastam, ami 1997 júniusában történt, de csak az év őszén hozták nyilvánosságra. Ekkor a moldáv légierő 27 Mig-29-e közül vettek meg 21 db-ot, és kb. 500 db AA-11 Archer-t. Ezek között egyetlen kétüléses volt, és 14 db a C változathoz tartozott, amelyek alkalmasak nukleáris fegyverek célbajuttatására is. A gépeket a Wright-Patterson támaszpontra szállították. A hírek szerint ez a vásárlás a Co-operate Threat Reduction Program keretein belül történt, melynek célja gátat szabni a nukleáris fegyverek terjedésének.
A vietnami háborúban – épp tegnap néztem a Discovery Channel dokumentumfilmjét – az amerikaiak 900 repülőgépet vesztettek, nyilván volt köztük egy-kettő, amelyik épségben jött le. Ezek jó kezekbe kerültek. Idézem az egyik szovejet hajtómű-tervezőiroda egyik munkatársának szavait:
– Hallottuk a vietnami elvtársaktól, hogy milyen jó állapotban van a gép. Megkértük őket, hogy adják nekünk. Hazaszállítottuk, szétszedtük, megvizsgáltuk a hajtóművet. Másfélszeresére növeltük a teljesítményét, és kihoztuk az új hajtóművet.
Hát ha előkeresném a szekrény aljáról, akkor bizony isten bescannelném az egyik regi AERO-ban lévő fényképet. Jó kis típusismertetéseket lehet ott olvasni '90 előtt, azokról az orosz gépekről, amikről a magyar Arzenál évkönyvekben csak foltos és kinézhetetlen TASZSZSZ fotók jelentek meg.
Itt láttam a MIG-23-as röntgenképe mellett a különböző festéseket, s jót mosolyogtam az amerikai festésen. Igen, volt/van egy századuk nekik is, mintha az szerepelt volna a cikkben, hogy Egyiptomtól vették.
Vásárolt az USA nemrég más orosz gépeket is, legatyásodott orosz utódállamoktól, egyfajta anyagi segítségnyújtás címén, illetve nehogy rossz kezekbe kerüljön felkiáltással.
Régi FLIGHT-okat olvasgatva megláttam egy bolgár Tu–134 fényképét, amint éppen fékernyővel lassul leszállás után. Régi szép idők... Az ős- Kistuskó orrsegédszárny nélkül, reverz nélkül bizony lassan lassult.
Tulajdonképpen az is egy nagy repülős élmény volt, amikor egy esős napon lementem a ferihegyi hangárba – a hangárba, mert akkor még csak egy ikerhangár volt, a két ajtó között a Teaházzal, az ajtókon meg a félkör alakú kivágással, hogy az Il–18 farkára rá lehessen csukni (micsoda perverzió!) –, és a félhomályos hangár sarkaiban sokszor három fékernyő is lógott, száradás céljából. Hát még azt hallani, ahogy a jelenlévő illetékes káromkodott, amikor szóvá tettem! Azt kevesen tudják, hogy a lefékezett gép egyszerűen leoldotta a fékernyőt, a személyzet beszólt rádión, a műszaknak pedig ki kellett mennie teherautóval vagy mikrobusszal, a csepegő vagy éppen zuhogó esőben összeszedni a vizes, sáros ernyőt, sietve, mert hiszen az érkező gépek nem állnak meg, kell a pálya, begyömöszölni az ernyőt az autóba, aztán a hangárban felakasztani száradni, majd később összehajtogatni és visszapakolni a konténerébe.
Miért nem írták elő, hogy fékernyőt csak száraz, meleg, napos időben szabad használni?
"...legiharc ... 2 amerikai F-16 es 2 orosz F-4 (!) kozott..."
Az a legjobb az egészben, hogy az amiknak réges-rég van egy teljes MiG–21-es századuk (apropó, ki tudja, mennyi az a repülőszázad?), repülőképes állapotban. Valószínűleg a légiharc gyakorlására használták.
Egy csomó filmben (pl. James Bond) inkább az a német helikopter (talán BBH-105 a jelzése?) a vöröscsillagos jószág. Bár igazából tényleg mindegy, mi az, csak nagy vörös csillag legyen rajta...
A Vasmadarak valamelyik reszenek elejen van egy legiharc.
2 amerikai F-16 es 2 orosz F-4 (!) kozott. Itt nincs semmi gepcsere, csak az ami gepen egyszer ott a 6 Maverick, aztan meg nincs, aztan ismet...:)
Egy regi Nepszabiban volt egy iras az akkori katonai vezetesrol. Valami nagykutya (tabornok, honvedelmi miniszter ?) ellatogatott egy katonai repterre, es a gep uzemanyag pottartajat simogatva kerdezte a pilotat, hogy:
-Eles?
-Nem, ures - volt a valasz...
Talán már szóvá tettem: Nagy érzelmes amerikai repülős film. Ül a pilcsi a gépben, kabintető még nyitva, de már búcsúzik, mert persze anyucit azért odaengedik az induló vadászgéphez. Ja, minden dugó és zászló és kutyafüle bent és fent van, lifegnek-lobognak.
A leragasztott lajtstromjellel, amint a leragasztott rendszámmal, vigyázni kell. Pár éve két betörő úgy bukott meg, hogy a parkolóban a rendőr észrevette, hogy a rendszámuk fekete szigszalaggal ki van javítva. Asszonták, csak egy haverjukat akarták megtréfálni. A rendőr azér' okosabb vó't, előállította őket. A kocsi tele volt betörőszerszámmal. Később egy csomó betörést rájuk bizonyítottak.
Olvastam viszont egy hangulatos írást (FLIGHT?) az amerikai parti őrség és a kokaincsempészek állandó harcáról. Elsősorban hajóval viszik az árut, de sokan próbálják repülőgéppel. Kibérelnek egy Cessna–172-t vagy egy Learjetet, odalent megtömik anyaggal, és százszorosan visszajön az ára. Persze, nem veszélytelen a dolog, kis füves tisztásokra kell leszállni. Ha valaki eltéveszti, és sérül a gép, nem teketóriáznak, kinyiffantják az ürgét, a gépet meg belökik a bozótba. Állítólag sok helyen tucatszámra szegélyezik a roncsok a tisztást.
Ha viszont sikerült az üzlet és a berakodás, még haza kell vinni az árut. Ehhez általában hamis repülési tervet állítanak ki még az indulás előtt, hogy eltereljék a fináncok gyanúját, aztán alacsonyan kibújnak a figyelés alól, és irány a dzsungel! A másik trükk, hogy átragasztják a lajtsromjelet. Igen ám, de ahogy te is írod, ami feltapad, az le is válik. A parti őrség Learjetjeinek pilótái nevetve mesélték, hogy ha gyanús gépet látnak a tenger fölött, először körberepülik, és bizony sok esetben lifeg a hamis lajtsromjel, vagy pedig az egyik oldalon lejött, a másik oldalon még megvan, tehát nem azonos a kettő. Azt mondják, már ránézésre lehet tudni, melyik gép lelkiismerete nem tiszta, valahogy sunnyogva jön, ha nem egészen oké a rakomány.
Valamelyik olcsó tévén ment egy reklám, talán autókölcsönzős lehetett. Régen láttam már egy fél éve, de ott áll a csaj a lépcső tetején - a gép asszem TU-134-es - és nagyon jól látszik a hajtóműveknél a piros dugó! Ja, a lépcső természetesen a zöld fűre vezet, hiszen a skanzenban vették fel az egészet ;-)
Egyszer én is szerepeltem azért egy "repülős" filmben. :-) Az Égető Eszterhez vettek fel egy megjöttek az oroszok fajtájú jelenetet. A zöld AN-2-sre hatalmas vörös csillag matricákat ragasztottunk, ám az első reptér feletti próbakörnél a ragasztás fele lejött. Nem volt már elég matrica, szétszabdaltuk a zöld öntapadós tapétát és a csíkokkal letakartuk a lajstromjelet. Utána vagy negyven percig alacsony áthúzások következtek Hódmezővásárhely felett, egy év múlva láttam a tévében a sorozatot: 2 mp-ig szerepel benne a gép.
Több magyar filmben is volt már, hogy az utas más gépbe szállt be, mint amellyel felszállt. A stáb nyilván kimegy a pálya végére, megvárja az első felszálló gépet, oszt mennek gyorsan haza. Még jó, ha uyganaz a légitársaság van fölfestve mind a kettőre...
Valamelyik Bud Spencer-utánérzésben volt, hogy körberepüli a fuldokló Kern Andrást egy Apache, majd látjuk a Bujtort egy feltűnően szovjet helikopter ajtajában állni és integetni. Aztán egyszer el is mesélte valami beszélgetős műsorban, hogy nem volt pénzük a helikopterre, de szerencsére éppen arra jött egy, és csinált egy kört, nyilván megnézte, hogy nem tényleg fuldoklik-e ott valaki. Aztán itthon kimentek valahova, a kamerát letették a földre, a Bujtor beállt a Mi–8-as ajtajába, a stáb meg elkezdte rángatni a kasztnit, mintha repülne...
Akkor további esetek, már amerikai filmekből: repül egy feltűnően Bell–206 Jetranger helikopter, onnan tudni, hogy szovjet, hogy egy irtózatos nagy vörös csillag van az orrára festve. Oda egyébként éppen nem szoktak, de hát akkor nem lenne olyan hatásos és félelmetes.
Amerikai vadászgép-páros találkozik a szovjet agresszorral. Hgy hogyan került oda szegény a Mojave sivatagba, nem lehet tudni, nyilván kamionban. Ja, a szovjet vadász egyébként Mirage vagy Kfir...
És egy szovjet háborús-repülős film. A szovjet vadászgép Jak–18P, a német, a Stuka pedig... Zlin 226, a Tréner. Az semmi, de valahogy szóba kerül a géppuska, a pilóta a hű barátnak kijáró tisztelettel megveregeti a Pitot-cső szárát (abba még a kispuska-lőszer sem menne bele...).
OFF
Csak érdekesség: Amikor képet kerestem a hozzászólásomba a Bell helikopterhez, először valamiért csupa rádióirányítású modellt találtam.
Hm, nem tudok a Siály honnan jött, régen volt :) A tervezők nevét meg valami reflexből írtam ki néha, majd rendbeszedem, köszi a figyelmeztetést! :) Azt én is utálom, amikor amerikaiból visszafordítják az orosz neveket, egyszerűen sznob, a magyar nyelv szeritnem könnyebben érzékelteti azokat a hangokat, mint az angol ...
Elindul a 29-es, átmegy Királykobrába, aztán leszáll, mint Blackjack, egész új távlatokat nyit a repülőgépgyártásban... :) JAG-et amúgyis csak akkor szabad nézni, ha nevetni akarsz...
De tényleg kár a félrefordításokért, mert érdekes filmek, sorozatok mennek azon az adón... És egy részét biztos észre se vesszük, csak megjegyezzük rosszul.
Meg regebben lattam ezt a reszt, a "toldalék-pilótakabin"-os helikopterre emlekszem, eleg rohejesen nezett ki.
Hibai ellenere, meg mindig sokkal jobb, ha az emberfia a DC-bol tanul es nem az un. repulos filmekbol.
Tegnap a J.A.G.-bol lattam egy szosszenetet. Elloptak egy orosz gepet az amik. Kigurulaskor meg Mig-29 volt, a levegoben viszont Su-27....
Bár nagy a restanciám (tegnap már másfél órája írtama a választ, képekkel, linkekkel stb. a letérdelő repülőgéppel kapsolatban, amikor lekapcsolt a modem, ettől meg elszállt a program. MATÁV, Billgétsz két jóbarát, együtt ... át a júzert; nem rímel, de viszont igaz), mégis egy friss:
Ma a Discovery Channel repülős műsorában a légijárművek kormányzásáról volt szó. A felvezető részben a helikoptereket mutatták, hogy kezdetben, ha repültek volna is, nem lehetett őket kormányozni,ű. Erre fel az volt a magarázat, hogy a motorteljesítmény nem volt elegendő a felemelkedésükhöz...
A másik: megmagyarázták, hogy a helikopter a rotor forgása miatt el akar fordulni. - Ezt a forgatóerőt hívják nyomatéknak - mondta a bemondó.
Mondanom sem kell, a kép és az alámondás szerint az oldalkormány kell a gép elfordulásához, a csűrő a szöveg szerint a dőléshez, a kép szerint az orsózáshoz kell. A derék néző azóta sem érti, miért van az utasgépeken is csűrő, hiszen azojk nem szoktak orsózni...
A fly-by-wire kormányzást következetesen elektromos kormányzásnak titulálta a bemondó, holott a jelenlegi rendszerek midnegyike elektronikus megoldás. Ja, villany persze van benne...
A Discoverynek nem kell magyar fordító, önmagában is tud hülye lenni.
Hogy valami repülős élmény is legyen: elképesztő volt látni Mr. Sikorskyt (orosz emigráns, ugye?), amint felöltőben, kalapban ül egy rácsszerkezeten, keze a kollektív és a ciklikus karon, és mérhetetlen nyugalommal kormányozza az első ízben engedelmeskedő forgószárnyas jószágot.
A másik nagyszerű látvány a hátkormány volt. A botra szerelt kormánykerék előre-hátra döntve a magassági kormányt mozgatta, elfordítva az oldalkormányt, míg a csűrő kitérítéséhez a pilótának a törzsét bedöntve az üléstámlát kellett jobbra vagy balra döntenie.
És érdekes volt a nem szimulált szimulátor, azaz a helikopter orra elé szerelt önálló toldalék-pilótakabin, amelyből a berepülőpilóta (ha lett volna magyar hang, tesztpilóta) kipróbálhatja a fly-by-wire kormányrendszert, miközben hátul a "rendes" személyzet azért készen áll, hogy a még benthagyott hagyományos, mechanikus kormányszervekkel beavatkozzon, ha minden vezeték szakad ;-)
Belepillantottam a repülős oldalaidba, nagyon tetszenek. Majd megnézem őket tüzetesebben.
Hadd súgjak: a Tu–134 beceneve oroszul valóban "Tuska" (a hangsúly miatt ejtése inkább túska), de ez nem madár (a sirály egyébként oroszul csajka), hanem a "Tu" rövidítés "beceneve". Nálunk Tuskónak hívták, nyilván a Tuska után, csak értelmes szót keresve alá. Aztán amikor jött a Tu–154, a kicsit néha Kistuskónak hívták, de a nagyot nem hívták nagytuskónak. Az An–2-es meg csak nálunk volt Ancsa.
Egy terminológiai (?) dolog. Nálunk a géptíus neve csak a két (vagy három) betű és a számjelzés, a tervezőiroda nevét előtte csak a külföldi irodalomban volt szokás kitenni (arrafelé ugyanis nem nagyon ismerték ezeket a típusokat). Azaz teljesen elegendő Tu–134-et írni, a Tupoljev előtte idegenszerűen hat. Én, ha mindenáron jelezni akarnám a "szerzőt"? akkor valahogy úgy fogalmaznék, hogy "...a Tupoljev tervezőiroda Tu–134-es típusú gépe..." És persze, a magyaros helyesírás szerint, ahogy te is használod. A Yak–40, a Tupolev, az Ilyushin egy kicsit butikosul van.
A HA–LCP neve odakint, Ferihegyen LCPéter (el-cé-péter), de csak élőszóban, leírva soha sem láttam így.
"Megint késik az elcépéter." "A moilonán hajtóműcsere lesz." "Az elbékároly leragadt Amszterdamban." s.í.t.
Hogyan kap nevet egy repülőgép? Amikor jön egy új szerzemény, egy darabig próbálgatják, ízlelgetik a lajtromjelét, aztán egy név rajta marad.
Nnu, tegnap éjjel összedobtam pár oldalt a szokásos "laikus vágyakozások és emlékek" jeligére, azaz megtekinthető Hamster repülős oldala. Még elég gyík, de lesz ez még így se :) Az URL:
Ha esetleg valakinek megtetszik (hm, na mind1, reggel van még, nem ébredtem fel teljesen), akkor akár mások fényképeit is szívesen felteszem (/sze nem a saját nevem alatt:)... És persze várom a feedbacket, kiegészítéseket, kiigazításokat! (és ezt kivételesen komolyan...)
Alapjában véve a kályhacsővel nincs bajom, a Mig-21-hez képest a Szu-7,-9,-22, stb sokkal kevésbbé tetszett, nem is beszélve az angolok Lightning II-jéről, ami übercsúnya volt... :) A 23-as
néhány szögből bicebóca, de van néhány olyan is, ahonnan úgy néz ki, mint a _a_ vadászgép...
Hát igen, Mig-23. Anno nekem is tetszettek, mert olyan szép vadászgép formája van, nem pedig "kályhacső", aztán 1990-ben, amikor három is odaveszett (szegény Bakóéknál én is ott voltam, de már nem sok dolga volt a kutató-mentő gépnek), akkor egy kicsit megrendült benne a bizalmam.
Így vagyok egyébként a Ka-26-tal is.
multia, pancho, Hamster, Csokis2: Amennyire én tudom, Bejrút közelében, valószínűleg leszállás előtt vagy közben zuhant a tengerbe. A rakétatalálat esete nem zárható ki, mivel a gépen volt a fél palesztín vezérkar, és egy 2000 lábnyi (600 m ... 700 m) magasan járó gépet gyerekjáték leszedni egy motorcsónakból. A hozzáértők még azt is megmondják, melyik SA-x fedőnevű szovjet (sic!) rakétával.
A dolgot aztán azért nem firtatták, mert háborús cselekmény (act of war) esetén a biztosító nem fizet. Szerintm az sem volt közismert, hogy ez egy bérelt gép volt, mert akkor a biztosító megencsak nem fizetett volna.
Az LC-Ilonát meg azért adták nekünk bérbe (a párjával együtt; ki emlékszik a lajstromjelére?), mert eredetileg az egyiptomi légitársaság (Egyptair?) használta, de a Nasszer elnök halála után bekövetkező összemorcosulás után visszavásároltatták. Az Aeroflot meg nem tudta volna használni ezeket, hiszen az ő gépeik más norma szerint voltak felszerelve és berendezve.
Egy személyes emlék az eltérésekről: a második bérelt gépen feltűnt, hogy nem két, hanem három COMM rádió volt, az egyiptomiak így kérték, és hozzánk is így került tovább. A kötelező előírás a kettő, a harmadik rádió plusz biztonságot adott; nem annyira baleset ellen védett, hanem leragadás ellen (ha a háromból egy elromlik, a gép a maradék kettővel még teljesen előírásszerű marad, felszállhat, hazajöhet).
A másik gépet a bérleti szerződés lejárta után rendben visszaadták.
