Nem kis feladat , egyszerre két Riga rendbe tételébe fogtál . De nálad jó kezekben vannak , biztos vagyok benne
hogy a szakértelmednek és a rutinodnak köszönhetően szépen talpra állnak és vidáman fognak pöfögni a közös motorozásaink alkalmával . Meg ami a legfontosabb hogy meg menekülnek tovább ÉLNEK ! . (sajnos sok motor a MÉH
telepeken kötött ki , pusztán csak azért hogy egyesek az árát néhány féldeci formájában a torkukon le engedjék )
Gumit be szereznünk , kár hogy ebben a méretben nem nagy a választék , kb másfél éve Munkács on találtam teljesen új gyártásu RIGA gumit , a klasszikus Riga mintával . Egyet hoztam belőle meg fogom nézni , de azt hiszem Ukrán gumi . Ott sem volt olcsó de teljesen új .
Jó az a Szásenka gratulálok hozzá , nagyon jó felújitási alap hiszen minden lényeges része megvan . Feltétlen meg kell menteni . A festéssel kapcsolatban , ha nem szeretnél nagyon bele merülni , a váz festése nem olyan rossz inkább csak a fehér szinü elemek viseltesebbek . Ha egyelőre csak ezek kerülnének festésre már az is sokat dobna a motoron , meg egy szép ülés még rá .
Az ilyen rozsdafoltokat én a legősibb módszerrel hatástalanítom: időnként bedörzsölöm gépzsírral. Egyébként nem tudom, hogy van-e rá jó megoldás; ha lelakkozzuk a rozsdafoltos felületet, az egyrészt nagyon művi lesz, másrészt a rozsda a lakk alatt is tovább tud dolgozni.
Karácsony tisztességére széthúztam mindkét motor blokkját. Mindkettő bontatlan volt még, eredeti csapágyakkal és szimeringekkel.
Az 1971-es Riga 4-es blokkja évtizedek óta nem látott olajat, de meglepően jó állapotban maradt (a csapágyakat kivéve).
A 16-os blokkja zűrösebb. Valaha elszabadulhatott a lendkerék a főtengelyen és benyalhatta a lendkerék éket, amit aztán úgy próbáltak kiszedni, hogy belefurkáltak a beszakadt részbe - de nem volt túl precíz a művelet, hatalmas kráter maradt utána:
A kuplungnál a szokásos történet fogadott: hézagoló alátétek hiánya, bemart hátuljú kuplungkosár, amiből kiszakadt az agy.
A főtengely cserés, a váltó ellenben egészen újszerű. A csapágyakat és szimeringeket itt is cserélem - ha majd lesz mire, mert most be vannak zárva a boltok, januárig a fű se nő.
Az 1971-es Riga 4-est szép lassan darabokra szedtem, elkezdtem megtisztítani és összerakni. Az első villa golyóskosara az elmúlt 49 évben nem lett megzsírozva, mert rozsdásak voltak a golyók. A csúszóperselyt sem kenték soha, el is kopott tisztességesen. Szerencsére lehet kapni Jawa Mustanghoz csúszóperselyt, ami tökéletesen illeszkedik a Riga teleszkópba is.
A blokkba is belenéztem: szerintem ezt sem töltötték újra olajjal '71 óta. De meglepően jó állapotban van, a főtengely teljesen jó, a kuplung sincs szétesve. A felső dugattyúgyűrű három darabra volt törve, az egyébként is elég kopott hengert kicsit beszántotta. Egy fúrás, új csapágyak és szimeringek kellenek.
A másik motor egy 1977-es (?) bronz/arany 16-os.
Nemrég volt róla szó itt a fórumon, hogy a 16-osok első villájának a végén van két (egy?) ovális furat, s hogy ennek mi a rendeltetése. Most megvilágosodtam: a gumiharmonikában van a párja.
A gumicsere nem olcsó mulatság, ráadásul nem nagyon van ideális megoldás. 2,5-ös méretben Fortune és Vee Rubber gumikat lehet kapni, 5-6ezer forint körül; a Fortune mintázata hasonló a Rigáéhoz, de ez nem a legjobb minőségű gumi, gyorsan kopik és a felületén nálam szürkés színű, nyálkás bevonat jelent meg. A Vee Rubbernek nem hasonlít a mintázata, ráadásul sok rosszat olvasni a fórumokon erről a márkáról is. A Heidenaunak van jó minőségű gumiköpenye, de ott a 2,5-ös méret lényegesen nagyobb, kb. 2.75-ös a valóságban - ami nem baj, de jó tudni róla előre - de az ára 10ezer fölött kezdődik. Én úgy oldom meg a gumi-kérdést, hogy egyszerűen 2,25-ös Mitas gumikat használok; jobb minőségű, mint a Fortune és csak 3800 körül van az ára (bár mostanában kicsit nehéz beszerezni, eltűnt néhány webshop kínálatából). Gyorsabban elkopik, mint a Heidenau, de fele annyiba sem kerül. Most éppen két motort újítok fel párhuzamosan, s nem mindegy, hogy 15ezret kell kiadnom a négy gumira, vagy 44ezret (tömlők nélkül!).
Szép ez a 12-es, én nem festeném át, de ez csak az én véleményem.
A tank belsejében nagyon gyérül tapadt meg a réz. Inkább sehogy. A nyíl pedig a szivárgás helyét mutatja. Érdekes, ott vastagon akart leülni a fém bevonat.
Ő pedig Szásenka. Manikűr, pedikűr és kozmetika előtt. Előre kapott már új belsőt és külsőt. Utóbbi 6500 pénz. Nem egy olcsó bót...
A kerékcsapágyakat és szimeringeket is kivettem. Kitakarítottam. Még gondolkozom sorsuk felől. Tavaszig csinos kis gépet akarok varázsolni.
Érdemes lehet újrafényezni, vagy maradjon meg patinájában?
Ez volt az elképzelés. De ha 50 év benzinadalékolási sumákjai és a rövid életre tervezett lemezvastagság és minőség pofonjai közbeszólnak, akkor oldtájmer elszántság legyen időtálló, hogy olyan alapot találjon, ami menthető.
Sajnos a Riga 4 tankját nem sikerült megmentenem. Nem tudom, hogy az alkalmazott feszültség, vagy áramerősség, esetleg más technológiai hiba vezetett odáig, hogy a tankom lemeze kilyukadt. Igyekeztem körültekintően dolgozni.
Nagy áramerősségnél az elektrolit szélein jelentkezik nagyobb fémkiválás. Kicsinél pedig középen és széleken gyenge. Nálam valami más gond lehetett. A vasoxid eltávolításnál még minden rendben látszott. Valószínűleg a réz-szulfátos mókánál botlottam el. Kirakódott ugyanis némi rézréteg, de egy helyen átrozsdásodott a vaslemez. Vagy azért, mert számára harangoztak, vagy azért, mert ilyen oldat használatakor az elektrolit természetesen változik. Savasodik. Ahogy a réz kiül, az oldat egyre töményebb kénsav oldattá válik.
Semmi nincs ingyen. A varázslatnak is ára van. Sajna amikor a tankot lefektettem és így folytattam az elektrolízist, kis patak jelent meg. Mindaddig működőnek mutatkozott próbálkozásom. De fektetve kiadta magát a hiba.
Szóval veszítettem egy Riga 4 tankot, de egyik szemem sír, a másik meg nevet (sír majd akkor, ha megint becumizok valami szivatósat). Kicsit nevetgélek, mert itt alussza téli álmát Szásenka, aki Riga 12 néven került hazánkba. És Borsodból, téli álmából eljutott hozzám. Mondjuk haja is égnek állhat, mert egy csomagtartóban hátrafelé száguldott száz felett legalább 200 km-ert :)
Tonképpen a kialakított réteg vastagsága a rendelkezésre álló anyagtól és a lízis idejétől függ elsősorban. Ha egy kiló réz szulfátnak 25% réztartalma van, akkor még ha 50%-os veszteséggel is dolgozunk, 12 deka réz építhető fel legalább. A réz sűrűsége 8960 kg/m3. Legyen 9 g/cm3. Vagyis legalább 13 cm3 Cu-ccot tudunk felnyalintani.
Hasipacsira 3 A4-es felületen ez 0,07 mm rétegvastagságot ad ki. Ez a minimum. Hát karcsú, de több a semminél. Egy millit mégsem tudok ráhánykolódni. Kéne néhány zsák rézgálic.
De újabb agymenésként talán előkezelhetó vas-szulfáttal. Hasonló módon viselkedik elektrolízisnél.
Elméletileg jó dolog ez a rezezés, de hogy a gyakorlatban hogyan válik be, az szerintem kétséges. Küszködtem már Simson réz úszókkal, amit lyukacsosra mart a kiváló magyar benzin, szóval a pár mikronnyi réz bevonat a tank belsején nem biztos, hogy túl sok védelmet ad.
Veszíteni nem veszíthetünk vele semmit, de biztosan nem ad tökéletes védelmet.
1977-es bronz/arany Riga 16-oson lévő vázmatrica ügyben kérdezek. A nyomok szerint ezen eredetileg nem a "nagy" matrica volt (amilyet árulnak a neten), hanem egy kisebb. De az milyen?
Jövőre becsődöl az amerikai cég, amelyik a benzinálló kétkomponensű tankfestéket gyártja. Mert mostantól mindenkinek rézbélésű tankja lesz. Elsőként a Rigásoknak.
Nem tudom, hogy így kari előtt honnan a jó...fenyvesből szerzek réz-szulfátot (rézgálic).
A rozsdamentesítés végülis tök egyszerű:
Tanknyi mennyiségű langyos vízhez kevertem 3 evőkanálnyi mosószódát. Tömítést kivettem a csap alól. Körbetekertem alufóliával a menetét és visszahúztam. Ettől reméltem a jó elektromos átvezetést. Ugyanis a negatív pólus a tank kell hogy legyen. Csipesz a csapra. Tank feltölt és felmosóvödörbe állít. Itt jön a "neheze". A pozitív elektródát úgy kell belógatni :) ,hogy az véletlenül se érhessen a tank falához. Én egy üres akváriumi vegyszeres flakont használtam. Az alját levágtam és vas kötöződrótot tekertem bele, vagy egy méternyit. Belógatva érintkezik a folyadékkal, de véletlenül sem tud zárlatot csinálni, mert a műanyag miatt nem tud letestelni. Szivaccsal a töltőnyílásba szorítottam. Kicsi tölcsér mellé, ha esetleg szivárogna a csap, hogy szinten lehessen tartani az elektrolit töltetet. Pozitív potenciál csipesze a kilógó drótvégre és indulhat a bugi.
Legalább 12 óra. Az áramforrás nem más, mit egy akkutöltő. Ennek mérőjén úgyis látszik, hogy folyik-e áram. Ha már nem, akkor elfogyott a pozitív elektróda. Az gyakorlatilag elporlad.
Engem érdekel a végeredmény, mindenképpen tegyél fel róla képeket. Meg a folyamat részletesebb leírása is kellene, milyen anyagok, mekkora feszültség...
A Riga 4 tankja túl van az elektrolízises oxidmentesítésen. Persze ez lúgos közegben történt. Ami meg kimaradt, az citromsavasban oldódik meg éppen. Ezután jön az elképzelt rézbevonat szintén elektromosan.
Eddigi kép:
Negatív pólus a kezelendő felületre (tank), pozitív pedig az áldozati oldal. Na ez nálam úgy nézett ki, hogy 12 óra után elmorzsolódott a vasdarab. Viszont a kezelt felület gyönyörű.
Utólagosan a kimaradt felület a régi savas megoldásban szenved. Majd ezt követően pedig megpróbálom hasonló elektrolízis útján rézzel bevonni a tank belső felületét. (réz szulfát)
Biztos, hogy nem a lendkeréktől jön a hang, mert le van szedve, ahogy a kuplung is. Kipróbálom a henger lefogatós trükköt és rá nézek majd a dugóra is. Ha nem találok semmit akkor megyek vele aztán a ruszki majd idővel talán eldolgozza a hibát. A kérdésre válaszolva, 1:25 keverékkel járatom.
Nem olvastam a hsz-eket, vagy nem-e az alaplapon valamelyik tekercs vasmagja hozzáér a lendkerékhez belülről? Az is egy lehetőség, pláne ha kóvályog a lendkerék, mert korábban meg lett ütve.
Nézd el nekem, ha hülyeség, de ennyi próbálkozás mellé befér egy olyan vizsgálat, hogy hengerfejet levéve, de a hengert elmozdulás ellen biztosítva forgatod meg a főtengelyt?
A hengert meg le leget szorítani a tőcsavaroknál két rövidre vágott cső segítségével. Talán elég a kettő átlósan. Így ha szerencséd van, kiadhatja, hogy valóban dugó/henger, vagy gyűrű/henger kapcsolatnál adódik-e a súrlódás. Esetleg jó alaposan bepacsmagolni a hengerfalat olajjal második próbára. mórickarajz:
Nincs kizárva, hogy igazad van (itt már semmit sem lehet kizárni), de ellene szól, hogy az új főtengelyjel is, meg korábban egy másikkal is ez volt a baj, másrészt, hogy szerintem a ferde dugattyú sem produkál súrlódó hangot.
Szerintem is kifogytunk, Elvtársak, az ötletekből.
Marci, három lehetőséget látok a továbbiakra:
- Összerakod, használod így, aztán hátha elmúlik a súrlódás (mint Babettánál a csörgés)
- Elpostázod valakinek a blokkot, hogy járjon utána
- Levideózod és felteszed ide a linket, hogy megszakértsük.
A dugattyú palástot nézd meg, hogy a csapszeg két oldalán derékszögel-e a blokkra, ahol a henger felfekszik! Ha nem párhuzamos a csapszeg tengelyvonala a főtengely tengelyvonalával, akkor a dugattyú félre áll, és valóban ez a súrlódó hang van! Nekem is volt ilyen Rigával! Nincs gond, úgy kell egyengetni a hajtókart, hogy a dugattyú palástok mindkét oldalon derékszögeljenek a blokkra, mondjuk a dugattyú oldalán nézve nem lesz pont derékszög, mert kúpos a dugattyú, de látni azt, ha félre áll a dugattyú! Egyszóval nem az a lényeg, a hajtókar egyenes legyen, hanem a dugattyú ne legyen elbillenve egyik oldalra sem!
