üdv,
szerintem téves kijelentés lenne Stil. részéről a topic, ezért nem is szidom le , mert csak taktikusan kérdezte a témát, nem kijelentette:)
szóval ha igaz lenne, a topic kijelentése, akkor már az önygyilkossági kísérleteket is tekinthetnénk extrém sportoknak, de én a streetluge-al a seggem alatt közel sem vágyom meghalni!
amiért szeretem ezt a sportot az az, mert utálok futni, és ezért nem focizom:)) de viccet félre téve, szerintem emberek azért választják extrém sportokat, mert már ráuntak a hétköznapi sportokra, és kell valami új. manapság egyenlőre ezek az extrém sportok amiket mi űzünk, de kitudja lehet idővel egy szuborbitális ejtőernyős ugrás lesz vagy mittomén... szóval lényeg az új dolgok felfedezése, a határok tágítása, a lehetőségek növelése, új biológiai és nagyobb mértékű biológiai folyamatok indítása az agyban, melyet lazán csak egy adrenalin löketnek nevezünk:)
ergo: sebesség, izgalom rulz!
Ma hallottam egy előadáson az MRSZ-ben, hogy a svájciak levették az "extrém sportok" listáról a siklóernyőzést. (Értsd - normál balesetbiztosítási díjtétel vonatkozik az ernyőzni vágyókra :)
...
Mondjuk egy átlagos svájci felszerelésével tényleg nem hangzik olyan extrémül :)
Ha az adrenalint nézzük a sziklamászás és a szabadtüdős búvárkodás,már nem is tartozik a többi sporttal egy kategóriába, mert ezek inkább befelé forduló,meditatívabb állapotot adnak,ill. igényelnek az embertől!Szerintem ha nagyon gyorsan történnek a dolgok, akkor jön az adrenalin és általában ezek a sportok azok, amik jól közvetíthetőek!:((
Sziasztok!
Most olvastam végig a topikot. És volna némi észrevételem.
Eccer valahol azt olvastam, hogy az extrém sportok azért olyan népszerűek, mert a mai rohanó világunkban a sima futás, tornázás nem jelent egyebet, mint fizikai fáradtságot. Aki egész nap a munkahelyén agyilag pörög, annak ez nem elég. Ezek az emberek a mai extrém sportolók. Az adrenalin olyan mint a kábitószer. Ahogy kezdesz hozzászokni, egyre jobban igényled, mig a vége (ha nem tudod kontrolálni magad) a végzetes "ugrás".
DE NEM TARTOM SEM MAGAM, SEM A BARÁTAIMAT HALÁLVÁGYÓKNAK!
Igen sok fajtája van ezeknek, és lehet, hogy némelyiket sokan nem is tartanak annak. De valószinűleg mégis az, ha valaki komolyan csinálja. Szerintem attól extrém valami, hogy úgy keresed a saját korlátaidat, hogy közben tudod, bármikor az egészséged, életed lehet a tét. Az az érzés, mikor a félelem és az izgalom, a vágy úgy keveredik össze, hogy nekiindit és lehoz olyan helyeken, ahol egyébként sokan még lenézni sem mernek. Ez csodás érzés. És bizonyára mást érez az ejtőernyős, a mountain bike-os, a sielő, a snowboardos, a barlangász, hegymászó, a szörfös, a vadvizen evező, a triatlonos, stb., de ez az érzés az, amiért ha egyszer megcsináltad, újra megfogod, és aztán még magasabbról, gyorsabban, mélyebben fogod csinálni, hogy újra érezd ezt az érzést.
Ami szerintem igazi extrém:
sizés, mountain bike, windsurf, hegymászás, falmászás, ejtőernyőzés, vadvizi evezés, hydrospeed, canyoning, bungee jumping, snowboard, gördeszka, görkori, BMX, trial, túlélőtúrák, vitorlázás.
Ami szerintem kevésbé extrém, de még belefér:
triatlon, maratoni futás, barlangászat, búvárkodás, vitorlázás egyes ágai, repülés, ballonozás.
(Biztosan van, amit kihagytam.)
Hat szerintem az ejtoernyozes az elejen izgalmas(bar inkabb ide az a szo jo, hogy adrenalinnovelo), utanna meg nagyon nagyon jo:)
En spec vitorlazorepulok, ejtoernyozom, es tavasztol kezdek sikloernyozni:)mar varom:)
jah buntihez volt szerencsem nekem is elso ugras utan....s mivel no vagyok igy harapni is lehetet beem...pont egy ilyen nagybanzajos napon, este is buli volt...igy szepen nezett ki utanna a fenekem
Halalvagy 0. Az adrenalin meg drog. Szabalyos elvonasi tunetek egy sikloernyozes nelkuli het utan. Pedig szerintem sem extremsport. Bar ha a trial az, akkor ez is. :) Fizikum nem kell hozza, csak fej.
Bennem nincs halálvágy, viszont a vadvizi evezést valamelyik szlovák, vagy nagyesésű osztrák folyón szivesen kipróbálnám. Régebben adtak ilyesfajta versenyeket az EUROSPORT-on és azok nagyon tetszettek.
1999.09.02 00:55 an kerdezted, hogy mit hagytal ki...
-uzemnapon ott kell lenni (4-6-12-23) egy cspatnyi embernek, hogy felszalljon a gep, nem eleg, ha csak te vagy ott.
-a pilotanak tudni kell, hogy hol akarnak az ugrok ugrani, tehat ameddig mindenki fodet nem er a megbeszelt helyen addig a pilota es az ugrato alkotnak egy csapatot (gps sucks :))
-a tanuloknak segiteni kell. Maris ott van egy "csapat" amior ketten hajtogattok
-uzem utan cspatban kell elmenni sorozni.
-eje lany es eje fiu... hmmm hat ez sem ritka cspatfelallas
-cspatosan kell lebuntetni az elsougrokat meg a jubilalokat
Azt latom, hogy kideritettetek, hogy a topiccimben levo allitas nem igaz...
szerintem/szamomra az extremnek nevezett sportok (ejtoernyozes, snow-boradozas, de meg egy izmosabb vizitura is) termeszetes kikapcsolodast jelentenek. Valami mast, valami izgalmasabbat, gyorsabbat, dinamikusabbat, emberprobalobbat jeletenek es meg sok minden mast amihez egy topic is keves, hogy leirjam :)
Nagyon igazat adok anak aki elottem azt irta, hogy a legtobb extrem sport csak kivulrol extrem. En nem vagyok egy tapasztalt ejtoernyos magus, de nem szoktam egy cseppet sem felni kiugras elott (kapnek is a pofamra a csapattol, ha nekiallnek elvezkedni az adrenalinon :))
JA es alljon itt kozhely is.. no risk-no fun
Stiletto,
:) szep a neved, de azert en jobban szeretem a szep sarga Sabre-mat.
Sziasztok
Szeretnék hozá szolni a vitához egy kicsit ha meg engeditek. Az ejtöernyözést nemtartom extrém sportnak, csak sajnos kevesen müvelik egyébként egy borzaszto jó dolog és egyáltalán nem veszéjes.
fliOrDie
Az ejtöernyöbe is vannak komoly lépcsö fokok. Probáld ki egyszer , nem olyan egyszerü az élete egy kezdönek mint ahogy az látszik , föleg ha márt van valamennyi légi jártasága valamilyen légi járművön.
Extrém kategoriába inkább sziklárol ugrást és a hegymászást sorolnám meg néhány ehez hasonlo dolgot.Ezeknél a dolgoknál lehet hogy munkál a halálvágy vagy lehet hogy ténleg pszihopata tünetek kellenek hozzá nem tudom.talán inkább csak
legendö megondolatlanság ,itt nagyon kevés mullik azon aki ezt csinálja, a külsö körülmények határozzák meg hogy halál vagy csak egy jó buli volt e. De mindenki maga dönti döntse le maga hogyan akar meghalni .
bocsi ha hoszu voltam
Az ejtőernyőzés az asztán csapatsport!
-nagy alakzatok: 30-300 ember együtt No comment
-célbaugrás: egyéni + csapat értékelés
-formaugrás: 4-6-8 (esetleg 16) fős csapatok + a zuhanó operatőr
-skysurf: deszkás + az operatőre
off
"Kifejthetnéd, hogy pontosan mire gondoltál amikor a nevedet választottad ?"
Leginkább arra, hogy amikor rendszeresen kijárkálok repülni, akkor olyan érzésem van, hogy sokkal intenzívebb az életem. Anélkül meg lagymatag. Igazából rossz ez a név, de anno egy teljes vacsoraidőt gondolkodtam rajta, és jobbat nem találtam. A fly meg önmagában azt hiszem azt jelenti, hogy légy.
A válasz egyszerű: Úgy éreztem ahhoz, hogy jól megítélhessem nem elég a TV-ben nézni, hanem ki kell próbálni. Anyagi lehetőségeim viszont soha sem voltak olyanok, hogy saját szerelést vásároljak, ezért ami kölcsönkérhető volt avval repültem. ha sárkány akkor sárkány, ha siklóernyő akkor siklóernyő. A lényeg csak az, hogy az ember lába ne érje a földet.
boigo
ui: Kifejthetnéd, hogy pontosan mire gondoltál amikor a nevedet választottad ? Fly or Die
Akkor már inkább csak Fly...
Tulajdonképpen a vitorlázórepülés is csapatsport (én legalábbis azért hagytam ott, mert nem volt jó a társaság). Hiába egyetlen ember ül benne, a működtetéséhez akkore is sok kell.
Azt éppen nem mondanám, hogy semmi, de legalábbis nem összemérhető.
Nálam az is az ÉLMÉNYEK katekóriába tartozik, hogy a kertben találtunk egy gyíkot és mindkét gyerekem meg merte simogatni és még hónapok múlva is emlegették. Ez szintúgy nem összevethető az előzőekkel, de nincs is rá szükség, elég ha az embert egy jóleső belső melegség átjárja és kész.
boigo
>egyébként a hétvégén egy termik-körön csavartam 3 egerészölyvvel és ezt az ÉLMÉNYT "földi" sport biztosan nem tudja nyújtani)
Ajjaj boigo, megesz a sárga irígység! Ehhez képest tényleg semmi az, hogy egyszer egy gyönyörű, napsütötte fal közepém egy gyík hagyta magát megsimogatni.
Hello Mindenki !
A következőkben a magánvéleményemet fogom hangoztatni, amihez csak annyi tartozik hozzá, hogy ejtőernyőztem, sárkányrepültem, siklóernyőzöm tehát van némi fogalmam a témáról.
Az a szó, hogy EXTRÉM szerintem semmi mást nem jelent mint a többség számára még szokatlan dolgot, pl a századfordulón extém sportnak számíthatott a kerékpározás, de ma már csak akkor gondoljuk extrémnek ha hegyről, szikláról lefelé 60-100 km/h-val csinálja valaki, vagy esetleg a főutvonalon kerékpáros-sáv hiányában...
Az un extrém sportokra egyébként jellemző, hogy sokkal biztonságosabbak mint a "konvencionális" sportok. Statisztikai adat, hogy sokkal kevesebb sérülés következik be mondjuk ejtőernyőzés közben mint pl foci vagy bringázás alkalmával. (az is igaz persze, hogy a kimenetel súlyosabb). Tehát az értelmesen és átgondoltam vállalt "veszély" nem veszélyes, mindössze azt kell az embernek magában tisztázni, hogy akkor is döntő- és cselekvőképességének maximumát (vagy esetleg többet) tudja-e majd nyújtani, ha egy olyan esemény következik be a sportolás közben ami a napi élet rutinjánal kicsit(?) többet igényel.
(egyébként a hétvégén egy termik-körön csavartam 3 egerészölyvvel és ezt az ÉLMÉNYT "földi" sport biztosan nem tudja nyújtani)
Persze, hogy sokat számít a technika, de ahhoz hogy ne cak az első tíz percben tudjál megcsinálni technikailag nehéz dolgokat szükséged van egy alapvető fizikális felkészültségre. Másrészt az, hogy vkinek ránézésre hatalmas izmai vannak nem jelent semmit egy olyan sportnál, ahol ha megnézed a legjobb mászókat inkább vékonyak és szálkásak, de fél órát lógnak egy ujjon függőleges falon madársz@rba kapaszkodva.
Nem tartozik szorosan a témához, de ha már kedvenc időtöltésem került szóba, nem állhatom meg, hogy ne szóljak hozzá. ( Erről egyik kedvenc viccem is eszembe jut, de azt majd máskor.)
Tehát fizikum és sziklamászás. Kétségtelen, hogy igazán nehéz utakat mászni csak nagyon jó fizikummal ( értsd: erő és állóképesség ) lehet. De én, mint hosszútávfutóból lett sziklamászó, finoman fogalmazva nem tartozom a bivalyerősek közé, mégis sikerült egy-két elég nehezet megmásznom. ( Ha ez mond valakinek valamit: VIII körül.) És ez a legszebb az egészben, az, hogy a technika nagyon sokat számít!
Két évvel ezelőtt egyik népszerű mászóhelyünkön találkoztam egy sráccal, aki nagyjából úgy nézett ki, mint Iván, az afganisztáni veterán. A szlávos arcvonások iszonyatos izomzattal párosultak, lehetett vagy 190 centi magas, 100 kiló, fölösleg semmi. Életében először vagy másodszor látott sziklát közelről, és nem tudott megmászni egy olyan utat, amit egy átlagos alkatú mászó, mondjuk fél év mászómúlttal, könnyedén legyűr. Később természetesen a fejlődés egyre lassabb, de az élmények egyre jobbak. Különösen, ha a nehéz utakat az ember a jó technikájának köszönhetően tudja erőlködés nélkül mászni.
Ha már felmerült, én azt nevezem extrém sportnak, amelyben a delikvens rendszeresen és igen alaposan be van szarva. Tehát Stiletto felvetései közül leginkább a "természetes adrenalin pótlás" az amivel én meghatározom a kategóriát, de az "izgalom, kalandvágy igényeinek felfokozott kielégítése" se rossz.
Szerintem olyan hogy extrém sport igazából nincsen, olyan van, hogy xy számára valahány évesen egy sport extrém. Gyakorlatilag persze a sziklafal mellett ejtőernyővel(?) ugálni nyilván mindenki számára extrém. Sőt ha nem hallottam volna, hogy van aki rendszeresen csinálja, mégis él, akkor a hülyeség kategóriájába soroltam volna.
Ezt biztos tőlem kérdezed? Korábban írtam, hogy nem. Tervezem, hogy kipróbálom egy tandemugrás erejéig, de nagyon nem akarok belemerülni. A szárnyas eszközök jobban vonzanak, ott mégiscsak van valami cél (magasabbra, messzebre, ilyesmik). Nekem kellenek ilyen lépcsőfokok, mert sajnos csak addig érdekel valami, amíg meg nem tanulom.
