Főleg Európa népeinek genetikai összetételéről, ami történelem során folyamatosan változott szól a topik. A neandervölyiektől kezdve. A történelmi összefüggéseken van a hangsúly.
új genetikai elemzés, Collegno és Szólád langobard temetője, az SZ27B sírban eltemetett langobard távoli rokonságban áll velem, a R-DF103 másik alcsoportjába tartozik.
Ha már az ilyen identitások és képzelt vagy beképzelt identitások szóba kerültek, olvassátok el az észak-amerikai indiánok topikon a lengyel "indián" íróról, Sat-Okhról, azaz Hosszú Tollról (polgári nevén Stanisław Supłatowiczról) írt bejegyzésemet.:-)
Namost, ő sem lehetett egy egyszerű történet, hacsak nem tényleg igaz, amit állított magáról, hogy ő egy sauni indián apa és egy lengyel anya gyermeke, aki Kanadában született és az 1930-as évek végén került vissza édesanyja szülőhazájába...
Jah, ez jó kérdés. De az akkori generáció mint Cseh Tamás az ihletet tutti az lsd-ből vette legyen az Kerouac, Ginsberg, Brautigan.... vagy kiket szoktál abból az időből olvasni?
Topikgazda olvtárs valószinű nem kokózott, mert az a szexuális aktivitásra van hatással nem a tudományosra, de ha azt irod lsd-t (bélyeget) nyalt vagy gombát ivott (Psychlolibe vagy magic mushroom teában) az viszont biztos ihletet adhat.
Az tökmindegy, mert a tudomány nem "egyetértek" kérdése.
De ebbe a szövegkörnyezetbe behelyettesitve hogy ki a sziu, az apacs, navaho vagy épp a neandervölgyi segithet megérteni?
Ki a magyar?
Nehéz, izgató, talán megválaszolhatatlan kérdés, hiszen a kézenfekvő válasz az volna, hogy magyar az, akinek szülei, felmenői is azok voltak. Ám, ha ez így van, akkor ma a magukat magyarnak vallók jó részét ki kellene zárnunk nemzetünk sorából.
Hiszen befogadó nemzetként talán épp azért maradhattunk meg – kis lélekszámú közösségként – magyarnak a történelem sokszor igen gyilkos sodrában, mert integráltuk, befogadtuk sorainkba a hozzánk csatlakozókat, megőrizve ugyanakkor sajátos nemzeti identitásunkat.
Wass Albert, a „bujdosó székely” szerint háromféle magyar van. Egy részük kiszolgálja a hatalmon lévőket. Hasán csúszik, farkát csóválja, s ha odalöknek neki egy koncot, s befogadják cselédnek, akkor veszettebb lesz a veszett kutyánál. Egy másik részük az ellenkezőjét teszi: verekszik. Védi azt, amiről úgy érzi, hogy az övé. A jussát a földhöz, melyen született, s mely a hazája. A harmadik nagy csoport: a nép. Akinek nincsen arca. Tömeg. Nyáj. Semmit se tesz. Csak meghúzódik és vár. És mint a fű a rátaposó láb alatt, meghajlik, mindent eltűr, s amikor tovább lép a láb, akkor lassan felegyenesedik megint. De sohasem egészen. Eszébe sem jut, hogy tegyen valamit a rátaposó ellen, kockázatot vállaljon jussáért, a szabadságáért. De Wass Albert azt is mondja, hogy igaz magyarnak lenni akkora teher, hogy aki sokat viseli, megerősödik.
De, mondják, magyar, kinek fáj Trianon. Aki számára ez közömbös, az érzelmileg nem tartozik a nemzethez. Borbély Zsolt Attila szerint a román válasz egy hasonló helyzetre az, hogy a „lehajtott fejet nem vágja le a szablya”. Mi magyarok nem tudunk így gondolkodni, mert, ha így gondolkodunk, már nem vagyunk magyarok. Teleki Pál véleménye: „magyar az, aki lélekben és tetteiben magyar.” Széchenyi István úgy véli, jó magyarnak lenni igen nehéz, de nem lehetetlen, és akit magyarnak teremtett az Úristen és nem fogja pártját nemzetének, nem derék ember. Babits állítja: Széchenyi nacionalizmusa az emberiséget akarja gazdagítani, több egyéni színt akar vinni az emberiségbe, nem pedig több nyájszellemet. Tamási Áron mondja: a magyarságot az atyafiság és az együttes érdek alapján a sors verte egybe; hazát a bátorsággal irányított életösztön szerzett neki, de nemzetté a magyar szó teremtette. De mondja ezt is: aki embernek hitvány, az magyarnak alkalmatlan.
Guilbrand Gregersen neve semmit nem mond. Pedig ő volt a legbecsületesebb és leggazdagabb magyar építési vállalkozó, nélküle ma Budapest és Szeged sem úgy nézne ki, ahogy most ismerjük. Norvég kőművesinasként a Jóisten irányította hazánkba. Bécsből érkezett gyalogosan a pest-budai építkezésekre. Hatvanhárom évig, haláláig maradt Magyarországon, megszerette a „rebellis nemzetet”, szívét és munkáját is új hazájának áldozta. Vasútépítés, Mátyás-templom, Parlament, Szépművészeti Múzeum, Operaház, Andrássy út, Keleti és Nyugati pályaudvar, Szeged belvárosa fűződik az ő nevéhez. Magyar nemesi címet kapott Ferenc Józseftől. Bevételeit nem élte fel, néhány évtized alatt az övé lett a mai Angyalföld és Ferencváros jelentős része. Becsületessége, tisztasága legendás volt. Egyszerre volt multinacionális nagyvállalkozó, norvég és magyar. Az 1848–49-es forradalom alatt önként jelentkezett honvédnek, utászként szolgált. Német felesége volt, de 19 gyerekét magyarul taníttatta. 86 évesen érte a halál, 1910 szentestéjén, Szobon. Cégét tönkretette a háború és Trianon, maradék vagyonát 1951-ben az állam kisajátította, utolsó életben maradt lányát és unokáját Rákosiék kitelepítették.
Nos, a fentieket olvasva kérdezem újból, ki a magyar? Ki tudja? Van-e rá jó és igaz válasz egyáltalán? Lehet gondolkodni rajta. De törjük fejünket munka közben. Mert Klebelsberg Kuno szerint nekünk, magyaroknak valóságos nemzeti betegségünk a sok beszéd, melynek csak egy ellenszere van: a tett.
Erre itam az előbb, hogy valóban több mint bevallás, spiritualitás kérdése. Tehát ha ugyan nicns meg a vérséged (ne légy már ennyire náci!!!), akkor helyette elég ha lelkileg átéli az a népcsoport az örménységét?
és ez több mint "képzelni lehet", mert immár staitsztikai adat, amivel mint kisebbségi ombudsmannként is majd szásmolni kell, azaz ebből már nemzeti hovatartozási jogvédelem kell hogy legyen.
Ha igy genetikailag (vérségileg) vezeted le az idenittást végleg nem pc.
Például ha egy népszámláláskor amikor beirod hogy cigány, örmény, sváb vagy hun, esetleg szkita vagy szlovák ajku kisebbséghez tartozol, akkor is a saját bevallásod azaz ön-identitásod számit? nem?
Neandervölgyiek esetében csak genetikailag lehet kimutatni az eredetet, max 3 % egy európai emberben, tehát bajosan lehet valaki neandervölgyi, az indiánok esetében meg szerintem az a indián akiknek az őseinek többsége indián volt, tehát ha valakinek 300 éve volt egy indián őse, az nem indián. Egy magyar meg akinek egy indián őse sem volt, főleg nem indián :)
Lehet az identitás spirituális kérdés? Például át kell hogy érezzed a neandervölgyiséged, hogy neandervölgyivé tudj válni, amire téged predesztinál a magadban hordozott neander völgyi génállomány?
Nyilván a kérdés a fehér közösségbe már beolvadt indiánra és a neandervölgyire vonatkozott???
Ebben az esetben miként definiálhatja magát egy (fehér heteroszexuális keresztény: röviden "rémisztó képződmény") aki vissza szeretne találni indián, neandervölgyi gyökereihez, mondhatja azt mint a magyarok, hogy indián aki indiánnak vallja magát?
Ami azért nem lehet nyelvi kérdés, mert mind Széchenyinél mind Lisztnél a magyar nem elsődleges, hanem tanult nyelv. A neandervölgyi definiálásánál még nehezebb dolgunk van, ha azt nyelvi kérdéssé akarnánk lealacsonyitani.
