Akkor pedig a mágnesesség nem lehet relativisztikus hatás.
Ha nincs drót, ugyebár, akkor nincs töltés kiegyenlítődés az atomtörzsek és az elektronok között.
Tehát a mágnesesség nem keletkezhet úgy, ahogy Feynman leírja.
Nem csak a kontrakció játszik szerepet. Hanem a mozgó rendszerben az erők, a gyorsulások is Lorentz-transzformálódnak.
A lényeg az, hogy ha van egy mozgó próbatöltésed, aminek méred a gyorsulását (vagy a rá ható erőt), akkor más gyorsulást és erőt fogsz mérni az álló rendszerben, és mást a próbatöltés rendszerében. Akár áram járta vezető, akár elektronnyaláb mellett halad. Ezt az erőkülönbözetet tekintheted a mágneses erőnek.
"a nagy Feynman magyarázata szerint a két drót között nem is mágneses kölcsönhatás van, hanem elektrosztatikus."
Szégyen, amikor villamosmérnöki végzettséggel azon csodálkozol, hogy az elektromágneses kölcsönhatás egy antiszimmetrikus tenzormennyiség, ami különböző mozgásállapotú megfigyelők rendszereiben különbözőképp bomlik két vektori mennyiségre. Egy forrásos és egy örvényes vektormezőre. Azt meg hogy mások értik, valami vallásos tekintélytiszteletre próbálod magyarázni. Nagyon unalmas már ez az önámítás.
Ennyi felsüléssel a hátad mögött igazán gyaníthatnád, hogy nem Feynman (és a többiek) magyaráznak félre, hanem a te vagy kevés. Ráadásul minden alap nélkül beképzelt.
Valamit totálisan félreértettél Feynman magyarázatában. (Ami külön egy világraszóló eredmény, mivelhogy Feynman volt az egyik legérthetőbben magyarázó tanár.)
Nagy emberekkel is előfordul, hogy totálisan félremagyaráznak valamit, amit ők sem értenek.
Viszont az a világraszóló, hogy emberek ezreinek az az élményük, mintha értenék.
(Különösen a vallások képesek összeegyeztetni ellentmondásos dolgokat, amiről aztán a filozófusok ezer oldalakat írnak.)
Na, fussunk neki megint Feynman magyarázatának.
Van a drót. Kezdetben áram nem folyk benne. Semleges, az atomtörzsek és vezetési elektronok töltése kiegyenlített.
Bekapcsoljuk az áramot. Ettől a negatív töltéshordozók mozogni kezdenek.
A drift sebesség cm/s nagyságrendű. Nem igazán relativisztikus sebesség.
De mivel az elektromos kölcsönhatás együtthatója baromi nagy szám, már ez az icipici hosszkontrakció is elegendő ahhoz, hogy két párhuzamos vezeték között elektromos vonzás vagy taszítás jöjjön létre.
Tehát a nagy Feynman magyarázata szerint a két drót között nem is mágneses kölcsönhatás van, hanem elektrosztatikus.
Csak az a bökkenő, hogy Oersted odatette az iránytűt.
Hol a francban van a Lorenz-kontrakció képletében örvényesség? :Đ
"Akkor pedig a mágnesesség nem lehet relativisztikus hatás."
De. Az.
Ha a K rendszerben nyugvó töltés elektrosztatikus mezőjén elvégzed a Lorentz-transzformációt, hogy egy v sebességgel haladó K' rendszerben írd le a töltés mezejét, azt fogod kapni, hogy a K'-höz képest mozgó töltésnek elektrosztatikus ÉS mágneses mezője van.
"Tehát a mágnesesség nem keletkezhet úgy, ahogy Feynman leírja."
Valamit totálisan félreértettél Feynman magyarázatában. (Ami külön egy világraszóló eredmény, mivelhogy Feynman volt az egyik legérthetőbben magyarázó tanár.)
"Nem is kellene ezzel foglalkoznom. Nincs hozzá tehetségem. ;)"
Az is csak egy gondolati konstrukció, hogy a mezőben (ami nem közeg) a valószínűségi hullám terjed.
Mitől terjed? Van neki propagátora. Az is csak egy matematikai konstrukció.
Nekem meg az a bűnöm, hogy a "fogaskerekeket" és a "rúgókat" keresem a valószínűségi hullám terjedése mögött.
Mélyen mögötte.
Egy közönséges oszcillátor vagy rezeg, vagy nem rezeg.
De mi a túró az a kvantált valószínűségi rezgés?
Valószínűleg rezeg az oszcillátor? Nem tényleg, csak valószínűleg?
Mint ahogy Jánossy mondta az időjárásról: ha százszor lenne holnap...
Vagy ezt a valószínűségi rezgést időmultiplexben kell elképzelni?
Ha százszor ránéznék az adott helyen (és ezt a megzavarása nélkül meg tudnám tenni), akkor N esetben rezegne, 100-N esetben pedig nem rezegne?
Miféle kecske ez, elől a tőgye, hátul a szakála?
Vagy pedig... jön a multiverzum.
Az oszcillátor a teljes tartományban rezeg (ahol például az elektron megtalálható prédául).
De időnként a rezgés a mi univerzumunkban manifesztálódik, időnként pedig egy másik univerzumban.
(Na de akkor a másik univerzumban egy kifordítot elektron van, amelyiknek a végtelenben 1 a valószínűsége, egy adott helyen pedig nullához tart. Cifra egy tüköruniverzum lehet.)
Mellesleg: természetesen az elektronsugaraknak is van mágneses hatása. Minden töltésnek van, ha mozog valamihez képest. Csak ugye drótokban sokkal könnyebb terelgetni a mozgó elektronokat, mint a nagy semmiben katódsugárként...
Akkor pedig a mágnesesség nem lehet relativisztikus hatás.
Ha nincs drót, ugyebár, akkor nincs töltés kiegyenlítődés az atomtörzsek és az elektronok között.
Tehát a mágnesesség nem keletkezhet úgy, ahogy Feynman leírja.
Már csak azért sem, mert a relativisztikus kontrakció nem hozhatna létre örvényes mezőt.
Nem is kellene ezzel foglalkoznom. Nincs hozzá tehetségem. ;)
Pontosabban: az a jó, hogy veled ellentétben vannak olyan emberek akik értik ezt, és képesek olyan csudi elektromos kütyüket készíteni, amiket a nem-értők is használni tudnak.
Mellesleg: természetesen az elektronsugaraknak is van mágneses hatása. Minden töltésnek van, ha mozog valamihez képest.
Csak ugye drótokban sokkal könnyebb terelgetni a mozgó elektronokat, mint a nagy semmiben katódsugárként...
"De van. Ki is mutatták már, spinonnak nevezték el, mert nem tudták, hogy ő a graviton, az elektron spin tulajdonságáért felelős elemi részecske."
Összevissza halandzsázol.
A spinon egy kvázirészecske, hasonlóan mint a fonon. Leírásában részecskeként viselkedő, de nem önálló a saját jogán létező objektum, hanem egy összetett rendszer (esetünkben sok elektron összezsúfolva) kvantumosként viselkedő kollektív gerjesztése.
Nem mellesleg a spinon konkrétan és kizárólag csak az elektron kollektív gerjesztése. Semmi köze az égegyadta világon a többi részecskéhez nincsen. Te csak összevissza hadoválsz a hallomásból ismert dolgok szabad kombinációiról.
Egyébként a gradiensképzéssel előállított vektormező, egy nagyon speciális vektormező, nevezetesen forrásos vektormező. Nevezetesen nulla a rotációja. Ilyen pl. az elektrosztatikus mező. De már a magnetosztatikus mező vagy az elektromágneses mező se rotációmentes, vagyis egyáltalán nem gradiense semminek.
Mitől is van a mágneses mező?
Feynman két dróttal bűvészkedik. És azt hozza ki, hogy a mágnesesség egy relativisztikus effektus. Mert a drót mérete nem változik, a mozgó elektron viszont rövidül. (Ejnye no.)
A drótnak melyik végéhez rögzítjük a megrövidült elektron rudat?
Vagy ha mindegyik lokálisan rövidül, akkor mér a sűrűség sem változik.
És egyáltalán...
Ha nincs drót, csak két elektronsugár (katódsugár), azok mágnesesen nem is hatnának egymásra?
Mert graviton nincs. Az csak gondolati konstrukció. És nem is mutatta ki még senki.
De van. Ki is mutatták már, spinonnak nevezték el, mert nem tudták, hogy ő a graviton, az elektron spin tulajdonságáért felelős elemi részecske. Hiába beszélek nektek (1605)? Van itt valahol egy értelmes lény aki képes megérteni akár egyetlen mondatot?
"the collective excitation of a system of electrons can lead to the emergence of two new particles called “spinons” and “holons.” A spinon carries information about an electron’s spin and a holon carries information about its charge, and they do so as separate and independent entities.
Mellesleg, a Gravity Probe pont nem a téridő felcsavarodás vonszolását mutatta ki, mert a téridő egy gondolati konstrukció, hiszen ezt magyarázom egész nap. Ha valamit kimutatott akkor az a modell mögött álló anyagi természetű valami.
Fordulj mormotához, ő kb 10 év alatt képes volt belátni, hogy a téridő gondolati konstrukció. Lehet álmos volt vagy pityókás esetleg nem figyelt eléggé de ezt mondta, már nem lehet letagadni.
1610: Gravitációs hullámok az áltrelben vannak. Látod ez a baj. Hogy az áltrelben vannak.
A valóságban meg nincsenek. Ott gravitonsugárzás van amelyet lehet periodikusan gyengíteni.
Gradient: an increase or decrease in the magnitude of a property.
"a gravitonsugárzást és annak gradiensét modellezed a nemlétező téridővel és a mindenféle hullámegyenletekkel."
Nem!
Miért halandzsázol itt számodra ismeretlen jelentésű szavakkal?
A gradiensképzés egy olyan eljárás, ami skalármezőből hoz létre egy speciális vektormezőt.
Mondd, a te gravitonod sugárzása skalármező volna?
A téridő viszont biztosan nem valami vektormező, hanem egy 4 dimenziós pszeudo-Riemann sokaság.
Még a téridő metrikája se vektormező, hanem másodrendű tenzormező.
Sőt a téridő görbülete se vektormező, hanem egy negyedrendű tenzormező.
Egyébként a gradiensképzéssel előállított vektormező, egy nagyon speciális vektormező, nevezetesen forrásos vektormező. Nevezetesen nulla a rotációja. Ilyen pl. az elektrosztatikus mező, De már a magnetosztatikus mező vagy az elektromágneses mező se rotációmentes, vagyis egyáltalán nem gradiense semminek.
Hullámegyenleteket is minek emlegetsz, ha azt se tudod, eszik vagy isszák?
A Newton-féle gravitáció ugyan egy forrásos vektormező, abban viszont nem léteznek gravitációs hullámok. Nincs hullámegyenlet.
Gravitációs hullámok az áltrelben vannak, de azok meg egy tenzormező hullámai.
Látnok felfedezőnek akarsz látszani olyan területen, amihez hozzá se tudsz szagolni, ahol csak összefüggéstelen dadogásra vagy képes, miközben kevered a jézuskát a géppuskával.
"Mert téridő nincs. Az csak gondolati konstrukció. És nem is mutatta ki még senki (nyilván)."
Mert graviton nincs. Az csak gondolati konstrukció. És nem is mutatta ki még senki.
És tényleg nem mutatta ki soha senki! Csak egy elméleti konstrukciója az esetleg HIBÁSAN(!) összeboronált általános relativitásnak és kvantummechanikának.
(Nem mellesleg: a Gravity Probe B műhold kimutatta a téridő keretvonszolását, azaz ahogy a forgó tömegek "felcsavarják" maguk körül a téridő "szövedékét". Ennyit arról, hogy egyes monomániások szerint "gondolati konstrukció" lenne a téridő.)
Csak tudod az a tragikus, hogy a téridőt valós létezőnek tekinted és nem modellnek. Mert a te modelled mögött pont az én fizikailag létező anyagi világom áll.
Ha most képes lennél a személyes "vonzalmadtól" eltekinteni akkor csak ezt az egy dolgot kellene megértened. Mert valójában a létező gravitonsugárzást és annak gradiensét modellezed a nemlétező téridővel és a mindenféle hullámegyenletekkel.
Mert téridő nincs. Az csak gondolati konstrukció. És nem is mutatta ki még senki (nyilván).
Mögötte fizikailag létező dolognak kell lennie amit modellezel. És ez a gravitonsugárzás.
Amiről te beszélsz az nem a téridő tulajdonsága, hanem a mögötte álló anyagé.
Hiszen a téridő csak gondolati konstrukció, így annak nincsenek tulajdonságai. Ezt olyan nehéz megérteni?
Nem az anyag a gondolati konstrukció, hanem az, amit beszélsz róla.
Ami tulajdonságokkal felruháztad.
hogy "graviton sugárzás"
hogy a "leganyagibb"
hogy "mozgató"
stb. stb.
csupa infantilis mese.
Nem úgy mint a fizika gondolati konstrukciói (például a téridő tulajdonságai), amelyeket egyrészt kísérletek, másrészt logikai egzisztencia bizonyítások támasztanak alá.
Mitől lenne gondolati konstrukció a graviton? Ráadásul nem is én találtam ki. Legfeljebb tulajdonságokkal ruháztam fel, ő a leganyagibb anyag, az anyag elemi építőköve és mozgatója, az elemi energia kvantum. Ez az ami létezik, mert ő alkotja az anyagot és csak elektromos töltések kellenek hozzá. Ezek ketten alkotják a létező világot, semmi más nem létezik a természetben, ők az anyag. A fogalmakat meg mi alkotjuk. Most akkor a gyengébbek megkérdezhetik ezredszer, hogy akkor távolság sem létezik? Meg idő sem létezik? Sebesség sem létezik? Tér sem létezik?
Nem. Ezek fogalmak, amik nem léteznek. Ami létezik az a graviton és az elektromos töltés kvantum.
Erre jössz te, hogy az anyag gondolati konstrukció. Ehhez azért kell némi csökönyösség nem gondolod?
Most azért mert te nem számolsz vele, nem láttál még olyat és el sem tudod képzelni, az nem jelenti hogy nincs olyan. De van. Ki is mutatták már, spinonnak nevezték el, mert nem tudták, hogy ő a graviton, az elektron spin tulajdonságáért felelős elemi részecske.
A proton spin tulajdonságáért is ő felel csak ezt még nem tudták kimutatni, de veheted jóslatnak. A graviton tükörképi párja van a protonban. Neeem, nincsenek benne kvarkok, hiába lapozod a wikipédiát.
Tegyük fel, hogy a tér pontjaihoz rögzített mező harmonikus oszcillátorokból áll.
A kvantumfizika szerint az alapállapoti energiát az oszcillátortól nem lehet elvenni: ħ/2
Ehhez képest az oszcillátornak lehet gerjesztett állapota: ħ/2 + N ħ
Csakhogy a részecske a legritkább esetben lokalizált teljes mértékben. Például amikor megmérjük a helyét, de még az sem biztos. Talán akkor is csak egy szűk tartományra lokalizálódik a hulámfüggvény, és nem lesz matematikai pont.
Vagyis a hullámfüggvénynek általában van egy kiterjedése. Na de mit jelent ez a mező oszcillátoraira nézve?
Az adott helyen az oszcillátornak az állapota nem határozott, hanem egy adott valószínűsége van?
Nagyon butuska az érvelésed. Mintha én így érvelnék.
Sugároz a graviton? A gravitonod egy gondolati konstrukció, és egy gondolati konstrukció nem sugározhat.
Arról már nem is beszélve, hogy ez a bizonyos AstroJani féle graviton egyedül a te egyszemélyes gondolati konstrukciód, s nem áll mögötte semmiféle tapasztalati megerősítés, miközben az általános relativitáselmélet térideje mögött nagyon sok.
Te már annyira beleestél a saját 22-es csapdádba, hogy ki se látsz belőle.
Görbíted a teret? Akkor idióta vagy. A tér vagy a téridő gondolati konstrukció. Felfognád végre?
Ha görbíted a gondolati konstrukciót akkor semmit nem értesz a természet működéséből és abból félreértések tömege származik. Próbálod leírni ezzel a modellel miközben elfelejted, hogy mögötte egy fizikai valóság áll amit kézzel lábbal tagadsz. Nem kell az autópálya, mert nem minden tudós hülye, viszont a fizika nyomorúságos állapotban van.
