Ezt írtad: több kép is nyert már azokból pályázaton.
Megkérdeztem, hogy melyik és hol? Választ nem kaptam, vagy ez olyan nagy titok?
Ez a gólyás kép viszont nem jó, még akkor sem, ha spontán helyzetben készült. Dokumentum fotónak is gyenge, ennél lényegesen jobbat is ki lehet hozni egy ilyen lehetőségből.
A több az minimum kettő. Melyik fotók és milyen pályázaton? Így elsőre ezeket korrekt, de nem kiemelkedő és pályázatra való képeknek gondolnám. Ezért vagyok rá kíváncsi, hogy hol, mi a szint? Hátha valamikor majd kedvet kapok.
Mar megint relativizalsz, ahelyett, hogy belatnad, hogy tevedtel, vagy kettos mercet alkalmaztal.
Van egy kolto, aki hozzad hasonloan szerette az alfoldi tajat. Neki volt egy verse bizonyos szalkarol es gerendarol.
Egyebkent mitol lenne nehezebben reprodukalhato egy feszekanyagot szallito golyarol vero napsutesben keszult kep, mint az elozo kommentembe agyazott kep - aminek elkeszitesi korulmenyeirol fogalmad sincs? Neked is kellett 600 meter szintemelkedest 100%, vagy nagyobb meredeksegu laza talaju hegyoldalon letudnod 15-20 kilos hatizsakkal?
Egyebkent ez a tav-fetisizmus is nagyon bena szerintem. 5-10 meter bizonyos elohelyen es idoszakban teljesen normalis. Raktatok ide nemreg nehany rozsdafarku fotot. A mult heten a Fekete-erdoben kirandultam/nyaraltam a csaladdal es par barattal, es ott elofordult, hogy a kirepult fioka es a tojo kozott ugy jatszodott le egy etetes, hogy kozben 4-5 meterre neztek a gyerekek a jelenetet. En ugy velem, hogy meg kell talalni az olyan helyszineket/korulmenyeket, ahol zavaras nelkul lehet a temat fotozni, nem pedig a suta kiserletezgetessel zavarni, aztan a mellunket verni, ha 5-10 vagy 15 ev intenziv zavaras utan vegre sikerul egy kozepes szinvonalu kepet kesziteni.
A bakafántos a boka fájós szóból ered. A magas fűben való nehezebb, fájdalmasabb járásból ered maga a szó. Azt jelenti hogy kendőzetlen, őszinteségéből adódóan inkább fájó mint sem hizelgő nyalizó lenne.
Ez rám jellemző. Apám is ilyen volt.
Kb ugy kommunikalt velem mint egy katonatiszt a sorkatonákkal. És hálás vagyok neki érte, talán attol van az hogy a természetfotóim kicsit szélesebb körbe eljutottak mint a te képeid.
Ugyanakkor az öreg amikor a garázst épitette és útban volt egy kisméretű fenyő akkor a falból a saroknál kihagyta a fa helyét. Ez pedig a természethez való viszonyára jol utal.
Tévedés, amig neked nincs jobb addig értéket nem tudsz mérni. Amikor lesz jobb vagy van jobb akkor tudod hogy milyen munka árán lett jobb. Addig csak kibicelés és addig pont olyan mint az hogy idehaza magyaroszagon 10 millio foci bíró él, 10 millió autóversenyző, 10 millió burkoló, 10 millió szakács(stb stb). Az a szólás hogy az szóljon aki tett már az aztalra szerinted véletlenul alakult ki a nyelvben?
Szerintem nagyon nem.
Egy pályázat zsűrijére ugyan ez vonatkozik. Az tudja képek értékét, a befektetett munka értékét megbecsülni aki ismeri a munka folymatait. nehézségi fokokat, kihivasokat amiket a laikus néző: NEM.
Amugy bárki bármit mondhat, csak éppen senkit nem érdekel hogy a kibic a laikus mit mond.
legyen az dicsére vagy kritika.
Facebookon ugyan ez működik pozitiv kritikára is. Hiába van 2000 like a képed alatt ha azt fotelkommentelők, laikusok irjak. Semmit nem fog a vélemény érni szakmai szempontokat figyelembe véve.
Az a példa alapból nem állja meg a helyét, mert ez egyszerűen nem így működik. Ha valami nem jó és te aztmondod, hogy én ne mondjam rá, hogy nem jó, amíg nekem nincs jobb, azzal csak a saját lelki világod óvod meg egy pici sérüléstől, mert magán a tényen nem változtat az, hogy nekem van jobb vagy nincs.
Mit jelent a bakafántos? Ugyanaz, mint a kacifántos? :D
Ki dönti el, hogy ki/mi a hiteles, te? Pl. a művészettörténészek, amikor egy régi festményt értékelnek, szerinted tudnak olyan minőségűt készíteni? És gyakran mégis igen lehúzó véleményt mondanak egyes alkotásokról (főleg, ha vannak ugyanabban a stílusban sokkal jobbak). És ehhez hasonló példát tucatjával hozhatnék.
A fizetős leseken csinált fotókról nagyrészt ugyanezt gondolom, de azért ott sem mindig könnyű jó képet készíteni. Annyi előnye persze mindenképpen van, hogy sokan másképp soha az életben nem tudnának még a téma közelébe sem kerülni. Nemhogy a keresőben nézegessék az odacsalt fotóalanyt.
A többi példád - mint a gyorsulási versenyes - nem jók, és nem is illenek a fotós témához. A csatolt képek között ezek ellenére vannak jók, de azok sem pályázatra valók.
A tájkép más kategória. A külföldi, fizetős turistauton készitett tájkép szintén.
Amit most csatoltál szép, de koránt sem reprodukálhatatlan, mig az a gólyás kép amit nagyban tettem a posztban szerintem igencsak nehezen reprodukalható (vagy igen, 5-10 vagy 15 év intenziv probalkozása után). És ez nem önfényezés, ez egy puszta tény.
Közelről, 5-10 de akár 25m ről fotozott vadon élő állatok fotozasa mindig egy eltérő kihivas szint lesz mint a tájképek fotozasa, még akkor is ha az a tájkép a szebbek közül valo.
nem véletlenul vannak ezek pályázatokon is kulön bontva.
Érdekes módon azt soha senki nem firtatja hogy a legtöbb hazai sikeres sztár természetfotós milyen élőhelyeken fotóz. Jó élőhelyen gyerekjáték (szó szerint) jó képeket késziteni. A jó élőhely meg egy jó obi alapbol szinte már garantálja a sikert. Mutassa meg ez a sok sztár természetfotós hogy a galgamácsai vagy az aszódi határban milyen képeket csinal. Mondjuk egy 70-200 f4 essel meg egy 500d vel.
Ez hogy te ezt az amugy jó terű, kicsit túl hdr ezett de valoban látvanyos képet összehasonlitod akár gólyás képek is egy nagyon erős csúsztatás. Ez tök más szint a természetfotózásban. Erről beszélek lent. Pályázatokon is nem véletlenül külön kategória ez.
Aki kommersz, hétköznapi közegben, átlag élőhelyen tud a megszokottol eltérőt, erdekeset mutatni, esetleg ritka fajt, ami még védett helyen is nehezen fotozható szerintem az az igazan elismerésre méltó. Aki a legjobb élőhelyen, sok esetben team munkaban, csapatban mutat jot korantsem olyan nagy kunszt.
Ugyanezeket az elveket magadra is alkalmazhatnad, amikor peldaul tajkepeket kritizalsz, buszos turan a parkolobol elkattintott kepekkel a zsebben. Mosoly.
Amit te mondasz azt mindig csak nyolcad részben veszem komolyan :)
de te ezt ne vedd komolyan.
Nekem a természetfotózásról elég bakafántos elveim vannak.
Minden ember tehet ki mindenféle képet a facere, vagy a netre, fórumra.
Nem gondolom hogy bárkinek kárt okozna vele.
Problemaim mindig akkor vanank mikor valaki az adott kontextusban nem hiteles. Pl azt mondja egy képre hogy szar ugy hogy neki nincs jobb vagy ugyan olyan de sok esteben még fele olyan szintet sem üt meg.
vagy pl fizetős leses képet tesz ki ugy hogy azt ugy allitja be hogy nehez volt elkésziteni.
Fizetős képek mellett érv szokott lenni hogy hajnalban télen hoban el kel menni kocsival az elepi halastavakhoz ugy hogy hajnal 2 kor kel fel az illető. Na itt ez a tévedés hogy ez teljesitmeny. ez nem az, akkor sem ha BP től köd meg lefagyott ut van sem.
Vagy pl bizonyitottan nulla eddig nyujtott teljesitmény mellett állit valamit az illető aminek az ellenkezője igaz.
(ilyen pl hogy egy kép területének hány százalékat illik hasznalni vagas utan, ezek nettó butasagok. Egy 100% crop 1280x853 as kép is jo lehet ha az az adott célnak megfelel lehet az kivagva egy 20 megapixeles képből akár)
Szoval nálam általaban nem a gyenge minőségu vagy nem létező jó kép veri ki a biztit hanem a hozzá párosulo viselkedés. Nem tudom érthető e, nem elég egy ok általaban két eltérő ok egyuttállása kell, nulla tudas + nagy mellény pl.
Önmagaban a szar/gyenge, kis felbontasu, nagy tavrol készitett, menekülő állatos, rossz fényben vagy rossz perspektivaju képi vilaggal megáldott kép nem zavar.
Gólyában meg már talan kentem olyan képet, sajat munkaban ami elviselhető, igy siman kiteszek egy ilyen kevésbé acélos triót, főleg hogy gipszkarton csavarert kuldtek a boltba ami mellett van a fészek.
gyorsulási versenyen volt egy régi bölcsesség: "Addig ne mondd a máséra hogy szar mig neked nincs jobb"
Addig ne mondd a supra 3.0 ra hogy szar mig egy retek spojleres samaraval jöttél ide.
Én meg már csak egy ilyen rohadék természetfotós(?) vagyok, nagyképű.
:)
