Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
Magyarország honvédelme és biztonsága EU, NATO, és világviszonylatban.
Minden, ami a MH helyzetét befolyásolta a közelmúltban, befolyásolja a jelenben, és befolyásolhatja a jövőben.
Aktív és inaktív katonák, rendvédelmiek, és a honvédelem iránt elkötelezett civilek klubja.
Ezek teljesen hely, és alakulatfüggő dolgok voltak.
Volt jópár hírhedt hely is. (Például Nagyatád, Tapolcán a Dobó laktanya, Baja, és még sok másik.)
Én leginkább Tapolcán (a Bottyánban) találkoztam embertelenséggel, hagyományos "szívatás" viszont nem nagyon volt, pedig hosszabb időt három laktanyában is töltöttem.
Megnéztem azt a HM rendeletet, nem abszolút előírások vannak, hanem az eredményekt pontszámra váltják és összesen kell egy minimumot elérni.
Bár futásból hozom a korosztályom maximum pontját, a többiből azért nem lennék ennyire spíler. Mondjuk a minimum összpontszámom vidáman meglenne. Összességében nem egy komoly követelmény szerintem.
Dehogy akartak a sorszolgálattal betörni! Olyan volt a világpolitikai helyzet, hogy mindenki úgy tartott fenn hadsereget, ahogy tudott, ahogy a nagy testvér elvárta, mind keleten, mind nyugaton. Fogd már fel, hogy egy csapattiszt nem foglalkozott azzal, hogy a Czinege egy bunkó, legfeljebb röhögött rajta magában. Másrészt, ha volt szívatás, azt a sorállomány követte el legtöbbször a kopaszokkal szemben. A hivatásosok egyik-másika legfeljebb keményebben betartatta a szabályokat. Még mindig várom, hogy valaki combos szívatásról számoljon be.
Igen, ez egybevág azokkal a sztorikkal, amiket az én környezetmből ott szolgált ismerőseim mondtak.
Volt egy kollégám, aki a győri felderítőknél volt sorkatona. Meg egy másik, aki szintén felderítő volt (már nem tudom hol, de nem egy önálló felderítő egységnél, ha jól emlékszem). Ők ketten voltak a több tucat főre rúgó privát mintámból, akik pozitívan nyilatkoztak a sorkatonai szolgálatukról. (Meg persze azok is, akik bár formailag bevonultak, de valami éppenhogy alapkiképzés után már minden nap a saját ágyukban aludtak.)
Nyilván voltak pozitív példák, profi helyek. De nem a rendszer miatt, hanem annak ellenére.
Ahogy egyetlen ellopott kimenőtől nem lesz en bloc szar "cég" a határőrség, úgy néhány pozitív kivételtől sem nyer általánosan több értelmet a néphadseregben töltött sorkatonai szolgálat.
Amikor egy rendszer (akkor a Kádár, most az Orbán) be akarja törni a polgárait, akkor nem érdekli, hogy egyetértesz-e az ideológiával. Az érdekli, hogy nyugodj bele a viszonyokba (társadalmi szinten) és fogadd el, hogy az van, amit a hatalom mond. Ha meghúzod magad, akkor leeshet neked is valami.
A Kádár-rendszerben ennek az alattvalóvá szocialiásnak, a szarvak letörésének két fő terepe volt: a KISZ (pl. az egyetemi jelentkezéshez fűzött véleményén keresztül) és a katonaság.
Az, hogy egy hadsereg alá-fölé rendeltségben működik, nyilvánvaló. Nem ennek az elfogadtataásával volt probléma, hanem azzal, hogy a hatalmat sokszor mire használták vezetőnek alkalmatlan emberek, pártvonalon vagy egyéb uram-bátyám módon odakerült és/vagy helyükön maradt alkeszek és egyéb senkik. (Akinek nem inge, ugye.)
Czinege hadseregtábornok et. sem a harctéren mutatott vakmerő bátorságával, vagy a vezérkari géniuszával érdemelte ki rangját. Ahogyan a sleppje, és azok sleppjei sem.
Csak nézek ki a fejemből, mert nem tartottam azt szívatásnak, hogy a szar munkát el kellett végezni. Ez a kopasz sors, így fogtam fel. A mindennapi munkavégzésben pl. beosztottak moslékosnak, mert cselló szolin voltam. Szemetes is voltam. Konyhás is voltam, az volt a dolgom, hogy súroljam a konyhát oda-vissza, este meg az étkezdét kellett felmosni. Nem pofáztam, csak anyáztam magamba. De megtanultam pl. hogy nem mindig az agyonreklámozott mosószer a legjobb, sóval és ecettel nagyon szépen lehetett takarítani. De aztán egyre feljebb emelkedtem :-), a konyhán már nem csicska voltam, hanem kenyeres. Majd valaki elmeséli, hogy az milyen úri munka. Szolgálatba csapatzászló elé kerültem, egész nap állni kellett, de tiszta munka volt és minden csaj előttem vonult el. Na, az volt a szívatás, mert nem csak a csapatzászló rúdja...
Vagy, hogy télen is volt gyakorlat? Tököm alatt fütyült a szél, mert hóba kellett kulázni minuszos hidegben.
Átálláskor egyik szolgálatból ki. a másikba be. Persze, ez sem könnyű dolog. Hajnal 3-kor megjött a szén. Csepelre fel, irány a vasútállomás! Szar munka volt, de kopasznak ki kellett bírnia. Aztán az első időszak után már jobb lett. Csak a szakmai dolgok meg a szolgálatok. Kopasz távírászok oktatása. Elment rá az egész napom, de haza úgysem mehettem, akkor meg? És még sikerélményem is volt, mert a kopaszaim mind kiváló távírászok lettek. Olyan sosem volt, hogy nem engedtek el fürödni - mert ilyent is hallottam -, sőt, aki mosdatlan volt, azt az öregek baszogatták, nem engedték be közösségbe, pl. a klubba. Lehet, hogy szívatás volt, hogy nem engedtek haza, amíg a megfelelő szinten nem tudom kezelni a technikát. Aztán láttam, hogy más se nagyon ment haza, mert Tapolcán szigorúan vették a harckészültségi létszámot. A 24 hónapos szolgálat, az tényleg szívás volt, de szerencsére én már csak másfél évet nyomtam le. Ha valaki tud valami durvát, ne tartsa titokban!
Amikor olyanokat olvasok,hogy milyen állati módon szivatták a sorkatonákat, én csak nézek, pedig elég sok alakulatnál szolgáltam, de nekem nem tűnt fel a szívatás. Persze volt mindenütt egy-két katona, akik kiprovokálták a keményebb bánásmódot. Mondjuk azt a katonámat, aki az alegység szerszámkészletéből akart hazalopni ez-azt, azt nem fenyítettem meg, de egy életre megtanulta a nevemet. A hivatásosoknak sem az volt az érdeke, hogy egy szétszivatott társaság legyen alattuk. Láttam olyan hiradós zászlóst aki úgy tanította a raját, hogy egy tanár becsületére vált volna. A katonái úgy mentek utána mint a kiscsibék a kotlós után. Volt egy nagyhangú, kicsit durva modorú ütegparancsnok, aki nem bánt kesztyűs kézzel a katonáival, mégis istenítették a katonái. Kérdezgettem őket, hogy mégis miért istenítik, azt mondták, hogy ők otthon sokkal durvább dolgokhoz szoktak, és az ütegparancsnok stílusa teljesen megszokott számukra. Különben nagyon egyszerű módon lehetett a rendet fenntartani, és a feladatot elvégeztetni-korrekten kellett a katonákkal viselkedni. A katonák pontosan tudták, hogy kinél nem szabad még próbálkozni sem a disznóságaikkal. Egy időben nagy divat volt, hogy a katonák összetörték a körlet, vagy wc ajtókat. Nem fenyítették őket, hanem ráadták a hátára az ajtót, és kiküldték a városba az asztaloshoz, hogy javítassa meg azonnal. Természetesen az anyagiakat ő rendezte a mesterrel.
Benne éltem, már akkor is erősen érdeklődő voltam, a számok az én emlékeimmel egyeznek. Akkor még nem volt szokás szándékosan hamisítani az adatokat. Ezeket a számokat a CFE keretében ellenőrizték.
Nagyon tévedsz! Sem a tapolcai rakétadandárnál, sem a fehérvári híradó ezrednél nem volt kötelező egyetérteni semmilyen kommunista dogmával. Az az ezrednél szolgáló párt- és KISZ-tagok "kiváltsága" volt. Mindkét ezrednél volt politikai tájékoztató, de maga a hivatásos állomány is csak pihizésnek tekintette. Tapolcán üti h. volt egy alkalommal az ezred párttitkára. Bejött közénk a körletbe és megkérdezte, ki nem ért egyet a rendszerrel és miért. Ilyen kérdésre fel sem voltunk készülve, csak néztünk rá hülye fejjel. 18-22 évesen kevésbé foglalkoztunk azzal, milyen rendszerben élünk. Persze tudtuk, azt, hogy a nyugat az más, abból is csak a szépet láttuk. Ennek az ellenkezőjéről nem tudott meggyőzni minket senki, így aztán a kérdés többet fel sem vetődött.
Nem a hatalom szava volt a parancs, hanem a parancsnok parancsa. Azt ugyan rohadtul utáltuk, hogy kötelező a szolgálat, de a parancsot megtagadni nem mertük volna, egyébként fel sem vetődött, mert nem volt háború. Egyszerű munkautasításnak tekintettük. Ezt mondták, ezt kell csinálni. Nem szakadtunk bele sem a reggeli futtatásokba, sem a felmérésekbe. Főleg nem a tantermi foglalkozásokba és a technikai kiképzésbe. Amit komolyan kellett venni, azok a szolgálatok voltak. Mert a csellón és az alegységügyeletes szolgálaton kívül mind fegyveres volt és ugye a fegyver az nem játék. Főleg az őrséggel nem baszakodott az üti, tudta, hogy szerencsétlen esetben balul sülhet el a dolog. És akkor itt van az egyik pont, amikor nem volt senkinek sem választása, sem hivatásosnak, sem sorállományúnak, hogy ne tekintse úgymond munkatársának a vele egy időben szolgálatban lévő hivatásos/sort. Egyebek mellett ez az, ami összekovácsolta az embereket, a katonákat. Megtanultuk mi a fölé- és alárendeltségi viszony és, hogy ennek mi értelme van. Az értelme egyértelműen a felelősség, kinek-kinek a maga szintjén.
A munkám során nem csak öntörvényű fiatalokkal találkozom, de az már elgondolkodtató, hogy milyen számban vannak köztük olyanok, akik azt hiszik magukról, hogy ők fingják a passzát szelet, miközben a tehetségükről bebizonyosodik, hogy olyannal ők nem is rendelkeznek.
Egy biztos, ott mindenkinek megvolt a feladata, csinálta, nem volt üresjárat, unalom, nagyobb szívatás. Egymásra voltak utalva az emberek, a hivatásosok is nagyon odafigyeltek, hiszen naponta mentek "harci feladatra" 60 skulóval egyfős járőrbe, vagy járőrpárban fiatal srácok. Az hogy elloptak egy komplett kimenőruhát, természetesen előfordulhatott, de legkevésbé se volt jellemző.
Az egyik családtagom a határőrségnél töltötte a soridejét, és amíg ő kint volt a határon szolgálatban, a leszerelő öreg határőrök a teljes kimenő ruháját ellopták a szekrényéből. Ennyit arról a kiváló cégről.
Nagyon érdekeseket irogatsz te. Az mondod, hogy amikor például amikor a Kádár rendszerben a lövegparncsnok őrmester kiadta parancsba a sorkatona lövegirányzónak a beállítandó adatokat, akkor ezzel azt tanította a sorkatonának, hogy az van amit a hatalom mond?
a Párizsban folyó tárgyalások az Európai Hagyományos Fegyveres Erőkről (CFE) 1990. november03-án, egyezmény aláírásával zárultak. E szerint a Magyar Köztársaság 835 db harckocsival, 29 db önjáró hídvetővel, 1700 db páncélozott szállító harcjárművel, 840 db tüzérségi eszközzel, 180 db harci repülőgéppel, 108 db harci helikopterrel és 100 000 fős hadsereggel rendelkezhet. A végrehajtás pontos számadatait a következő táblázat mutatja:
Nagy lazán kijelented a honvédséggel kapcsolatosan, hogy ki kell rúgni, meg át kell szervezni, meg mást kell oktatni. Erre írtam, hogy ha ennyire képben vagy, akkor miért ne teszed meg a javaslataidat? Hátha neked sikerülne.
Egyenlőre teljesen jogosan gondolom, hogy nincs alapod velem vitatkozni a honvédség ügyeinek többségéről, mert tegnap azt tudattad velünk a fórumon, hogy még a sorkatonai szolgálatot is gondosan elkerülted.
Természetesen ha megosztasz velünk olyan hihető információt, hogy mégiscsak bekeveredtél a Honvédséghez valamilyen jogcímen, és minden bugyrát ismered ennek a cégnek, akkor változik részemről a megítélésed.
Különben ne higgyél azoknak, akik azt mondják, hogy sétagalopp a Honvédség fizikai alkalmassági követelménye. Itt alant beírom a Jogszabály számát, de szólok előre, hogy jó vastag anyag. Ebben megtalálod a követelményeket.
