Íme jelenlegi és 2020., azaz Trianon 100. évfordulóján meglévő kormányunk centenáriumi programja ezen nemzeti gyászeseményre:
http://www.atv.hu/belfold/20191207-semjen-zart-korben-trianonrol-olyan-nagy-triumfalas-nem-lesz
Tudom, van sok Trianon fórum itt az Indexen is és máshol is, de ez az évforduló egy olyan mérföldkő, ami megérdemel egy külön vitahelyet, mert ez olyan alkalom lesz, amin ha mást nem is teszünk (sajnos), de alaposabban kibeszéljük ezt a magyar sorskérdést.
Szóval ami a fenti hivatkozásra kattintva olvasható:
"Óvatosságot javasol Semjén Zsolt a trianoni békeszerződés 100. évfordulója ügyében. Egy bizonyos szintnél nem szabad, nem bölcs túlemelni a témát. Nem cél ugyanis a határon túli “utódállamokkal” való konfrontáció, sem az ottani magyarellenes sovinizmusnak az élezése - hangoztatta a részvevők elmondása szerint a miniszterelnök-helyettes egy zártkörű rendezvényen, a Kereszténydemokrata Esten".
Tiszta ballib szöveg, ugye? És ezekkel akarunk mi akárcsak tiltakozni is bármilyen sovinizmus ellen?
Miért nem jutott még túl mára a magyar politika ezen a félénk önmegtartóztatáson, főleg ha olyan nagy nemzetinek mondják magukat?
"Az 1. bécsi döntés egész korrekt etnikai határokat húzott meg."
Így van; 1938-41 között etnikailag igazságos határállapot lépett a trianoni rablódiktátum helyébe.
A kérdés már csak az, hogy miért nem törekszünk legalább ennek helyreállítására? Talán Trianon másodjára jobban eladható lett a magyarság számára a grúz tömeggyilkos által?
"Sok történész szerint Braslavespurch Zalavárnak (szlovák neve Blatnohrad) felel meg."
Annyira sok azért nincs, de ne is törődj vele!
Gondolom innen vetted a "sokat", csak a forrást "felejtetted el" megadni...
"Boba Imre[14] és Charles R. Bowlus[15] nyomán Szőke Béla Miklós nagydoktori értekezésében felvetette, hogy a pozsonyi csata helyszíne nem Pozsony, hanem Mosaburg (Zalavár) lett volna. (...) Az opponensek közül Zsoldos Attila nem fogadta el ezt az azonosítást,[18] Marosi Ernő viszont a disszertáció „legnagyobb horderejű megállapításának” nevezte.[19]Az opponenseken kívül a kutatók többsége a hírlapokban is megjelenő elképzelést elutasította."
Dr. Zsoldos Attila történész, az MTA doktora és levelező tagja
"Saját álláspontom kialakításában kulcsszerep jut annak, hogy Pozsony közismert 1052. évi ostromáról szólván a kortárs Altaichi Évkönyvek Preslawaspurch néven említi a várat. Pozsony esetében tehát igazolhatóan létezett egy, a 907. évi csata történetétől független, de az annak helyszínét jelölő helynévvel egybecsengő névváltozat, míg a mai Zalavárral az egykori Mosaburggal kapcsolatban ilyen adat nem áll a rendelkezésünkre; az, hogy Mosaburgot nevezték volna Brezalauspurcnak, azaz Braszlav várá -nak, csupán feltételezés. Preslawaspurch névadójának pedig azért tekintem Braszlavot, mert nem ismerek erre a szerepre más, alkalmas jelöltet. Szóba jöhetne ugyan I. Břetislav cseh herceg (1034 1055), aki 1042-ben meg is fordult a mai Pozsonyban, amikor részese volt az 1046-ban német-római császárrá koronázott III. Henrik német király (1039 1056) magyarországi hadjáratának. Pozsony várát azonban akkor a német sereg érkezése előtt felégették a visszavonuló magyarok (egy másik, szintén ezen hadjáratról tudósító beszámoló szerint viszont a német sereg dúlta fel). Nehezen tudom elképzelni, hogy a cseh hercegről nevezték volna el az éppen nem létező várat.
Végül pedig az, hogy Breszlav még 907-ben is ura lehetett volna Mosaburgnak, ellentmond azon forrásainknak, melyek szerint a magyarok 900-ra az egész Kárpát-medencét birtokba vették, s számomra hihetetlennek tűnik, hogy éppen a Karoling központtal, Mosaburggal tettek volna kivételt. Tény ugyanakkor, hogy mint azt éppen Szőke Béla Miklós írásaiból megtanultam a zalavári ásatások során nem kerültek elő olyan régészeti adatok, amelyek arra utalnának, hogy ennek során Mosaburg károkat szenvedett volna, ami különös ugyan, de még különösebb lenne egy, a térségben lezajlott nagyszabású ütközetet követően. Az egyetlen lehetőséget arra, hogy a csata mégiscsak a mai Zalavár környékén folyt le, abban a feltételezésben látom, mely szerint a hadjárat célja Mosaburg visszafoglalása lett volna a magyaroktól. Ez esetben azonban megmagyarázhatatlanná válna Pozsony bizonyosan létező Preslawaspurch nevének eredete. Olyan feltételezéssel, amely választ kínál ugyan egy már létező kérdésre, de egyúttal egy újabbat is teremt, megítélésem szerint, nem célszerű élni, mert amit nyerünk a réven, elveszítjük a vámon. Mindezek alapján vélem úgy: továbbra sincs ok kételkedni abban, hogy a brezalauspurci csatát a mai Pozsony térségében vívták meg.
Reményeim szerint az is világos mindenki számára, hogy a 907. évi csata helyszínének azonosításával kapcsolatos vita valójában egy részletkérdésre vonatkozik: az ütközet eredménye és jelentősége megkérdőjelezhetetlen marad, akár Pozsony, akár Zalavár környékén vívták meg."
Már hogyne lenne, csak te szeretsz kötekedni, akadékoskodni és értetlenkedni, ha a történelmi tények őserink nagyszerű tetteit igazolják. De hogy ne halj meg annyira bután, az alábbi forrásban kimerítően tájékozódhatsz a történtekről...
"Nem lehet véletlen, hogy a történelmi források (egyetlen kortárs forrás, a Salzburgi Évkönyvek és később Aventinus,) a pozsonyi csatát Braslavespurch-hoz(Pozsonyhoz) kötik. Pozsony térsége (erődítménye) kulcsszerepet játszott a csatában. Minden jel arra mutat, hogy 907-ben ezt a területet már nem birtokolták a bajorok, és visszafoglalása a bajor sereg elsőrendű küldetése, fontos feladata volt.
Pozsony kulcsszerepét a térségben több, időben közel álló esemény erősíti meg. III. Henrik német király (1039–1056) 1042-ben elfoglalta Pozsonyt, majd a Garamig nyomult előre. Az erődítménynek a térségben betöltött jelentős szerepét igazolja, hogy Aba Sámuel magyar király (1041–1044) még abban az évben visszafoglalta a várat. III. Henrik 1052-ben újból támadást indított Pozsony ellen. A vár(os)védők hősies küzdelemben verték vissza a nyolc hétig tartó ostromot."
Itt van a fidesz nyakbehúzós, Csepelre dugott revizionizmusa (remélve, hogy nem látják iohannisék meg az új barátok):
És közben ömlenek a milliárdok, lopják a várost, az országot. Szegény fideszesek meddig hisznek még a nemzet vezetőjében.
„Meg kell őrizni a természetet, úgy, hogy az ingatlanspekulánsoknak se essen áldozatul” – jelentette ki Orbán Viktor miniszterelnök, a Normafa átszabásáról szóló 2015-ös helyi népszavazáson. Bár elismerte, hogy ez nem lesz könnyű. Azóta ez többszörösen bebizonyosodott. A kabinet, az önkormányzat és a hatóságok legalább hallgatólagos támogatása nélkül azonban aligha építhetnék be Budapest egyik legértékesebb területét, a Svábhegyet. A legkönnyebb prédának a volt egészségügyi intézmények, javarészt szanatóriumok hatalmas, egykoron ősfás telket, időnként műemléki védettséget is élvező épületei bizonyultak. A többnyire nyomott áron gazdát cserélő ingatlanok közül több is tavaly fordult termőre. Tulajdonosaik nekiláttak a beépítésnek. Egymást érik errefelé a különös beruházások. Például olyan telken, amit a Semmelweis Egyetem évekkel ezelőtt azért adott el, mert a kerületi önkormányzat nem járult hozzá a beépíthetőség növeléséhez. Ezután aztán mégis úgy módosult a szabályozás, hogy lehetővé vált a lakóparképítés, így az új tulajdonos már jókora felárral adhatta tovább a telket egy befektetőnek, amely alig pár száz méterre a tájvédelmi körzettől húzna fel 17 ezer köbméter föld kitermelésével járó villaparkot. A közelben épített villakomplexumot Bessenyei István, a Fidesz-közeli Valton Security kisebbségi tulajdonosa és felesége Sarka Kata, ahová korábban még válása előtt Rogán Antal és felesége is beköltözött. Ez az a villa, amelyhez – mint arról tegnap beszámoltunk – a környék lakóinak tiltakozása ellenére épül közpénzből transzformátorház. A svábhegyi beruházók között felbukkan még Nyerges Zsolt, valamint a Tiborcz István társaságában gyakorta feltűnő Szécsényi Bálint, továbbá Jellinek Dániel is.
Az a furcsa, hogy Pozsony és környéke eléggé sűrűn lakott terület, mégsem találták még semmilyen nyomát az óriási csatának. Hol vannak az elesett katonák maradványai és az eldobált fegyvereik?
Emlékszem rá, mi még erről egy szót sem tanultunk, sőt, még csak a megemlítés szintjén sem hozták szóba a történelemtanáraink.
A hunok is csak a népvándorlásokkal kapcsolatban voltak benne a történelemkönyveinkben, és "természetesen" csak a rómaiaktól elszenvedett catalaunumi csatavesztésről írtak, ami - mint kiderült - egy aljas hazugság. A történelmi tények ugyanis azt bizonyítják, hogy a döntő összecsapás után a rómaiak és szövetségeseik angolosan távoztak, és rá egy évre a hunok úgy haladtak Rómáig - az állítólagos római győzelem ellenére -, mint kés a vajban.
Majd Róma kapui előtt, I. Leó pápa járult Attila elé, és felajánlva neki a város kulcsait arra kérte, hogy kímélje meg a várost. A "barbár" Attila meghallgatta a pápa kérését, és még csak nem is vonult be a városba, hanem seregével visszaindult a székhelyére...
Július 4.-én ünnepeljük a 907. évi pozsonyi csata évfordulóját, melyről méltatlanul kevés szó esik, pedig a kora középkor egyik legjelentősebb ütközete volt. A honfoglalás után a magyarok által ellenőrzött terület nyugat felé megközelítette az Enns folyó vidékét, ami sértette a Keleti Frank Királyság érdekeit ezért döntő csapást akartak mérni a magyarokra. A csata a keleti frank sereg megsemmisítő vereségével végződött, és a magyarok újabb területeket nyertek az Enns folyóig.
