""...egyszerűen vissza kéne adni egy kicsit a Fradit azoknak, akié volt. Megalkotni, és megerősíteni a kötődést. nem marketinggel, nem akciókkal, mert ez nem arról szól. Egyszerűen hagyni kéne a fradistákat fradistának lenni"."
"Debrecenben és Fehérváron nem akarják felfogni, hogy semmi különös nem történt/történik, csak egyszerűen végére értünk a Gyűrűk Urának, az orkok, hobbitok, buzitündék meg a vidéki lakógödrök egyéb torzonborz népeinek az ideje lejárt, és a Király visszatért. " /Nem fog lefeküdni, James/
Horvátország vb ezüstérmes válogatott, világklasszis játékosai vannak, mindenki aki tud külföldön játszik. BL/EL-ben igazából csak a Dinamo vitézkedik.
Szlovákia: két milliós ország csak, nem is a foci az első számú, mégis topligákba tudnak játékosokat eladni, igy egy kicsivel jobb is a válogatottjuk, klubszinten viszont nincsenek előrébb, sőt.
Lengyelország: válogatottjuk irigyelendő, szintén sok játékos van topligákban, meghatározó emberek, klubfutballjuk viszont semmivel nem jobb, sőt elég gyenge eredményeket mutattak mostanában. bár a Legia egy-két éve Bl-ben is volt.
Csehország: válogatott jó középmezőny, klubfutball is jó, Plzen, Slavia Praga
szóval úgy érzem, a sok pénznek és talán javuló (de még messze nem jó) menedzsmenteknek hála klubfutballban zárkóztunk egy kicsit, de az utánpótlás nevelés a válogatottak szintjén a lemaradás nem csökkent, sőt..
Nálunk volt, ugye, a gulyáskommunizmus/mutyiszocializmus, ennek társadalmi/erkölcsi árát még ma is fizetjük.
A csehszlovákoknál és a jugóknál ez nem volt. Mindketten csak a mesterséges összevonás okozta történelmi terhet cípelték. Azt levetve - a rácokat nem számítva - felszabadulhattan állhattak neki az "országalapításnak". Jaruzelski ezalatt pedig a lengyeleket tartotta padlón.
Jött 1989... minden jel arra mutatott, hogy messze elől állunk gazdaságilag a sorban. Amit nem tudtunk, az az a relatív jólétet megalapozó eladósodás mértéke volt, és a kulcspozícióban lévő egyének emberi/erkölcsi gyengeségei is napfényre kerültek. Így lettünk elsőkből, utolsók.
A horvát gyerekek sokkal jobban imádják űzni a sportot,mint a magyarok!Este a legtöbb helyen villanyfénynél (!) játszanak nyáron is!Nálunk,sok helyen,be sem tehetnék a lábukat pl az iskolaudvarra,ahol található a pálya. Nem a telefont nyomkodják egész nap!És,hogy őszinte legyek a hazaszeretetük is előbbre való,mint az itthon lévő fiataloknak úgy általában.A liberalizmus ott még gyerekcipőben jár hozzánk képest a fiatalok körében.Legalábbis én ezt tapasztaltam.
En tovabbra sem ertem, hogyan tudtak tolunk ennyire ellepni a csehek, a horvatok, szerbek a szlovakok es a lengyelek. ugyanazzak a multtal rendelkeztunk, sot, a horvatok meg ennek tetejeben cipeltek a jugoszlav terhet. megis mara mindegyik kitermelt lehalabb 1 piaci alapon mukodo klubot amely rendszeresen BL csoportkoros.
A hazai profi liga 1934-35 után dőlt be, a világválságnak (is) köszönhetően, amely alaposan megtépázta az egész magyar gazdasági életet. Onnantól a kanossza járás... bár, ha nincs a 49-es puccs, vagy ha talán még bejön 56, akkor lépést tudtunk volna tartani a sógorokkal. Ám 1989-re már teljesen beérett a "szocialista ember", aminek eredményeit a mai napig tartó ügyeskedésben és okosban működő rendszerben láthatjuk...
A 2000-es évekre leginkább a kettősség volt jellemző és inkább a vadhajtások jöttek elő, mint a valós piaci működtetés - csődök, bundák, telephely-cserék, szélhámosok 8lásd Békéscsabán Canadic, Szegeden nem tudom már kicsoda, Sopronban talán az a Vízer, Diósgyőrben az ügyeletes nagyotmondó, miután Reszeli kirabolta őket.)
És mégis, a TOP ligákban voltak játékosaink (mindegyikben), a belga, vagy a holland bajnokság majdhogynem cikinek számított.
Már csak azért is messzire vezet, mert ha ugrunk néhány évtizedet, (60-as, 70-es évek) nem volt ekkora különbség a nagyok és a kicsik közt. A fociban is beindult a reagen-i űrpolitika, s így keletkezett néhány monstre klub, akiket gyakorlatilag lehetetlen befogni. Emlékeimben csak néhány klub, Liverpool, Celtic, Real Madrid, akik verhetők voltak, s anyagilag nem 10/100-szoros különbség volt a költségvetésben.
Messzire vezet ez, úgy tűnik, hogy a 30-as években volt egy olyan nagypolgári réteg, amelyiknek a tagjai a hatalommal ugyan együtt tudtak működni, de nem váltak vazallussá és ezek többek között a magyar futballt is el tudták tartani és tudták működtetni. Ennek a kialakulására ha volt is halvány remény a rendszerváltás után, most elég távoli lehetőségnek tűnik.
Alapos elemzés, de ugyanakkor nem csak Ausztriában, meg Csehországban, de még Szlovákiában is működik piaci alapon a futball, (és nem gondolom, hogy mi előrébb tartanánk). Tehát valami a végkövetkeztetéssel nem stimmel szerintem.
"...Nincs az az őrült, aki ebbe saját pénzt tenne...."
Esetünkben az az érzésem, hogy mégha egy dömper pénzzel is jönnék a székházba azzal, hogy megveszem a zrt 75%-át, elhajtanának. Esetleg udvariasabban, mint egy vadidegent, mert FTC tag vagyok. Sőt, tovább megyek, ahogy írtad, bevásárlás után szpozorról ne is álmodjak a hátrány ösztönzése miatt.
Amikor majd új, fényes, szelek fújnak majd a parlamentben, itt vagy minden összeomlik, vagy minden marad a régiben - új főszereplőkkel.
Elnézést kérek! Ez tényleg egy komoly tanulmány, nem megmosolyogni való, annak ellenére, hogy több pontja is íróasztal szagú és pont azokat a lehetőségeket bagatelizálja el, ami ész érv lehet a gazdasági szereplőknek a magyar fociba való beszálláshoz. A végkövetkeztetés egyébként az állami szerepvállalás volt itt is...
Szerintem legyen 30 csapatos az nb1. Ez a világon egyedülálló lenne és elférne összes haverikutya csapata mellet néhány olyan is ahol több mint kétszázan kiváncsiak egy meccsre.