AOTD - Album of the day
EFB - Első felületes benyomás
NFR - Nice fucking refrén (azaz épp nem tudod kitörölni az adott refrént, dallamot a füledből)
MM - Most megy (azaz most épp ezt hallgatod)
Szigorú voltam, mert hiába van minden idők legjobb popszáma Mama Cass második szólólemezén, azért elég sok azon az albumon resztli.
1969
1. Ten Wheel Drive with Genya Ravan - Construction #1
2. Coven - Witchcraft Destroys Minds & Reaps Souls 3. Renaissance - s/t 4. King Crimson – In the Court of the Crimson King 5. High Tide - Sea Shanties 6. Iron Maiden - Maiden Voyage 7. Led Zeppelin - I 8. Led Zeppelin - II 9. Andromeda - s/t 10. Colosseum - Valentyne Suite 11. David Bowie - Space Oddity 12. The Shiver - Walpurgis 13. Rare Bird - s/t 14. Utopia - s/t 15. Bliss - s/t 16. Pesky Gee - Exclamation Mark 17. The Allman Brothers - s/t 18. Audience - s/t 19. The Smubbs - This Is the End of the Night
Jó, hát velem sem kell egyetérteni, én is csak a véleményemet mondom, csak ha az nem egyezik a tiéddel, akkor rásütöd, hogy magas lóról kinyilatkoztatok. Most gondolom az volt a fő problémád, hogy a female vocale alfájának meg omegájának tartottam Mamaékat, mikor szerinted nem azok.
Még a felénél sincs ez az év, de nálam már 43 album versenyez a legjobb 30-as posztért.
A zárójelben lévő műfaj csak NEKEM fontos, nem tanítási/szakértői céllal van odaírva, mielőtt!
Alestorm - Curse of the Crystal Coconut (folk power metal) Allen Olzon - Worlds Apart (sympho power metal) Amberian Dawn - Looking For You (neoclassical power metal Ancillotti - Hell on Earth Axel Rudi Pell - Sign Of The Times (heavy metal) Bitterness - Dead World Order (thrash metal) Black Swan - Shake the World (hard rock) Blind Revolution - Money, Love, Light (hard rock) Confess - Burn 'em All (glam sleaze rock) Crusher - Unleashed (thrash metal) Darker Half - If You Only Knew (thrash metal) Delain - Apocalypse & Chill (symphonic metal) Dynazty - The Dark Delight (heavy power metal) Everlore - Everlore (power metal) Firewind - Firewind (heavy power metal) FM - Synchronized (AOR) Fraise - The Fifth Sun (power heavy metal) Fraser Edwards - The Architect (power metal) Freeways - True Bearings (hard rock) Fury - The Grand Prize (heavy thrash metal) Grave Digger - Fields of Blood H.O.T.D. - Big Bones (hard rock) Haunt - Flashback Hazzerd - Delirium (thrash metal) Highride - Excellence & Decadence (sleaze rock) Hyperion - Into the Maelstrom Ilium - Carcinogeist Katatonia - City Burials (progresszív rock Lady Beast - The Vulture's Amulet Leather Witch - Leather Witch (power metal) Magnus Karlsson's Free Fall - We Are the Night Mindless Sinner - Poltergeist Moonlight Haze - Lunaris Mortal Peril - Digital Idol (thrash metal) Nils Patrick Johansson - The Great Conspiracy Oz - Forced Commandments Serenity - The Last Knight Stallion - Slaves of Time Stargazery - Constellation The Unity - Pride Warbringer - Weapons of Tomorrow (thrash metal) Warning Sign - Path to Destruction (thrash metal) Wolfpakk - Nature Strikes Back
Az miért is szakértés, ha azt mondom, a kevesebb több lenne SZERINTEM, és túltolják a vokált? Ez egy vélemény. És nem is kell vele egyetérteni, hiszen ha mondjuk feleannyi vokált pakoltak volna bele, lehetséges, hogy nem is vitték volna sikerre a dolgot, úgyhogy innen nézve akár én vagyok tévedésben. A szakértés az lenne, ha ezt próbálnám ilyen-olyan szakmai-technikai aspektusból megvilágítani, vagy legalábbis megalapozni. De ilyen nem volt benne. Csak a sütis hasonlat, azzal pedig senki nem nyerne felvételt a Zeneakadémiára. :D
Amúgy meg ez ugyanolyan, mintha valaki a Reign In Bloodra azt mondja, hogy "jó, jó, hallatszik, hogy sok a kreatív ötlet, a dobos überzseni, de miért kell végigdarálni a 28 percet, igazán belepakolhattak volna egy-egy középtempós számot is". Stb. Én ezt is el tudom fogadni, tiszteletben tartani, mert ez így egy szubjektív vélemény. Persze aki vaskalapos Slayer-rajongó, az nyilván kiröhögi az ilyeneket, hogy "menj már a picsába, bástya, a Réninblááád pont attól olyan szutyok jó, hogy alig fél óra alatt ledózerolják a fejed!" :)))
Nem az Erővel van a gond, hanem a Figyelmeddel. A topikban már többször is elhangzott a közelmúltban Thorcsitól és Agymositól, hogy a retrónak leáldozott, kifújt, vége, kampó. Ezeket az elhamarkodott megállapításokat fogom megcáfolni egy idei retró top 10-es szubjektív listával, amit megkérdőjelezhetetlen tényként fogok beállítani egy jó kis megmondóemberkedéssel karöltve.
A szakértőzést arra értettem, hogy az ominózus Enigmáról nekem mindig a részeg kocsmai óbégatás jut eszembe, de nem tettem rá megjegyzést, mert minek. Szerinted viszont a korszak két istenasszonya (vigyázat: szubjektív megállapítás tényként való kinyilatkoztatása) túltolja a vokálokat, egy alapvetően vokálokra épülő zenében, ami saját bevallásod szerint is elég távol áll tőled. Erre mondtam azt, hogy én legalább nem állok neki "szakérteni" olyan zenékben, ami távol áll tőlem: Enigma, black metál, drone doom, funeral doom, stb.
Az enigmás lelkendezős kommentemben sok szakértőzés nem volt, konkrétan zéró, és a California Dreamin'-ről is csupán a saját véleményem írtam le, amiben egy szem "a female vocale alfája és omegája" (sic!) vagy ehhez hasonló SZAKÉRTŐZŐS KINYILATKOZTATÁS nem vót.
Az meg mennyivel bölcsebb hozzáállás, amikor megkérdőjelezhetetlen és megfellebbezhetetlen tényként jelentesz ki abszolút szubjektív dolgokat? (Pl. XY volt az utolsó jó metal lemez, a retró az igazi, semmi más és így tovább. Kereshetnék még bőven ilyen csacsiságokat, de nyilván nem fogom átnyálazni a kisregényeidet visszamenőleg 5 évre. :D)
Tudod, az a baj veled, hogy amikor már kezdesz jó arc lenni (mert lepattantál a magas paciról), akkor jössz valami zseniális elmebajjal - aka. megmondóemberkedés reload -, és rögtön visszarántod magad egy kis időre a Zárt Osztály Tagjai közé. Félig viccelek, nyugi, mielőtt...
Aha, persze... Az 1980-as nagy magyar szürke közönybe behozni az amerikai rock and roll-életérzést, a citromsárga-hupilila vidámságot. Amekkora siker volt, ugyanakkora bukta is lehetett volna. Az első két (három?) jampis Hungária-lemez kurva nagy klasszikus, ez a helyzet.
Engem konkrétan sokkolt, hogy a számomra a gagyi szinonimájával egyenló (Csókkirály, Duci Juci, meg egyéb fasságok, jézusom) Hungária valaha volt jó is.
10 évvel a befutásuk előtt ott volt egy nagyon fasza zenekar ígérete, ami ez után a lemez után (Tűzveszélyes, de Hungária album címen is ismert) egyből szét is esett.
Nem annyira rockos végig, mint ezek a dalok, de egy nagyon jó és változatos album -talán 2-3 gyengébb dallal-, tényleg megéri belehallgatni.
Barta húzós rockot akart, Fenyő meg inkább azt a jampis szart, amit tíz évre rá, Szikorával és Dollyval meg hasonló ciki arcokkal meg is csinált. Rossz csere volt (bár az LGT aztán tarolt Bartával rendesen - igaz, ennyire hardos rock az LGT sose volt, mint ez a pár Hungária szám).
Továbbra sem fogok utánanézni a diszkográfiájuknak , de ez tényleg váratlan, úgy gondoltam ezek már a hatvanas években is azt a bújj a léc alá nótát énekelték.
(az igényes mellett a könnyű- és komolyzene kifejezések feltalálóinak kellett volna egy alapos pofánbaszás, de ja, nincs nagyon a könnyűzene helyett másik)
A Vadnyugat tökéletes film, és természetesen a filmzene is tökéletes. Rengeteg emlék köt hozzá, nemcsak maga a filmnézés, hanem történetek és személyek, még ha nem is mind pozitív, de mind nagyon meghatározó. Viszont az első King Crimson zeneileg nyilván nagyobb teljesítmény, szerintem benne van a világ három legjobb könnyűzenei lemeze között, szóval a kérdést meg is válaszoltam. Kicsit kipofozom a '69-es listámat, aztán be is írom, hogy ne legyen restanciám.
Nagy kár, hogy nincs több lemezük, nagyon nekem való zene.
Olyan szempontból mégis baj van az izlesemmel, hogy hiába vettem nagy lelkesen a Hammert évekig, mindig lesajnaloan, kardiganos-tarisznyas és hasonló jelzőkkel illették sok kedvenc zenémet...
De azt jó látni, hogy a topik közössége sokkal nyitottabb, mint a nevadoja. :)
(Egyébként a Black Cowgirl melletti másik nagy felfedezettem a Gold volt innen mostanában.)
Belehallgattam a Liturgy-ba meg a Serpent Column-ba is. Nem túl sokáig, egyikbe se. Minősítés nélkül, ezeket valóban szerencsésebb lenne valami sosem járt utakat kereső kortárs művészetnek nevezni, csak sajnos az életem tragédiája, hogy bár a Kisképzőn végeztem, de kurvára nem értem a kortárs művészetet, de pláne nem is érdekel.
