A minap egy tudományos híradásban fekete-lyukak ütközésének gravitációs impulzusainak észleléséről adtak tájékoztatást.
A beszámoló szerint az észlelő műszer két 6 km hosszú lézernyaláb segítségével működik. A nyaláb egyikének az impulzus hatására hullámhossz megnyúlást észleltek.
Teóriám szerint a világmindenség "horizontjáról" hozzánk érkező fény vöröseltolódását nem a fényforrás távolodásától, hanem fény útja mentén lévő gravitációs mezők rendszeres változásai idézik elő, mintha impulzusok érnék, ugyan úgy ahogyan a fekete-lyukak találkozásának gravitációs impulzusi is korrigálták a mérőműszer fény nyalábjainak hullámhosszát.
Amit nem tudunk MOST produkálni az LHC jelenlegi teljesítményével. Ami késik, nem múlik. Ha Gyula bának szerencséje lesz, nem éri meg, és akkor úgy múlhat el, hogy ez MÉG NEM bizonyítja elmélete hibáját. Az UFF ugyanis már megtette rengetegszer.
Az Ember NEM tudott semilyen anyagot "legyártani", még a jó Isten SEM, a négy elemi részecske, e, p, P és E, amikböl a világmindenségünk össze van téve, mindig voltak.
Ösrobbanás meg NEM volt sohasem. Az LHC-ben NEM tudtak a fizikusok még egy fia új részecskét sem elöállítani.
Nem éppen kvarc órára gondoltam, hanem ehhez hasonlókra.
"Az oganeszon[1] (korábbi nevén ununoktium) a periódusos rendszer 118. eleme, amely a természetben nem található, mesterséges magreakcióval lehet előállítani. Elnevezését egy orosz atomfizikusról, Jurij Oganyeszjanról (Юрий Цолакович Оганесян) kapta."
„Talán az ember már a teremtőképesség közelébe érkezett...”
Az Ember legyártott olyan anyagot, amit Földi viszonylatban nem lehetett kibányászni. Ez már valahol a teremtés kategóriába tartozik. Ha majd a Naprendszer bolygóin is bányászunk, kiderül, hogy van-e új a Nap alatt. Ha az Avatár című filmben látott lebegő hegyek anyaga létezik a kozmoszban, akkor az emberi fantázia sosem múlja felül a Teremtőét.
Isten a mindentudattal, a nem istenlények ön, vagy én tudattal rendelkeznek. Isten öröktől örökké, a többi, ideiglenesen. Isten dönti el az elemi részecskék és az atomok rezgésszámát, a tér és idő mértékszámát, vagyis a hol és mikor „mennyiségét”.
Mi van akkor, ha a KEZDETI, meg a JELENLEGI, vagyis a szélső időparamétereket nem vesszük figyelembe, úgymint a statisztikai átlagolásnál? A végtelenekből és nullákból nem jön össze egy véges világ, hacsak nem az Úristen teremtette. :)
Az meg, hogy az áltrel egyenleteiből kiszámolt univerzummodell függvénye a t=0 időpontra a=0 skálaparaméter-értéket ad meg, egy matematikai szükségszerűség, és nem a valódi univerzum szükségszerű tulajdonsága.
Akár mit is csinálsz, a modell valahol mindig kimászik a saját érvényességi köréből, kicsúszik a lába alól a talaj.
De már jóval Gödel előtt is megmondták a nagyszakálú angyalok, hogy a világ ilyen szempontból is kimeríthetetlen.
Próbáld meg felfogni (bármennyire is nehezedre esik), hogy topológiailag egyszem geometriai pontból ugyanakkora "ugrás" széttágulni egy végtelen térfogatú térré, mint egy véges zárt térfogatú térré, legyen az bármennyire is icike-picike.
Az elképzelhető legkisebb véges térfogatú önmagába záródó tér precízen pontosan ugyanannyi geometriai pontot tartalmaz, mint egy végtelen térfogatú tér: kontinuum végtelen számút.
Az meg, hogy az áltrel egyenleteiből kiszámolt univerzummodell függvénye a t=0 időpontra a=0 skálaparaméter-értéket ad meg, egy matematikai szükségszerűség, és nem a valódi univerzum szükségszerű tulajdonsága. Majd amikor sikerül kvantumfizikailag modellezni a legelső pillanatot, el fog tűnni az az a=0 skálaparaméter-érték is.
