Számomra mindig egy hatalmas dülledt szemű kérdőjel, amit Pl. Pioli művelt, és nem az első ilyen nálunk az utóbbi időben.
Az odáig még érthető, hogy a meccs nagy részében rámegyünk, hogy ne kapjunk jó nagy kabátot az amúgy is jóval erősebb, ráadásul emberelőnyben játszó Juve ellen..
De mikor tudvalévő, hogy a 0-0 nekünk ugyan olyan bukó, mint a 0-32, mi a repedt faxért nem lehet az utolsó 10 percben felvállalni egy eszetlenül támadó, minden-mindegy alapon előrenyomul játékot. Legalább 10 esetet tudnék említeni az utóbbi évekből, mikor egy kiscsapat ugyan ezt csinálta ellenünk, veszítenivaló nélkül nekünk estek a végén, buktunk is bőséggel. A Juvénak volt veszítenivalója, nekünk semmi.
Le kellett volna vinni 75-80 perc környékén az amúgy is totál vak Calabriát, meg a középpályáról a defenzívebb embereket, és behozni Szélmékerszt, meg Maldinit, és kiadni az ukázt, hogy gyerünk előre, a 88. perceben Donnarumma is felmehet.
Erre a 88. perceben lehozza a két szélső hátvédet, oszt behoz a helyükre két szélső hátvédet. Ez ám a vérbőség.. Totál vakon van mindenki.
Ilyen tükörsimán lecsordogáló végjáték, vérlázító, még ha tisztában is vagyok az olasz kupa jelentőségével.
Nem tudom mi igaz a csapat körüli ismét feszült helyzetből, Rangnick-ból, Ibra - Gazidis csatából, a nyugtalan Milanellóból, de nagyon bánatos ezt nézni/hallani/olvasni amit ennél a sokkal jobb sorsot érdemlő klubnál megint zajlik.