nekem okvetlenül. Bár mindig elszomorodom, hogy szegény Jenő, hogy elbaltázta az életét, de azért mindig feltöltődök tőle. Csak amikor látok egy igazán jó előadást, ahol a művészek mindegyike, a zenekar tagjai, a karmester, a kórustagok, az énekesek, a táncosok mind, mind a tudásul legjavát adják, és szó szerint a szívüket, lelküket kiteszik a színpadra, akkor nagyon tudok haragudni az olyan vásári ripacsokra, akik lealacsonyítják, üresen csillogó semmivé silányítják a klasszikus zenét, mert csak a könnyen emészthető, edés burkát adják át a nézőknek, magát a tartalmat, a lényeget, amit érzelmileg, értelmileg nehéz feldolgozni, azt nem.
De, ha nem kerülök ennyire egy előadás hatása alá, akkor elintézem az Andre Riu féléket azzal, hogy jó szar-szar, de legalább nem kötelező.
Ő inkább megtalálta a piac rést, hogy lehet klasszikus zenét manistreamben eladhatóvá tenni nagy zenekarral ;)(Lásd mint nálunk Mága Zoli vagy Havasi).
Nem akarok flamelni és kritizálni a munkájukat, nyilván mindhármójuknak megvan a maga rajongóbázisa.
Én most a trianoni évforduló miatt nagyon """magyarkodó""" hangulatban vagyok, és teljesen rákattantam Illés Lajos Cantus Hungaricus rockoratóriumára Varga Mikivel, Tolcsvay Bélával, Szvorák Katival, Sebestyén Mártával és persze Nagy Feróval. Verses alkotások megzenésítve, pl. Petőfi Nemzethez (egy időben a miépesek is nyomatták a rendezvényeiken), Adytól az Adja meg az isten, és még sok más. :)
off: épp most énekeli fülesembe John Relyea Germin herceg áriáját, az a zene annyira de annyira csodálatos, és Relyea olyan lenyűgözően, érzelemmel adja elő, hogy semennyire nem tudok toleráns lenni egy határ szarral szemben, amit valaki kiokád a színpad közepére, hogy sok pénzt csináljon vele.
Az elmúlt bő 30 év ismertebb előadói: 2 Brothers on the 4th floor, 2 Unlimited, Afrojack, Alice Deejay, Armin van Buuren, André Rieu, Candy (& Hans) Dulfer, Bobby Farrell (Boney M), Martin Garrix, Tiesto, Twenty 4 Seven, Vengaboys, (Eddie Van Halen)
(amint az ábécé sorrend mutatja, nem ment volna wiki nélkül)
Most nem néztem utána, nekem Orlando di Lasso (Lassus) reneszánsz zeneszerző ugrott be, de őt talán még "németalföldi"-ként emlegették (akkor még Hollandia nem volt, de a terület ugyanaz). De utánanézek, nem írtam-e nagy hülyeséget.
Nem tudom, hogy mi lehetett a szándékuk ezzel az ízével, de aligha az, hogy megnyerjék a versenyt és a rendezési jogot. Ez nagyon szörnyű, talán még annál a kövér izraeli tyuknal is szörnyűbb.
