Minden, ami amerikai vasút. Társaságok, vonalak, gőzösök, dízelek, kocsik, még amerikai stílusú modellezés is, meg amit föl sem soroltam, szóval minden...
Sziasztok! Az NS idén januárban végleg megvált 29db-os SD80MAC-flottájától. Tudja esetleg valamelyikőtök, hogy mi lesz a sorsa ezeknek a mozdonyoknak, vagy hogy pontosan milyen okból selejtezte őket az NS?
A mozdonyteljesítménynek a kapcsoló készülék teherbírása is határt szab, persze nem normál viszonyok között, de emelkedőn gyorsításkor jobb a tehervonatba is sorozott és tolómozdony, aminek a vezérlését például a Locotrol kiválóan megoldja.
A 6000 LE-s mozdonyok kicsit úgy jártak, mint az A380-as légibusz, már nem érkezik rá megrendelés.
Egy szempont egyes típusok túléléséhez: az SD40 kiemelkedően sikeres típus volt, rengeteg készült belőle, akkor a nyílt vonalra. Tovább élnek az alap mozdony mindenféle kiegészítésével, elektronikus vezérléssel, stb.
Amerikában egy ideje a "short line"-ok, gyakran korábban elhagyott vonalakon, felélednek, és az ő kisebb vonataihoz az SD40 méretű, és más, az ő korában született mozdonyok ideálisak. Az SD40 születése idején meg jóval több EMD mozdony készült, mint GE, és túl is élt, pl. Class I vasutak kisebb rendezőpályaudvarain. Ezeket megveszik a tőkében még nem bővelkedő shortline-ok, a Class I-ek meg a drágább, de sokkal gazdaságosabb gensetekkel tolatnak a kisebb teherpályaudvarokon.
Ezt én is tudom, alapvetően erről a végéről ismerem a történetet. Itt és most engem a másik vége, azaz a kiváltó ok érdekel: mi vesz rá egy vasúttársaságot hogy rövid idő alatt, egyben váljon meg egy teljes sorozattól?
Mondok valami offot, analógiaként. 1972-ben Koppenhága összes Düwag villamosa (közel 100 darab, egyszerre) Alexandriába került. Ennek oka nem az, hogy Alexandria lecserélte a régebbi villamosait, az a következmény. A kiváltó ok az hogy Koppenhága felszámolta a villamoshálózatát....
Gondolom jöttek sorozatosan az új fővonali gépek és nem volt rájuk szükség.
Persze általában nem egyből szokták kivonni őket, hanem meg szokták hosszabbítani az életüket úgy, hogy pl. tolató-szolgálatba száműzik őket, úgyhogy ez tényleg érdekes kérdés. :)
Egyébként másoknak is feltűnt, hogy a legtöbb Class I vasúttársaság régi mozdony-parkjában - miután azok kikoptak fővonalakról, és visszafogják átteszik őket pl. állomási feladatokra, tartalék-szerepekre, tolató-szolgálatokra akkor - elsősorban az EMD gyártmányú gép-sorozatok életét hosszabítják meg ily módon, míg a GE gyártmányúakét kevésbé? Tehát például a mai napig sokkal több SD40-2-es található meg ilyen szerepkörökben, mint C30-7-es vagy C36-7-es. Ahogy a Geep-sorozatokból is: például jóval több GP38-as és GP40-es van mai napig ilyesfajta szolgálatban, mint B23-7-es pl, stb.
Ez vajon miért lehet? Így akarták egységesíteni a mozdony-parkokat, miután korábban sokkal több EMD-gyártmányú mozdony készült, mint GE? Csak feltételezem ugyan, de ez benne lehet a dologban, nem? A nagyobb darabszámú - és így egyszerűbben is karbantartható - mozdony-sorozatokat tarthatják hadrendben ezen okokra hivatkozva.
Kár, hogy ilyen sorsra jutottak ezek a(z egyébként jobb sorsra érdemes) szerencsétlen 6000 lovas gépek! Főleg úgy, hogy nagyon keveset - a legtöbb példány kb. átlag 10 évet - mentek összességében (gondoljunk bele, hogy ez például a magyar viszonyok között hogyan hatna, ha mindössze ennyi idős gépeket vonnának ki a forgalomból!)…
Szerintem meg egyébként a Union Pacific Overland Route fővonalára (Omaha-Sacramento-(San Francisco), a UP északi transzkontinentális fővonala Nyugat-Amerikában), annak a nyugati szakaszára a nehéz transzkontinentális tehervonatok továbbítása miatt pont az ilyesfajta erős mozdonyokat lehetne alkalmazni. A vonal kelet-kaliforniai részén a Donner Pass, illetve a kelet-utah-i és wyoming-i szakaszon a Sziklás-hegység miatt nagyon komoly terepviszonyok vannak, és ha már a UP úgyis egyre gyakrabban alkalmaz kevés - mindössze 2-3 - mozdonyos tehervonat-meneteket, akkor ha másra nem is, de az ilyen földrajzi területekre és vonatok élére pont jól jönnének ezek a fajta erős gépek véleményem szerint. De egyébként a több, akár 4-5 gépes teherek élére is lehetne tenni őket, nemcsak akkor, ha eleve 2-3 géppel mennének a vonatok, a plusz lóerők és teljesítmények úgysem ártanának azokon a hegyi szakaszokon.
Úgyhogy szerintem legalább ezen fővonalnak a nyugati és középső részein lehetett volna alkalmazni őket, mondjuk minimum Cheyenne és Roseville között. Persze tudom, nem rajtam múlik...
A UP egy másik kelet-nyugat irányú transzkontinentális fővonala, avagy a déli, mexikói határ mentén végighaladó Sunset Route az egy kicsit más tészta: ott nincsenek ilyen extrém terepviszonyok a sivatagban. Ahogy Chicago környékén sem, meg úgy a UP többi keleti vonalán sem. Mégis olvastam valahol, hogy elég sokat használták azokon a vonalakon is (pl. Kansas City környékén) őket, vagyis szerintem eleve nem a legjobb helyeken járatták ezeket (értsd: nem biztos, hogy megfelelően használták ezen mozdonyok túl-lóerős teljesítményeit).
A Canadian Pacific legalább olyan szempontból 'jól használta őket', vagyis a teljesítményüket, hogy az ő SD90-eseik terepe elsősorban a szintén kemény nyugat-kanadai hegyi pályák voltak - vagyis a Vancouver-t Kanada többi részével összekötő CP-fővonalon húzták a legtöbb tehervonatot például.
A BNSF meg érdekes módon eleve sosem tartott igényt ilyen teljesítményű és ekkora mozdonyokra. Viszont ők a mai napig szeretnek biztosra menni: a legtöbb fővonali tehervonatuk élén ma is 4-5 gépes vontató-egységek vannak (nem sajnálják használni a gépeiket:)). :)
"A UP gépeiről viszont nem nagyon találtam semmit, úgyhogy gondolom azok még mennek jórészt (elvileg Texas-ban kell keresni őket)."
Bocsánat, ezt a végét totálisan ellenkezőleg írtam le, amit eredetileg szerettem volna: tehát azért nem találtam semmit róluk, mert már AZOK SEM mennek! Elvileg azt olvastam, hogy szintén 2018-ban a UP visszaküldte őket a GE-nek átalakításra (gondolom olyasmire, mint az SD90-esekből SD70ACu-kká való átalakításoknál). Az átalakítás után elvileg GE C44ACM lesz belőlük (ezekről már semmit nem tudok sajnos.)
Ami pedig a CSX megmaradó AC6000-eseit illeti, a legtöbbet eladták (nagyrészt a Progress Rail-nek, illetve később néhány a WNY&P társaságnak lett továbbadva) egy illetve két évvel ezelőtt, és ma már elvileg csak pár darab maradt náluk forgalomban /talán a 600-602-es/ a gépek közül.
Kedves Manhattani: Igazából amit leginkább szerettem volna tudni, akkor erre már kaptam is választ: ezek szerint már elkezdték szétvágni az SD90-eseket, vagyis már vannak olyan gépek is köztük, amik ma már így nem léteznek. Kérdés, hogy csak a CP-nál, vagy a UP-nál is vannak/voltak már ilyen gépek?
"A másik, amit a North Platte-i Bailey yard dízel főnöke mondott, amikor kérdeztem az SD90-esekről: troublemakers. Ez azért is gond, mert egy nehéz tehervonatra, amit pl. 3 SD70 visz, elvinné két SD90. De ha a kettőből az egyik fekve marad, a másik nehezebben húzza be a vonatot az állomásra, mint a 3 SD70-ből kettő."
Igen, erről én is sokat hallottam; sőt, teljesen logikus gondolatmenttel magától is rá tud jönni az ember, hogy leginkább ezért nem váltak be eme hatalmas 'horsepower-es' gépek (már túl erősek voltak)…
Kedves RhB: Köszönöm a linkeket, valóban sokat segítettek. Ezekben nem nagyon találtam már az aktív állományi listákban sem SD90-eseket, sem AC6000-eseket. Vagyis ezek szerint ez azt jelenti, hogy mára már akkor jórészt az összes Class I. vasúttársaság szabadult ezektől a hatalmas mozdony-típusoktól.
"A kipróbált Deutz motoros GE 6000-es gépek jobban bírták:"
Valóban, ezeknek a linkeknek köszönhetően már könnyen utánuk tudtam nézni, és köztük valahol azt olvastam, hogy már a CSX is megvált a legtöbb AC6000-esétől kb. még két évvel ezelőtt. De elvileg még van náluk néhány vagy 1-2 gép üzemben így is. A UP gépeiről viszont nem nagyon találtam semmit, úgyhogy gondolom azok még mennek jórészt (elvileg Texas-ban kell keresni őket).
Az EMD első négyütemű motorja, a 16 hengeres H-motor nem sikerült jól, ez is okozta a típus gyors halálát. Már több éve olvastam a hírt, hogy elkezdték szétvágni az SD90MAC mozdonyokat, sokat pedig átalakítottak.
A másik, amit a North Platte-i Bailey yard dízel főnöke mondott, amikor kérdeztem az SD90-esekről: troublemakers. Ez azért is gond, mert egy nehéz tehervonatra, amit pl. 3 SD70 visz, elvinné két SD90. De ha a kettőből az egyik fekve marad, a másik nehezebben húzza be a vonatot az állomásra, mint a 3 SD70-ből kettő.
Bocsánat, hogy csak így 'betörök' ide, de roppantul érdekelne egy kérdés, és hát máshol nem igazán tudom, hogy hol tudnám feltenni: mégpedig az, hogy az SD90-es (most attól tekintsünk el, hogy SD 90MAC vagy 9043, mindegyik típusra vonatkozna kérdésem, amelyik SD 90-es) mozdony-sorozatnak akkor mára már hivatalosan véget ért a közforgalmú pályafutása? Mind a CP-nál, mind pedig a UP-nál?
Tudom, hogy a nagy részük már évekkel ezelőtt leállításra kerültek. Azt is tudom, hogy sok gépből SD70ACU-t csináltak/csinálnak azóta (a NS-nél és a CP-nál). Tehát amiket nem alakítottak/alakítanak át, akkor azok mennek selejtbe, vagy mi lesz velük?
Van még egyáltalán állományban valamennyi gép közülük valamelyik cégnél, még ha csak pár, vagy 1-2 darab is; vagy használják őket?
A GE AC6000CW típusú mozdonyok még mennek a CSX-nél igaz? :)
Hát igen, a legegyszerűbb maradt ki, a mozdonyra szerelhető hókotró. :D Ez csak kis hó esetén jó, ilyenkor használhatnak flanger-t is, ami egy kocsi alá szerelt hótoló lapokból áll, általában mindkét irányba.
Itt van egy csomó havas cucc, kb. a harmadánál kezdődnek, de később is van egy kupac. Itt pl. van snow melter, a működésén nem tököltem.
Ezek a hókotrók csak bizonyos hó magasságig használhatóak, nagy hóban ezek is elakadnak, ahogy összetömörödik a hó. Ilyenkor használják a hómarót (rotary snow plow), ami tetszőlegesen magas hóban is használható. A lapátok fölött lévő kiömlő iránya állítható, mindkét irányba ki tudja köpni a havat. Emiatt használható kétvágányú pályán is.
A kevésbé elterjedt ill. ritkább változatok a minkét irányban használható
valamint a kétvágányú vonalon használt verziók. A havat mindkét irányban kitoló verzió ugyebár beterítenené a másik vágányt, ezért ezek csak az egyik oldalra tolják a havat. Emiatt kell külön jobbos (első kép) és balos (többi kép). Szerintem róbertke képén egy ilyen jobbos van leghátul.
A legelterjedtebb hóeke (magyarul snowplow) az egy irányba tolt, a havat mindkét oldalra kitoló változat. Egy kép oldalról és szemből:
Sokszor van mögötte egy spreader (ahogy róbertke által betett fotón is), ami a maradék havat is eltakarítja és szélesíti az űrszelvényt, de ezt önmagában is használják hókotrásra. A másik fő feladata a töltés ágyazat kialakítása, formázása.
A másik végén is van egy spreader meg egy hókotró, ami jó eséllyel egy "jobbos" izé (kétvágányú pálya jobb vágányára). A CP-nek tudtommal nincs/nem volt kétirányú hókotrója. Feltéve hogy a fogalmak alatt ugyanazt értjük. Sajnos a letöltött fotóim jó része a még be nem üzemelt gép diszkjén vannak, nem tudom megnézni őket. (Az első egy "normál", egyvágányos hókotró.)