Itt sok év hagyományát ápolva bebizonyítjuk, hogy a HUSZ-on vannak, akik a fejükkel is képesek gondolkodni. Kötetlenül, akár könnyed, profán, hétköznapi témákon is.
On: több mondatban kifejtett, tényleges elgondolkodás, akár egymásra reagálva, megvitatva.
Off: egysoros felvetések (nem csak állítjuk, be is bizonyítjuk, hogy elgondolkodtunk), köszönések, csevegések, pletykák, más topikok kitárgyalása, üzengetések, élménybeszámolók, melyet nem követ elgondolkodás.
Szerintem azért, mert úgy tekintik az egész helyet, mint a masszázsszalonokat, amik csak a látszat fenntartásáért nem kupinak vannak nevezve. Szóval hogy idejövünk, "témákról" "beszélgetünk", de valójában csak meg kell ragadni az egyik nicket és hazacipelni. Ami a vicces, hogy tényleg így van alapjában, de nem azért, mert a dumcsizás a fedőtevékenység, hanem mert a dumcsizás a "cipelés".
Miért van hogy emberek úgy írnak topikokba, előtte nem nézik meg milyen hozzászólások születnek ott? Aztán hányják be a topikidegen képeket. A másik, a HUSZ-on társat keresők miért gondolják, hogy az egymondatos társkereséseikkel meg rosszul fotózott képeikkel szexpartnert fognak maguknak találni?
Most pont azon, hogy a hülye járvány hiszti miatt nem tudtak jönni a fiamék. Mindig augusztusban szoktak, de az unokám annyira jönni szeretett volna, hogy előbbre hozták. Most persze elbukták az összes matrica árát, a vonatjegyet az alagútban.. De az nem is érdekes.. Azt hittük, hogy együtt fogjuk tölteni a fiam szülinapját, ami ma van.. Sőt ebben a percben..
Biztosan joggal vagy dühös, ha te ezt gondolod és látod, biztosan így is van. Nem is vitatni akarom amit írsz, csak picit árnyalni szeretném a képet, megmutatni némileg a másik oldalt is. ( Hiszen lehet tudni sokat dolgozol, legutóbb azon hűltem el, képes voltál még anyák napján is. )
Szóval home office. Én magam nem voltam a részese, hiszen a munkám nem teszi lehetővé, sokszor a frontvonalban is kellett ténykedni. Mégis elég pontos képem van róla, mert a párom egy nagy cég Hr-s vezetője. Őt az első percekben Ho-ba parancsolták, mert van pár alapbetegsége, amiért a vállalat első embere megtiltotta neki a benti munkavégzést. Nem nagyon örült neki, bent folyamatosan megy a furkálódás, és ő nem tudott ott lenni, a beosztottjai meg igen. Plusz ezek a betegségek elég jól kordában tarthatók pár gyógyszerrel. Állítom neked, többet dolgozott otthon, mint odabent, pedig nem ritka náluk a túlóra. Elkezdte a munkát akkor, mikor itthonról szokott indulni, és és amíg nem fogyott el a munka, nem állt le. Nem mindig esett egybe a munkaidő végével. Alapban is lelkiismeretes, de rá is lett volna szorítva hogy dolgozzon, mert van valami alkalmazás a gépén ami látja, mennyit dolgozik időben, mennyiségben. Tehát ilyen is, olyan is van. Lehet, a beosztásotokból is fakad, hogy nektek akkor is húzni kell, mikor mások lazítanak. Nyilván aki megtehette, nem szakadt bele a munkába.
Most már vége talán, ne idegeld magad, árt a szépségednek. :D
Az otthoni kenyérsütők országa lettünk, omlik rám a fb ismerőseim kifli,kenyér,cibatta képeinek sokasága, szinte érzem a ropogós kenyérhéjat a számban.
Februárban vettem 3 csomag instant élesztőt,abból kettő még megvan,a harmadikból egyszer pizza készült. Valahogy nem volt időm karanténosozni és otthon maradni,péknek kitanulni,alkotni és fotózni. Talán sosem dolgoztam ennyit a munkahelyemen,mint most. Persze tudom,hálásak nekünk, naponta elmondja a főnök a youtube-on....
Fáj,hogy amíg a csapat fele megfeszülve dolgozott,a másik fele otthon maradt,mert félt - egy olyan környezetben,ahol mindent elkövettek azért,hogy ne legyen és ne terjedjen a betegség. Nem is volt egy morzsányi vírusocska sem. Amíg mi dolgoztunk,ők betegállományban,szabadságon,néhányan fizetésnélkülin voltak/vannak,neadjisten hómoffiszban, amit én is pontosan tudom,mit jelent, 8 órából max 2 a munka,a többi minden másé.
És posztolják a kenyereket, a sétatájképeket és azt,hogy maradj otthon. A kurvaéletbe,szívesen dolgoztam helyettük,mert megtehettem, ahogy közülük sokan megtehették volna. Fenntartottuk a céget, aki a fizetést adja és megtartottuk az ügyfeleket, hogy nekik továbbra is legyen majd fizetésük,biztos munkahelyük.
Húsz év. Az idő végtelen tengerében semmi, még egy légypiszok sem. Egy ember életében viszont nem kevés. Valakinek csak kettő, három jut belőle, legjobb esetben is maximum öt. Ma húsz éve kapott igazi értelmet az életem. Egy igazi csoda kezdete volt az a nap. Szerelem volt első látásra, ami a mai napig tart. Azon a vasárnapi napon, mikor először a karjaimban tartottam, attól féltem összetöröm. Azelőtt azt hittem, soha nem leszek alkalmas, hogy felelősséggel felvállaljak egy ilyen kapcsolatot. Ma tisztán látom, akkor már készen álltam. Köszönök neki minden jót és szépet. Megváltoztatott, tudom, tőle jobb ember lettem. Őszintén remélem, vissza tudtam adni neki valamit abból a rengeteg élményből, amivel megajándékozott. A legjobb és legfontosabb dolog az életemben, hogy Ő van nekem. IMÁDOM! Hálás vagyok a sorsnak az elmúlt két évtizedért. Köszönöm kis(nagy)lányomat!
Pedig így működnek pl. a "szurkolók". Egyszer a metrón ült a szemközti ülésen kicsit távolabb egy srác. Aztán felszállt 3-4 fradista, kicsit hőzöngtek, hangoskodtak. Erre a srác elővesz egy dózsás sálat a zsebéből, és a nyakába teszi. Az egyik fradista észreveszi, odamegy hozzá, leköcsögözi, felpofozza és elveszi tőle a sálat. Mondjuk a dolog előre sejthető volt, nem kellett volna provokálni őket...
...azért, mert ez egy pszichológiai modell, (megpróbál) magyarázatot ad(ni) arra, hogy milyen forgatókönyv szerint éljünk az életünket, és ebben milyen/mennyire meghatározó a szülő.
Az a baj,hogy a tolerancia csökkenésével arányosan nő az idióták száma. A tettei alapján ítéljünk meg másokat,ne azért,mert akármilyen nemzetiségűnek,vallásúnak,neműnek született. Kb mintha minden audist utálnom kéne azért,mert egy audis leszorított az útról. Vagy minden kereskedő lop,mert egyszer az egyik átvágott. Mekkora hülyeség,nem?
egy család vagyunk,hallják,miről beszélgetünk,hallanak híreket, látják maguk körül ez embereket,itt élnek, és elég érzékenyek ők is.Nem egyszer beszélgettünk itthon,hová kéne költözni,és azt is,hogy miért,és azt is,hogy végül miért nem. Csendes gyerekek,de nagyon alapos megfigyelők (a fiam szelektív hallása csakis a nemszeretem feladatokat képes kívül tartani,minden másra nagyon éles szenzorai vannak ;) ).
A fiam elég önálló már ovis kora óta, határozott elképzelései voltak és ki is állt mellettük,tőle nem furcsa,hogy lázad és változtatni akar és végig is viszi azt - de a lányom most először mondta,hogy külföld. Benne bíztam,hogy nem akar elmenni,és szerintem nem is fog, de az utazás, világjárás iránti vágya csak erősödik.
Nekem az a fontos,hogy boldogok,elégedettek legyenek,ha itthon,akkor itt,ha máshol,akkor ott. A döntés mindig is az övék volt olyan dolgokban,amik velük kapcsolatos,persze alaposan felvázolva pro és kontra dolgokat. Én mindig is büszke leszek rájuk és nem gondolom,hogy rossz döntést hoznának,nem olyanok ők. Az igazságérzetük hatalmas és ahogy írtam,elég érzékenyek arra,hogy mi történik nemcsak a közvetlen környezetükben,hanem másokkal. Nevelem,terelgetem,támogatom őket,de nem irányítom. Nem katonák meg rendőrök ;)
Egy pillanatig sem vettem semmit magamra. Csak úgy gondolom, ha pl. a cigányokkal kapcsolatban nem tisztességes általánosítani, akkor a magyarokkal szemben sem.
Idióták meg mindig voltak és lesznek. Sőt szerintem külföldön is. :-)
Tudnék,de nem akarok. Az országos szintet úgy értettem,hogy kb minden megyében,városban,településen van,nem egy bizonyos területre értendő. Nem azt mondtam,hogy mindenki. Sajnálom,ha félreértetted.
Van egy szép magyar mondás,akinek nem inge,ne vegye magára.