A Vígszínház elszerződött társulati tagjainak nyilatkozata
2020. március 9., hétfő 20:17
"Alulírottak személyes tapasztalataink alapján kijelentjük, hogy a jelenleg regnáló igazgató, Eszenyi Enikő által gyakorolt verbális erőszak és agresszív vezetői kommunikációja hozzájárult ahhoz, hogy felbontsuk a szerződésünket a Vígszínházzal.
Azért hozzuk nyilvánosságra ezt a levelet, mert a Vígszínházban nem állt rendelkezésünkre olyan intézményi fórum, ahol a személyes tapasztalatainkat, panaszainkat kivizsgálták volna. "
Ma már minden a politika tánctere, pl. a tudomány is. A tudósok adatokat kénytelenek hamisítani, hogy eredményt mutassanak fel, és megkapják a következő anyagi támogatást. A tudományos eredmények helyett ideológiák születnek, vagy ideológiákat alátámasztó hazugságok.
Ám ez nem a jelen topik támája, és még egyszer hangsúlyozom: ez nem helyi, hanem világjelenség (pl. a bántalmazó kapcsolatok), és napjainkban rengeti meg az egész fejlett nyugatot. (sok videó szól a Nárcisztikus személyiségről, az egyik, elfogulatlannak tekinthető az Attisé:
A lényegi mondanivaló: van egy hormonunk, az oxitocin, amely sokoldalú hatású. A sima izom összehúzódást kiváltó reakciója mellett, többféle - mindenképpen személyhez kapcsolódó - kötődést képes generálni az agyi hálózatban. Az egyik legfontosabb az anya/gyermek kapcsolat (szüléskor méhösszehúzódás; szoptatás), mely olyan erős, hogy az anya - normális esetben - képtelen elhagyni gyermekét, ha mégis elveszti, a legnagyobb pszichés fájdalmat képes az eset kiváltani. Ennél talán még erősebb a kötődés a szexuális aktus következtében felszabaduló oxitocintól (méhösszehúzódás, prosztata), s ez csak erősödni tud: minél több szex, annál erősebb kötődés (a sok szexet az endorfin nevű, erősen droghatású hormonunk orgazmust okozó hatása indukálja; gyakorlatilag rászokás, függőség alakul ki).
Ha megcsalnak, elhagynak, vagy szakítanunk kellene, akkor az egy nagyon erős pszichés traumát okoz, olyat mint a gyermekelhagyás esetén. És valójában azt az érzetet kelti bennünk a kötődés, hogy "egymáshoz tartozunk", "ő az igazi". Akkor is, ha ez nem igaz, ugyanis ez az érzés - mely nem olyan mint az ösztön - az értelem felett működik. Sokáig tudunk szenvedni a "se vele, se nélküle" kapcsolatban, amikor is "az eszem szerint szakítanék, de a szívem visszahúz".
Az elválás (megcsalás), önbecslésünket küldi a padlóra, amelyből nehéz talpra állni. Mérgező gondolatok árasztanak el, amelyeket fájdalmunkban másokra is ráfröcskölünk. A kötődés - mivel olyasmi mint egy emlék - sohasem múlik el. A következő kapcsolatot megmérgezi. Ha másképp nem, akkor az, hogy a velünk kötésben lévő exet úgy távolítjuk el magunktól, hogy gyűlöletet szítunk iránta. Ezt az új kötődés sínyli meg, bár már az is problematikusnak számít, hogy már nem egyvalakihez vagyunk kizárólagosan kötődve. S hűségünk is komoly csorbát szenved. Míg az egyszemélyes kötődésben a párunkat olyan közvetlennek, személyesnek érezzük, mintha saját magunk lenne, és egy másik személy közvetlen közelben - az adott esetben - rendkívül irritálóan tud hatni (hiába a nemi izgalom), egy újabb partneri kapcsolat ezt a korlátot lerombolja, hűtlenekké válunk, és egy komoly konfliktushelyzetben könnyen elcsábulunk, vagy otthagyjuk új párunkat.
Bizonyítja ezt Pat Fagan - interneten is fellelhető - elemzése (2017), amelyben feltárja, hogy pl. nők körében, annak a valószínűsége, hogy öt éven belül válás lesz, a tizenkétszeresére (12x !) növekszik akkor, ha volt már előző partnere, ahhoz képest, ha még nem volt.
Feltételezhető, hogy az ember - evolúciós folyamatban - monogámmá vált a kötőhatás miatt, s így - az értelem ellenére - fenn tudott maradni, s nem hagyta el párját.
Sajnos civilizációnkban nagyon rossz esélye van annak, hogy ha két ember szimpatikus egymásnak, akkor egymáshoz is valók. Minden 4 kapcsolatból 3 felbomlik, szakítani kell. 75% az esélye annak, hogy két ember emiatt - a szex megkezdése következtében - hűtlenné válik, és egy új kapcsolatban még olyanokat is hűtlenné tesz, akiknek még nem volt addig kapcsolata. S a szétterjedő önbecsléhiány kiválóan kedvez egy fogyasztói társadalomnak, mert az egy nagy tévhit, hogy a siker, a gazdagság, a jólét boldoggá tesz. Ehelyett a legtöbb esetben, a szakítás miatt egy életre szóló boldogtalanságba sodródik az életünk.
Sokan bántalmazóvá válva igyekeznek pszichés egyensúlyukat visszanyerni, s már szex nélkül is terjed vírusként a boldogtalanság. Különösen a gyerekek a legnagyobb áldozatok. A Baby-Boom nemzedék (nálunk a Ratkó) gyermekei tudtukon kívül sokan sérültek, s képtelenek normális kapcsolatokra. S az ő gyerekeik már a mai fiatalok, akik nagy számban küzdenek pszichés bajokkal. Mi meg a legsúlyosabb gondot okozzuk nekik azzal, hogy azt sugalljuk: kezdjenek mihamarabb szexbe.
Hát - vázlatosan - így működik az összeomlás folyamata, ami akkor jut el végkifejlethez, amikor a kevés megszületett utód miatt elfogynak a szakértők, a munkaképesek, és az idősek a nyugdíjra várnak, de nincs aki előteremtse a forrásokat, s a szakemberhiány miatt leállnak a szolgáltatások is, amelyeket csak képzettekkel lehetne pótolni. Ez ma még az országok közötti munkaerő csábítással orvoslódik, de a tartalékok hamar kiürülnek. S nem lesz elég erős az egész nyugati civilizáció arra, hogy a népességrobbanást kezelni tudja. Felmorzsolódik, és magára hagyottan pusztul vele sok milliárd ember. Mint egy holokauszt.
(mindezek csak vázlatok, s rengeteg további ismeret halmozódott fel, mind bizonyítván a tucatnyi hiedelmeink téves voltát).
Az erőszakot egy ideig elviseli az pógár (színész), majd robban (nem biztos, h a várható pillanatban), és forradalom.
Amit vagy lever, aki ellen felkel a nép, vagy elsöprik az útból a kiváltó személyt. Mindkét esetben fájdalmas, és véres az attak, és végül vkinek el kell hullania.
A színház sokáig nem a politika tánctere volt, de ma már egyértelműen az. Leginkább Alföldi Nemzetiből történő eltávolítása óta.
Eszenyi elkövette azt a hibát, h kikezdhetetlennek tartotta magát, és az amúgy über sikeres Vígnek képzelte önmagát, ezért talán észre sem vette, h a színészei elégedetlenkednek, nem kultiválják a zsarnokoskodását.
Szerintem már csak az a kérdés, h forradalomnak, v ellenforradalomnak fogja nevezni a történelem, ami a Vígben most zajlik?
"Kőkemény_Spíler" kérésére részletezem a (4)-es hozzászólásomban csal célzáskén említett jelenséget. Ám előre figyelmeztetek mindenkit: Hosszú lesz, fájni fog, és mivel nem a topik témája ezért:
OFF
Azt a folyamatot, amelyet J. D. Unwin történelmileg, és antropológiailag vizsgált, most már a gyakorlatban láthatjuk: Így zajlik le! Az alatt a három emberöltő alatt fokozatosan, generációról generációra fejlődtek ki a társadalom szétzilálódásának a lépései, hogy szembeötlően nyilvánvalóvá váljék: Egy kulturális hanyatlás korszakába léptünk! S ez az esetek többségében eltörölte a múltban, a felvirágzott, majd hanyatlásba fordult civilizációkat.
Ebből a történelmi szempontból nézve ismerjük meg egy kicsit Unwin munkásságát, melynek eredményeit még 1934-ben adta ki Sex and Culture c. művében.
Unwin azt vizsgálta, mitől robban be hirtelen egy társadalomba a civilizáció felvirágzása, és miért vezet sok esetben ahhoz, hogy idővel hanyatlani kezd. Némileg Freud szublimáció elméletére támaszkodott, s remélte hogy azt cáfolni tudja majd. De az eredmények annyira nyilvánvalóak voltak, és úgy megdöbbentették, hogy saját nézeteit is fel kellett adni. Azt írja, hogy ha tudta volna mire jut, a kutatásba bele sem kezdett volna.
Civilizálatlan szinten lévő társadalmakból kétfélét különböztetett meg. Egy alacsonyabb szint a "zooisztilus", a magasabb a "manisztikus". E fölött állt a "deisztikus szint", ahol a racionalitás az előtérbe került. Míg az első 2 szintre 80 társadalmat talált, a deisztikusra 15-öt (más nézetből 16-ot). S mind a 15-re jellemző volt, hogy azt követően kezdett felvirágozni, amikor - hosszú viták során, racionális indokokra támaszkodva - bevezették a "szigorú monogámiát". Igaz, a fellendülés nyilvánvalósága kb. 3 generáció után jelentkezett. De akkor minden ilyen esetben. És soha nem virágzott fel semmi mástól!
A civilizáció következő évszázadaiban harcok indultak e korlátozás ellen, s idővel elnyomásként élték meg, lazítani szerettek volna rajta. Ám amikor ez sikerült, beindult a hanyatlás. A késés itt is 3 nemzedéken át tartott, de minden esetben bekövetkezett. És semmi más nem volt soha, amely hanyatlást produkált volna. S amely társadalom fenn tudott maradni, abban a kiharcolt demokráciát diktatúrának kellett felváltania, és évszázadokig tartó, primitívebb kultúrába süllyedt zsarnokságok következtek. Mindig ugyanúgy - állapította meg Unwin keserűen, és megjegyezte: "Az egyetlen igazán figyelemreméltó jellemzője ennek az egésznek a kérlelhetetlen monotónia".
Hanyatló, szétzilálódó civilizációnkban valójában több hatás is érvényesül, de a legjelentősebbek egyike az 1968-ban lezajlott Feminista, Szexuális és Kulturális Forradalom volt, amely végigsöpört a fejlett nyugaton. A gyakorivá vált hűtlenségek, szakítások, szerelmi csalódások okozta pszichés fájdalmak, s az azokból következő törvényszerű személyiségváltozások önzővé, s eltárgyiasulttá tette a gondolkodást, aláásta az emberek közti bizalmat, s széleskörűen terjedni kezdett az önbecsléshiány. Az önbecslési válság ugyanis reflexszerűen sokakból egy olyan reakciót, viselkedésmódot váltott ki, amelyben az ember önmagát felértékelve másokat kénytelen lealázni, megtartván ezzel a pszichés egyensúlyát. Negatív gondolatok közepette vádol másokat, sérti a másik egóját, kirekesztettséget sugallva mások felé. Ez a mechanizmus euforikus hatású önmagára nézve, s függőség alakul ki iránta. Maga a bántalmazó fél is eredetileg egy áldozat, s áldozatai közül sokan szintén bántalmazókká képesek válni. Mint egy vírus terjed szét, bár a terjedési folyamat észrevétlenül lassú.
Az esetek egy igen jelentős részében a bántalmazást a bántalmazó gyermeke szenvedi el. Ezek által ma már egyre tömegesebbé válik a "borderline" kórisme jelentkezése (M.O.-on becslések szerint 2-300 ezer ilyen pszichés beteg van), de másokon meg gyakori, hogy felnőttkorra ugyanúgy bántalmazói beállítódásba kerül.
Ne csodálkozzunk a Vígszínházi eseten, ez csak egy a sok közül a lakosságon belül, s ritka, hogy idáig fajul, inkább a bántalmazottak szenvednek évtizedeken át, szomatikus tünetek jelentkezésével (pl. nem ritka emiatt a kialakuló daganat).
S ne csodálkozzunk, hogy emiatt a kulturális élet is olyan hanyatlásba megy át, amelyet az átélők nem is vesznek észre, s csak az utókor tudja azt kimutatni, ha újra fellendül és a történelmet tanulmányozza.
Komoly felkiáltójel ez az eset, és elgondolkodhatunk: Vajon, a kezdetben jogos alapokon nyugvó forradalmat, amely hamar eltorzult irányt vett, miként tudnánk - az új tudományos alapokra helyezve (amelyek azonban nem közismertek) - helyes mederbe visszakormányozni úgy, hogy ne a forradalom előtti évtizedek pokla jöjjön vissza.
Remény van, de ehhez az új ismereteket kell széles körűvé tenni, és a társadalomban élő hiedelmek tucatjait felszámolni, köztük azokat az ideológiákat, amelyeket - jószándékúan ugyan -, de jól szervezetten, s alattomosan terjesztenek, további rombolást okozva. Van remény, de nem az ideológiák, hanem a valódi tudományos eredmények szintjén (melyek az ideológiákat cáfolják). Ám az utolsó órákban vagyunk (ha le nem késtük), s bármi is lesz, egy eddig még át nem élt poklon kell magunkat végigküzdenünk. Az különösen fájni fog. Hamarosan. (folyt.köv.)
"Egyáltalán nincs jó hangulat és az sem igaz, hogy hozzá bármikor be lehet kopogtatni és bármikor el lehet mondani a véleményünket"- Börcsök Enikő a Vígszínház tagja, Eszenyi Enikő elmúlt pár napban tett nyilatkozatára reagált így.
Egyébként meg - a rengeteg áldozatot látva - egy főbűnösnek látszik (helyileg az is). Valójában azonban nem akarjuk belátni (s ez érthető), hogy ő is csak egy áldozata valaminek.
Erre céloztam korábban a (4)-es hozzászólásomban. (ha érdeket valakit, szívesen kifejtem).
A vezetők általában értetlenkedve állnak az őket ért kritika előtt. Harwey Weinstein is értetlenkedve állt a 30 évvel ezelőtti, felhozott vádak előtt. 🤔
Személyiségük nagy részüknél rossz irányban mozdul el.
Reagált a vádakra...
Eszenyi Enikő jól alszik, és nem érti, mi a baj, hisz a Vígszínház sikeres
Börcsök Enikő: “Ha Eszenyi Enikő lesz az igazgató, én felállok
Halász Judit elmondta, ő már 50 éve van a Vígszínházban, rengeteg igazgatóval dolgozott, így ha Eszenyi marad, akkor vagy teljesen kiszáll, vagy csak reménykedik abban, hogy ez megváltozik.
A 4. szerintem, sportnyelven szólva, előfordul, hogy marad az csapat és az edző is. (lsd. Tarlós vezette főváros)
Az 5. talán így is értelmezhető, "h a vezető színészei is ellene fordultak, olyan fordulat, amit még a politikus főmuftik" is támogatnak.
Lentebb olvastam, hogy 34-es ruha helyett az öltöztető 36-ost rendelt és Ő dühösen kiabált, ami hiba volt, mert szerzett egy belső ellenséget, ha kirúgja a partvonalról gyűlölheti.
kuka". Ma a világhírűt hallgattam az egyik beszélgetős műsorban, ahol érvként, bizonyítottként, megjelölték az elkövetett főbünt, hogy nem vett részt a tüntetésen, pedig külön megkérték.
Ez a "társaság" mit , is művelt, akkor, amikor elterjesztették leváltását és Tarlós csendre intette őket stb.
Ma este a Húzósban Eszenyi Enikő! Mit gondol a színházak bezárásáról? Mit gondol a Vígszínház volt művészeinek közleményéről? Mi a véleménye a személye körül kialakult botrányról? Lesz-e vizsgálat a Vígszínházban?
"Kedves Olvasóink! Szeretnénk mindenkit tájékoztatni, hogy az Eszenyi Enikővel készült interjúnkat egy hónappal ezelőtt vettük fel. Amikor az őt ért vádak napvilágot láttak, a magazin éppen megérkezett a nyomdából. Természetesen a Nők Lapja az abúzus minden formáját elítéli. Köszönjük a megértést!"
Kovács Patrícia: Velem lehet kiabálni, de amit Eszenyi Enikő csinál, az túlmegy minden határon
Sorra szólalnak meg az egykori társulati tagok, munkatársak a Vígszínházban szerzett tapasztalataikról. Kovács Patrícia a 24.hu-nak számolt be arról, miért jött el annak idején a színházból, és miért adtak ki volt kollégáival közösen nyilatkozatot az Eszenyi Enikő által teremtett légkörről.
Lekvárt kellett volna kinyalnia Eszenyi Enikő hóna alól Telekes Péternek
Nyilván sejthette, hogy ha ebbe belemegy, az a vég kezdete lett volna. Ki tudja, hogy a hónaljlekvár után még honnan és minek a kinyalására kényszerítette volna ez a perszóna.
