Néhány éve volt csak, hogy 2:0-ra vertük a BL-ben az Arsenalt a saját stadionjában és még örülhettek, hogy csak ennyivel. Struktúrálisan semmivel sem vagyunk lemaradva tölük, csak a vezetöségünk az elmúlt években rossz munkát végzett, ezért van most egy visszaesés.
A Schalkét nem nagyon érintené az 50+1 eltörlése, mert nálunk még a prodi csapat kiszervezése egy gazdasági társaságba is nehezn menne, ugyanis 3 éve szavaztuk meg a közgyülésen, hogy ehhez már nem, mint addig mindenhol a tagok 2/3-nak a szavazata kellene, hanem nálunk már a 3/4-e.
Akkor kb. ugyanarról beszélünk. Az 50+1 felszámolása két jól elkülöníthető csoportnak kedvezne:
a., főleg a Lipcse jó példa erre: egy nagy befektető akar valamit letenni az asztalra és középtávú (5-8-10 éves távlatban) igen nagy eredményre akarna jutni. Mivel a nagy befektetőn kívül másokat beszervezni, stabil piaci közönséget (ami nem összekeverendő a stadionokba kilátogató 30 ezer emberrel) kialakítani, patinát szerezni és ezáltal nagy játékosokat odavonzani nagyon nehéz, évtizedes feladat, ezért náluk kiemelten fontos lenne az 50+1 eltörlése, lazítása. A Lipcse mellett nagyon ebbe az irányba megy el a Hertha is, a Wolfsburg is, s persze a Hoffenheim.
b., a stabilan nagy forgalmú, akár világszinten is bejáratott brand-ek, amelyek azonban a továbblépéshez nem tudnak kellő tőkét mozgósítani. Abszolút idetartozik ezek szerint a Schalke, a BVB és talán a Köln. (A Gladbach, a Leverkusen és a Frankfurt is érdekes lehet.) A Bayern külön kategória, mert megcsinálta magát korábban világszintű topklubnak, de ha nőni fog a Realhoz, Juvéhoz mért távolság, akkor nyilván azonnal ő is lépni akar majd.
Jelenleg nem elképzelhető, hogy mondjuk a Schalke az Arsenallal legyen egy lapon említhető, az 50+1 nélkül viszont ez mindenképpen elképzelhetővé válna.
Na most, a Schalke már kb. 15 éve a világ Top 25-jében van, ami az éves forgalmat jelenti (a Deloitte szokott minden évben ilyen listát kiadni). Sajnálatosan ez nem jelenti azt, hogy a csapatra költhetö kerettel is ilyen elökelö helyen áll.
A kifejezési mód a fontosabb, vagy az "eszme", amit a két oldal képvisel?
A hopp féléknek könnyű, a pénzükkel bármit megtehetnek, ha kell szabályokat/törvényeket módosítanak a kedvükért, totális letámadást tolhatnak minden szinten. A másik oldalnak nincs semmije, csak a szenvedélye. Nézd meg csak a híradásokat a mostani szituról, mekkora felületet kapnak a szurkolói érvek/vélemények és mennyit Hopp "oldala".
Csúnyán, ordenáré módon beszélnek? Kétségtelenül. De én ezt kisebb problémának érzem, mint azt, hogy pénzzel bármit megtehetsz, kiskapukat nyithatsz magadnak, a tradíciók/törvények felett állhatsz. Persze azt is megértem, ha ezt más, máshogy látja.
Attól, hogy 30 éve törzsszurkoló vagy, semmivel nem objektívebb a kérdéskörben a véleményed. Nyilván sokkal részletesebb és pontosabb információk birtokában vagy, de ezzel együtt a Te álláspontodat is a Te üléspontod határozza meg. Ami semmivel nem értékesebb / értéktelenebb az enyémnél.
Egyszer egy közvetítésben mondta egy kommentátor, hogy máig a világ 20 legjobban dotált klubja közé tartozik. Ő is úgy tálalta, mint nagyon meglepőt, s én is annak találtam. Talán a főszponzorotok állna ugrásra készen, ha törölnék az 50+1-es szabályt?-:)
Három évig voltam Diósgyőr-drukker. Egy évig járogattam idegenbe is, menekültem hátsó kispesti utcákon egy Honvéd meccs után. Egy évig jártam még csak otthon intenzíven meccsre, a harmadik évre eluntam. Mindig is utáltam minden ultrát, s azt a "kultúrát" is, amit az ultráknak tulajdonítottak. A végtelen színvonaltalanság mellett ez volt a másik ok, amiért stadion közelébe sem megyek azóta.
És egyébként nem létezik az az összefüggés, ami közkeletű toposz: hogy a meccsen való részvétel és az ottani szidalmazásban, gyalázkodásban, verekedésben való részvétel segít kiengedni a gőzt. Nincs ilyen összefüggés. Hanem ellenkezőleg: aki erre hajlamos, az minduntalan megtapasztalhatja, hogy miként lehet átlépni újabb és újabb határokat, s hogy nincs egyedül abban. Ha nem lenne ez a lehetőség, vagy ha határok közé van szorítva, akkor mást tanul meg.
Szóval ne kezeljük már értékként, hogy a focimeccseken mindig is szidalmaztak embereket, meg dobáltak banánt, huhogtak. Erre hivatkozva ne kezeljük már abnormálisként, ha valaki ebbe nem egyezik bele boldogan, áldozatként.
Biztosan nem. De ő most egy klubtulajdonos ("egy közülünk, a mi kutyánk kölyke, ugyanazt a szekeret toljuk", stb.), így nem nehéz belátni, hogy a többi klubvezér és a DFB/DFL is össze fog zárni mögötte. Nehéz dolguk lesz az ultráknak, ha nem lehetetlen, de kiengedték a szellemet a palackból - ezért gondolom, hogy a következményeket nem is tudjuk felmérni.
Félreértés ne essék, itthonról fotelszurkoló Bayern-szimpatizánsként nekem tetszik az eszme, amit a lelátón képletesen a zászlójukra tűztek (maradjon meg az 50%+1 szabály, ne legyen alóla kibúvó, ne legyen kollektív büntetés), de a kifejezésmóddal nem értek egyet, vagy legyen úgy, nem tetszik, nem tudok vele azonosulni.
Ha bármikor gyözedelmeskedik a te felfogásod, én istenbizony bemegyek egy már elvesztett Bayern-Schalke meccsen a tieitek közé és gondoskodom egy beszüntetett meccsröl! :D
Az a szólásszabadság körébe tartozik, hogy elküldöd a fenébe XY-t, vagy leírod azt, hogy tolvaj, hazug.
Az a véleményszabadság körébe tartozik, ha ezt nyilvánosan, érvelve, illetve "előre megfontolt szándékkal", előzetes felkészülést igénylő módon teszed.
Mindkettő értelmezhető egyéni és közösségi szinten is.
Az elég világos, hogy amiről vitatkozunk, az az utóbbiba tartozik, s annak is a közösségi verziójába: többen, sokáig készültek a véleménynyilvánítás e formájára.
Kérdés, hogy van-e határa a szólás-, illetve a véleményalkotás szabadságának. Itt kétféle megközelítés dominál. Az ultraliberális felfogás szerint minden oda tartozik, ami nem gázol bele a másik személy, illetve közösség méltóságába. A belegázolás történhet nyilvánvalóan cáfolható hazugsággal, illetve egyértelmű becsmérléssel. A kevésbé megengedő felfogás szerint a gyűlöletbeszéd eleve nem tartozik a szólás- és véleményalkotás szabadságába, ilyen esetben az előírások preventív jellegűek, s kevesebb fér bele, mint az előző mondatban vázoltak esetében.
De nagyon fontos, hogy nincs olyan szólásszabadság-felfogás, ami szerint ez a jog korlátlan lenne.
Ha személy vagy jól beazonosítható személyek köre követi el a vétséget, akkor a sértett jogi úton közvetlenül vehet elégtételt. Ha a gyalázkodók számossága ezt nem teszi lehetővé, akkor az azokat szervező (pl. esetünkben a klub) szervezettel szemben vehet elégtételt.
Azt hiszem, teljesen egyértelmű, hogy a Hurensohn egyértelmű gyalázkodás, senki nem köteles eltűrni azt senkitől. Az is egyértelmű, hogy az elkövetők beazonosítása azok számossága miatt viszonylag nehéz. Ily módon abszolút jogos és loikus lépés Hopptól, hogy nem egyesével jelenti fel az illetőket, illetve nem ismeretlen tetteses eljárást indít a siker reményének teljes hiányában.
Az teszi a helyzetet érdekessé, hogy a klubok a szövetség égisze alatt működnek, ily módon a bíróságot megelőző lépcsőként mehet panaszra a klubbal (BVB) szemben a DFB-hez.
Sajnos pont akkor kapcsoltam be a berlini meccset, amikor állt a játék, eddig nem láttam, ök pontosan mit írtak ki, de a DAZN kommentátorai túlzásnak vélték, legalábbis az elös játékmegszakitást.
A foci lelátói szubkultúrája, mint már itt valaki emlitette, egy szelep, nagyon valószinü, hogy nem csak a foci, hanem az egész társadalom veszít vele, ha eröböl akarnak kikényszeríteni valamit.
Nem akarok trollkodni, de most melyik klubot zárták ki? Semelyiket.
Egy viszonylag normális politikai berendezkedésben azért az nem fordulhat elő, hogy XY-t egyszerűen kipécézi magának minden tábor, s őt gyalázzák.
Ha jól értem, két szálon történnek dolgok:
Egyik szál: a régóta vitatott 50+1-es szabályt néhány klub elég látványosan elkezdte megkerülni. A Lipcse nevében is természetesen a Rasenballspiel-t jelenti az RB, még véletlenül sem a Red Bullt, mint a "testvércsapat" Salzburg esetében. Ilyen a Wolfsburg is, s ilyen a Hoffenheim is. A szabály ideig-óráig még tarthatónak tűnik, kb. addig, míg a polkorrektséget mutató Bayern-BVB-Schalke (amelyek egyébként is dúskálnak a pénzben) nem rúgja fel nyilvánosan. Merthogy egyébként nyilvánvaló versenyhátrányt jelent (vagy jelentett eddig) nemzetközi viszonylatban, úgyhogy a kérdés távolról sem dőlt el végleg.
Másik szál: ebbe az állóvízbe dobott egy jó nagy követ valaki. Nem finomkodott, ezért céltáblává vált. És ebbe ő nem nyugszik bele, pláne nem a saját stadionjában. Hanem fellép ellene, úgy, ahogy tud. Nemigen tudom, én pl. az ő helyében másként cselekednék-e.
És nemigen tudom, hogy mit veszít az ún. futball, ha esetleg a folyamat végére abnormálissá válik az, hogy pusztán a "feszültség levezetésének" jegyében intézményesen elfogadottnak tekinti a közösség, hogy időnként bizony konkrét személyt, csoportokat gyaláznak ún. szurkolók. Azt Magyarországról pl. elég pontosan lehet látni, hogy nyerni semmit nem nyer azzal a futball, ha hagyja, hogy mérkőzéstől független, hányingert keltő rigmusok rendszeresen elhangozzanak - igaz, legalább remekül lehet az ún. ultrákat radikális politikai célokra mozgósítani.
Őszintén szólva itt nem Hopp a szűk keresztmetszet, hanem a DFB, amelyik kollektív büntetést alkalmazott a BVB-vel szemben. Az valóban gáz.
