Az Ein feste Burg ist unser Gott (magyarul Erős vár a mi Istenünk) c. evangélikus egyház énekkel, a "lutheránusok himnuszával" kívánok boldog új évet és egyúttal megnyitom az ezévi hozzászólások sorát.
A 46. zsoltár feldolgozásával szerezte a szöveget és az eredeti dallamot Luther Márton 1527 és 1529 között.
Johann Spangenberg 1545. évi, Magdeburgban kiadott énekeskönyvében lévő verzió.
Spanyolország bonapartista megszállása alatt kezdődött meg a hatalmas spanyol gyarmatbirodalom eróziója, nagyjából 1810 volt egy fontos mérföldkő, több gyarmat is ekkor kiáltotta ki a függetlenségét, 1825 meg a másik, a Peruban állomásozó spanyol gyarmati hadak ekkor szenvedtek döntő vereséget a függetlenségpárti felkelőktől, ezzel a spanyolok kiszorultak a kontinensről és három sziget - Kuba, Puerto Rico és Santo Domingo (ma Dominikai Köztársaság) - kivételével elveszítették amerikai gyarmataikat.
"Eltelik csupán 40 év és 1588-ban összeomlik az egész, hogy a helyét átvegye a kialakuló erzsébeti gyarmatbirodalom..."
Bocs, hogy közbeszólok, de az Armada 1588-as elpusztulásának a történelmi jelentősége erőteljesen el van túlozva, amiért elsősorban persze a győztes angolszászok a felelősök.
A valóság ezzel szemben az, hogy az Európán belüli hatalmi viszonyokat tekintve Spanyolország a 17. sz. közepéig domináns nagyhatalom maradt, ami pedig a gyarmatbirodalmakat illeti, a spanyolok az óriási kiterjedésű amerikai gyarmatbirodalmuk révén a 19. sz. elejéig világhatalmi pozíciót tudtak betölteni.
Igen, de szerintem V.Károly és II. Fülöp számára is inkább terhes kötelesség volt az uralkodás, úgy hogy gyakorlatilag életük végéig folyamatosan harcban álltak valakivel és II. Fülöp idején többször is csődbe ment az állam, mert még Amerika aranya és ezüstje sem fedezte a háborúk költségeit. Amikor végre megszabadultak a franciáktól, mert polgárháború tört ki ott, háború lett a hollandok és az angolok ellen.
Ja, ekkor eléri a legnagyobb kiterjedését és a fénykorát éli a Spanyol Birodalom. Eltelik csupán 40 év és 1588-ban összeomlik az egész, hogy a helyét átvegye a kialakuló erzsébeti gyarmatbirodalom...
Ő nem egy Nagy Sándor vagy egy II.Frigyes volt, aki azon élvezkedett, ha a csatamezőn harcolt, inkább élte volna nyugiban, luxusban az életét, legyártva egy csomó törvénytelen gyereket :)
Nem volt könnyű élete, sokfrontos harcot folytatott, lényegében sikertelenül, ha győzött egyik ellensége ellen, háborúba kezdett a másik, főleg a franciák okoztak problémát, de a német protestánsok is ezüstérmesek lettek.
Amilyen jelentős festő annyira nem tudunk szinte semmit az életéről.
Nemcsak V. Károlynak dolgozott, hanem I. Ferdinánd királyunknak is udvari festője vala.
Rengeteg munkája elveszett.
Legismertebb műve V. Károly spanyol király és német-római császár kutyás portréja a Kunsthistorisches Museum-ban. 1532-ben készült.
Seisenegger élete második felében Bécsbe költözött (Ferdinand udvarába) majd miután nyugalomba vonult Linzben telepedett le és ott is halt meg 1567-ben.
Ez az V. Károly portré azért is fontos, mert a másik hasonló portrét (Tiziano: V. Károly) ez a kép inspirálta.
Érdekes, hogy Németországnak ez a része, az északkeleti régió a mai napig tele van szláv eredetű helynevekkel.
Nem is csoda, hiszen ez a térség a 11-13. századig nyugati szláv terület volt, az odobritok, szorbok, polábok, havelánok és más nyugati szláv törzsek területe.
Ezeket aztán a Drang nach Osten során keletre nyomuló németség germanizálta, de nem teljesen, hiszen pl. a szorbok különálló, nyugati szláv nyelvű etnikumként a mai napig fennmaradtak.
Tielmann Susato, Ő Antwerpeni de mivel a topikgazda ide belefoglalta Németalföld történetét is, igy egyáltalán nem OFF.
Az 1500-as évek derekán alkotott.
Susato calligráfus volt, zenész, majd Antwerpenben kiadót és nyomdát nyitott.
Majd külföldre is elekezdett dolgozni és egyesülve illetve fölvásárolta különböző körabeli zenemúkiadókkal/kat megalapitotta a kor legnagyobb zenei műkiadóját.
Praetoriushoz hasonlóan ő is derekasan kivette a részét az egyházi művek komponálásában is.
Bár Praetorius 1607. évi feldolgozása volt a maga korában a legismertebb és legnépszerűbb, a 2710-ben hozott fordítás Matthäus Ludecus (eredeti nevén Lüdke, 1517 - 1606), német evangélikus jogász és lelkipásztor, a havelbergi dóm katedrális diakónusának 1589. évi, Wittenbergben megírt Missale c. művéből származik.
Lüdke nevét nem nagyon tartják számon a német evangélikus egyház nagy alakjai között, Magyarországon meg többniyre még csak nem is hallottak róla, de a maga korában, a 16. sz. második felében az északnémet, azon belül a brandenburgi és havellandi evangélikus egyház viszonylag jelentős figurája volt.
Csak német nyelven van róla wikipedia-szócikk, az viszont elég alapos:
Ne gondoljon senki itt vizhordásra, vagy asztali iszogatásra ez kb 25 centi nagyságu arany edényke.
Aki nem ismeri a katolikus szertartásokat annak leirom hogy mi ez.
A mise Oltáriszentségi részénél (ez protestánsoknál Urfelmutatás).
A pap (vagy püspök aki éppen misézik) az utolsó vacsora felidézésére bort, majd vizet önt a kehelybe.
Jézus bort ivott az utolsó vacsorán, a bort és vizet pedig azért, mert mikor Jézus meghalt és Longinus százados mellbeszurta vér és viz folyt a melléből jelezve ezzel a halál beálltát.
Longinus százados később szent lett, ezt a lándzsát, illetve amit annak tartnak őrzi Bécsben a császári kincstár.
