Romániában már 1991 óta működik a szélsőségesen magyarellenes és soviniszta nézeteket valló Nagy Románia Párt, amelynek elnöke Corneliu Vadim Tudor, a főtitkára pedig Gheorge Funar, akik elsősorban szélsőséges, idegengyűlölő, magyarellenes kijelentéseikről és tetteikről híresültek el. Ez a párt egészen 2008-ig parlamenti képviselettel rendelkezett és volt idő, amikor a harmadik legerősebb politikai csoportosulásnak számított.
Ma már nem félnek. Luxemburgot utoljára a nácik támadták meg és annektálták.
Viszont az 1830-as belga forradalom után 1839-ben Luxemburg nagy részét Belgiumhoz csatolták, ezt a tartományt ma is Province de Luxembourg-nak hívják.
Akkor miért csak alig több, mint félmillió fő a lakossága?
"Luxemburg lakosságának 45%-a külföldi eredetű: portugálok, franciák, olaszok, belgák és németek. Csak a portugálok 100 ezren vannak, miközben a teljes lakosság 613 ezer fő."
És nem félnek a luxemburgiak, hogy emiatt majd egyszercsak földarabolják országukat a szomszédos államok?
Luxemburg egy nagyon fejlett, ipari állam. Régebben a legfontosabb ágazat a nehézipar volt, ma sokkal inkább a telekommunikáció és a bankszektor. Sokan nem is tudják, hogy az RTL luxemburgi cég (Radio-Television-Luxembourg). Fontos szektor a turizmus is, de van mezőgazdasága is (pl. bortermelés).
Luxemburg nagyon vonzó ország a bevándorlóknak. Luxemburg lakosságának 45%-a külföldi eredetű: portugálok, franciák, olaszok, belgák és németek. Csak a portugálok 100 ezren vannak, miközben a teljes lakosság 613 ezer fő.
Miért élnek olyan kevesen Luxemburgban? Talán nem vonzó a bevándorlóknak?
Egy operettország helyett azért szívesebben él az ember egy olyanban, amely valóban meglátszik a világtérképen, nem másoktól függ, hanem mások tőle, vannak világszínvonalú vállalatai, termékei és márkái, van múltja, jelene és jövője és még sorolhatnám.
Vajon eljutottak/jutnak-e ezen kérdések a román történészekhez és megválaszolják-e ők azokat?
Persze nem úgy, mint Basescu arra a kérdésre, hogy a Tiszáig terjedő Románia mit kezdene a még több magyarral, és ő provokátornak nevezte az ezt kérdező újságírót?
Nem hiszem, hogy az emberi boldogság attól függne, hogy mekkora az ország, ahol élsz. Pl. az egész EU-ban Luxemburgban a legmagasabb az életszínvonal, pedig a Nagyhercegségben csak 600 ezren élnek.
Mit lehetne tenni a régi nagyságunk visszaszerzése érdekében?
Igen: 1930-ban kicsivé tett hazánk egy elszigetelt, acsarkodó szomszédoktól körülvett, halálra ítélt országocska volt, mégis ki merte mondani a magyarság a revíziós óhaját.
Ma nem vagyunk elszigetelve, a Kisantant is szétesett, mégsem látni a fényt az alagút végén ami hazánk demográfiai-gazdasági-katonai-geopolitikai válságát illeti, főleg azért mert:
1. ugyanolyan kicsik vagyunk, és
2. semmit nem akarunk tenni régi nagyságunk visszaszerzése érdekében.
- 1. Feltételezve, hogy a románok állandó lakosai voltak azon földnek, melyet ma Erdélynek hívnak, s ahonnét a római telepeseket és légiókat Kr. u. 270 körül kivonták, és tekintve, hogy a rómaiakat ott követő népek: a gótok, hunok, gepidák, avarok, bolgárok mind elsöprődtek a népvándorlás sodrában, miközben – a dáko-román elmélet követői szerint – a románok elei ugyanott „barlangokban élve" megmaradtak, jó lenne tudni, pontosan mely barlangokban élték túl észrevétlenül a háborúkkal teli hat évszázadot a magyar honfoglalásig?
És hol vannak az idevágó régészeti bizonyítékok: hálófülkék, edénytöredékek és egyéb háztartási eszközök, szemétdombok és más leletek, amelyek tanúsítják a „dáko-román" tömegeknek ilyen barlangokban folytatott állandó életét?
(Ugyanis ilyen leleteket még nem talált senki).
- 2. Minthogy a dáko-román elmélet követői azt állítják, hogy a románok a IV. vagy V. században vették fel a kereszténységet a ma Erdélyként ismert földön, tudni szeretnénk a románok „dáko-román" őseinek olyan lehető alkotásairól, amelyek jól rejtett barlangokban fennmaradhattak volna, például – vallásos alkotások az állítólagos megkeresztelkedés előtti időszakból; – vallásos alkotások a megkeresztelkedés és a románoknak a Magyar Királyság okmányaiban a 13. század elején először történt említése között. Különösen érdekelnének bennünket feliratok (akár dák, akár latin nyelven az első időszakból és latin vagy új-latin nyelven a másodikból) barlangtemplomok falain, sírköveken vagy egyéb kultikus tárgyakon?
Ugyanis a római civilizáció ilyen tanújelei nem hiányoznak más területeken, amelyek valaha a rómaiak birtokai voltak.
- 3. Mi a magyarázat arra, hogy a románok nyelvében Erdélynek sem a dákoktól származó neve (ha ilyen egyáltalán volt), sem a tartomány római neve (Provincia Dacia) nem maradt meg? Miért volt szükséges a románok őseinek az ómagyar Erdei nevet kölcsönözniük, amit némi hangtorzítással mindmáig Ardeal-nak neveznek?
- 4. A 19. században élt Alexandra de Cihac román nyelvész elemzése szerint (Dictionnaire étymologique de la langue roumainé) a román nyelv szókincse akkor a következő összetételű volt: 45,7% szláv , 31,4% latin , 8,4% török , 7,0% görög , 6,0% magyar , 0,6% albán , és valamelyes ismeretlen eredetű, de dák eredetű egy sem. Hol vannak a dák maradékok?
- 5. Mivel lehet magyarázni, hogy számos, feltűnően közös vonás van az albán és a román nyelvben?
A történettudomány nem tud arról, hogy az albánok elei Erdélyből vándoroltak volna a történelmi Albánia területére, viszont Albánia szomszédsgában már a 10. században nagy terjedelmű oláh (vlach) szállásterületek léteztek. Arumun és Megleni románok ma is élnek ott jelentős számban.
- 6. Miért volt a románok liturgiája (egyházi szertartási nyelve) Erdélyben még a 19. században is szláv (tehát sem latin, sem görög, de még oláh/román sem), és miért volt az oláh/román papság olyan sok tagja évszázadokon át szerb vagy bolgár eredetű?
- 7. Mi a magyarázat arra, hogy a rómaiak állítólagos leszármazottai között még a papok is nem a latin írást, hanem a cirillt használták még a 19. században is? Ha a románok dákó-román ősei a tőlük elvárható latin betűket később cserélték fel a cirillel - amely csere nem történhetett a 9. század közepe előtt (mert korábban cirill írás nem létezett) -, akkor miért történt ez a csere Erdélyben, a Magyar Királyság területén, ahol semmilyen más népcsoport nem használt cirill írást a törökök elől menedéket kérő szerbek és oláhok előtt? Mi értelme lett volna egy ilyen cserének Magyarországon?
- 8. A Regestrum Varadiense (Váradi regesztrum) nagyváradi püspökségnek isten ítéletek pere egész Kelet-Magyarországra kiterjedő illetékességi területén 1205 és 1238 között lefolyt perekre vonatkozó hivatalos feljegyzéseit tartalmazza, melyekből kb. 600 helységnevet és kb. 2.500 személynevet gyűjtöttek ki. Egyik lista sem tartalmaz egyetlen olyan nevet sem, mely oláh/román eredetű volna. Mi ennek a magyarázata?
- 9. Mi a magyarázata annak, hogy az állítólag dák és római ősöktől származó oláhok/románok - jóllehet a dákoknak voltak megerősített városaik, a rómaiak pedig messze földön híresek voltak nagyszerű városok építéséről – egyetlen várost sem létesítettek Erdélyben, sem a magyar honfoglalás előtt, sem azután?
Mi több: az oláh/román nyelvben az órás (város) szó az ómagyar waras kölcsönzése?
- 10. Erdély településtörténete azt mutatja, hogy a 13. század végén 511 falunévből csak 3 volt román eredetű. Talán csak a 13. században kezdtek a románok Erdélybe bevándorolni?
- 11. Mi az oka annak, hogy Erdélyben egyetlen folyó vagy nagyobb patak neve sem román eredetű?
Én ezt inkább már meg sem nézem. Egyszerűen nincs még egy ilyen nép a világon aki ilyen fegyelmezett módon kussolj az őt ért sérelmekről, miközben tűri, hogy a bűnösök még őt oktassák és alázzák lépten nyomon. Szerintem magyar nép egyszerűen nem is létezik, még politikai értelemben sem, csak magyarul beszélő egyének közössége van ahol az egyéni érdekeket vagy ha úgy tetszik a langyos nyugalmat nem írja felül a nemzet ügye még akkor sem, ha a becsületét éri súlyos támadás.
Így van: oktatni, valamint emlékezni és emlékeztetni kellene. Pont, mint a két világháború között.
Ti tudtok arról, hogy Horthy vagy más vezető vagy politikus habzó szájjal, az asztalt verve követelte volna a revíziót?
Mert én nem tudok ilyenről, arról viszont igen, hogy nem hallgattaták el a nemzet jogos igazságvágyát, sőt, segítették annak kifejezését ország-világ előtt a neveléssel, a Trianon-emléknappal és emlékművekkel, revizionista kiadványokkal, propagandával, stb.
Ha most a világ előtt valami vitába keverednénk nagypofájú szomszédainkkal Trianonról, könnyedén sarokba szoríthatnánk őket és magunk mellé állíthatnánk a világ értelmesebb, igazságszeretőbb országait.
De ehhez az is kell, hogy mi is hallassuk végre a hangunkat (ne csak visszabújjunk a csigaházunkba, ahogy Orbánék előírják pl. december 1-je román ünnepén, vagy éppen a hallgatást és belenyugvást erőszakoljuk magunkra, mint a ballibeink) és a magunk érdekében beszéljünk, nyilvánuljunk meg szívvel-lélekkel.
Folyamatos megalázó emlékeztetés, hogy ki az úr e vidéken, hatalom- és erőfitogtatás és persze a jól bevált, nagyjából állandósult provokáció. Száz év elteltével a román politikum java része továbbra is ezeket tartja egyik legfontosabb teendőjének, ha az erdélyi magyar közösségről van szó.
Lassan már tényleg csak abban bízhatunk, hogy az a tömérdek aljaság, amit elkövettek ellenünk, a hazugságaikkal együtt rájuk omlik, és betemeti őket...
"Kóstolgatnak minket az oláhok, hogy meddig mehetnek el. És amilyen mulya a magyar, előbb-utóbb a Tiszáig."
Sajnos tehetik, mert a magyar "nemzetpolitika", és sajnos az erdélyi magyarság politikai képviselete is, ezt lehetővé teszi számukra. Szégyen, gyalázat, hogy még mindig itt tartunk, azaz sehol... :(
Pedig, ha lenne a magyar kormányban egy kis bátorság, akkor ezt a helyzetet is kihasználhatná, még nemzetközi vonalon is.
Csak annyit kellene tennie a román állam agresszív és magyarellenes ploitikájának ismertetésével kapcsolatban, hogy felhívná az EU vezetősége figyelmét és rámutatna arra a történelmi tényre, miszerint a két nagy ellenség (francia-német) kibékülése is csak úgy volt lehetséges, hogy a két fél megegyezett az oktatáspolitikájuk gyökeres megváltoztatásában, ami azt jelentette, hogy a történelemkönyveikből törölték a másik felet lejárató, vele szemben gyűlöletet keltő, hazug propagandaanyagot. Azaz visszatértek a kettejük közötti történelmi események valósághű tanításához.
Romániában viszont, és sajnos a többi szomszédainknál is, éppen az ellenkezőjét tapasztaljuk már több mint 100 éve. Történelemoktatásuk nem áll másból, mint a magyarságot rágalmazó, sötét színekben feltüntető, ezáltal iránta gyűlöletet keltő, propagandahuazugságok tárházából. Amíg ezt az állapotot a szomszédaink nem hajlandóak megszüntetni, semmi esély sincs, semmiféle békülésre. Nagyjából ez lenne az a minimum, amit meg kellen tennie a "nemzeti" kormányunknak...
"Gondold el, Németországban lenne holokauszt ünnep..."
Hát igen... szégyen és gyalázat, de a "nemzeti" kormányunk ismét kussol, egy pisszenés nem sok, annyi sem hagyja el a száját! Tényleg nagyon mélye süllyedtünk... :(
