Hát ez egy Gold előfizetéssel hamar kiderülne, de szerintem -+pár év különbséggel dob csak fel ahhoz képest, hogy te kit keresel. Ennyi erővel egy szép korodbeli nőt rövid időn belül lájkolna többszáz kanos nyugdijas :) .. lehet, hogy röhögsz rajta, de bizony akad olyan is bőven. Na meg ennyi erővel egy rakás külföldi is - ahogy a twoo szokta
Hát igen, az utóbbi hetekben kicsit elkeseredettséget érzek az írásaidon. Nekem is voltak depisebb heteim. Ilyenkor szoktam magam törölni és kicsit feltöltődni, aztán pár hét múlva újrakezdeni. Itt a karácsony - ha akkor térsz vissza, akkor sokkal nagyobb mozgás is lesz, mert sokan érzik magukat magányosnak az ünnepekkor.
Nekem is rossz érzés volt tavaly és szerintem idén is, hogy fát ugyan veszek, de jobb hiján a szúleimhez megyek át este - pedig korábban különleges ünnepi vacsorákat készitettem ilyenkor és a gyerekek boldogan bontogatták az ajándékokat. Tavaly karácson este is tindereztem és emlékszem, hogy egyenesen felrobbant az összes társkereső oldal aznap.
Ejha - nem gondoltam, hogy ilyen lehetséges egy ekkora városban.Hát akkor kezdjed újra egy új regisztrációval, kicsit másabb adatlappal ;) !
Ha tényleg az vagy, akinek mesélted magad régebben, akkor egy csomó kedvelést kéne kapnod szerintem egy ekkora városban. Ha mégsem, akkor az fotóhiány, vagy egészalakos fotó hiány miatt lehet. Azokat én is alapból xelem :) .. és nem kevés van..
Nincs ezzel gond - én egy éve keresgélek a neten és az elején én is túlgörcsöltem. A legutóbbi -épp aktuális- bemutatkozó szövegemben is az van már hónapok óra némi IQ szűrő szöveg mellett, hogy "Beszélgessünk, aztán úgy is kiderül, hogy ki vagyok, mit szeretek, egymást keressük-e". Igazándiból az elején túl sok elvárásom volt a kapcsolatnál, szelekciónál. Sok nőt kiejtettem, aki egyébként szimpatikus lett volna, de valamiért nem illett be az én tervezett jövőképembe. Lehetett volna főleg szexre alapuló kapcsolat is, de azt is elhajtottam.
Aztán rájöttem, hogy ez sem jó nekem, mert annyira válogatok, hogy a végén itt maradok testiség nélkül magamban még évekig. Így inkább úgy vagyok vele már egy ideje, hogy beszélgetek, megtudom az igényeket, párkapcsolati elképzeléseket a hölgy oldalról, aztán ha van szimpátia, akkor legfeljebb nem gondolom túl azt a kapcsolatot. Aztán persze az is benne van, hogy mégis az lesz, de az is , hogy csak pár vagy egy találka, jól éreztük magunkat vagy csak jót beszélgetünk és mindenki tovább lép. Illetve olyan is van még régebbről, akivel nem jutottunk el a testiségig, de időnként "barátként" tartjuk azért a kapcsolatot a mai napig, nem gondoljuk most már túl, mert a körülmények miatt nem lenne túl okos dolog túlgondolni.
Én Veszprém környékén élek amúgy és tipikusan az a gond jellemez, mint amit Örsvezetőhelyettes írt. Ötvenezres város, Bp meg kétmilliós. Nagyon kevés a netes társkereső - pár nap alatt elfogynak a feldobott képek Tinderen is. Kevés a match és ez le tudja hangolni az embert. Aztán Budapesten meg azt látom, hogy azért annyira mégsem lehetek gáz, mert nagyon sok lájkot szoktam kapni. Szóval kicsit egotuning is, de ennyi kell is nekem, mert a vidéki netes társkeresés összevetve a környezetemben való életben a hölgyek részéről felém tanúsított szimpátiával nagyon kontrasztos képet fest :) ..
A másik meg, hogy ugyan élni nem szeretnék a fővárosban, de szeretek oda mászkálni és minimum heti egyszer szoktam is. A héten pl voltam hétfőn, tegnap is munka miatt, de most vasárnap pedig a két kislányomat tervezem elvinni karácsonyi vásározni, óriáskerekezni. Szóval kikapcsolódni is szoktam járni és sok pestinél is otthonosabban mozgok ott autóval. A másik meg, hogy a főváros kezdetét jelző tábla pályán a házamtól 50-55 perc kényelmesen végig 4 sávon. Ha veszem Győrt, Szombathelyt, Zalaegerszeget, Kaposvárt, néha távolság tekintetében közelebb is van, de időben meg duplája. Szóval ha nincs a hölgy 50km-en belül, akkor én a fővárosi hölgyeket szoktam preferálni - máshol élőt a legtöbbször akkor is x-elek már az utóbbi időben, ha amúgy szimpatikus lenne.
Amúgy ettől függetlenül beszélgettem már itt is többekkel fórumon túl kötetlenül - az nem jár semmiféle kötöttséggel és nem is gondoltam soha túl - ha ilyenhez van kedved, akkor publikus a mailem továbbra is :)
Nem vagyok fent egy társkeresőn sem. Szóval meg tudom erősíteni, hogy valóban nem én voltam az akivel matcheltél. :-)
Én nem a klasszikus értelemben vett alkalmi kapcsolatra vágyom és nem is a nagybetűs romantikára.
Mindenféle felcímkézés nélküli találkozóra vágyom egy férfival, akivel csak úgy beszélgetünk lazán. Mindenféle megfelelési kényszer nélkül, előre megírt forgatókönyv nélkül, íratlan randiszabályok betartása nélkül...
Nem várom el tőle hogy virágot hozzon, azt viszont igen hogy pont olyan nyitott legyen rám, mint amennyire én rá.
Ha egy találkozóból nem lesz szex az sem élem meg kudarcként, hanem úgy fogom fel megismertem egy embert, egy új világot, tapasztalatot gyűjtöttem, tanultam ismét valamit, adhattam valamit magamból.
A görcsösséget nem szeretem.
Ha megérzem magamon hogy rágörcsölök egy ilyen szituációra akkor megette a fene az egészet. Ha azon kattogok, hogy vajon lesz-e szex azon a randin, akkor régen rossz.
Az intim helyzeteket is csak akkor tudom lazán átélni és teljes odaadással, ha előtte nem ez jár a fejemben a másikkal kapcsolatban, hanem érdekel mint ember. Érdekel a lelke, gondolkodásmódja.
"Konditerem - Nagyon rég óta járok edzeni, de szerintem ott nagyon nehéz ismerkedni :) .. "
- Én is így látom :-)
"És igazándiból pont ez a Te legnagyobb problémád is szerintem. A Tinder és a többi társkereső tele van olyan férfiakkal, akik csak "azt" akarják. Csak épp nem kis részük amúgy családos, unatkozó multikatona, agyhalott stb. A normálisabb értékrendű társkereső pasik jellemzően társat keresnek és nincsenek rákényszerülve, hogy egy kapcsolatba harmadik félként belemenjenek, mert tele van az internet - a fővárosban meg főleg - olyan nőkkel, akiknél nincs ez a felmerülő probléma. "
-Pont ezért elég nagy csapdában érzem magam. El fog jönni az a pont amikor eléggé feszít majd az az érzés, hogy mást akarok. Új életet. Kilépni a posványból.
jaaaaaa, így már értem. már kezdtem azt hinni, hogy kis tizenéves köldökig húzott fekete shortos nyakigláb instamaca vagy te is, aki ilyen furcsa szavakat használ egyáltalán nem odaillő helyekre. zsírkirálymájer.
pont így látom. bár még csak pár napja tinderezek, de mivel negyed óra alatt elfogytak az 50km-en belüli nők, már ritkán ad be újabb szereplőt, a munkahelyemen kiprobáltam, ott az 50km-be belefér bp, tehát ott volt megint rengeteg húzogatnivaló. viszont szerintem nagyon nagy többség egyszerűen csak a saját egóját akarja fényezni vele, magának vagy a barinőinek bizonyítani, hogy ő mennyire jó csaj. ha valakinél rögtön ott egy instagram azonosító, már reflexből húzom is balra. nem tudom elképzelni, hogy aki az életét az instán éli, azzal nekem lenne bármilyen közös témám. konkrétan már hányingerem van a sok unalmas ugyanolyan síkbuta instak.rvától. de azért van jópár, aki képes írni is magáról valamit, de nagyon kevés olyan, akik külsőleg is, távolság szempontjából is jó, és még írt is magáról valamit. és akkor még lehet, hogy férjezett, tizenhárom gyereke van ezért buszsofőr pasit keres, láncdohányos, stb.
A Tinderben amúgy az a legidegesítőbb számomra, hogy túl sokan használják skalp vadászatra. Pár naponta akad matchem, de 90%/-ban nem reagálnak, ha rájuk irok, de ki sem törölnek - csak úgy vagyok a listában..
Furcsa, hogy azt mondod, eltávolodtatok. Szerintem nem így van, mert ha így lenne, gond nélkül létesítenél kapcsolatot. Lélekben szereted, az egód viszont már követeli a testi örömöket. Tudom miről van szó, évekig nem szexeltem, mert a nejem beteg volt, nem lehetett. Azután meg a gyász miatt. Nekem nem is volt igényem félrejárni, a fantáziám önkielégítéssel elegendőnek bizonyult, a kapcsolatunk a nejemmel csak intimebb lett és teljesen lelki síkra terelődött. Annyira egy tudatként működtünk, hogy a testiségnek nem is volt jelentősége.
Kicsit elgondolkodtam, hogy nem-e veled matcheltünk egy társkeresőn kb egy hónapja, de aztán néhány részlet alapján elvetettem :) .. Én is 37 vagyok amúgy - egy éve elvált - és olyan szempontból átérzem a problémádat, hogy a válás előszobájaként én pont ezen vertem ki a hisztit, hogy ugyan az exemmel a libidónk sosem volt egy szinten, de a válás előtt egy évvel volt egy olyan komplett év, amikor nem volt "rá" hajlandó. Amikor szóvá tettem, akkor voltam én minden a szájából - szex mániás, perverz stb... Akkor kis időre kiegyeztünk,de közben meg már félrelépett mással.
Szerintem egy kapcsolat hosszú távon nem tud működni a mi korunkban még testiség nélkül. Pont az oldja a feszültséget, összetartozás érzést növeli tudományosan alátámasztva is :) ..
Szóval matcheltem egy közel korombeli fővárosi hölggyel - aki rögtön rátért a lényegre, hogy ő igazándiból "romantikára" vágyna egy kihűlt kapcsolatban. Rágódtam a dolgot, hogy mi tévő legyek. Egyfelől rövid távon szívesen benne lettem volna eseti jelleggel egy ilyen játékban, ugyanakkor én elvált vagyok, szabad, mint a madár. Közben volt 2 másik beszélgetésem is és ők olyan hölgyek voltak, akik szintén szabadok. Megnéztem a fotói között a pasiját és azt láttam, hogy befolyásos gazdag üzletember lehet. Attól tartottam, hogy ha nem igaz az állítása, hogy elnézi neki a félrelépést, akkor esetleg pont rajtam bosszulja meg a dolgot - ha rajta kap engem vele. Nem ismerem, hogy ki ő , meddig ér a keze és nem is fizikai értelemben értem, mert a 190 centimmel és két évtizedes konditerembe járással nem vagyok túl félős. Hanem kérdés, hogy megér-e nekem ennyit - amikor tele van a net szabad nőkkel is. Velük nem kell bujkálni, nem bukhatok le a férje előtt és hosszabb távon én valójában egy értelmes szerető társat keresek és azt sem bánom, ha születik még egy közös gyermekünk. Egy ilyen kapcsolat nekem csak "tűzoltás" az igazi párom megtalálásáig.
Azt ajánlottam fel neki, hogy 1-2 alkalommal benne lennék, de hosszú távon nem tudom elképzelni ezt a bujkálós életvitelt. Erre kiakadt, hogy én ezt nem érthetem, neki sem egyszerű lelépni egyik napról a másikra és szépen összevesztünk - szóval hagytam inkább..
És igazándiból pont ez a Te legnagyobb problémád is szerintem. A Tinder és a többi társkereső tele van olyan férfiakkal, akik csak "azt" akarják. Csak épp nem kis részük amúgy családos, unatkozó multikatona, agyhalott stb. A normálisabb értékrendű társkereső pasik jellemzően társat keresnek és nincsenek rákényszerülve, hogy egy kapcsolatba harmadik félként belemenjenek, mert tele van az internet - a fővárosban meg főleg - olyan nőkkel, akiknél nincs ez a felmerülő probléma.
Én pont nem rég írtam, hogy igazándiból rendszereden a fővárosban járva pont ezért tinderezek, mert ugyan vidéken élek és a fővárosi hölgyek jellemzően nehezen mozdíthatók ki onnan, de ha már 1-2 alkalommal sikerül olyan hölgyet kifognom, aki ilyen kötetlenebb kapcsolatra vágyik, akkor az mindkettőnknek jó lehet. Csak az utóbbi hetekben olyan rohanós volt az összes pesti köröm, hogy alig akadt időm tinderezni közben.
Ráadásul én ezt a fajta kapcsolatot sem tudom úgy elképzelni az esetemben, hogy megyek a lakásra, gyorsan lerendezzünk, aztán mindenki megy a dolgára, hanem akkor már valami programhoz kötve - vacsora, séta, kirándulás, mozi stb, esetleg egy kis lazító masszázst adok - szóval felvezetem és nem csak belevágok. És nyilván kell a kölcsönös szimpátia is.
Konditerem - Nagyon rég óta járok edzeni, de szerintem ott nagyon nehéz ismerkedni :) ..
Ezt úgy értem, hogy, igen, jelentős részük úgy tűnik olyan kapcsoaltot keres ami megoldást jelent az élethelyzete legalábbis stagnálására, vagyis áttételesen finanszírozást utazásokhoz jó programokhoz. Én már elengedtem a mókuskerék életmódot, megkeresek annyit amennyi nekem elég, +némi tartalék, az időm pedig önfejlesztésre, testedzésre fordítom. Nekem teljesen jó program lenne otthon ülni a szeretett nő mellett, nézni egy filmet, beszélgetni, társasjátékozni, bármi otthon végezhető, nem viszket a senekem külföldi utazások, meg instatémák iránt. A másik része, hogy van kismillió dolog ami érdekel, de a nők többsége úgy várja a nagy műsort, a fejelcsavarásos hódítást, hogy magáról közben alig tud mondani 2 mondatot, szinte semmi nem érdekli, szóval a többség kimondom: elég unalmas. Ha már látom, hogy unalmas a csaj, elmegy a kedvem a meghódításától, még a szex lehetősége sem mozgat meg már 45 évesen.
hat, ot ismerve ilyen konnyen nem menne bele kapcsolatokba, hogy csak ugy halomra dugjak. az is lehet, hogy pont mivel nem konnyen kaphato, eszre sem veszi ha ugy kozelednek hozza. mindenesetre elmondasa szerint ott a pasik csak magukat es egymast nezegetik a tukorben.
