Nem védett hazai (ill. európai) madárfajok - pl. szarka, szajkó, dolmányos varjú, seregély - fiókakorú vagy felnőtt példányainak beszerzése, tartása, gondozása
Persze nehéz döntés volt ez is, hogy jobb-e neki pár napot, hetet szabadon élni, vagy fogságban éveket. Az utóbbit választottam...
Ez egy régi kérdés ezen a fórumon(is)..! Szerintem jól döntöttél,, ui. nem biztos, hogy nekik az a jó, ami szerintünk, ill. "madarász szemmel" elvárható lenne tőlük, hisz Ő MÁR TÉGED VÁLASZTOTT! :-S
Majd talán beszélek Veprik Robival, hátha van a vadasparkban több libájuk, talán fajtárs is és lehet majd nekik adom, hogy ne legyen egyedül.
Hááát ez is eléggé meggondolandó..!? A jelekből ítélve szerintem valahol messze(?) háznál nevelkedett és a "fogság" körülményeihez, meg mos tmár a Ti körülményeitekhez szokott! Ezért is nem reagál vad fajtársai jelzőrendszereire! Az anno hozzám került, most 12,5 éves Marci seregélyem is kezdettől fogva gyakorlatilag rá sem hederített a körülöttünk lebzselő vad társaira, pedig zajlottak költések, meg őszi csapatgyülekezések is a közvetlen közelünkben! Ő ui. engem ill. minket választott.. :-/
Szóval dilemma, hogy érdemes e kimozgatni a kialakult udvari pozíciójából.!? :) ...Persze a saját kapacitásunk meg véges.. :-/
Persze. Nagyon jól elvan a tyúkokkal, bár a kotlókkal párszor összevesztek, mert ő akarta vezetni a kiscsibéket. :)
Ő a főnök, este betereli a tyúkokat az ólba, gyengéd begycsipkedéssel eligazgatja az alsó rúdon ülőket, majd középen lehasal és alszik. Érdekes halk hangokat hallat, "lehet vele beszélgetni is" és csak ritkán "lilikel".
Szépen átvedlett, most már sávos a hasa és a barnás testtollai is szürkék lettek - öregszik. Már megjöttek az első fajtársai, de furcsa mód nem üdvözölte őket, pedig 2-3 hete nagyon izgatott volt. Gondolom a vonulási ösztön dolgozott. Azt hittem majd hangosan lilikel nekik, de nem...
Bár valószínűleg tudott volna repülni annak ellenére, hogy kicsit kifelé áll a sérült szárnyvége, de elővigyázatosságból mikor átvedlett és már lehetett vágni a tollát, a sérült szárnyán megint levágtam az első 5-6 evezőtollát. Annyira szelíd, hogy féltem volna elengedni, mert tuti valakinek a sütőjében végezné.Persze nehéz döntés volt ez is, hogy jobb-e neki pár napot, hetet szabadon élni, vagy fogságban éveket. Az utóbbit választottam...
Sajnálom így is, hogy egyedül van, bár jól beilleszkedett a tyúkok közé. Szinte elvész a kendermagosok között, alig lehet hirtelen meglátni... :)
Majd talán beszélek Veprik Robival, hátha van a vadasparkban több libájuk, talán fajtárs is és lehet majd nekik adom, hogy ne legyen egyedül. Szerintem gúnár, mivel nem tojt, bár lehet az elő évesek nem is tojnak még...
Nekem is minden vágyam, hogy felnevelhessek egy varjút, az idő meg ugye szorít, nemsokára túl nagyok lesznek a fiókák. Tudnál nekem segíteni? Írtam emailt is de még nem kaptam rá választ.
Segitségeteket szeretném kérni , hogy idén egy varju fiokàt felnevelhessek, és mint csalàdtagot,
mindent meg tudjak neki adni, ami boldogsàgàhoz szükséges. Tapasztalattal rendelkezem, egy gyönyörü példànyt volt szerencsém felnevelni, mai napig hiànyzik,a vol tpàromàl kellett hagyni költözéskor külföldön.
Ez uton kérem segitségeteket, hol keressek mostanàban fiokàt, Budàn lakom.
Nagyon szépen köszönöm az Infot, a ketrecet és röpdét màr el kezdem késziteni, aki tud, az kérem
Amíg a madárfogyás okairól >csak úgy általában< környezet kárósító hatásokról van szó, addig lelkesen lihegnek Ők is az ilyen érvek mellett, de ahogy a konkrét pusztítások okozóit is kezdik tételesen górcső alá vonni, azonnal eretnekséget kiáltanak azokra.. :-/
Egyébként ez inkább a madáretetős topikba való, bár most éppen más a téma :(
Hát eléggé más! :-S
Ott sem lehet a madarak és környezetük cukiságáról vég nélkül szépelkedni, néha begyűrűznek prózai dolgok és eljön az igazság pillanata is, csak ez egyeseknek nagyon nem tetszik..
Remélem minden jól alakul... :-) Az a helyzet, hogy a jelenlegi seregélyeim úgymond egy mentett történet és ezt a vonalat szeretném folytatni a továbbiakban is, ezért a kicsiket elengedősre tervezném. De előbb jussunk még el odáig, hogy legyen valami. Egyébként költési időszakban elég sok az olyan seregélyfióka, amely emberi segítségre szorulnak, szóval ha nyitott szemmel jársz olyankor, biztosan előbb vagy utóbb te is rábukkanhatsz egy ilyen elcsigázott picire. Ha mindenáron szeretnél, akkor tehetsz fel odút is. Itt is megvan még a lehetősége annak, hogy az etikusabb utat válasszuk, vagyis a visszamaradott, utoljára kelt fiókát, amely emeberi segítség nélkül még a fészekben elpusztul.
A madarakat több különböző okból eleve meg kell tudni fognunk.. Esetleges gyógy kezelések, láb/köröm kozmetika, szállítás..stb. Olyan madarat, meg szerintem eleve nem érdemes tartani, aki még a közeledésünre is menekül (pedig van sok ilyen tartó) ! :-S
Nem bírom ki, hogy ne adjak egy kis helyzetjelentést :-) Úgy alakultak a dolgok, hogy Lolóék visszakerültek hozzám. Úgyhogy kezdetét vette a Loló és Lizike történet újratöltve. :-) Azért újratöltve, mert csatlakozott hozzájuk egy újabb madárka, a Drazsé, aki egy ismerőstől kapott, mentett, nem elengedhető idei seregély (jelenleg röpképtelen, úgy kihullottak a tollai), aki tojó, így az egykori tervem, hogy Lolónak végül két felesége legyen megvalósulni látszik :-D :-D :-D.
Persze a Drazsé nem az a kimondott feleségtípus jelenleg, hanem inkább egy rakoncátlan kis ördög, viszont lassan, de biztosan halad azon az úton, melynek végén ő is egy nyugodt, kiegyensúlyozott, szép küllemű tagja lesz e hármasnak. :-) Nagyon sokat alakult a természete már eddig is, de még nem az igazi. Nem titkolom, szándékomban áll, hogy tavasszal költsenek, és bízom benne, hogy semmi gikszer nem üt be annak érdekében, hogy ez ne következhessen be. Jó lenne ha ezt az izgalmas kalandot be tudnám nektek itt, egy dokumentáció formájában mutatni, mert nagyon sok évvel ezelőtt már átéltem egyszerű iskolásgyerekként net és fórum nélkül, és mondhatom nem mindennapi dologról van szó.
Ráadásul ez a történet mindenki számára bebizonyítaná, hogy az "agyonbabusgatott", "agyonfogdosott", "agyonszelídített" madarak egyáltalán nem életképtelenek, nem vesztettek semmit a madárságukból és korántsem "ölebek". (Ez utóbbi mesterségesen kreált, itt párszor már elhangzott madaras fogalomra különösen ugrok, mert egyrészt ez egy nemlétező körülmény a madártartásban, másrészt pedig a legoptimálisabb, legkívánatosabb helyzetet, a madár gazdája felé tanúsított teljes kézszelídségét próbálja rossz színben feltüntetni, illetlen, otromba dolognak kikiáltani.)
Úgyhogy most így állok seregélytéren. Hamarosan jövök képekkel, köztük Loló idei őszi profiképével, meg később majd egy tőlem megszokott kis okoskodással a madár szezonális küllemi változásaival kapcsolatosan egy jó kis képes összeálltással egybekötve, meg a tiszta etetés és az ép, fiatalos küllem összefüggéseivel. Csak úgy, mindannyiunk örömére, jó szándékból. Remélem egy jó kis témát sikerült most feldobnom, és ezzel senkit sem zavarok :-)
