A garotte bevett kivégzési eszköz volt Spanyolországban még a 20. században is, mint a golyó általi halál alternatívája, de alkalmazták Amerika azon részein is, melyeket a spanyolok gyarmatosítottak és a 19. században a Fülöp-szigeteken is. A fojtópánt legegyszerűbb változata egy faoszlopból áll, melyen lyukat vágnak, és ezen vezetik át a hurkot. Az elítélt nyakára helyezik a hurkot, melyet az oszlop másik oldalán elhelyezkedő hóhér egy faléc elfordításával szorít meg, így fojtva meg a halálraítéltet. A garotte később alapvetően átalakult: a megfojtást nem a nyakon megfeszülő kötéllel idézték elő, hanem az elítélt nyakát egy, a hóhér által elforgatott menetes szerkezet segítségével a torka előtt rögzített vaspánthoz szorították. Ezzel egyidőben a menet végén egy acéltüske az elítélt nyakcsigolyájába fúródva a gerincvelő szakadását, vagyis viszonylag gyors eszméletvesztést idézett elő. A fulladás és a nyaki roncsolódás miatt nagy szenvedéssel járó halálnem.
A garrote or garrote vil (a Spanish word; alternative spellings include garotte and similar variants[1]) is a weapon, most often a handheld ligature of chain, rope, scarf, wire or fishing line used to strangle a person.[2]
Sosem értelmezel jól, mégpedig szánt szándékkal teszel így.
Képtelen vagy rá, hiszen csak a személyemet támadod, kiragadod a lényegtelen részét, vagy általában véve jól megöpködöd. Ennyit tudsz. Felvázolt gondolatokra sosem reagálsz, ha egy plecsnis még nem hivatkozott rá. Tehát önálló gondolkozásra képtelen voltál eddig.
A szófejtéseiemben pl. nem tudnál hibát találni.
Ha olyan képtelenség és gúny tárgya, leplezd már le konkrétan egy példámnál, hogy ugyan miért is az?
Persze, nem fogsz tudni konkrétan hozzászólni, mert eddigi produkciód alapján meghaladja a képességeidet.
II. Ramszeszt valójában II Rammsteinnek hívták. Miután kiütötték a két első fogát a Kádesi csatában, kissé szelelve beszélt. Így torzult a német név, Ramszesszé.
Jön majd a tudomány magyarázata,hogy a malom délszláv eredetű. Bár a világ sok nyelvén a malom,molim, molem, a garat is délszláv jövevény szónak van titulálva. A magyarok ősei amikor még a vadgabona zöld kalászait rágcsálták, a szlávok már nagyon fejlett vizimalommal őröltek a hántolt gabonát. Van ilyen. A Krímben azért kereskedtek velük mert,így elterjesztették az új szláv találmányokat, a többi primitív,gondolkodás képtelen népek között.
III. Tukulti-apil-Ešarra a következő uralkodó, asszír uralkodó ie. 744-ben vezetett hadjáratában két tartományt hozott létre, az elfoglalt földeket ílyen királyfelirattal látta el:
"erős médek tartományai/földjei" (ša KUR Madā dannūti) formulával zárja le a szöveg.
Magyarban a "nagy GAR-ral jön" jön mondásból kitűnik, hogy ez szinonimája a médek KUR szavával - Erős/büszke jelentésse, hiszen nagy erővel, nagy ÁRral, sokasággal zúdul.
A GAR-mada szavunk pedig, nagy részt, sereget, sokaságot jelent, mintegy szinonimájaként az armadának, csak ez utóbbi kizárólag katonai szakszó lett.
Mada, a régi Magyarország
Északnyugat-Irán lakossága a Kr. e. IX. században nem volt iráni nyelvű. A terület lakóit a IX. századtól kezdve az asszír krónikák "madai"-nak nevezték. A "mada" a sumér nyelvben "ország" jelentésű, és volt a suméroknak egy Ninmada (Mada-nén) nevű istennőjük is. Akkádul "matu" = ország, föld. Ezek a megnevezések az ún. "finnugor" nyelvekben egyöntetűen megmaradtak: finn mantu = föld, talaj, lív made = a földanya neve, mordvin moda = föld, chanti meg = föld, ország, vö. magyar : "megye", "mező" stb. A "Babyloni krónika" a médeket "manda törzs"-nek (umman manda) nevezte. Médiát (tehát Északnyugat-Iránt) az óperzsa feliratok "Mada" és "Mád" néven említették: mindkét változat fennmaradt magyar helységek neveként: így pl. a hegyaljai Mád község és a szabolcsi Nyírmada község nevében őrződtek meg. Az ókori iráni ország nevét (Mád, Mada) a görögök torzították "méd"-dé, ebből származik a latin "Média" változat. Csengery Antal "Nyugotázsia őstörténetei az ékiratok világánál" című tanulmányában írta, hogy "Rawlinson kimutathatni véli, hogy a médek, akik az Armenia és Assyria közvetlen keleti szomszédságában tanyázó scytha fajoktól vették »mad« nevöket, még Hérodotos korában is több tekintetben különböztek a perzsáktól; s hogy egyes és pedig legfőbb törzseik, a magusok és budiusok, scythák voltak." A madai (médiai) szkíta királyság területe "valószínűleg a Kura és az Araksz közének mélyedésében feküdt, bár egyes kutatók szerint inkább Mana területén, az Urmia-tó vidékén lehetett." Az pedig még valószínűbb, hogy mindkét területen szkíták laktak: a Kaukázus délkeleti oldala és az Urmia-tó között. Roman Ghirshman szerint "az Urmia-tótól délre fekvő terület belsejében, a mai Kurdisztán nagy részét magába foglalva terült el az aziánus népességű mannaj királyság." Én a Mana nevezetű országban a madai magyarok szomszédságában élő manysik egykori iráni hazáját sejtem. Hérodotosz említ egy Mazarész (görög toldalék nélkül: Mazar) nevű méd férfit. A "Mazar" nyilván a "magyar" név idegen átírása. Kyros perzsa király hadvezére volt a méd Mazarés.
Asszir hódítás:
Tukulti-apil-ésarra figyelme ezután nyugat és észak felé fordult. Felhagyva az elődei által követett gyakorlattal, az Eufráteszen túl eső területeket is betagozta birodalmába, nem elégedett meg a rendszeres sarcszedéssel. Ilyen körülmények között kellett szembenéznie Urartués számos szíriai-anatóliai város (Gurgum, Kumaha – a későbbi Kommagéné –, és Arpad) koalíciójával, amelynek élén Mati-ilu, Arpad királya és az urartui uralkodó, II. Szarduri állt. Kr. e. 743-ban Kumahánál hatalmas vereséget mért ellenfeleire, II. Szarduri urartui, Kustaspikumahai és Tarhularagurgumi király seregére. Az asszír uralkodó egészen fővárosáig, a Van-tó mellett fekvő Tuspáig üldözte II. Szardurit, ahol a kapuk előtt újabb győzelmet aratott. Haragjának következő áldozata Arpad lett, amelyet három évi szakadatlan ostrom után Kr. e. 741-ben porig rombolt.
Következő nyugati hadjáratára i. e. 738-ban került sor a szíriai és föníciai térségben, elfoglalva többek között Šộba Aramû (Damaszkusz) és Unqi városait. Unqi asszír tartománnyá vált utolsó királya, Tutammu halálával. A terület nagy részét – egészen a Földközi-tengerig – asszír tartományokká szervezte, de továbbra is számos kis vazallust tartott fenn a határok mentén, így a különböző arámi és újhettita államocskákat a Torosz-hegységben és Szíriában (Hatti (Kargamis), Meliddu, Que, Szamal), Fönícia és Kánaán területén (Türosz, Büblosz, Izrael) és az arabok lakta oázisokban (például Téma és Szaba).
Szabir kapcsolódás: a KUR folyó árulkodó neve.
“Egyes – egyelőre kellőképpen nem bizonyított – vélekedések szerint a szavárd elnevezés összefüggésben áll a szabir népnévvel. Másrészt a szabartoi alak nagy hasonlóságot mutat az örmény és a muszlim forrásokban található szevordi vagy szjavordi népnévvel. Ők a 9. század eleje óta bizonyíthatóan jelen voltak Örményország Uti nevű tartományában, a Kur/Kura-folyó völgyében, a mai Azerbajdzsán és Örményország határvidékén. Ebben az esetben a De administrando imperióban olvasható „Perzsia vidékén” kifejezés Kelet-Örményországra utalhat, amelyet a latin és a bizánci forrásokban Perszarmeniának neveztek.”
Tukulti-apil-ésarra idején harcászati jellegű újítások is történtek. A lovasság önálló fegyvernemmé vált, kitörve korábbi felderítőszerepéből. Kusból hozatott lovakat és lótenyésztőket a főváros, Kalhu környékére, hogy a hadseregben elterjessze az erős, robusztus kusita lovakat, amelyek ekkoriban az egész Közel-Keleten népszerűek voltak. A még mindig tömegesen használt harci kocsikat ebben az időben nagyobb, masszívabb, több küllővel megerősített kerekekkel és nagyobb védművekkel látták el, így a korábbi íjászhordozás mellett alkalmassá váltak arra, hogy – főleg kerékre szerelt pengékkel ellátva – az ellenséges gyalogság soraiban – a szó eredeti, mezőgazdasági értelmében – „rendet vágjanak”. Az asszír hadsereg legyőzhetetlenné, az Újasszír Birodalom pedig ellenfél nélküli szuperhatalommá vált.
Akínaiak emlékeznek egy "Modu" nevű hun királyra, "Madüész" méd-szkíta királyként veri szét az asszír birodalmat, Kisázsiában "Midász" király 40 méteres kurgánt kapott sírhelyül.
Madüész (Μαδύης) (i. e. 645–625.) a királyi szkíták egyik csoportjának fejedelme volt, az asszírok és a szkíták szövetsége által leigázott madaiak hűbérura. Apját – asszír forrásokban Bartatua vagy Partatua, görög hallás szerint Protothüész (Προτοθυης) – követte Média trónján.
Történeti források támasztják alá, hogy a Fekete-tenger környékén élő kutrigur hunok felett 528-ban egy Muagerisz nevű uralkodó vette át a főhatalmat. Többen gondolják úgy, e személynév válhatott a IX-X. századra népnévvé.
Buharin szerint a feltételezett szkíta *mādaya (méd *mādṷa) kifejezés tartalma madai (méd illetőségű).[7] Vélhetően e magyarázat áll legközelebb a valósághoz. Másképpen fogalmazva, a görögös Μαδύης név jelentése a szkíták nyelvén valószínűleg „Madai”
pedig ki kell tudni zarni mert ohatatlanul vefolyasolni fog es hamis eredmenyre vezet. Az erzelmek nem lehetnek szempontok egy vizsgalatnal, a tudomanyos bizonyitas meg pont ilyen.
Vallashoz hasonlatos egyertelmuen, abban hogy nem a valosag megismerese a cel hanem a vagyak kielegitese. A tisztelet vagy barmi mas erzelem nem lehet szempont a vizsgalatnal. A tudomanyba nem fernek bele erzelmek. Persze tokeletesen nem lehet tavolitani magad a tematol, de a valosagot csak kivulrol lehet megismerni, ezert torekedni kell ra. Te meg sem probalod ezert objektive nagyobb aranyban ragadnak el az erzelmek es jutsz hamis eredmenyre.
"(39) A kabarok népéről Tudni való, hogy az úgynevezett kabarok a kazárok nemzetségéből valók. És úgy történt, hogy valami pártütés támadt közöttük a kormányzat ellen, és belháború ütvén ki, felülkerekedett az előbbi kormányzatuk, és közülük egyeseket lemészároltak, mások pedig elmenekültek, és elmenvén letelepedtek a türkökkel együtt a besenyők földjén, összebarátkoztak egymással, és holmi kabaroknak nevezték őket. Ennek következtében a kazárok nyelvére is megtanították ezeket a türköket, és mostanáig használják ezt a nyelvet, de tudják a türkök másik nyelvét is. Mivel pedig a háborúkban legerősebbeknek és legbátrabbaknak mutatkoztak a nyolc törzs közül, és háborúban elől jártak, az első törzsek rangjára emelték őket. Egy fejedelem van náluk, azaz a kabarok három törzsében, aki máig is megvan."
Kézai ezt megerősíti, Árpádhoz kapcsolódóan:
"
4. §. Első kapitány Árpád.
Azon kapitányok közt tehát Árpád, Álmos fia, ki Előd fia, ki Ögyek fia volt, a Turul nemzetségből vagyonban gazdagabb s hadban hatalmasabb vala. Azért is ezen Árpád tört át hadával elsősorban a ruthénok havasain s ő ütötte föl legelsőben táborát az Ung vize mellett; minthogy az ő vérsége a többi scythiai törzsek fölött azon kiváló méltósággal van fölruházva, hogy a seregnek menet közben előtte, visszavonúláskor mögötte jár."
Amennyiben a csatlakozott népek (minden esetben) az elő- és utóhad szerepében csatáznak, akkor Árpád és népe akár kavar (komponens) is lehetett, így az árpádházi török nevek Ügyektől indítva, de még Géza is és Vajk is, jól magyarázhatók. Aztán egy kis államcsíny (Levedi magyarjai ellen), és máris elsők az utolsókból.
És a szintén kabarnak mondott Aba Sámuel királlyá választása -- mint nem árpádházi leszármazott -- is érthető volna.
És a kabar (kazár nyelvű, lásd DAI)) vezetőség (vezető törzs) miatt az újabb "türk" megnevezés (a szavartüaszfalü korábbi névhez viszonyítva), a forrásokban szintén türkként adatolt kazárokra tekintettel, egyből érthetővé válik.
A lineáris arra értendő, hogy egy tömben fejlődött volns a kevert népesség. Abszurd.
A fősodor ezt hirdeti és nagy kegyesen megenged leszakadókat.
Ezzel szemben az a realitás, hogy több sztyeppeállamban kellett egyszere sikeresen fejlődnie azoknak a törzseknek akik őrizték a magyar nyelvüket, hogy a nyelv fennmaradjon. Könnyen belátható, ha egy nemzetséget hívtak csak megyernek, attól még többi is ugyanazt a nyelvet beszélte. Tehát az ő korábbi szövetségeiket és akik eleve nem is tartottak a honfoglalókkal, nem hívhatták magyarnak sem. A nyelvük viszont akkor még magyar volt.
Egy többezer éven át tartó törzsi kultúrán alaluló társadalom kizárja a lineáris származtatást,..
akkor tudományosan kizárható a lineális elmélet
És HOL állítottam én lineáris származtatást? Hát a fősodor?
Szerény véleményemet sokszor hoztam: Etelközben MÁR egy nyelvűek a magyarok (kavarokat leszámítva), LÁSD a DAI igazolását erre ("a türkök másik nyelve"), MERT már a Volgán túl asszimilálták nyelvileg a hozzájuk csapódó törököket, korábban iráni nyelvűeket, stb. Volt erre pár száz évük.
ÉPPEN hogy a genetikai sokszínűségüket hangsúlyozza Mende, Türk és Sudár, combos uráli és belső-ázsiai markerekkel. Amint azt már az embertanászok, Tóth Tibor és Éry Kinga is korábban megállapították.
Egy többezer éven át tartó törzsi kultúrán alaluló társadalom kizárja a lineáris származtatást, némi lemaradókkal. Ennek az esélye kinvergál a nullához. Sokkal valószínűbb még tudományosan is Kézai három magyar vezetésű sztyeppeállama más nevekkel egy birodalmat akotva. Ha ehhez pedig hozzávesszük a lovaskultúrák rövid időn belüli gyors mozgását ekkora időtávban, akkor tudományosan kizárható a lineális elmélet. Rengeteg törzsszövetségben vehettek részt a magyar törzsek történetük folyamán. A magyari csak az egyik volt. A legutóbbi.
A dentü névre mit mond a tudomány? mert az ugye szumir... ;)
