Susskind a könyvében egy ilyen ágyúlövéssel vezeti be a Lagrange formalizmust. Azt állítja, hogy elegendő a trajektória két pontját megadni, és abból ki lehet számolni a kezdeti feltételeket (ami egyébként a mozgási egyenletekből nehezebb lenne). Sajnos ezt a gondolatmenetet nem fejezi be, hanem a mozgási egyenletek származtatására tér át.
Engem pedig érdekelne, hogy a hatásintegrálból hogyan jönnek ki közvetlenül a kezdeti feltételek.
Ha messzire akarsz dobni valamit, akkor hogyan dobod el? Vízszintes irányban, vagy valamilyen szögben felfelé?
Amúgy a 45 fok csak vákuumban jó, levegőben kisebb szögben kell, de hogy mekkorában, az sok mindentől függ (lövedék alakja, sűrűsége, pörög-e a lövedék).
A problémákat célszerű leegyszerűsíteni, le szokták egyszerűsíteni . Te mindjárt az elején komplikáltan indulsz neki . A lövedék sebességét legegyszerűbb számítások helyet megmérni, erre van pár módszer:
Hát én nem vagyok tüzér hogy ezt kiszámítsam, :) de már az is jó kérdés hogy mi a kilövési sebessége egy lövedéknek és hogy a csőben gyorsulva mennyi idő alatt érheti el a maximumot vajon?
Ha mondjuk 5 kg-nak veszek egy ágyúlövedéket (nem tudom, csak exhas érték) és mondjuk 1,5 m-nek a csőhosszt, akkor elvileg ki lehet indulni egy F=m∙a ill. v=a∙t összefüggésből?
Pl. innen akkor a=F/m, t=v/a, azaz összevonva t=v∙m/F. Gondolom itt v lehetne a kilövési sebesség, F meg a robbanásból származó tolóerő (ezek gyakorlati értékéről fogalmam sincs), de exhas mondjuk lehetne pl. 800 m/s, ill. 10000N. Akkor t=0,016 s (elméletileg).
Utána kéne még a csőben fellépő súrlódás és légellenállás, ill fojtás ellenhatását figyelembe venni, de exhas egyszerűsítve mondjuk legyen ez 1% veszteségi hatás, akkor 792 m/s-al lép ki a lövedék a csövön és a súrlódás lekorlátozódik a légellenállásra + a gravitáció X méter után földhöz kényszeríti...
Ennyi ami hirtelen eszembe jut a folyamatról, úgy hogy nem kalkulálok a lövedék pörgésével.
Felvetődött társaságban egy kérdés, hogy egy puska vagy ágyú esetén mikor lőhető ki legmesszebbre a lövedék, ha a cső a földel párhuzamosan egyenesen áll vagy ha szögben? (állítólag vki szerint 45°-ban kilőve megy legmesszebbre, nade hogyan bizonyítható ez számítással?)
ja.... bocs..... )-: de úgy írtad, hogy áram alá van helyezve, nem csak egyszerűen feltöltött.
A fény mást nem tesz mint elektronokat üt ki amik a katódról átmennek az anódra, de vákuumban nincs fény jelenség közben.
Ha olyan a helyzet, nincs szilárdan rögzítve akkor elmozdulás lehet megfigyelhető, mert feltöltött állapotban vonzás van köztük, de a fény csökkenti vagy megszünteti a feszültség különbséget.
Ha az is optikai mérésnek számít, hogy nagyobb teljesítményű lézerrel meglőjük, akkor a keletkező plazma mozgásából következtetni lehet a térerőre. :-)
Ha csak ritkított (nem teljes vákuum) akkor a maradék gázmolekulák viselkedése elvileg kimérhető. Nagy feszültség esetén lesznek ionizált molekulák, ezek spektrumvonalait és azok Dopplerét elvileg lehet mérni, amiből pedig tudni lehet a térerő nagyságát és irányát.
Esetleg akkor, ha a szigetelés is látszik, és olyan anyagból van, ami a térerő hatására változtatja az optikai tulajdonságait. Pl. elforgatja a fény polársíkját, változik a reflexiós tényezője stb. és ennek irányából és mértékéből meg lehet mondani a feszültséget a lemezeken. (LCD, lítium-niobát stb)
Csak fény segítségével (elektromos mérések nélkül), megállapítható-e, hogy melyik oldala a pozítiv, melyik a negatív?
Nem állapítható meg. A kondenzátor fegyverzeteinek a külső oldala semleges.
(Mellesleg a kondenzátort nem lehet "egyenáramra" kapcsolni, legfeljebb egyenfeszültségre, a feltöltődés után nem folyik áram rajta, eltekintve a többnyire elhanyagolható szivárgási áramtól.)
Persze, mint fotocella, a + oldalt hiába világítjuk meg nem lépnek ki belőle elektronok, nem mozdul meg se az amper mérő. ha még is, akkor amikor nagyobb áramerősséget mér akkor a - van megvilágítva.
Az egyszerűség kedvéért beszéljünk utánfutóról, amit vontatnak.
Kóbormacskák megtévesztésére úgy is fel lehet tenni a kérdést, hogy lejtőn guruló autót fékezünk. És akkor egyértelműnek tűnik, hogy a súrlódás munkát végez. (De akkor felesleges taposni a félpedált.)
A 990. hsz. szerinti "önhevítő" rendszer szerintem azon bukik, hogy a közepébe visszatáplált energia m=E/cc szerinti tömeget képvisel, és a forgó fogaskerék ezt centrifugálja. Mivel ezt a centrifugát már nem hajtja semmi, ezért a közepén bejuttatott energia (tömeg) centrifugálása folyamán a forgása egyre lassul. Túlhevülésétől tehát nem kell tartani. :)
Köszi a hozzászólásokat, átnézem a csapágyazást, lehet, hogy nincsenek egy vonalban a forgástengelyeik. Készítek még egy másik kart, mert van még egy rudam. Arra gondolok, hogy csapágyazás helyett csak ék alakban bevágnám kb a rúd feléig, és egy késpenge szerű alátámasztáson fordulna el. Hátha érzékenyebb lesz.
