Minden történelem iránt érdeklődő ember szívesen kapcsolódik ki a szakirodalmon túl különböző kulturális, és szellemi termékkel. Megérdemelnek egy topikot a történelmi tárgyú, de nem szakirodalmi jellegű alkotások.
Nem a könyv hossza aggaszt, hanem az olvasásra váró könyvek 4 számjegyű listája :))
Ha már szó volt róla, tegnap fejeztem be Scarrow Hódítóját. Akkora "szemét" volt, hogy azon gondolkodtam közben, ez volt-e az első könyve, amit ráaadásul folytatásokban írhatott valamilyen felületre, aztán most látom, hogy társszerzője volt, ami szerintem azt jelenti, hogy max. a nevét adhatta ehhez némi átnézéssel, és valójában T. J. Andrews írhatta ezt a valamit :)
Persze, ahogy látom a molyon van ennek is közönsége.
Amire számítani lehet: Főhőst hívatja a törtető és tehetségtelen főnök, kap egy eleve rosszul tervezett, vagy épp öngyilkos akciótervet, amit ha nem teljesít kivégzik, mindig a szükségesnél kevesebb erővel kell végrehajtani, mindig minden elromlik és lehetetlen helyzetbe kerülnek, amiből a főhősünk valami váratlan húzással kivágja magát és csapatát, vagy épp az egész sereget. Legyen bármilyen jelentéktelen küldetés mindig a térség biztonsága, a légió, sőt a britanniai hds., sőt az egész tartomány sorsa múlik ezen és ezt minden alkalommal hosszan ecseteli is az író :)
A váza persze ugyanez a Macro-Cato sorozatnak is, mint ennek a spinoffnak, csak itt már olyan "felesleges" dolgokkal sem vackolnak, mint a karakterábrázolás, fejlődés, emberi kapcsolatok stb. Kizárólag egymásra hányt küldetések vannak a fenti minta alapján, újra meg újra kezdődik minden előről, ráadásul - ezért gondoltam, hogy folytatásos valami lehetett - nem egyszer újra bemutatnak egy már megismert karaktert, leírnak egy már ismertetett korábbi sztorit stb.
Igen a M.Aurelius könyv egyik veteülete ez, ehhez jön még az utód miatti aggodalom - a hírhedt Commodus - és a külső szemlélő császárképe.
A hamis Neró-t nagyon rég - kb. 20 éve - és tiniként olvastam, de annyira tetszett, hogy azóta minden Feuchtwanger regényt elolvastam. Gyakorlatilag minden regénye történelmi is egyben. Nem a Nero a legjobb, a legnagyobb kedvenc a Rókák a szőlőben, de a Goya, Jud Süss is kiváló. A hamis Nero inkább a háttérben manipuláló szenátorokról szól, persze a fazekasból lett csaló is szép lassan elhiszi a szerepét és felveszi annak viselkedési normáit. Közben meg kavarog a Közel-Kelet...
Jól érzem, hogy Dávid király krónikájának a mondanivalója aktuális és valószínű az is fog maradni?
Érdekes lehet megtudni hol van az a pont, van-e egyáltalán, ahol Ethánnak a történettudósnak végérvényesen választania kell a lelkiismeretével összeegyeztethető út vagy az ellenkező között és nem léphet felemás megoldásba.
Köszönöm az ajánlást! Rengeteg a mű, nem könnyű igazán jót találni. Marcus A. utolsó napjai izgalmasnak hangzanak, főleg két látsószögből. Gondolom/feltételezem utolsó napjaival amint szembesül más értelmet nyernek a tettei, fontosnak hitt lépésekben kevesebb jelentőséget és kevésbé fontosnak hittben többletet fedez fel, és az élmény az lehet hogyan láttatja velünk ezeket a folyamotokat az iró. Kíváncsivá teszi az embert, vajon Marcus sajátos ’ lelki békére’ talál meglátva a végső összefüggéseket és a körülötte élők ’igazabb’ arcát, vagy a zavarogó indultatok között még magával is szemberfordul-e? A hamis Néró hatalomvágya sem lehet rossz...
ha már komolyabb irodalmi szerzők és zsidó téma, Stefan Heym Dávid király krónikáját érdemes elolvasni, nagyon jól megírt történet egy kicsit máshogy értelmezve a Biblia leírását :)
Feuchtwanger A hamis Néró-ja meg inkább szatíra, a Zsidó háború klasszikus darab, és általában elmondható, hogy az életrajzi regények komolyabb olvasmányok: Graves, Toman, Massie, Williams és Haefs könyvei ilyenek.
"Nekem a magyar írók jórészt kimaradtak, Spiró klasszikusa mellett szintén nagyon jó Popper: Pilátus testamentuma ill. Faludy: Karoton-ja. De ezek mind inkább szépirodalmak, így vegye kézbe akit érdekel :)"
Jó, hogy az ajánlásod kitért arra, hogy ezek inkább szépirodalmi művek, az én érdeklődésem a könyvek iránt ezzel felkeltetted.
A Napoleon és Wellington pályafutásáról szóló négy részes is nagyon jó...kár hogy az összes regényét még nem vették meg a magyarok..:(
Saylornak egyszer álltam neki , félbe maradt...talán még sorra kerül, bár a krimik alapból nem érdekelnek.
Sidebottomnak meg a stílusa nem jött be , egyik regényének nekiálltam , de kb 50 oldal kínlódás után abbahagytam , persze ettől még lehet jó.
Aztán Robert Fabbri Vespasianus sorozata is jó....lenne, ha évekkel az első kötet megjelenése után hajlandóak lennének kiadni a folytatásait is...nálunk.
Aztán ott van Anthony Riches , bár az ő műveit még nem olvastam, de ígéretesek.
...vagy Marcellus Mihály ha már magyar író kell :)
...de nekem ebből a korból a legnagyobb kedvencem Fehér Tibor : Aquincumi lovas c. regénye , amúgy is szeretem az írásmódját , szinte az összes regényét olvastam , nagyon jók.
....közben még eszembe jutott , hogy évekkel ezelőtt olvastam egy regényt Stilicho-ról ,
, de az istennek nem jut eszembe se cím, se író...hátha itt valakinek ?
Azért ez vagy 100 év termése, ráadásul több - bár jellemzően angolszász - ország írójától, de tény hogy reneszánszát éli jelenleg a korszakkban játszódó regények kiadása.
A fő csapásirányok korban: pun háborúk-polgárháború és a köztársaság bukása-korai kereszténység-császárok életrajza. Számomra örömteli, hogy kezd egyre több 3-5.sz-i regény is kijönni. Műfajban meg az egyre több ókori krimi és a légiós "katonaregények" amik újdonságok.
Nekem a magyar írók jórészt kimaradtak, Spiró klasszikusa mellett szintén nagyon jó Popper: Pilátus testamentuma ill. Faludy: Karoton-ja. De ezek mind inkább szépirodalmak, így vegye kézbe akit érdekel :)
Megvettem Crowley másik könyvét, a Tengeri Birodalmakat. a 1520 és 1580 közti időszakról szól a Földközi tengeren. A könyv csúcspontja Málta 1565-ös török ostroma, elképesztően hősiesek voltak a védők. A Lepantói csata is benne van, most derült ki számomra, hogy egyáltalán nem volt olyan egyértelmű csata, a törökök is győzhettek volna, a fővezér Don Juan de Austria rendkívül bátor férfi volt, szerencsére happy and lett a vége és jól elverték a törököket :)
Afrika nyugati partjainal haladó Laconia nevű angol hajó nagy számú olasz hadifoglyot, brit katonákat, nőket és gyerekeket szállított 1942 szeptemberében, mikor az ott járőröző német tengeralattjáró megtámadta. A német tengeralattjáró parancsnokát Hartensteinnek nevezték, a feljegyzések szerint nem tudta hogy a hajó hadifoglyokat szállít, és mikor felküldte matrózait ellenőrizni a vízbe kerülteket, vált nyilvánvalóvá a hajó rendeltetése.
Ezzel már vétett a hadiparancsnak, amely szerint nem volt szabad bárkit kimenteni és ellátni az ellenséges oldalról.
A vizben fuldoklókból amennyit lehetett kimentettek, ellátták őket, sőt segélykérést adtak le a közelben tartózkodó hajók felé.
Sajnos tetőzte a tragédiát, hogy a leadott segélykérésre senki nem reagált, és a hajótöröttek közül a legtöbben megfulladtak.
Később a vöröskersztes olasz hajókat az amerikai légierő megtámadta.
Számomra a film a becsvágyról, a kevés informácó birtokában hozott hibás döntésekről és az emberségről, az emberi lét tiszteletéről szól mindkét fél részéről.
Az angol és francia gyarmatositás rasszista és a gyarmataik a gyarmatositok gyülölete miatt, ma is az ami volt: indiai, afrikai vagy épp arab.
Ellenben a spanyolok és portugálok ott keveredtek a meghoditotakkal ahol csak tudtak és gyarmataikat latinná
tették és megszüntették a tisztavérüséget, ott hemzsegnek a meszticek, mulattok és mindenféle tarka nép: ezért szépek a dél-ameriakiak és venezuela adja a legtöbb szépségkirálynőt.
Különben gondolkoztam rajta és a bukásuk egyik fő oka az alacsony népesség volt, egyszerűen nem volt elég ember a gyarmatok benépesítésére, a birodalomhoz szükséges hadsereg fenntartására, az ország ipari szükségleteinek előállítására, ezért kifolyt a pénz az országból árucikkek vásárlására. Nem véletlen, hogy a nagy, népes országok lettek hosszú távon sikeresek, mint Anglia és Franciaország.
Azért érdekes hogy a földrajzi felfedezések első hullámának haszonélvezői, Európa perifériájának két országa Spanyolország és Portugália, akik vissza is süllyedtek a régi szintjükre a gyarmataik elvesztése után.
Anno réges-rég a nagy földrajzi felfedezések topikon ez a témakör eléggé jól ki lett tárgyalva, persze mindig vannak új infók, érdekességek, amiket érdemes megosztani, közkinccsé tenni.
Különben az a érdekes, hogy a könyv elején kiderül, hogy Portugália Európa egyik legszegényebb országa volt a gyarmatosítások előtt, nem volt véletlen az a vad vágy az arany iránt a felfedezőik közt.
