Sajnos, ahogy mas is megjegyezte, a fantasy es silany sci-fi [sic!] kiszoritotta az igazi sci-fi-t. En orulok, hogy abban az idoben szulettem, amikor meg venusz- es mars-lakok nepesitettek be a Naprendszert, a hivogato vilag[egyetem] ezer csodat tartogatott, es az akkori problemakra mind megoldast igero jovo fenyes es izgalmas volt...
Nekem is erdekes volt az, hogy nehany napja a kaliforniai Jet Propulsion Laboratory-ba ellatogatva (ahol egy az uj marsjaro osszeszereleset is lathattuk), a turavezeto huszoneves csaj azt mondta nekem, hogy korabban szeretett volna megszuletni (a fentebb emlitett okok miatt). Pedig o nem panaszkodhatna - lakohelyet es munkajat tekinve legabbis magasan elegett lehetne... es megsem erzi teljesen jol magat a neki szant korban...
Szoval nem [csak] nosztalgiarol van szo - amint a fenti pelda mutatja. De legalabb nekunk megvannak - es mindig meg is lesznek - a klasszikusok... ugy konyvben, mint filmben (es mint emlekben).
Érdekes élményem volt a minap egy miskolci könyvesboltban (a belváros egyik legrégibb, legpatinásabb szaküzlete). Alaposan megnéztem azt a polcrészt, aminek tetején a büszke "SCI-FI" felirat díszeleg. 6-8 sorban álltak a regények, összesen mondjuk 200 példány. Végigfutottam a gerinceket, a szerzők nevét és a címeket vizsgálva. Nos. Jópár évtizede követem a műfajt, elég szép, sok ezres állományú gyűjteményem van. Ám akiket és amiket én ismerek, abból kábé semmit sem láttam itt viszont. Ugyanakkor amik ebben a bolti kínálatban szerepeltek, legfeljebb féltucat író volt, akinek egyáltalán ismerősen csengett a neve. Olyan, akit én magam a Top100 sci-fi szerző között felsorolnék, talán egy se. Érdekes élmény volt.
(Pár ismerősebb nevet, amiből sok volt, és egy címet, ami szembe szökött, kiírtam példának: George R.R. Martin, R.A. Salvatore, Terry Pratchett, Orson Scott Card, illetve "Attila koporsója")
Ennek a jóembernek megragadt az agyában néhány szó, és "nagy szakértelemmel" használja kritikájában. Talán gondjai voltak történelem órán az anarchistákkal...;-)
Nem egy negativ kritikát olvastam az Orionról, de ilyen baromságot nem. Aki nem úgy viselkedik, mint jól idomitott birkák, azok már anarchisták. Igen, éppen azért különb McLane és legénysége, mert van bennük spiritusz, mernek gondolkodni, eltérni a szabályoktól, ha úgy hozza a helyzet. Ezért győznek, ezért sikerül kimászniuk minden bajból. Egyéniségek, gondolkodnak és a szabályokat felrugva cselekszenek, ha kell, és ezzel sikerül megoldaniuk a problémákat. De hát az emberiség történelmében nem igy volt mindig: azok vitték előre a haladást, akik mertek renitenskedni.
Nos, ezt a kritikát már rég elfelejti mindenki, amikor az Orion kalandjait még mindig nézik, újra és újra előveszik az "anarchista" csapatról szóló sorozatot.
Nem tudom megallni, hogy egy-ket szoval ne reagaljak arra a sok suletlensegre, amit a cikkiro osszehordott.
Az Orion-nal egyidoben startolo - es a nemet sorozathoz hasonlo vilagban jatszodo - Star Trek egyik filmjeben pl. a legenyseg ellop egy urhajot, amit azutan felrobbantanak... de senki [sem szereplo, sem nezo] sem vadolta meg oket azzal, hogy infantilisak es anarchistak. Pedig a Star Trek kapitanyai is felrugjak a szabalyokat. Csakhogy ok - ugymint az Orion legenysege - ezt eletek, vagy akar egy egesz bolygo [koztuk a Fold] megmentesere teszik.
McLane igenis minden helyzetben felelosegteljesen es jozanul cselekszik - es meg a vaganykodasai sem onceluak. Emberi "gyengesegei" csupan akkor mutatkoznak, amikor szabalyellenesen akarja egy baratjat megmenteni, vagy nem elpusztitani (pl. Lydia van Dyke illetve Hasso + Atan).
A targyszegenyseg egy masik nagy marhasag, ami csupan a cikkiro kobakjaban letezik. Szetnezett az illeto pl. a Starlight Casino-ban? Ugyanis ott [is] minden idok legjobb formaterveoitol szarmazo butorok es kellekek hemzsegnek - espedig egy teljesen megkapo. egyedi kornyezetben (a belsoepitesz egy kesobbi filmjeert Oscar-dijjat kapott.)
A cikk arra jo pelda, hogy hogyan ne irjunk kritikat: a szerzo ugyanis felepitett magaban a hamis kepet, egy eroltetten osszetakolt vazat, amire igyekezett a tartalmat rahuzni - ami persze az egyik helyen szetfeslik, a masik helyen meg lotyog. A szerzo ugy gondolta, hogy ha a kritikajat [sic!] megspekeli egy-ket eroltetett szoviraggal, mint pl. "(hadi)technika és fejlődési mítosza", akkor azzal azt a Parnasszus magaslatara emeli. Tevedett...
Nehogy mar komolyan vedd ezt az onmagat roppant bolcsnek tarto szerzot! A szamtalan targyi tevedese arra utal, hogy vegig sem nezte a sorozatot (legalabbis nem jozanul).
Több mint tíz éve előkerült itt ez a link, és az akkori cikket ma olvasva látok benne olyan érdekes meglátásokat, amik soha nem jutottak volna eszembe:
"A kapitány, a sorozat főszereplője, aki szerint a szabályok csak olyan helyzetekre vonatkoznak, amelyeknek ő nem szereplője. (...) Tombol az infantilis Orion, újra és újra ugyanazokat a bűnöket elkövetve menti meg a földet. A sorozat előrehaladtával azonban még náluk is anarchistább karakterekkel találkoznak, fellázadt gépekkel, protekciós és gazdag bölcsészekkel, űrgulágra száműzott politikai és tudományos börtöntöltelékekkel, akik mellett ők kedélyes szalonhőzöngőknek tűnnek. Ezen a nem teljesen helyes tapasztalaton át a legénység végül is visszatér egy körülhatároltabb függetlenséghez, amit az egyszerű kezdeményezőkészség szóval lehet leírni."
"A cselekmény maga is az anarchizmus és a szervezettség ellentétére épít. Az igazi konfliktus sosem az olykor támadó idegenek és az Orion közt van (ez bagatell, sose kétséges az Orion győzelme), hanem a hivatalok és az Orion közt. (...) Nem is az idegenek, hanem a kormány akarja minden egyes részben elpusztítani McLane-t, egy nagyobb szervezeti egység érdekében."
"Olyan, férfias, tárgyszegény világot teremtenek, ahol a (hadi)technika és fejlődési mítosza uralkodik."
Srácok! Volt ennek a mostani/itteni fórumnak egy elődje, ugye? Olyan másfél évtizede. De már képtelen vagyok felidézni... Segítsetek: hol volt, hogy volt? Megvan az anyaga?
Csak azert, mert egy (az en eletemben fontos) esemeny idopontjat akartam azonositani, es azt tudom, hogy akkor volt, amikor eppen ismeteltek a sorozatot, ugy 78 es 82 kozt. Tehat akkor 81-ben volt. Koszonom.
Az biztos, hogy 1968 és 1981 között többször is megismételték a sorozatot. Hogy a '81 -et megelőző három évben nem vetítették az is biztos, mert akkor már volt magnóm és "csapdába ejthettem" volna a hanganyagot. De ez miért fontos neked?
Ha mar igy felpezsdult az elet itt... Csak most, a sokadik megnezesre vettem eszre egy ujabb apro, de lenyeges mozzanatot az Orion-ban. (A sorozat azert - is - kivalo, mert tele van rendkivul finom emberi mozzanatokkal... A-mellett, hogy nagyon elvezetes a film, kismillioszor meg lehet nezni a-nelkul, hogy raunna az ember.)
Szoval, amikor az elso reszben a letort legenyseg visszateroben a Foldre, Tamara felejanlja, hogy beszel Hasso felesegevel [hiszen ot es Atant halottnak hiszik]. McLane letargikusan elemereng azon, hogy nelkule Hasso mar reg nem repult volna - es akkor, lathatolag nagyon lesulytva, a tobbiek hata moge huzodik (lehet, hogy ne lassak a konnyeit?). Nagyon emberi, de ugyanakkor nagyon burkolt (mindkettot ertekelem).
