“Nem kívánok "Hasta la vista"-zni, hirtelen nagyon felnézni rá, vagy magasztalni az "elmúlt 9 éven kívül" bármit. Megtették már sokan. A világ szegényebb lett volna nélküle, én pedig tisztelem a teljesítményt, és tisztában vagyok azzal is, hogy a magyar filmgyártás az ő kormánybiztosi pozíciója alatt szárnyra kapott, és rég látott magasságokba emelkedett. Sosem próbáltam kicsinyíteni. Nem csak visszamenőleg igaz az állítás a világ és az ő viszonyáról, de a jövőre nézve is az, ebben biztos vagyok.
Szokatlan, de most kérnék. Ugyanúgy, ahogyan minden alkalommal, amikor rossz folyamatokat láttam elindulni a társadalomban (virtuális felkoncolások, végletes gyűlölet, kajánkodás más ember végzetes balszerencséjén...). Azt kérném, hogy egy embert, akit most az általunk egyébként nem szeretett felesége gyászol, mert a fia már évekkel ezelőtt öngyilkos lett egy gyógyíthatatlan betegség okán, halálában ne taposson meg senki. Akkor sem, ha úgy látja, a körülötte vagy az általa irányított túlkapásokat tapossa meg. Vagy az egész NER-t. Ne. Ha másért nem, akkor önmagunkért, a saját közösségeinkért ne tegyünk ilyet.
Sok mindent teremtett, amit szerethetünk. Nem kezdem el sorolni a saját kedvenceimet. Vannak. Bizonyára Nektek is.
Nyugodjék békében!”
Bősz Anett
