Ez Szily kolléga egyedi modorossága, mindig úgy írt, ír a gyermekei anyjáról, hogy "a csajom". Egyfajta márkajel nála. És hát már éppen csak 30-40-es, betöltötte a 49-et.
Aztán nemrégen Imolának, a csajomnak egy este ki kellett mennie valamiért az autóhoz, ami a telek túlsó végében parkolt
Nyelvi szempontból nekem az a furcsa, és kérdezem a 30-40 éves krosztályt, melyhez a cikkíró is tartozik, (futólag ismerem): a "csajom" szót más is, általánosan használják az olyan régi és állandó élettársra, akitől gyerekei is vannak? Ismétlem: "a csajom" - feleségre is használatos? Szeretnék tanulni ez ügyben.
Kösz, erre csak egy talán nem humoros, bár ki tudja esettel tudok szolgálni: Vagy 25 éve egy oroszos ismerősömmel találkoztam, vele volt egy 35 körüli pasas, kiderült orosz író. Így mutatkozott be: "Zsenya Popov vagyok". Ami "Jenci"-nek felel meg. Mintha egy először látott magyar ismeretlen így nyujtana kezet: "Papp Jenci vagyok".
Na, még az angol hatásról, mert elfelejtem. Pár napja az Index egyik cikkében (tehát az egyik legolvasottabb lapon): "ismerősét szpottolta a folyosón". Annyira nem értettem, soha nem hallottam, hogy szótáraznom kellett.
Talán igazad van. - (Kiegészítem a becézett köznyelvi szavak iránti utálatomat: 25 éves voltam, amikor egy nyaralás alkalmával megkérdezték: "szabin vagy"? - És nem értettem.)
2) Az "írj rám" éppen úgy nem kizárólagos, ahogy a "csörögj rám" ("telefonálj rám", stb.). Lehet azt mondani, hogy majd "írj nekem", "küldj üzenetet", stb..
Valakire ráírni, rátelefonálni viszont nem pont ugyanaz, mint üzenetet küldeni neki vagy felhívni. Az előbbinek van egy olyan jelentésárnyalata, hogy valami konkrét okból/témában emlékeztetőleg jelentkezzen az illető. Akivel nem volt eddig dolgod, annak küldhetsz üzenetet vagy felhívhatod, de nem nagyon fogsz ráírni vagy rácsörögni.
3) Nem általában az angol nyelv hatását vitatom a magyar köznyelvre, hanem a konkrét esetben nem látom megalapozottnak a gyanút.
1) Hogy egy nyelvi fejlemény számomra "iszonyú", nem jelenti azt, hogy helytelennek, rossznak tartom. Nekem: "iszonyú". Nem szeretem, és nem használom. Teljesen szubjektiv érzés. Pl. talán összesen 2 becéző formula van, amit használtam életemben: A 'suli' és a 'foci'. Az elsőt kb. 15 éves koromig, utána már nem. A másodikat kb 25 éves koromig. Az olyan közismert szavakat, mint a "fagyi" és a "csoki" soha, gyerekkoromban sem használtam. A ritkábbakról nem is beszélve.
2) Konkrétan a "rám ír", stb. ügyében. Párhuzamod nem teljesen érvényes a "rámcsörög, csörögj rám"-mal. Utóbbiakat szintén nem használtam, de más sem mindig, és nem kizárólagosan. 80-90%-ban a "hívjál fel"-t használta mindenki, a "csörögj rám"-at ritkábban és kevesebben, inkább alkalomszerűen. Ma viszont a "rám ír', stb. kizárólagossá vált. Holott lehetne így (én pl ma is): 'küldj/írj mailt /vagy emailt".
3) Angol nyelvi hatás. Butaság és/vagy figyelmetlenség volna tagadni a e hatást a gyors nyelvi változásokban. Nemrég két elég értelmes nyelvész, Kálmán és Nádasdy hangsúlyozták a rádióműsorukban, hogy 1989-90 körül és azóta folyamatosan olyan gyorsan és olyan erősen változott meg a magyar köznyelv, részben vagy nagyrészt angol hatásra, hogy nem is egészen érthető (!) a régi és mai beszélők számára az akkori és a mai, és hogy ezzel keveset foglalkozunk.
A szónak arra az értelmére gondolok, amikor üzenetet küldesz valakinek egy előre megbeszélt alkalomból. "Írj majd rám, ha megérteztél." Ez nem nagyon lehet két évtizednél sokkal régebbi. Te másik jelentésre gondolsz?
Maga a jelenség, amit kifejez, elég új, úgyhogy gondolom, ez a fajta szóhasználat sem régi. Amúgy tök ugyanaz a kaptafa, mint a rácsörög, rátelefonál, rászól (nem a "lecsesz", hanem a "figyelmeztet valamilyen esemény bekövetkeztére" értelemben). Ez utóbbiak is zavarnak?
Egy másik (talán időnyerő?) változás (kb 30 év óta!): a "merthogy". Okhatározóként teljesen, 99%-osan kiszorította a szimpla "mert"-et. A "mert" viszont kérdőszóként feltámadva kiszorította (99%!) a "miért?" kérdőszót. - Vannak változások. (CSak a leíró nyelvtan nem figyeli, ill nyilván 50 év múlva majd felfigyel...)
Ez olyan időhúzó szószaporítás lehet, hogy közben gondolkodjál. Eléggé hasonlít a deviszontra, ami már lassan polgárjogot nyer (szándékosan írtam egybe, nyilván de viszont, de a folyamat a deviszont irányába mutat)
50, ha nem több év óta szerepel a nyelvhelyességi könvekben és stilisztikákban, hogy az "és ez pedig" szerkezet helytelen, az és + erősítésképpen a pedig ebben a szerkezetben nem jó együtt. Vagy "és ez" vagy "ez pedig" a megfelelő és helyes, együtt nem.
Kb 25 éve kizárólagosan mindenhol mindenki együtt használja.