Viszont ott van Garai-Szakács László, Zöldi Péter, akik politikai indíttatású cikkeikkel telesz@rják a honlapot. És ők mindennek nevezhetők, csak kormánypártiaknak nem. Ezen kívül van egy adag hülye reklámcikk. Stb. Nézz be ebbe a topikba: iho.hu
Itt fogsz találni érdekes hozzászólásokat.
Az OHO egyetlen normális vasutas cikkírója Korcsmáros Péter, az ő cikkeit érdekesnek, színvonalasnak találom. És ő vállalja is a nevét.
> A "szakportál" egy ócska közlekedési bulvároldallá silányult, ahol gyenge képességű délvidéki újságírók, magukat szakértőnek kikiáltó pártaparátcsikok szeretnek sokat írogatni
Amennyire én látom, az IHO-nál kormányzati hatalomátvétel történt kb. egy éve és azóta minden cikkben a "nemzeti együttműködés" szarát fényezik. Minden jó, minden szép a gépesítés nélkül évekig tartó 80-as vasútvonali felújítástól a metrópótláson át és a budapesti buszhelyzetig.
"- Az IHO portál egy árva szót sem írt az évfordulóról, ami szerintem botrányos"
Ezen mit csodálkozol? A "szakportál" egy ócska közlekedési bulvároldallá silányult, ahol gyenge képességű délvidéki újságírók, magukat szakértőnek kikiáltó pártaparátcsikok szeretnek sokat írogatni; amibe természetesen ez a megemlékezés nem fér bele.
Az emlékülés idején a Füsti park büfé - ajándékboltjában volt kapható, talán 600 példányt nyomtak belőle azt mondták ha jól emlékszem. Szerintem ott érdemes érdeklődni.
Lezajlott Kandó Kálmán születésének 150. évfordulója:
- Az IHO portál egy árva szót sem írt az évfordulóról, ami szerintem botrányos
- Az MNB adott ki 2000Ft-os Kandó / V.40 emlékpénzt, a kocka alakú színesfém érme sorozatban, magyar-angol brosúra is járt hozzá.
- Volt egy emlékülés a Füsti parkban, sajnos részben méltatlan körülmények között. Egy eléggé apró előadó terembe zsúfoltak be sok embert, ráadásul a 3. emeleten volt, lift nélkül (nem gondoltak rá, hogy sok idős részvevő lesz és nekik nehézség oda feljutni?) Az első félidőben nem működött a hangosítás. Igazából a szervező Kandó főiskolai kar lenyúlta az idő nagy részét, a feltaláló mérnökről és mozdonyairól relatíve kevés szó esett. A helyettes államtitkár (?) szépen beszélt.
- Az emlékülés tiszteletére a V60 gép kapott egy festés felpolírozást és feltették a mozdony fordító korongra körbevinni.
- A Fojtán-féle könyv javított újra kiadását meg lehetett vásárolni, dedikálással
- Úgy tudom a sátoraljaújhelyi vasútvillamosítás átadásakor sem volt semmi megemlékezés, pedig majdnem napra egybeesett az évfordulóval.
- Szerintem kellett volna egy nagyobb, államilag szervezett nemzetközi konferencia, külföldi előadókkal is. Kár lemondani a vasúti villamosításban az "ősi magyar dicsőségről". Biztos lett volna érdeklődés, mert annyit minden villamos mozdonyt gyártó ország tud, hogy a MÁV V43 nagyszéria a végét járja és valami kell helyette, eljöttek volna mutatni a zászlót.
Idén júliusban jelent meg Kandó Kálmán 150. születési évfordulója tiszteletére a Fojtán-féle könyv javított kiadása, nem is nagyon drága, 4400Ft. Az abban lévő rajzok nem elég jók?
Teljesen igazad van: ezért volt beépítve a főmegszakítóba egy korlátozó elem, amely egy bizonyos (most nem emlékszem fejből, hány ezer Amper) áramerősség felett nem engedte a főmegszakítót működni, mert azt már csak az alálllomás tudja biztonságosan megszakítani.
Korábban szó volt a V40 beüzemeléséről, illetve annak akadályairól. Újratekercselés, trafókocsi, 16KV-os szakasz, stb. Valóban jó lenne, ha lehetne vele nosztalgiavonatokat továbbítani, de ez elérhetetlen messzeségekbe vezet, szegény mozdony pedig rohad, és lassan már nem lesz olyan ember, aki gyakorlati tapasztalataival tudna segíteni az élesztésben, ami önmagában is hatalmas kihívás lesz. Közelebbi, megvalósíthatóbb célra lenne szükség, olyanra, ami egyben népszerűsíti is a témát. Például arra, hogy a gép ne csak egy csendben oszladozó vashulla legyen, hanem ha csak helyhez kötötten is, de működjön, és hasson az érzékszervekre. Durranjon a főmegszakító, bődüljön fel a fázisváltó, jöjjön a gőz a vízindító kéményéből, mutassa a kamera élőben a bukógát mozgását, a vezetőállás műszereit, mozogjon hipnotikusan a rudazat, sugározzon a hő, érződjön az olaj szaga, a fékpadról hajtva pedig suhanjon a mozdony mögött a vászonra festett táj. Máris mennyivel látványosabb és érdekesebb, mint a jelenlegi állapot!
És tegyük hozzá, ezek után egy esetleges forgalomképessé tétel (a sok technikai és bürokratikus akadállyal) már csak hab lenne a tortán. Őszintén, a kocsiban ülve mit érzékel az ember a mozdonyból? Kb. semmit. Döccen, indul, megy, megáll, oszt jónapot. Nem mindegy, hogy V40, V43, esetleg (le sem merem írni!) M62 húzza? Az átlag embernek dehogynem. Azokból meg, akik felfogják, hogy na, most egy történelmi jelentőségű gép van a vonat élén, és hajlandóak is fizetni érte, nem igazán lehet megélni. A fékpadon dolgozó, közben testközelből szemlélhető és érzékelhető mozdony viszont akár a hatévesek érdeklődését is felkeltheti. Ráadásul még a gép is jobban kímélve lenne így.
De persze ezt megvalósítani sem lesz könnyű menet, a fázisváltóban azóta biztos berendezkedett egy-két fokozottan védett rovarfaj...
UI: volt szó nagyobb szabású állapotfelmérő látogatásról, ebből végül lett valami?
"Oroszlány, 1965. december 17. Megérkezik az első szerelvény az oroszlányi állomásra. A Tatabánya-alsó-Oroszlány közötti villamosított vasútvonal új, 29 km hosszú szakaszán. Az eddigi óránkénti 50 helyett 75 km/órás sebességgel közlekedhetnek a vonatok." MTI Fotó: Lajos György
Bizony kérem, az oroszlányi vonal is villamosított lett, ettől a naptól fogva, még 12a szám alatt volt található a menetrendben.
Helyesbítések: ez nem Oroszlány állomás, hanem Környe bejárat, a vonal oda-vissza 29 km, és ilyen mozdony csak két napig volt ott. Utána, azt hiszem, megkaptuk a Leót, általában a V 42.514-et.
1) Tatabánya, 1958. október 7. Búcsúztatják a 100 milliomodik tonna szenet szállító irányvonatot a Tatabányai vasútállomáson. A tehervonat szállítja a Hatvani Cukorgyárnak Tatabányáról a hajnalban felszínre hozott 100 milliomodik tonna szenet. A vagonra erősített tábla felirata: "Tatabánya bányászai kitermelték a 100. millió tonna szenet."
MTI Fotó: Barda Mihályné
2) Búcsúztatják a Kelenföldi pályaudvaron a Hatvanba induló, 1 200 tonna szenet szállító túlsúlyos szerelvényt.
MTI Fotó: Lajos György
3) Vas István mozdonyvezető (balról), Stadler Lajos (jobb oldalt) állomásfőnökkel beszélget a Kelenföldi pályaudvaron az
1200 tonna szenet szállító túlsúlyos szerelvény mellett.
MTI Fotó: Lajos György
Gondolom, akkor már nem volt divatban, hogy a túlsúlyos vonat továbbítására "szocialista szerződést" kötnek a mozdonyvezetővel (most láttam egy 50-es évekbeli dokumentumfilmben).
Mindenki jól járt, és a kubai rakétaválságig is volt még négy évünk. De a V 55-ből nemigen tettek el, csak egyet...
Nem annyira a villanymozdonyok, inkább a dízelek pótlása lett volna a cél egy esetleges háború idején, főleg az 1960-as és az 1970-es évek első feléig. Ekkor még viszonylag kevés volt a villamosított vonal, a Dunántúlon a hegyeshalmi vonal kivételével sehol nem volt áram.
A madzag ha meg is sérül, viszonylag gyorsan ki lehet javítani.
A dízel bár nincs tyúkbélhez kötve, viszont a gázolaj igen értékes nafta, főleg "M" időszak esetén, amikor a (nép)hadseregnek meg a polgári védelemnek minden felesleges készletre szüksége van. A szénnel viszont ugyebár nem működnek a teherautók, harcjárművek.
Mondjuk az más kérdés, hogy a háború miatti megemelkedett acélszükséglethez több, és főleg az átlag magyar szénnél jobb minőségű, ergo import szén kellett volna.
Fú, az az 50-es-60-as éveknek volt a nagy legendája...
"Meglátjátok, visszajönnek még a gőzösök. Ha lesz megint háború, leszakad az a sok vezeték, meg amúgy se lesz villany, na, majd akkor... fognak azok még kelleni. El vannak azok mind téve, ne féljetek, majd előveszik őket megint..."
Hát, bár úgy lenne... mennyi sok szép gőzösünk lenne, válogathatnánk a múzeumba, nosztalgiavonatokhoz. A sok fotelstratégának nem jutott eszébe, hogy szép sorban tűnnek el a fűtőházak, a szenelőberendezések, a vízdaruk, a fordítókorongok, minden, ami kell a gőzüzemhez. Jó, lehet szívlapáttal is, meg gumislaggal, de hát...
Én Istenem, bár találnánk. Irigylem Szlovákiát meg Romániát, ott még elég szép számmal állnak a parajosokban, azt hiszem, ma is. Lehet, ők meg azért nem találják meg őket...
