Ma elvittem Lényemet ebédelni, mert nem volt kedvem főzni. Nagyon finomat ettünk a Pommodoróban. Részemről libamájjal töltött gyöngytyúkot, Lényem meg valami libamájas tagliatellét. Tiszta véletlenül kötöttünk ki mindketten a libamájnál. Utána az üzletükben jól bevásároltam, sonka, mortadella, szalámi stb.
Hat en nagyon szeretem a komenymag izet - de nem az egesz komenymagot a fogam alatt...
Szoktam en is tojast tenni bele - finom. No meg a kenyerkocka... most flancosan crouton :))...
En szeretem a grizt. Minden formaban - kiveve egyet. Akkor is csak azert mert felrevezeto... a meggyes retes, mikor tele van piriott grizzel... az mar nem is meggyes... a turos retesnel is szoktak grizt szorni az aljara, de az is ugy jo, ha nem erezni, hogy van benne griz... turo ize legyen ha az a neve.
A meggyszosz-fott marhahus-piritott griz az az iskolai elmenyem gyerekkorombol, felnott korombol, szerettem, bar az is hozza tartozik, hogy jo szakacsnokkel volt megaldva az iskolank (szinte mindegyik).
Én meg főtten nagyon, a tejbegrízt (és ragaszkodom rá a baracklekváros smiley-hoz, ahogy a nagymamántól kaptam gyerekkoromban :D), a galaktobourekas nevű görög sütit, a mézes krémest ha jó laposak a rétegek, na meg a Landliebe grízpudingot. MOst is pont ettem egy utóbbit, natúrt, két kanál baracklekvárral.
Onnan, hogy itthon általában a grízeset hívták6-ják császármorzsának. :) Én is csak 'kint' jöttem rá, hogy az utóbbi lisztes. De mindkettőt nagyon szeretem. Ha DN, aki nem szereti az édes főételeket, egy hétvégi napon valamiért nincs itthon, szinte biztos, hogy valami húsos levest eszem és császár- vagy grízes morzsát.