Hát itt semmi új nincs. Ezeket az infókat már tavaly is tudtuk. Ráadásul több helyszínhez van oda írva,hogy a befejezés éve 2019, ami sok esetben szerintem nem tartható. Még régészeti feltárás sem volt több helyen.
A Nemzeti Vár és Kastélyprogramhivatalos honlapját böngészve nagyon vegyes képet látok. Némelyik várról sok az információ, némelyikről pedig semmi {feltöltés alatt}. Amit nagyon hiányolok, azok a tervező építészek által megálmodott elképzelések képei. Úgy, mint a váras újságban leközölt sümegi anyagok.
Itt lehet böngészni őket, bármelyiket megvitathatjuk! :-)
Éppen most olvasom Passuthnak ezt a könyvét kb. 5 x-re! :-)
Annak kapcsán került a kezembe, hogy ma este Árpád-házi II. Endre király pénzeire fogok licitálni. Így hát arra a korszakra fókuszálok, felidézve a virágzó Magyar Királyságot, amelyre még nem vágtak véres sebeket a mongol szablyák. Sőt uralkodója felvéve a keresztet, követte a nyugati királyok sorát Szentföldre.
Íme Passuth László gondolatai a nagyszerű lovagvárról:
Egy színes rajzokkal teli történelemkönyvből való a johannita lovagvár rekonstrukciós rajza, amely segítségével készítettem néhány összehasonlító képet.
Szerintem se foglalkozzunk a váras Topikban kastélyokkal!
Már régebben is javasoltam, hogy a Várprogram kapcsán "nyomozzunk" hol mi történt?
Szádvár esetében: a régészeti feltárást több hónapon keresztül végezték. Tudtommal most a tervezés folyik, hogy jövőre meginduljon a restaurálás. De ezek részleteit nem ismerem.
Folytatódik a szíriai-magyar régészeti feltárás a világ legnagyobb kereszteslovag várában.
Homsz tartományban, a Crac des Chevaliers fellegvár kápolnájában jelentették be a közös szíriai-magyar régészeti feltárás kezdetét.
A magyar kutatócsoport 2000-óta tevékenykedik Szíriában és számos szíriai szakemberrel működnek együtt a fellegvárban és annak tornyainál folyó munkálatokban, valamint a Crac des Chevaliers fellegvár kápolnája tetejének a leválasztásában és annak bizonyos részeinek megóvásában. Továbbá feltárásokban vesznek részt melynek során csatornák és vízgyűjtők kerültek elő a három dimenziós fotó technológiának köszönhetően. Ezen kívül vigyáznak arra, hogy a műemlék kövei az eredeti helyükön maradjanak meg.
A Sátoraljaújhelyen felnövő generációk a 20. század második felében elfogadták, hogy a várost körülvevő hegyek egyikét Várhegynek nevezik, de nem tulajdonítottak neki különösebb jelentőséget, hiszen a hegy tetején semmi sem utalt egy vár jelenlétére. Pedig ott volt az már a Tatárjárás utántól, amikor IV. Béla szorgalmazta az ország megvédésére szolgáló várak építését. Ekkor épült a Sátoraljaújhelyi vár is, amelynek első okleveles említése 1261-ből való: a kiváltságlevél rendelkezése alapján a veszély esetén a faluból a várba menekülő hospesek a ciszternát kötelesek vízzel feltölteni.
Előkerült a vár
A 20. század felére a várnak már a romjai is felszín alá kerültek. A vár területének szintvonalas felmérését 1986-ban Nováki Gyula és Sándorfi György készítette el. 2007-ben a sátoraljaújhelyi önkormányzat kezdeményezésére együttműködési megállapodás jött létre az Önkormányzat és a Magyar Nemzeti Múzeum Rákóczi Múzeuma között, amelynek célja a vár maradványainak szisztematikus régészeti feltárása volt. A Ringer István által vezetett 2007-es felmérés során meghatározták a vár felszínsíkját, illetve az oldalak palástjait, majd 2008-ban megkezdődött a régészeti feltárás."
A kora Árpád-korban feltűnő "fehérvár" elnevezést alkalmazták azokra a várakra, amelyeknek építési módja {mészhabarcsos kőfalak} elütött a régebbi módszer, vagyis a fagerendás + földtöltéses "fekete" várakétól.
A középkorban szinte minden kőépületet bevakoltak,sőt sokszor kváderkő mintát festettek rá. Ez akkor nem volt így, ha eleve faragott kváderkőből építettek,mint a gótikus katedrálisokat.
Szóval a hegyek ormairól fehéres színű várak néztek le az utazókra.
Sajnos a trianoni Magyarország várainak többsége romos, így a szemünk ezekhez van szokva. De már a középkorban is jól tudták, hogy a falaknak a legjobb védelmét a vakolat adja, tehát be is vakolták őket. Hogy most éppen milyen formában, szerintem azt az adott kor építészeti stílusa alapján lehetne megmondani.
Például a felvidéki Árva {szl: Orava} várának fénykorát a XVI. század vége jelentette, amikor a dúsgazdag és nagy politikai hatalommal bíró Thurzó főnemesi család birtokolta. Akkoriban pedig az épületeket a késő-reneszánsz stílus szerinti sgraffitos vakolattal díszítették.
A várromok helyreállítása során nem vagyok híve, hogy a tervező építész "belerémálomkodja" a saját világmegváltó ötleteit, mint például Szászváron azt az üvegfalat. Ha nem tudjuk, hogy mi volt ott, akkor már inkább legyen egy simán fehérre vakolt fal azon a részen, mint valami borzadály modern dolog.
Ahogy ma, a középkorban sem hagyták az épületek falait fedetlenül, minden esetben vakolták és meszelték azokat, gyakran díszítő kváderfestéssel látták el őket. Romantikus felfogás, hogy a köfalaknak fedetlenül kell maradniuk, a faragott kőfelületeket is természetes felületükkel szükséges bemutatni. Ezek is a díszesebb épületeken festve voltak.
Árpád-házi II. András magyar király 1217-es szentföldi hadjáratáról olvasgattam, amikor felmerült Beaufort várának neve, miszerint "alatta" vereséget szenvedtek a magyar lovagok. Hogy ez pontosan ostromot jelentett vagy a közelében vívott nyílt csatát a szaracénokkal, ez nem derült ki a számomra. Mindenesetre kíváncsi lettem erre az erősségre. A sok történelmi vihart látott vár igen romos falait napjainkban restaurálják.
