Jel 11.3-4
"Két tanúmnak meghagyom, hogy szőrzsákba öltözve ezerkétszázhatvan napig hirdessenek bűnbánatot.
Ők a két olajfa és a két gyertyatartó, amely a föld Urának színe előtt áll."
Zak 4.14
"Erre ő: Ez a két Fölkent, akik az Úr előtt állnak az egész földön."
Szűzanyánk, a Napba öltözött Asszony üzenetei.
"És kapcsoljátok ki a tv-t, ha elmentek. Vacsorát találtok a hűtőben, még délelőtt készítettem nektek. Hidegtál olasz fűszerezéssel, ahogy a tv-szakácstól láttam. Jó lenne ha időt szakítanátok rá, hogy ha nem is mostok fel, legalább a porszívózás meglegyen. Puszi, égi anya."
"Drága gyermekek! Ez kegyelmi idő. Gyermekeim, többet imádkozzatok, kevesebbet beszéljetek és engedjétek meg Istennek, hogy a megtérés útján vezessen benneteket. Veletek vagyok, és édesanyai szeretettel szeretlek benneteket. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra."
Ha rátekintesz a múltra, ciklikusságot tapasztalsz, ciklikusságát a fájdalomokozásnak, és a fájdalmaknak
És azt gondolnád, a fájdalmak ideje a nem természetes, holott a földek az a kedvese, így ha a föld lenne az igazi vonzó, akkor nem lehetne a békének ideje
A természetet még vezeti az ég az ösztönökben, az ember magát vezeti
És ha eljön a fájdalomokozás ideje, nem gondolhatom, hogy fájdalmak nélkül felébredek
A béke ideje, az Atya ideje, amikor felissza a föld a békéjét
Befogadja a szeretetét, szelídségét, és a békéjét
Nem a távoli Atya adja a békéjét, hanem a gyermekének kedvezni akaró, gyermekét nevelő Atya békéjét
Amikor a Fiában kinyilvánítja az Igét
És amikor eljön a fájdalomokozás ideje, a tudatlanság és a sötétség ideje, akkor kiteszi az ablakba a Bölcsességét
De a mélység nem olyan, hogy befogadja a világosságot, hanem olyan, amikor megszenvedi az akaratát, akkor felsír, és felébred
Hiszen a sötétség az alvás ideje, a béke a világosság, és az ébrenlét ideje
A mélységemben nem kérem Tőled a békémet, így nem is adhatod azt meg nekem
Ha kérném, nem lenne a szükségem, hogy fájdalmakban találkozzak magammal
Ha fájdalmakban találkozok magammal, akkor Rád döbbenek
A jó sorsom meg tovább süllyeszt a mélységemben
Majd a fájdalmakban dühös leszek, de kire is?
Ha magamra leszek dühös, kezdem megérteni az igazságot
Mert az Igazság az Atya szeretete, a Fiú bölcsessége, és a Szentlélek tevékeny jelenléte
Ha az Atya gyermekévé teszem magam a Szavához igazodásommal, akkor megismerem az Atya szeretetét, amivel meg akar ismertetni
Ha elfordulok Tőle, nem tehet mást, hagyja, hogy belépjek a fájdalmaimba, amiket okozok
Amennyi a fájdalom a világban, annyi benne a sötétség
És ha mindenki mást okolok, és nem a sötétséget, még szükségem a fájdalom
Az Atya meg a karjai közé várja az ébredőt, hogy megajándékozhasson a békével
És a magok, aszerint hova hullanak, aszerint teremnek
És ha jön, ha leszáll egy madár, aki csipeget a magokból, akkor azok a magok már nem kelnek ki
És nem gondolhatom, hogy nem az én akaratom az a madár, ami eltemetkezik a földben
És nem gondolhatom, hogy nem az én akaratom az a köves talaj, ami nem engedi kikelni azt a magot
És nem gondolhatom, hogy nem az én akaratom az a tövises bozót, ami megfojtja a magokat
Te vagy a magvető, az Igéd a mag
És magad kelsz életre, ha jó talajba került az Igéd
Azt könnyen megértem, hogy melyik mag, mért nem hoz termést, azt viszont nem akarom megérteni, sőt, elhessegetem a gondolatát, hogy mindezt az akaratom teszi, más nyakába teszem, amit elkövetek
És rosszul gondolom, mert a végével kezdem a gondolatot, mert ott kezdem, mért nem teszek
Holott ha azzal kezdek, töprengek a magon, amit nyújtottál nekem, az majd megváltoztatja a tetteimet
Majd amikor kitisztulnak a gondolataim, kitisztulnak a tetteim
Majd mikor tiszta lesz a gondolatom, majd akkor könnyen meglesznek a tetteim, az akaratom lenyomatai
Majd amikor a kicsiben tudom a nagyot, majd akkor tudom a nagyban a kicsinységemet
Igen Te vagy a szőlőprés, én vagyok a gyümölcse, majd must csordul ki az akaratomból, és megérik, és majd kóstolhatóvá válik a borom, hogy aki issza, csettintsen a nyelvével
Miként a szőlő kivonja a durva anyagból az éterit, kivonja azt a lélek
És miként a szőlőnek szüksége van vízre, és napfényre, úgy van szüksége a léleknek a Lelkedre
És szüksége van a durva anyagra
És ez nem statikus, hanem dinamikus a folyamat
Egyáltalán nem elfekvésben történik az átalakulás, hanem folyamatos mozgásban
És miként szüksége van a szőlőnek vízre, az igazodására, és mozgására, úgy van a szüksége a léleknek
És szakaszai vannak a fejlődésnek
Miként az élet körforgása születéssel kezdődik, úgy az éteri továbblépése a test elmúlásával folytatódik
És miként a bor élete először a szőlőszemek érlelésével kezdődik, majd mustból, a préseltből folytatódik, úgy van ez a lélekkel, amikor a földi érlelődése az égi érlelődéssel folytatódik
Befogadva a földön az eget
Majd az égben az égivel
És miként az élet gyermekkorral kezdődik, majd folytatódik felnőtt korral, majd eljön neki az agg kora, a felkészülés az átlépésre, úgy van ez a lélekkel
És miként van ez a lélekkel, úgy történik ez az emberiség koraival
A feleszmélés a hitben az emberiség gyerekkora
Az ismeret a felnőtt kora, akkor is, ha telítődött túlkapásokkal, és vakbuzgalmakkal a vallásüldözésekben, és a lényegben avval hasonlókkal
És vehetem úgy, meghívott vagyok a menyegzőre
De ha túlbuzgóságomban helyet adok az életemben a túlkapásoknak, az erőszakoknak, akkor hiába vagyok meghívott, de belépő nem lehetek
Hiába szólítalak, de csak azt mondhatod, nem ismerlek, a felnőtt koromból nem léptem az agg koromba, a méltó helyemre, hogy felemelj az égbe
Nagy lépés az, felnőtt korból agg korba lépni, a méltóságba lépni
És nemzedékünk kora, az agg kora, telve felnőtt lelkekkel
És szüksége van fájdalmakra, és nehézségekre, hogy elhagyja a túlbuzgóság önös szentélyét, a halál szentéjét
És miként a must forrásában borrá alakul, úgy alakul át a présben a nemzedékünk
És ha magához engedi a Szavadat, mint a bor a tejsavas erjedésben nyeri el a végső jó ízét
Érett és jóízű szőlőből jóízű, és égi musttá, majd jóízű borrá alakulva
Mikor valaki megbetegszik, és az életmódjának egy változtatásától meggyógyulhatna, akkor a betegek egy része az önként vállalt változtatásban meggyógyul, akik meg nem változtatnak az életvitelükön, azok többnyire betegek maradnak, vagy csak igen nehezen gyógyulnak, és aztán könnyen visszaesnek a betegségeikbe
A bélpoklosság, és bőr fekélyes megbetegedései a mértéktelen evés, és ivás, és a tobzódások betegségei
Amikor a test meg akar gyógyulni, és kiveti magából a számára mérgező anyagokat
Sok és fáradtságos, és hosszadalmas kezelésben, mértékletességgel lehet kigyógyulni ezekből betegségekből a gyógyszeres kezelések mellett
Ugyan egykor meggyógyítottad a bélpoklost, de feltétele van a gyógyulásnak
Hiszen nemcsak a test tobzódásaiból, hanem a lélek tobzódásaiból is kell gyógyulni
A fekélyek kezelése a gyógyulás útja
És a szégyene a fekélyeknek a lélek gyógyulásának az útja
Aki már meggyógyult a lelkében, az ő alázatos kérését meghallgatod, és megsegíted testének a gyógyulásában
Mindenki önként választja az életvitelét, a sorsát választva
Hogy Isten temploma lehessek, ahhoz méltónak kell bizonyulnom, testben, és lélekben
És ahogyan a tobzódásaim ragályosak, úgy a fekélyes bőrbetegségeim is többnyire ragályosak
És ahogyan a békém is vonz, úgy az egészségem, is egészségbe vonz
Így a cselekedeteim testben éppen úgy stafétabotok, mint lélekben
Így nem verhetem magamat meg úgy, hogy másokat is meg ne bántanék
Tehetem, hogy rákényszerítelek a hadak útjára, és tehetem, hogy szelídségedben lépj
Tehetem
És ha a szelídségedben lépsz, akkor úgy lépsz, ahogyan szeretsz
És annyit adsz, amennyit megengedek
És sokat akarsz adni
És a vágyad, hogy sokat kérjek
Nem kényszerítve akarod, hanem a felismeréseimben akarod
Ugyan, aki még nem merült el a fájdalomban, az még nem sokat élt, de mégis a vágyad nem a fájdalmam, hanem a jelenléted, ami tűz, és élet, és béke
Fájdalmamnak annyit engedsz, ami elszakít a fájdalomokozástól
A gőgös okozza a fájdalmakat
A gőgből erednek a fájdalmak
Onnét ered az önösség
A megkülönböztetés
A hasonló a hasonlóval szeret, ha felismerem magamat, rádöbbenek, Veled szeretek
Az önös meg van arról győződve, hogy ismeri önmagát, magával szeret
Addig nem ismerem meg magamat, amíg nem ismerlek meg Téged
Mert Tőled kapom, amiben felismerem magamat
A felismerésed a felismerésem
A tökéletes éji sötétségben, erdőben lámpa nélkül járó többet lát, amint amit látok, amit láthatok nélküled
És addig, amíg nem látok világosságot, a sötétségemet gondolom világosságnak
És mindent megteszek, hogy megóvjam a sötétségemet
Rákényszerítve Téged velem szemben a hadak útjára
Ha a világosságodban meglátom a sötétséget, megállítanám, de azt mondod, várj türelemmel, amíg a sötétség szembetalálkozik a sötétséggel
És kiárasztod a Szavadat, hogy abból ismerjem fel a világosságot, és a sötétséget, hogy ne kelljen a hadak útját járnod miattam
Mert a sötétségem olyan, hogy terjeszkedne, de nem bír a fénnyel
Így az erőszakom kiteszem mindenki látására, és kiviláglik a világosság szelídsége
És a sötétségemben nem azt mondod, távozz tőlem, hanem azt, fogadd be a világosságomat, és akkor elmúlik a sötétséged, és befogadlak
És ha megadod, a felismerésben találkozom a sötétséggel, és találkozom a világossággal, és nem térek le az utamról, akkor mondod, távozz el tőlem, vedd az akaratodat
És még akkor sem úgy jössz hozzám, mint hadak Istene
Habár elő nem készítettem, nem szántottam, nem ültettem, és nem neveltem, most ne gondold azt, hogy aratok
Aki meg a szeméből néz, lássa, amit akar
Mert aki ültetett, és nevelt, az arat
Mert aki ültetett, az pontot ültetett
Hogy az igazság olyan legyen, amit kiírnak az égre
Mert azzal kezdted Kánában, hogy pontot tettél a mondat végére
Mi egy házasság - egy férfi és nő szellemi döntése, és közösen pecsétet raknak arra
Így egy házasságkötés jelentése szellemi
Ha pedig elhagyják a szellemit a testtért, mi jó származhat abból számukra?
És nem gondolhatjuk, hogy testtért mentél el a Kánai menyegzőre, hanem sokkal inkább, hogy tanításodat adjad a végidőkre, hogy szelídségben lehessen lezárni a régit
Házadnak adtad a tanításodat, személyesen a számukra
Mert amint borrá változtattad a vizet, úgy fog most történni, és majd megkérdezik az egyházak, mért nem kaptunk eddig ebből
És majd azt válaszolod, előttetek volt az ajtó, most elvettem tőletek azt, ami visszatartott, hogy belépjetek
Mert eljött az idő az egyházaknak, hogy azon csodálkozzanak, és azon rágódjanak, milyen kis eltérő különbségek tették a szakadást
Ha az azonosságokat nézzük, akkor tűnik fel a különbségek kicsinysége
És amint tisztul a gondolat, ahogy az alázat, és a szeretet terjeszkedik, úgy tisztul az elme
És amikor eljöhet az idő, akkor megáldod őket borral, a vizet borrá változtatod előttük
És nem fogják érteni, mi volt az a vakság, ami nem engedte nekik látni a fától az erdőt
Ezt fogod tenni, amikor beengedik, és befogadják magukhoz, az alázatot, és a szeretet
Megáldod a vizet, és borrá változik, és micsoda borrá
És megtörténik a nász, az áldásodban, bort fakasztva a vízből
Szellemben történik, alázatban, és szeretetben, túlcsorduló hálában
Amikor a szellemi tanító és tanítványai megkezdték szokásos esti meditációjukat, a macska, ami a kolostorban élt zajt csapott, hogy képtelenek voltak folytatni a gyakorlatot. Elrendelte hát, hogy kössék meg a macskát az esti meditációk alatt.
Évekkel később, amikor a tanító meghalt, a macskát továbbra is megkötötték az esti gyakorlatok idejére. Amikor az öreg macska is eltávozott, egy másik macskát hoztak a kolostorba, amit ugyancsak megkötöttek.
Évszázadokkal később, a szellemi tanító leszármazottai tanulságos, és igen értékes tudományos tanulmányokat írtak a macskák megkötésének rituális és vallási jelentőségéről.
Azt gondolnám, képes vagyok, hogy magamtól is képes vagyok, és súlytalannak érzem a gondolatot, nem érzem a súlyosságát, holott az az ok
Nem a bűnnel kezdődik a bűnöm, mert az a folytatás
Szemedben az elszakadásommal kezdődik a mélységem, ami valódi sötétség
Azt gondolnám, tudja a gondolatom az igazat
Holott a tetteim viszik az igazat
Hogy kimondom az igazat, és a kényelmem mondom, tudom azt, az nem világosság
Jól tudom az igazat, amikor az nekem kényelmes
Ha keresem az igazat, megadod az alkalmat alkalmatlan időre, megadod az alkalmat a sikertelenségre, a kudarcra, és a fájdalmakra, hogy Veled egyesülve meglehessen a siker, és a győzelem Benned, tudva, nem tőlem való a győzelem
Hogy már a szememből előkívánkozzanak a könnyek, annyiszor, és annyira nem sikerül
Hogy a nagyságom megsemmisülhessen bennem, aki azt szajkózza, tudom egyedül
Az egyedül, az a süllyedésem, a ketten, az emelkedésem
És minél kisebbé válok a kettőben, annál nagyobb leszek az egyesülésben, megragadva a küzdelmet, és az alázatot
A nagyságod lesz a képes a kicsinységemben, ha megtalálod bennem a kicsinységet, odaajándékozod magadat
Az a nagy változásom, amikor megszentelsz a Tüzeddel, Szeretetlángoddal
Ha belegondolok a gyermekkoromba, és a szüleimbe, ha belegondolok a gyermekeinkbe, és magunkba, akkor a legtermészetesebb dolog a viszonyunkban, a kérés
Amelyik családban szeret a béke, ott szeret a kérés
Az könnyen lehet, hogy először megrökönyödök, hogy kérjek
De ha belegondolok, akkor a megrökönyödésem a természetellenes
A gyermek kér, és magam is, mint a gyermek, ha kérek, felnőtt korba lépek
A kérésben minden a helyére kerül, és megtörik az átok
"Gyermekeim, édesanyai szeretettel hívlak benneteket, hogy nyissátok meg a szíveteket a béke előtt, nyissátok meg a szíveteket Fiam előtt, hogy szívetekben a Fiam iránti szeretet fakadjon dalra, hiszen csakis e szeretetből születik meg a lélekben a béke.
Gyermekeim, tudom, hogy van bennetek jóság, tudom, hogy van bennetek szeretet - irgalmas szeretet -, mégis gyermekeim közül sokan még mindig zárva tartják szívüket. Ők azt hiszik, hogy meg tudnak lenni anélkül, hogy gondolataikat a megvilágító Mennyei Atya felé irányítsák, Fiam felé, aki mindig veletek van újra és újra az Eucharisztiában, s aki meg akar hallgatni titeket. Gyermekeim, miért nem beszéltek Hozzá? Mindegyikőtök élete fontos és értékes, hiszen örök ajándék a Mennyei Atyától. Ezért hát sose feledjétek szüntelen hálát adni Neki: beszéljetek Hozzá. tudom, gyermekeim, hogy ami ezután jön számotokra ismeretlen, viszont minden választ megkaptok, amikor a ti ezutánotok eljön. Édesanyai szeretem azt kívánja, hogy legyetek felkészülve. Gyermekeim, életetek által helyezzetek jó érzéseket azoknak az embereknek a szívébe, akikkel találkoztok: békét, jóságot, szeretetet és megbocsátást. Az imádság által halljátok meg Fiam Igéjét, s cselekedjetek aszerint. Ismét hívlak benneteket, imádkozzatok pásztoraitokért, akiket Fiam hívott. Emlékezzetek, nekik is szükségük van imákra és szeretetre. Köszönöm nektek."