Parkolóhelyről kiállni akaró kocsit engednék magam elé. Azonban annyira meghatódtam önnön jóságomtól, hogy a baloldali kar helyett a másikat használtam és fényjelzés helyett egy mosószer spriccel és ablaktörléssel jeleztem, hogy jöhet.
Kivételesen papírra írtam egy csomó mindent és már majdnem betelt a lap, amikor egy pillanatra átvillant az agyamon, hogy úristen, el se mentettem az eddigieket.
Haladunk kocsival négyen, az utat ismerő haver mondja, hogy majd a Munkácsy utcában kell befordulni, de elvétjük és a vele párhuzamos Rippl-Rónai utcán megyünk be, mire megjegyzem, hogy végül is mindegy, zeneszerző-zeneszerző ... és néma csend. Na most vagy fehér foltok voltak az ő műveltségi térképükön vagy engem néztek egy baromnak ... vagy nem volt vicces.:))
Bosszankodom, mert fölöslegesen futottam egy kört egy olyan anyag miatt, amivel még nem is kellett volna foglalkoznom. Morogva megyek vissza az asztalomhoz:
A francba, a francba! A büdös francba!
No, mi a baj? kérdezi a főszerkesztő-helyettesem mély részvéttel.
Á, hagyjuk... Annyi eszem van, mint egy lepkének!
- Hát mesélj, Bobikám! Mi volt az idei karácsony legemlékezetesebb eseménye?
- Amikor a 33 éves unokaöcsém a 40 éves sógora karácsonyra kapott legó hóágyújával lődözött a fotelban ülő terhes feleségére. Az egyik töltény eltűnt a fotel ülése és karfája között, és amikor az öcsi megpróbálta egy evőkanállal kiszedni, sikerült a kanalat is utánaküldenie.
A cégünknél olyan kávé-, üdítő- és kajaautomata van, ami bankkártyával, bankjeggyel és pénzérmével is használható. Van, aki szinte pénzváltásra használja: bedug egy ezrest, és kér egy 80 forintos kávét. Ilyenkor aztán csörömpölve zuhog a megfelelő tartályba a visszajáró fémpénz.
Nagypofájú kolléganő asztala elég közel van a konyha bejáratához, az ajtó nyitva. Hallja ám, hogy már vagy tíz másodperce ömlik az apró. Beüvölt, csak úgy az asztalától: - Jackpot, b*zm*g?
Néma csend. Kolléganő rosszat sejtve feláll, odamegy a konyha ajtajához. Mi csak azt halljuk, ahogy a kolléganő bűnbánóan rebegi:
- Jaj, ne haragudjon, uram... Nem tudtam, hogy ön az...
Válasz még mindig nincs. Odalépek az ajtóhoz. A berendezés előtt guggol az automatát üzemeltető cég idősebb férfi munkatársa, lábai előtt a fémláda, amibe az előbb belezuhogott a heti váltópénz, és a néma röhögéstől kicsorduló könnyeivel mossa tisztábbra az érméket.
Tegnap fürdettem a kislányomat. Előzőleg művészien összerajzolta a mellkasát kék tollal, hát elkezdtem sikálni a szivaccsal. Egy vonal a fenének se jön le, már a második adag tusfürdőt nyomom rá, egyre erősebben dörgölöm, őnagysága már nyafogva tiltakozik. Közelebbről megnézve, persze hogy a hófehér bőrén átütő egyik eret akartam eltávolítani:-))
Ááá, tisztára úgy érzem magam, mint Natalie az Igazából szerelem-ben, amikor bemutatják a miniszterelnöknek... Az egyik idős, beházasodott rokonunk egy igazi híresség, hatalmas koponya, akadémikus, régimódi, konzervatív úriember, azonkívül nagyon vallásos is.
Amikor az ünnepi készülődés közben 3x is sikerült azt mondanom "Á, dehogy!" helyett, hogy "A lónak a f...át!", akkor a testvérem megkért, hogy az öregúr előtt próbáljam mérsékelni magam. Sikerült. Csak amikor megláttam, hogy mekkora összeget nyertem az ajándékba kapott sorsjegyen, akkor jelentettem ki, hogy besz*rok. :D
Kicsit bénáztam a parkolásnál, ferdén álltam be, korrigáltam, de félúton megakadtam és lefulladt az autó. Mivel másfél hónapos a jogsim és csak pár napja vezetek egyedül, ez még nem olyan nagy égés... de látom, hogy közben jött egy kocsi, amit feltartottam, T betűs... basszus, ez pont az én oktatóm! :-D
Szerencsére amikor már normálisan beálltam és kiszálltam, pár perc múlva arra jött visszafelé, tudtam neki szólni, hogy elnézést. Csak röhögött, mert azt hitte, hogy ott akartam megállni. :-)
Pedig megfogadtam, hogy nem viccelődök többet reklamációs ügyintézés kapcsán.
Élelmiszerboltban akciós sajtot vettem, azonban észleltem, hogy az eredeti árat ütötték be. Több száz Ft-ról volt szó, jeleztem. Ügyintéző átvette a sajtot és a számlát, majd eltűnt az irodába a papírokat intézni. Kis idő múlva megjelent, átadta a különbözetet, az aláírandó papírokat és letette mellém a sajtot, mire én vigyorogva: - Tehát még a sajtot is visszakapom? A vevői butaság ilyen szintjétől megrettent ügyintéző kissé megvetően: - Természetesen!
Van-e annál undorítóbb, mint amikor véletlenül belélegzem az orromba egy muslicát? Van. Amikor kiderül, hogy a többszöri orrfújás ellenére még él, és elkezd röpködni odabent.
Vizesblokk-felújítás, a linóleum helyére járólap került. Gyönyörű lett, de tényleg. Csakhogy az ajtót nem lehet becsukni. Mármint azét a helyiségét, ahová a király is gyalog jár. Rokon srác épp ott van: no para, leszedi az ajtót, elviszi a lapszabászatba.
Egyvalamiről feledkeztem el: nyolcvanas-kilencvenes évekbeli jó magyar panelproli szokás volt, hogy a vécéajtóra naptárt, posztert, miegyebet tettünk. Én kimaxoltam a dolgot. Annak idején a 168 Óra című újságnál dolgoztam, méghozzá az induláskor. Kaptunk A4-es matricát, amin a címlap dizájnjával a lap reklámszlogenjei voltak felírva. Atombiztosan felragasztottam az ajtó üvegére. Igen, 2018-at írunk, és én azóta nem szedtem le...
Én közben elmentem dolgozni, rokon srácot pár óra múlva beengedte a mester, visszarakták az ajtót, hiperszuper minden. Rokon srác felhív:
- Nnna, most már csukott ajtónál tudsz pisilni. De ba**ki, ne tudd meg, hogy néztek rám a rovásírásos lapszabászatban, amikor megjelentem a 168 Órás ajtóddal!
Újságnál dolgozom. Az interjúalanyoknak el kell küldenünk a bepötyögött cikket jóváhagyásra. Ilyenkor az e-mailbe becopyzunk egy szabványszöveget, miszerint kérjük, hogy a javításokat piros színnel jelezze az ügyfél. Ma visszajött egy javítás az ország messze legbutább hírességétől (pedig elég szoros a verseny): az illető a cikk első betűjétől az utolsó mondatot lezáró írásjelig mindent átállított pirosra.
Erről eszembe jutott egy sztori, el is mondtam az e-mailt nekem továbbító, zokogva röhögő újságírónak:
A táncdal-, operett- és operaénekes Kovács József érdekeltségébe tartozó egyik lapnál dolgoztam, más operettszínészek is feltűntek időnként a szerkiben. Pl. az a művésznő, aki a férjével német nyelvű produkciókkal is fellépett. A hölgy egyszer laposkúszásban közeledett felém, és rohadtul nem értettem, mi lehet a gond, hiszen előtte már megbeszéltük, hogy én fogom elkészíteni az aktuális Deutsche Bühne-szórólapot. Elmesélte szegény, hogy autóban ülve diktafonra mondta a szöveget, aztán megkért valakit, hogy hallgassa le és gépelje be, és hozzátette, hogy ügyeljen a nagybetűkre. Félig sírva, félig nevetve mutatta a kéziratot: AZ EGÉSZ ROHADT SZÖVEG VÉGIG NAGYBETŰVEL VOLT GÉPELVE. :D Szerencsére megnyugtathattam a művésznőt: tudok annyira németül, hogy felismerjem a főneveket.
A 90-es években a "szürke alapon lila pöttyök és hosszúkás foltok" mintájú üléshuzat is elterjedt lehetett a magyar járműiparban, legalábbis olyan volt a régi Swiftünkben, és néha Ikarus távolsági buszokon is látni... :-)
Felújítottam a teraszom és az eddigi, erősen korhadásnak indult hajópadló helyett leköveztettem, mégpedig ilyen antikolt fahatású lapokkal. Faterom átjött lecsekkolni, nézi, nézi, majd megjegyzi: Szép munka, csak azt nem érti, hogy felszedtem a rothadó fát és lerakattam helyette olyan követ, ami úgy néz ki, mint a rothadó fa.
Hogyan tegyünk már elsőre is jó benyomást valakire? Hülye fejjel úgy mentem fel a kávéautomatához, hogy pontosan annyi pénz volt nálam, amennyibe a kávé kerül. Dobáltam be a tízeseket-húszasokat, egy frissen érkezett, veszettül jóképű, magas, szőke fickó lelkesen drukkolt nekem. Húsz forinttal a cél előtt a rohadék gép úgy nyelte be a húszast, hogy úgy érzékelte: nem kapta meg. Ez nem olyan gép, ami visszaadja a pénzt. Odafordultam a jóképű, szőke fickóhoz: - Neharaguggyommá... Nem vóna egy fölös húszasa? Ha nagy leszek, meghálálom.
Volt neki, adott, velem örült a kávémnak - meg annak, hogy végre ő is odamehetett az automatához, és vehetett, amit akart. Köszi, viszlát.
Pár perc múlva a HR-es megkért, hogy fussam már át a legfrissebb sajtóközleményt, nehogy helyesírási hibákkal küldjék ki. Átfutottam. Elsejétől Gipsz Jakab veszi át cégünk gazdasági igazgatói posztját. Végzettség, korábbi cégek stb. Aztán megláttam a csatolt fotót.
Van egy köynvünk, ami népi ételeket tartalmaz, az elején egy tányér egy asztalon. A terítő egy az egyben azonos a mi volt függönyünkkel. A függönyt 1979-ben vettük, míg a könyvet a rendszerváltás után 1-2 évvel. :)
Női hölgyet lenyűgözése céljából elvittem egy elegáns olasz étterembe. Na most sikerült egy olyan inget felvennem, ami nem hasonló volt az asztalterítőjükhöz, hanem konkrétan ugyanabból a vég anyagból csinálták. Azon csodálkoztam, hogy a pincér a spagettiket nem a mellkasomra pakolta.
Nemrég pár napig egy barátomnál csöveztem (külföldön). 2 tükör volt a fürdőszobában, a falon és a szekrény ajtaján, és olyan furcsa szögekben lehetett látni az egyikből a másikat, abban meg magamat háttal, hogy folyton úgy éreztem, mintha valaki mást néznék. :-D
Az edzőterem, ahová olykor lejárok bohóckodni, természetesen csupa tükör az összes fal, oda-vissza tükröződés minden szinten. Az egyik gyakorlat közben megláttam magamat hátulról az egyik távoli tükörben és megállapítottam, hogy milyen jó a séróm és nem is vagyok annyira gusztustalanul kövér, ahogy ezt a környezetem próbálja velem elhitetni. Duzzadó önbizalommal befejeztem a gyakorlatot ... csak éppen a tükörképem folytatta tovább. Igen, a terem valamelyik szegletében egy ugyanolyan színű pólós csávó csinált hasonló gyakorlatot.:)
Good Marketben vásároltam, és ahogyan egyes boltokban, úgy itt is szokás, hogy a szalag elé árut pakolnak, ezzel megnehezítve a nagyobb cuccok felrakását, abban a reményben, hogy hátha valaki megveszi ezeket.
Nos, a pakolás után odaraktam az áruelválasztót, legalábbis, amit annak hittem. Majd utána gyorsan visszaraktam, mert nem az volt, hanem Toblerone csokoládé. :) Mondom a péntárosnak, hogy ez kissé zavaró, mire ő, hogy el fogják onnan rakni, mert már többen is azt hitték, hogy áruelválasztó. :)
Könnyen jött pénz könnyen megy! Mint Iván Ivánovics Ivánovnak, aki egy favágó volt valahol a tajgán, és elhatározta, hogy elmegy a kaszinóba Las Vegasba. Kiszámolta, hogy ehhez 10 évig kell dolgoznia. Eltelt 10 év, a repülőjegy ára már megvan. Újabb tíz év, most már a szállás is meg van. Újabb 10 év, most már van mit eljátszani! Akkor lehet csomagolni, irány a reptér!
A kaszinóban felteszi az összes pénzét a pirosra. De bejön a fekete. Iván Ivánovics Ivánov legyint. Könnyen jött pénz, könnyen megy! :)
