A Shatter All Accord az egyik legjobb "újkori" prog album, kicsit olyan, mintha a VDGG és a Crimson összeállt volna 2011-ben egy kis zenélésre. A Rogue instru részeinél rendesen kell fogni a karfát. De a többi albumuk is nagyon jó, és Matthew Parmenter szólóalbumai is minimum egy próbálkozást megérdemelnek.
Nekem úgy tűnik, amit keresel nem nagyon találhatod meg. A 1970-es évek ugyanúgy elmúltak, mint pl. a swing korszak, vagy a Barock. Azok a művek amik a kor (egyik) stílusában akkor nem születtek meg, már nem is fognak.
Épp úgy, ahogy ma már képtelenség újabb Sörgyári capricciót forgatni, akkor is, ha számos Hrabal mű van még, ami nem lett megfilmesítve, és az egykor el nem készült barlangrajzokat sincs értelme pótolni.
Ami a legtöbb lehet, az a kor zenei értékei közé tartozó, rövid ideig (néhány év, kb 70-73 a fénykor) kétségtelenül haladó szellemiségű prog. zenekarainak örökségéből a haladó, saját hang megtalálására törekvő hozzáállás átemelése. Ez a törekvés azonban ma már más eredményt fog hozni - erre írtam példákat.
Az általad keresett jellemzők leginkább talán Roine Stolt (Flower Kings) több kísérletében jelennek meg, legutóbb a Jon Andersonnal készített Invention of Knowledge produkcióban. A lemez szerény közönségsikert ért el prog berkekben is. Én speciel szeretem, a Yes Tales lemezére emlékeztet.
(King Crimson - In The Court Of The Crimson King (40th Anniversary) DTS HD Master Audio 2009 Surround Mix 2009 Stereo Mix 2004 Stereo Master Mix Additional Content The Alternate Album)
Egyrészt szerintem a Court a világ legjobb lemeze. De tényleg. Másrészt még ennek tudatában sem adnék ki egy forintot sem az ilyen kiadványokért. Nem érdekelnek a mono single remixek és hasonlók. Remaster? Annak a lemeznek? Minek?? :) Úgyhogy rossztól kérdezed :)
Na, ez az, épp ezen vagyok, hogy ilyeneket találjak! :)
Az In The Court...-nál a 2009-es, 40 éves jubileumra kiadott, 5 CD-s verziót érdemes bezsákolni a remaster és egyéb csemege miatt, vagy ezek sokat nem nyomnak a latba? (A Pincében rendelhető belőle kb. nyolcféle kiadvány tizenezrekért, szóval nem egyszerű a képlet...)
Amúgy a King Crimson-debüttel úgy vagyok, hogy szerintem onnan datálható a tradicionális prog rock kialakulása, ők ugyanis mindenki mást megelőztek vele: '69-ben mind a Yes, mind a Genesis még csupán tábortüzes "tinglitanglit" tolt, bár a Floyd addig kinyomott 3 lemezt is, talán az Ummagumma lehet még a vetélytársa ebben a "versenyben". (Mondjuk, azt gondolom, a Court letisztultabb, kiérleltebb annak ellenére is, hogy bemutatkozás.)
Most bukkantam rá a Maudlin of the Well nevű zenekarra (melyből később a Kayo Dot alakult), a Bath c. lemezüket hallgattam meg eddig többször. Az akusztikus részeknél nekem eszembe jutott a King Crimson, érdemes próbát tenni vele.
"Nos, a Nursery/Selling-korszakos Genesishez, a King Crimson-debüthöz vagy a Close/Relayer/Tales-érás Yeshez hasonló, "mesélős", kifejtős, epikus prog rock bandákat hajkurászom"
Ha találsz ilyenből színvonalasat, azonnal szólj, lécci :D
Azt én is! Szegény Piotr elvesztése bizonyára rányomja a bélyegét a hangzásra/hangulatra, pedig már az előző is elég melankolikus lett. Jók a lengyelek death metalban és progban egyaránt. :)
Nos, a Nursery/Selling-korszakos Genesishez, a King Crimson-debüthöz vagy a Close/Relayer/Tales-érás Yeshez hasonló, "mesélős", kifejtős, epikus prog rock bandákat hajkurászom, ezekhez képest Wilson kicsit más világot képvisel, persze nem minőségben (a zseniális The Raven That Refused... szólója mondjuk nyomokban tartalmaz efféléket). A Haken meg szerintem a Yes-áthallások ellenére is közelebb áll a Riverside/DT-féle heavy proghoz; a Beardfish jammelősebb, elszállósabb, keményebb hangvételű, inkább Astra/Hypnos69-vonal, ha jók a radarjaim. A The Tangentet pedig ezer éve nem hallgattam, de amennyire emlékszem, ők valóban olyanok, amiket keresek.
Egyébként, még ha úgy is tűnhet, eszem ágában sincs kukacoskodni, csak hát konkrétan a kb. '69-75-ig tartó - javarészt - angolszász iskola mai, fiatal képviselői után halászgatok a zavarosban, és bizony nem egyszerű az élet. :)
Tényleg jól jön minden ajánlás (műfajtól függetlenül), lesz miből csemegézni, kösz mindenkinek!
A kanadai Mysteryvel is érdemes lenne egy próbát tenned (ha még nem ismered)! Leginkább az anno Yes-énekesként is funkcionáló Benoit Daviddal készült anyagokat ajánlom - de a Delusion Rain is kiváló.
Akkor hagyd, a Diagonal sem biztos, hogy az, amit most keresel (talán az Anekdoten sem). Valóban, számomra minden zenekar közül a Crimson az első, szerintem ők közelítették meg leginkább a tökéletességet a "könnyű"zenében. Ezért is szimpatikusabbak a rájuk emlékeztető zenekarok. Hát, az ő hangzásuk éppenséggel távol áll az "archaikus-ódon szimfo-progtól" :), sokkal közelebb a jammelős zajokhoz. Amikor viszont szép, akkor tiszta és gyönyörű.
Mondjuk én azt a fajta sterilitást, ami pl. a lentebb dicsért Unitopiát is jellemzi, sosem szerettem, tökéletesen felmondják a Genesis-leckét, még egy Gabriel-hasonmást is sikerült beszerezniük, csak az innovációt nem hallom a zenéjükben. De ez legyen az én bajom.
Az Astra The Weirding-je isten, ám ők is meg a Hypnos is inkább retrós, jammelős pszichedeliában utaznak, és ez tök jó, de koszosabb, zajosabb, "hallucinogénebb" a hangzás, mint az archaikus-ódon szimfo-prog esetében. Ami mondom: egyáltalán nem baj. Az Anekdotent rég hallgattam, akkor tetszett (egyedibbek voltak az átlagnál, úgy rémlik), a Diagonalt viszont abszolút nem ismerem.
Amúgy meg az olasz prog metalos Astra is egész jó, csekkold le! :)
Az olasz-vonallal próbálkoztam valamikor 20 éve, ám pont a nyelv(ezet) miatt hasalt el nálam. Pedig bírom a népet focistul, pizzástul, kultúrástul stb. Na, de akkor adok neki még egy esélyt, hátha 20 év alatt én is kellőképp beértem. :)
És persze Van Der Graaf Generator, ha jól látom senki nem említette, lehet, hogy nálad is kimaradt? Plusz a rengeteg Peter Hammill szólóalbum, még a legrosszabbak is simán jóra hallgathatóak.
Köszi mindenkinek a segítséget, van pár banda, akikről még nem hallottam, azoknak nekifekszem.
A Big Big Traint valóban kifelejtettem, a két English Electric album nagy kedvenc, ahogy az Anglagard vagy a Spock's Beard is, bár az utóbbi addig szólt nekem igazán, amíg Morse a fedélzeten volt. A The Flower Kings/Kaipa/Karmakanic valahol egy tőről fakad (jók is nagyon!), és hát már nem pelyhes állú tinik gyülekezetei, most direkt a fiatal tehetségek felkutatására adtam a fejem.
A neo-prog sterilebb hangzásképe miatt kicsit távolabb áll tőlem (ezért nem is bírom meghallgatni a Fish-korszakos Marilliont sem), bár mondjuk az Arena Visitor-ja mégis nagy favorit.
És igen, valami olyasmi prog rockot hallgatnék, mint a korai Genesis, Yes, Crimson stb. Persze ott vannak mellettük a kortársaik (amiket ti is említettetek: Camel, Parsons, Focus stb.), ezeket bármikor nagykanállal, ám azért olykor friss hangzásokra is szomjazik az emberfia. :)
Vannak benne kreatív, felfedezni való dolgok elég számmal, csak nem igazán áll össze kerekké.
Ugyanezek az arcok, ha összeálltak volna hosszabb távra is és lett volna idejük rendesebben kidolgozni az ötleteiket, minden bizonnyal élvezetesebb anyagot is letehettek volna az asztalra.
Azért érdemes elbíbelődni vele még így is, mert rengeteg apró kis sziporka tűnik fel itt ott elszórva.
Különben épp ezt a The Sea Within-t nyüzstölöm. Roine-nek ugye voltak már figyelemre méltó dolgai is (pl a The Flower Kings-ben), bár az ilyen vezényszóra "szupergroup"-ok igen ritkán szoktak beütni.
Szóval nem igazán könnyű behatárolni pontosan mit is keresel. Amennyiben szép kora-70-es prog rockot akarsz hallgatni, akkor bizony azokat a bandákat/albumokat kell, amiket felsoroltál. (Yes, PF, Kansas, Camel, Galahad, Mahavishnu Orchestra, stb.) A maiak közül pedig, ha elvárod a progresszivitást, akkor bizony elvársz egy kb 40-45 évnyi zenei fejlődést is.
Szóval ha olyanokat keresel, akik továbbra is a nagy elődök stílusában alkotnak, viszont kellően mások, nehogy egyszerű másolatnak lehessen beskatulyázni őket... na ez a nehéz.
A már említett Unitopia-val, Big Big Train-el és a Magic Pie-al egyetértek, nekem is nagy kedvencek.
Na mindegy, nekem (és itt a nekemen van a hangsúly) ezek fekszenek az említett stílusból a teljesség igénye nélkül, csak gyorsan az aktuális zenelistámat átböngészve:
Barock Project
Darwin's Radio
Echolyn
János Varga Project
Kaipa
Lobate Scarp
Magyar Posse
Rocket Scientists
RPWL
Semmelweis Reflex
Spock's Beard (és Neal Morse)
The Flower Kings
The Lens
Hogy ezek mennyire fedik le a "Classic Prog"-ot, és hol lógnak át már át egy kissé a Neo-progba, az sztm egyéni izlés kérdése. Meg kell őket hallgatni, és Neked kell eldönteni, hogy bejönnek-e, vagy sem.
Nálam magasan az első az Unitopia, ők elsősorban a dallamosabb szimfónikus vonalat képviselik Yes, Alan Parsons, Genesis, Marillion. ők a legkomplettebbek, zeneileg leginkább összerakott és tökéletesen idézik a nagyokat, anélkül, hogy csupán másolnák őket. Nálam hibátlanok! Nem utolsó sorban azért, mert a mai énekesek közül toronymagasan itt a legjobb a torok! Csak a legnagyobbakéhoz lehet hasonlítani Gabriel, Fish..., ha meghallom a hangját libabőr! Óriási hang!!! Szintén ők követik el az United Progressive Faternity nevű formációt, a zene itt is tökéletes a hang pedig a fent említett úriember: Mark Tuerack. A legjobban várt prog zene most a közelgő 2 részes albumuk! Az Unitopia is osztódással szaporodik, ebben is a nagy elődöket követik, ők a Southern Empire. Szintén köthető hozzájuk a The Samurai Of Prog, mely a nehezebben emészthető sűrűn progresszív nem feltétlen angolszász, inkább olasz vonalat képviselik, egy rakat albumuk van, rendszeresen játszák a legnagyobb prog tételeket a nagyoktól.
A Big Big Train megkerülhetetlen, tökéletesen hozzák a korai Genesis fellinget az angolszász hangvételt.
Egyébként igen nehéz találni klasszikus hangzást, mert a neo prog bekebelez több mindent és a határvonal elmosódik, a fent említett zenéknél éreztem leginkább a törekvést és az eredményt. Egyébként én is keresek hasonlókat, ha van tipp szivesen veszem!
Sajnos vagy nem sajnos a nagyok annyira egyedit alkottak, hogy követni senki sem tudja őket: Eloy, Alan Parsons, Saga, Genesis, Manfred Mann's Earth Band teljesen jogutód nélküliek, én nem találtam eddig hasonlókat! Míg pl. a Pink Floyd-ot sokan másolják.
Mint látható én a dallamosabb vonulatot szeretem, ezért csak e témában tudok nyilatkozni.
