Lehetőségeinkhez mérten segítünk meghatározni talált gombáidat, de ne feledd, az itteni rábólintás nem pótolja a szakellenőri vizsgálatot. A vadon termett-szedett gombát mindig mutasd be szakembernek!
Ezek még július 28-án lőtt képek. Idén ritka nagy mázlim van, de nemcsak nekem, hanem mindenki másnak is, aki az Erdélyi-szigethegységben gombászik, mert júliusban nem ütött be a száraz kánikula, hanem normális meleg és sok-sok zivatar volt. Ezektől áradt meg az egyik patak is, amiben már régóta csak csörgedezett az éltető víz. Hát most robogott. Nem álltam bele, mert lesodort volna a lábamról. Sőt elkapott minket egy sűrű zápor is, de ez nem érdekelt, felhúztam az esőköpenyt és mentem a fák közé gombászni. Jól tettem, mert gyönyörű bronzos vargányákat találtam. Ilyenkor már 1000 méteren gombászok, de 28-án fölösleges volt felmenni, mert lent a síkvidéki száraz tölgyesek is ontották a gombát. Azért ez fantasztikus élmény volt. Kb. elszálltam a látványtól, hogy július végén mindenhol gomba. Kíváncsi vagyok, hogy most 4-én mi lesz az erdőkben. Egy hét alatt sokat változik a faj összetétel. A lényeg, hogy idén mázlista vagyok. Ami most van az az igazi gombaéden. :D
A X. Zempléni Gombafesztiválon voltunk a hét végén. Az egyik túra a Jégbarlangtól indult, az aranyásók útján mentünk az erdőben. Ez a rész elég nedves volt, a klíma kellemes. A legtöbb fajjal itt találkoztunk: volt egy-két gyökérkapcsolt: piros tinórut, málnavörös tinóru, piros és büdös galambgomba, voltak korhadékbontók nyári laska, nagy őzláb, tüskés őzláb, ganoderma, bunkós agancsgomba, susulyka, porhanyós gombák, talán 20-25 faj jött össze.
Egerből indultunk, a megyehatárig csörgött az erdő. Megyehatár után egyre nedvesebb volt az aszfalt, jó kis zuhé nyomai végig. Mi felmentünk Bánkút felé, konkrétan Lillafüred után jól beázott volt végig az erdő, gőzölgött, a bánkúti elágazásnál újra megálltunk, itt sikerült egy szál nagy őzlábat lőni egy kissé idős, de hibátlan piruló galócát, volt egy szem nagyon kukacos, használhatatlan vargánya is, pár pókhálóst láttam, egy bokor mélyén gyilkosok lapultak. Visszafelé Dédestapolcsány után egy újabb megálló, sokkal szárazabb az erdő. Odabenn semmi, az erdő szélén épp ahol megálltunk csodálkoztam rá egy fekete dió fára, miközben azt vizsgálgattam, majdhogynem letapostam egy óriási csiperkét :D. Nagyvisnyó száraz már. Ahogy ereszkedtünk lefelé, egyre nagyobb a meleg és egyre szárazabb az erdő.
Nálunk most jöttek elő. Meglehetősen nyeszlettek mind a jó, mind a rossz szándékú csiperkék az idén itt. Pedig minden megvolt látszólag: sok eső, eléggé jól elosztva, és egy ideig nem is túlzott meleggel.
Az még a jobbik, ha csak fekete bogárral van tele. Amúgy persze, hogy szép fehér volt a belseje, mert gondolom haza se vitték volna őket, gondolom csak megvagdosták.
Egyszer beleettem egy ilyen enyhén sárguló béllel bíró pédányba, jó keserű volt.
A hétvégén túrám lesz, remélem a Bükk Miskolchoz közeli részei néhány tanulni való gombát azért mutatnak majd.
A lányomék a hétvégén Bélapátfalváról indultak Bánkút felé, a Köveknél rengeteg óriás pöfeteg volt. Amit hazavittek sajnos tele volt fekete bogárral, amúgy szép fehér volt a belseje.
Kösz a tippeket. A tanfolyam egyelőre nem valószínű, meló, két kisgyerek és az asszony már így is féltékeny a gombákra... A határozásnál pont az a nehéz, hogy eljussak a nemzetségig. A hasgombáknál ezek megvannak (Boletales, Cantharellaceae, Agaricus, stb.) de a tufákat még nem tanultam meg, talán hiányzott a motiváció. Majd tanulgatom az ínséges időszakokban. Alapvetően almalmazott tudományos hasgombászként definiálnám magam, vagyis elsősorban az ehető fajok cönológiája és termőtestképzési dinamikája érdekel azok felkutatása és gastroenterális mintavételezése céljából :) A Psathyrellák, Gymnopusok és Geastrumok azonosítása ilyenkor az alkalmi kudarcot hivatott csillapítani.
Ha nemzetség szinten felismerd a gombát, akkor érdemes beírni, hogy pl. Mycena key, ha van kulcs feldobja a net.
Könyvek garmadája jelent meg a gombák felismerését segíteni.
Legjobb azonban egy alapfokú gombaismerői tanfolyamon részt venni vagy társulni egy jó gombaismerő szakihoz, esetleg egyesülethez. Ez azért jobb, mint minden könyv, mert a gombákat élőben, terepen lehet legjobban megtanulni.
Köszönöm. Bevallom, nem szagolgattam, és a fotókat is sietve lőttem, mivel a szúnyogsereg heves ellenállása folytán minden fotó jelentős véráldozat árán készült. Viszont emlékszem, hogy körülnéztem, nincs-e dög a közelben, mert valami erősen büdös volt. Ez alapján az undorító fülőke lehet. Azt szeretném kérdezni, hogy van-e a neten elérhető, használható határozókulcs, (angolul is lehet) vagy ha nincsen, akkor milyen könyvet javasolnátok? Az a baj, hogy a tufák esetén nem tudom merre induljak el genus szintjén, a netes fajlisták ebben nem igazán adnak támpontot.
Mint írtad, nem túl élesek a fotóid, így abból kell kiindulni, ami éles :-) Élesen látszik az a tönk színe és bársonyossága, így a másik lehetőség a jó tipp :-)
A mulcs, egy különleges termőhely, ezért a rajtuk megjelenő gombák is, bár közönséges fajokhoz hasonlatosak, többnyire nem hétköznapiak. Az első tízben benne lehetsz, akik fényképpel dokumentálták hazánkból ezt a gombát, köszönet érte. Persze, egy szárítmánnyal azért több vizsgálatot lehetne folytatni.
Más ritkaságok erről a fórumról, később hátha előjönnek más gombák is ott.
Hát, részemről szabad a gazda. A vöröstönkű fülőkére tippelnék akkor, a másik lehetőség az undorító fülőke, de annak mintha jóval barázdáltabb lenne a kalapja. A többi fülőke vagy nem büdös, vagy nem ilyen színű a tönkje. Sajnos a képek minősége is rossz, a telefonom az erdő alján már nem birkózik meg a fény hiányával.
Köszönöm a feladványt. Az első akkor gondolom a gyűrűs porhanyósgomba. A másodikban nem vagyok 100% biztos. Szerintem káposztaszagú fülőke lehet, de felmerült a barnatönkű fokhagymagomba és a hamvas uborkagomba is. Itt van még egy kép róla, jól gondoltam a ksz. fülőkét?