A térelméletek a fizikai elméletek egy gyakran használt és tipikus fajtája. Noha az újabb mezőelmélet (az angol field theory tükörfordítása) elnevezés pontosabb, mégis a régebbi térelmélet kifejezés használata sokkal elterjedtebb.
Térelméletek esetén a tér (téridő) minden pontjában definálva van skalár (például hőmérséklet), vektor (például nyomás) vagy tenzor (például a feszültségtenzor a rugalmas közegek dinamikájában) jellegű mennyiség és ezek folytonos függvényt (mezőt) alkotnak a térben (téridőben). Az egyes tér(idő) pontokban a fizikai mennyiségek eleget tesznek az ún. Euler–Lagrange mozgásegyenleteknek, amelyek egy általános variációs elvből, a legkisebb hatás elvéből származtathatók:
A mértéktérelmélet vagy leggyakrabban egyszerűen mértékelmélet a térelméletek egy gyakran használt, speciális fajtája, ezekben a tér (téridő) minden pontjában definiált fizikai mennyiség (mező) pontról pontra („lokálisan”) eleget tesz valamilyen „belső” (azaz, nem a téridőkoordinátákban, hanem a mező változóira elvégezhető) szimmetriacsoporttal jellemezhető szimmetriának, azaz ha elvégezzük a mértéktranszformációt – úgy, hogy a mező folytonosan differenciálható marad –, akkor az elméletből számolható fizikai mennyiségek nem változnak.
"A klasszikus elektromágneses hullám" az a fény. A "kvantálást" nem értette meg a fizika: Nem az elektromágneses mezö kvantált, hanem csak a mezö forrásai www.atomsz.com.
A fény elhajlik a Nap mellett, ezt kimérték. Tehát tömege van.
A fény az hullámzás, vagyis egy jelenség. Nincs tömege, nem is lehet.
Az viszont igaz, hogy a ma használatos elhajlási képlet azt sugallja, hogy tömeggel kellene rendelkezni a fénynek is, mert a képletben ott van a G, ami két egységnyi tömeg közötti erő nagyságát jelenti.
Tehát a jelenlegi fényelhajlási elmélettel nagyon komoly bajok vannak, úgy is mondhatnám, hogy szar az egész.
nem diszkutálja mi az elektromos töltés e. Hogyan függ össze az elektromos mezö az elemi elektromos töltésekkel, ami egyik kölcsönhatás lehetöségét jelenti az e.m.-mezö és az anyag között.
Tehát úgy gondolod, hogy a töltések és az elektromágneses mező között létezhet nem kvantált kölcsönhatás is?
Az elektromágneses mező egyik lehetséges esete a tiszta elektromos mező, amely a szabad elemi töltéseket gyorsítja. A klasszikus fizika szerint a szabad elektron kinetikus energiája tetszőleges, vagyis nem kvantált. Mit mond erről a kvantumelmélet?
A relativitáselmélet szerint az elektront nézheti egy másik megfigyelő is, aminek a sebessége nem kvantált.
Richard P. Feynman, Quantumelektrodynamik (1963) német nyelvü könyve elsö fejezete címe, Wechselwirkung zwischen Licht und Materie – Quantenelektrodynamik így kezdödik:
„Die Theorie der Wechselwirkung zwischen Licht und Materie wird Quantenelektrodynamik genannt. ….
Die einfachste Beschreibung ist die von Fermi. Wir werden einen anderen Ausgangspunkt nehmen, indem wir die Emission und Absorption von Photonen einfach fordern.“
Nem is kell tovább menni, már itt el lehet dobni Feynman egész munkáját, mert pl. nem diszkutálja mi az elektromos töltés e. Hogyan függ össze az elektromos mezö az elemi elektromos töltésekkel, ami egyik kölcsönhatás lehetöségét jelenti az e.m.-mezö és az anyag között.
Továbbiban Feynman megjegyzi ugyan: „Die „Gesetze der Quantenelektrodynamik“ werden folgendermaßen angegeben, ohne daß zur Zeit eine Rechtfertigung dafür besteht: …“ Itt elkezdi analizálni az átmeneti amplitudokat, hogy ha egy atomi rendszer egy fotont abszorbál és átmegy egyik állapotból egy másikba, akkor „exakt“ ugyan az amplitude áll, mint azért, ha ugyan az az átmenet egy potenciál hatása alatt történt volna.
Hogy el nem sikkadjon, az elfogadott kvantummechanikára nincs szükség:
A www.atomsz.com-ból levonom a következtetést az univerzumunk felépítésére. Elöször az elméletemben elfogadott alapelveket nevezem meg, majd jönnek a következtetésék. Pirossal jelzem az általam nem támogatott, de a fizika által elfogadott elveket.
Elöször az anyagról irom le a feltevésemet. A világmindenségünk négyféle oszthatatlan részecskékböl áll, az elektronból, a pozitronból, a protonból és az eltonból. Ezek a részecskék kétféle megmaradó elemi töltést hordoznak:
elektron:{ -e, -g∙me}, pozitron:{ +e, +g∙me}, protron:{ +e, +g∙mP}, elton:{ -e, -g∙mP}; az elemi gravitációs töltésekböl fenomenologikusan következik, hogy az elemi tömegek aránya, mP/me =1 836, az egyetemes gravitációs állandó meg G = g2/4π.
A két elemi töltés aránya: e/gmP = 0.966∙10+21, tehát az elektromágnesesség sokkal erösebb, mint a gravitáció.
Az elsö elemi töltések okozzák az elektromágnesességet, a másodikok a gravitációt. Az elemi töltések által okozott mezök c-vel terjednek és nem-konzervatív mezök, tehát a részecskék energiája folytonotosan változik. Az energia nem kvantált. A Planck állandó egy Lagrange multiplikátor szerepét töltí be és, a részecskék megmaradása miatt, és csak a részecskék mozgásegyenleteiben lép felhttps://atomsz.com/statics-and-dynamics-eng/ . Ez az állandó fixiálja az atomokat (az elektronhéjakat) kb 10-8 cm-es nagyságra. Az atommagokat kb 10-13 cm-es nagyságra egy másik Lagrange multiplikátor fixálja.
A két elöjelü gravitációs töltések hozzák a tömegnélkülinek tünö neutrínókat létre, νe = (e,p) és νP = (P,E) , 0.703 10-13 cm és 0.383 10-16 cm nagysággal. Az elektron és a pozitron nem tud egymáshoz közelebb kerülni mint 0.703 10-13 cm, és a proton és az elton nem tud közelebb jutni mint 0.383 10-16 cm. Az elektron és a pozitron, ill. a proton és az elton nem tudják egymást megsemmisíteni, mert megmaradandó elemi töltéseke horoznak. Az E = m c2 elv nem érvényes.
A részecskék csak kötni tudják egymást, meg csak szét válni tudnak. A kb. 10+13 cm-es nagy atommagok protonokból, elektronokból és pozitronokból állnak. Az elektromágnesesség préseli össze a protonokat, elektronokat és pozitronokat 10+13 cm-es tartományokba, egy másik Lagrange multiplikátor, a h0 = h/387, segítségével. A stabil neutron N0 = (P,e) is 0.702 10-13 cm nagy https://atomsz.com/prognoses-of-composite-particles/ .
A gravitáció egyesítve van egy elméletben az elektromágnesességgel és a gravitáció is be van építve a részecskefizikában. Az einsteini fizika mehet a kukába!
Az általam felírt hatásintegral az atomisztikus fizikát alapítja meg, le lehet belöle az e.m.-mezö és a gravitációs mezö mozgásegyenletét vezetni, plusz a részecskék mozgásegyenletét a nem-konservatív mezökben. Mit akarsz többet?
