Románia - vb-n 1994-ben negyeddöntőbe, 1990-ben és 1998-ban nyolcaddöntőbe jutottak, Eb-n 2000-ben jutottak tovább a csoportból a negyeddöntőbe
Skócia - egyiken sem sikerült még továbbmennie a csoportkörből, de vb-re már nyolcszor jutottak ki, míg Eb-re kétszer, ez arányait tekintve is a vb javára billenti mérleget
Svájc - vb-n már háromszor voltak a nyolc között (1934, 1938, 1954), 16 között is voltak már többször, Eb-n egyedül 2016-ban jutottak tovább a csoportból, a 16 közé
Svédország - vb-ről van ezüstérmük (1958), két bronzérmük (1950, 1994) és egy negyedik helyük (1938), Eb-n egyszer sikerült a négy közé jutniuk (1992)
Szerbia - Jugoszlávia felbomlása, illetve a Montenegróval való szétválás óta kétszer kijutottak a vb-re (2010, 2018), Eb-re még nem
Ukrajna - a 2006-os vb-n a negyeddöntőbe jutottak, Eb-n a függetlenedésük óta még nem mentek tovább a csoportkörből
Egy pillanatig vitatkoztam, de utánanéztem, sajnos igaz. Még az egyik legalpáribb zónában, a szigeti észak- és közép-amerikaiban is oda-visszavágós meccsek vannak 3 körön keresztül. Ez az egyetlen, ahol tényleg sok múlhat egy meccsen, amúgy nekik mit javasolnál, legyen semleges helyen? A csoportkörben meglehet, amit 14 éve az UEFA-kupában, hogy mindenki 4 meccset játszik, 2-t otthon, 2-t idegenben, aztán mindegy, hogy azokat ki ellen, mert amúgy 5 csapatos lenne, tehát mindenki mindenkivel egyszer játszana. Európai pótselejtezőket is visszavágó nélkül nyomnád? Svédek már az első meccsen továbbjutottak volna az olaszok ellen, persze akkor az olaszok is máshogy álltak volna hozzá.
A provinciális jelleggel egyetértek. Spanyolok ne repüljenek Finnországba, messze van. Algéria közelebb. Törököknek is közelebb van Szíria. :) Luxemburg, Andorra, San Marino megszívná.
A mostani rendszer szerint is ~200 csapatos vb van, amelyik csaknem két évig tart. Két nagy tökéletlensége van még a rendszernek:
-a korai meccseket a világban szétszórva tartják, így a szükségesnél kétszer több meccset kell tartani (hazai és idegenbeli)
-van egy provinciális jelleg még benne, ugyanis a korai meccseken mindenki a saját kontinenséről való csapatokkal találkozik. Mennyivel érdekesebbek lennének a selejtezők, ha Magyarország pl. egy Paraguay, Magyarország, Kongó, Kazahsztán, Mianmar, Amerikai Szamoa, San Marino selejtezőcsoportba kerülne (sorsoltam).
Köszi, ez jó volt! Még egy sztori eszembe jut. Egy régi focitáborban nyomtuk, délelőtti-délutáni edzések, majd mentünk Egerbe egy kistornára. Délelőtt első feladat bemelegítésként: dekázás. Soha életemben nem tudtam 30-at dekázni, 20x a "rekordom". Mi már dekázgatunk, késve jön egy srác. Nyomjuk cipőben, ki stoplisban, ki teremben, ő meg papucsban, zokni nélkül csapat 90-et. Majd valahogy elrontja, és kiabál az edzőnek, hogy X dolog miatt elrontotta, már nem tudom, mit mondott, de akkor hihetőnek tűnt. Ez a srác azóta is megye 1-ben játszik hobbiból, ahova lehet,hogy most én is beférnék, ha jelentkeznék, hogy jövök edzésre hetente. Persze ott is vannak igazolások, nem mindenki játszhat akárhol, de azért magyar megye I, legyünk már észnél. Nem azt mondom, hogy akkor a dekázás nem számít, de miért volt az olyan fontos gyerekkorban, hogy tudj dekázni 100-at? Ja, amúgy igazad van, mert futóedzések nálunk sem voltak nagyon durvák, nem emlékszem, hogy beleszakadtam volna.
A csütörtöki szurkolói ankét után készült fotón a tíz új futballista: Felipe Ventura, Mihai Minca, Pavlo Lukjancsuk, Temur Parcvanija, Teodorosz Beriosz, Roman Karaszjuk, Anderson Pico, Sassá, Vuk Mitosevics. A csapatkapitány, Lucas Bertucci adta át a mezeket a társaknak.
Hallottam ,hogy volt olyan, hogy fodrászból képezte magát utánpótlásedzőnek gyorstalpalóval.
Egy másik sztoriban a gyerek sportágat váltott fociról ,majd mikor visszaváltott kis idő után az edzője hüledezve látta,hogy fizikálisan sokkal jobb formában jött vissza és nem értette ez ,hogy lehet. Fogalma sem volt róla,hogy kell egy sportolót/focistát valóban megedzeni .
Vagy épp, hogy a gyerekekkel nem foglalkoznak egyéni szinten eleget. Csapatként játszatják őket miközben nem kapják meg a specifikus edzéseket,ami rájuk van szabva.
Általánosan elterjedt, hogy az ifi csapatokat az eredményeik alapján értékelik, mint csapatot ,így az egyéni fejlesztés elsikkad. A fizikailag erősebb játékosokat akiknek már magasabb korosztályban kéne játszani visszatartják,hogy meglegyen az eredmény, így persze a gyerek nem fejlődik.
Ami a magyar labdarúgás felső szintjét illetti ott sem jobb a helyzet. Számos volt légiós panaszkodott,h amikor kikerült nyugatra, mondjuk egy alacsonyabb osztályú együtteshez az edzések ,jóval intenzívebbek voltak, amihez nehezen, vagy nem tudtak hozzászokni. Taktikailag olyan dolgokat követeltek meg tőlük,amiket itthon senki nem követelt meg tőlük, nem magyarázott el nekik senki. Felnőtt profi szinten.
Ezért is buktak meg a volt légiósaink 90%-a mikor kikerültek. Fischer Palitól kezdve, Tisza Tiboron át ,Dombi Tibiig... Azok maradtak kinn, akiknek volt elég kitartásuk,akaraterejük, hogy leküzdjék ezt.
Ha megkapargatnánk a hazai "sztáredzők" tudását a múltban , a közelmúltban, kiderülne hogy teljes fehér foltok vannak náluk is,amikkel nincsenek tisztában. Nem véletlen ,h magyar edző a közelmúltban labdába sem tudott rúgni külföldön, akik sikeresek,azok mind kinnt szedték össze a tudásukat, a tapasztalatot az ottani rendszerekben.
Összességében szerintem a probléma,hogy nagyon kevés a felkészült szakember az utánpótlásban,aki átfogó tudással, látásmóddal rendelkezik.
De amúgy nemcsak ők a hibások,hanem pld a klubok vezetői, vagy a szülők. Nálunk a szakmai munkába beleszól az elnök, a szülő számonkéri az edzőt. Nyugaton mindent a szakember dönt el, ő szabja meg, hogy mi hogyan történjen. max a vezetőség elküldi,ha nem jönnek az eredmények, vagy nem jönnek a felnőtt csapathoz elég képzett fiatalok.
Ezért is nehéz megmondani,hol a hiba, mert minden szinten nem jól/nem hatékonyan működik a klubok,akadémiák,képzőegységek munkája.
Kéne egy központi, minden részletre kiterjedő követelményrendszer, hogy kinek pontosan mi a feladata a legmagasabb szinttől a legutolsó iskolai csapatig,ahol minden egyes gyerek számon van tartva és a tehetségek egyből kerülnének magasabb szintre. Mindent mérni kéne,minden szakembernek tisztában kéne lennie legalább az alapelvárásokkal,amiket a gyerekeknek át kell adnia . Ausztriában is így működik. Nincs elkallódott gyerek, mindnekit figyelnek,számon tartanak igaz ott hatalmas a verseny köztük már ifi szinten is. Csak a legkitartóbbak, legakaratosabbak,legjobbak, kerülhetnek feljebb.
Sztem nem nagy elvárás akár egy iskolai tanártól sem, hogy a taktikai,fizikális,pedagógiai felkészítési alapokkal rendelkezzen alapszinten,ami a korszerű nemzetközi trendekben megvannak, mégha nem is olyan minőségben, mint egy profi edző,de tisztában legyen,h mi a legfontosabb elvárás ma egy játékossal szemben.
5 hete volt a spanyol-portugál 3:3. Ha a 48-as vb után behoznánk a 96-os vb-t, és egész nyáron, vagy egész évben tartana a torna, akkor is ilyen gyorsan telne az idő? Mert akkor ki kéne próbálni.
látjuk a magyar foci eredményein, hogy mennyire tudják. a taktikának készségszinten, álmukból felkeltve is mennie kell, ez a nem cigány magyaroknak se jön össze, semmit se jelent, hogy itthon két fogalmatlan csapat meccsén mi játszódik le.
Más országokkal is el lehetne játszani. Hiszen a vb alatt egy országból "csak" 23 ember kell, és ugye nem nagyon van 1 milliónál kisebb méretű ország, talán most Izland. De még a 3 milliós Uruguay is mindig kiad jó csapatokat. Ez az 1 milliárdos Kínában miért nem sikerül? Vagy lehet, hogy mégsem ennyire egyszerű. Arra se lehet leegyszerűsíteni, hogy minden latinos ország tud focizni, az ázsiaiak meg nem, mert Dél-Amerikában is van Bolívia. Viszont lehet, hogy a több milliós Brazíliából honosítani lehetne egy egész vb-t. Szóval bonyolult ez.
valszeg azért,mert nem ismerik a taktikai elemeket, amiket senki sem magyaráz el nekik. a foci ma már jóval bonyolultabb sport, mint régen volt. a magyarok,ezért is maradtak le, mert nem követik a legfejlettebb vívmányokat az edzők.
tehát a képzést kell megújítani és megadni mindenkinek a lehetőséget,h benne lehessen. Ehhez pedig infrastruktúra alsóbb szinteken is, és képzett edzők/pedagógusok kellenek.
Mindkettő abból adódik, hogy nagyon szabad szelleműek. Eleinte ez előny, mert a begyakorolt látványos cselekkel a környékén élő egykorúak között jónak fog számítani. Viszont ezt továbbviszi, és nem állja meg a helyét egy olyan csapatban, ahol már taktikai fegyelemre van szükség az eredményességhez. Lehet, hogy még ott is látványosan cselez, és sokszor sikerül is, de ezzel közben eléri például, hogy visszazár az ellenfél, vagy lesre fut vki, akit előtte gólhelyzetbe hozhatott volna, stb.
Én több osztályban is játszottam, és bizony felnőtt szinten is meglátszik, hogy aki egyik osztályban ügyesen cselez, azt akár egy osztállyal feljebb is úgy leveszi egy átlagos védő, mint a huzat. Mondjuk például, mert ő már nem fog nagy hévvel rárongyolni, hogy belemenjen a cselcsapdába, hanem csak közelíti, kiszorítja, és semmire sem jut a támadó.