Köszönjük a segítséget az első lépésekhez, vasárnap bejártuk az első tervezett szakaszt. Most már csak végig kell menni a többin. :)
Sokat tanultunk már ebből a szakaszból is, mit hogyan kell majd legközelebb csinálni, hogy könnyebben haladjunk a céljaink felé.
Sikerült elég zsúfolttá tenni a vasárnapot, mindenképp mérsékletet kell majd tanúsítani egyes dolgokban.
Kezdésként elvittem a kocsit a téglagyárhoz, majd busz/villamos segítségével elmentem a csalás többi tagja után a Városmajorba, ahol ők megcsináltak addig egy multiládát és játszótereztek kicsit.
Utána fogaskerekűvel, majd gyermekvasúttal elmentünk a kiindulási pontra. Itt volt az első nagyobb hibánk, ha túrázni megyünk, akkor azzal kell foglalkozni. Nagyon sok idő elment -gyakorlatilag 1/2 2 volt-, mire nekikezdtünk az OKT szakasznak. Lelkesen vágtunk neki a 14 km-nek, jól haladtunk. Elég sok túrázó jött velünk szembe, jó volt látni, hogy mennyien választották a túrázást azon a szép napon.
Közben mentettünk fákat, barátkoztunk az ösvényen átkúszó siklóval. :)
Az Oroszlán-sziklánál meglett még egy geoláda, a gyerekek pedig felmásztak a hegyoldalba a sziklák közé körbenézni.
Az Árpád-kilátónál megpihentünk, haraptunk pár falatot. A gyerekek még fittek voltak, játékként felmásztak az oldalfalon, átmásztak a korláton majd lerohantak a lépcsőn. És ezt párszor körbe-körbe.
Következő hiba, itt jobban a sarkunkra kellett volna állni, hogy sok van még hátra, ne pazarolják az erejüket. De olyan jól érezték magunkat. :)
A Hármashatár-hegyen viszont kezdtek már a gondok sokasodni. A gyerekek már egyre többször jelezték, hogy ők bizony fáradnak. A nagyobb gond viszont az volt, hogy bár késő délutánra mondtak az esőt, elkezdett dörögni és nagyon gyűltek a sötét felhők. Fáradtság ide vagy oda, nagyobb sebességre kapcsoltunk, hogy legalább a következő nagyon rövid szakaszt megcsináljuk. Mivel mindkét oldalról gyülekeztek a felhők, kényszerből úgy döntöttünk, hogy a kilátóra már nem megyünk fel, csak megnéztük miközben megkerültük. :(
Jó tempóban haladtunk, aminek az lett az eredménye, hogy egyszer csak ott voltunk a Katonasírnál. Valahol elhagytuk a pecsételő helyet! Úgy döntöttük, hogy folytatjuk az utunkat, és majd utólag visszajövünk valamikor pecsételni.
A Csúcs-hegyre felmenni erőltetett tempóban már túl volt önfeledt szórakozáson, a gyerekek eléggé kivoltak már. Igazi felüdülés volt onnan a téglagyárig leereszkedni és még a kocsi is ott volt ahol hagytam. :)
Viszont az időjárás megtréfált minket rendesen. A nagy dörgés, felhők ellenére egy csepp eső sem esett ezen a környéken, sőt később sem. Így igazából nem volt szükség az erőltetett menetre. Viszont így rögtön vissza is mentünk a Virágos-nyereghez kocsival. Az út elég rossz volt, így a Kocsis Sándor út és Erdőalja út sarkán otthagytuk a kocsit és felsétáltunk a nyeregre. Közben megnéztem a neten, hogy egy villanyoszlopot kellett volna figyelni (következő hiba, nem néztem meg előre az összes pecsételő helyet előre fényképen, mondván úgyis meglesznek..). Gyakorlatilag pár méterre előtte kellett lefordulni és a tempó miatt nem vettük észre. A pecsételő hely neve Virágos-nyereg büfé, itt valami látványos büfé épületre számítottunk (most sem tudom ez hol lett volna), ezért is szaladtuk el a villanyoszlop mellett.
A kocsitól csak egy km volt az út, de annyira köves, rossz minőség, hogy leereszkedve itt fájdult meg teljesen a térdem. :(
Összességében jól éreztük magunkat, nagyon örültünk, hogy sikerült a teljes tervezett távot megtenni. A gyerekeknek mondtam is, hogy még két hasonló nap és meglehet a szakaszjelvényük. ;)
Ez persze felvillanyozta őket. Jó, hogy nem azzal kell éltetni őket, hogy már csak 436 km és meglesz az okt jelvényük. :D
Most összeállítok pár szakaszra tervet, a 13., 15. illetve Nagymaros körüli szakaszokra.
Egyébként egy kérdés, ha megengeded - én neten tanítok, sokszor már voice dictate-el és speech to text programokkal. A tanár társaim meg fekete táblán az iskolában. Szerinted szóljak nekik, hogy a munkamódszerük olyan "mint a kőkorszaki szakik lábhajtásos autója", vagy csak mutassam meg nekik, milyen lehetőség van, minősítgetés nélkül?
Egy picit olvass utána, a telefonodra minden bizonnyal nem csak képként hanem térképként is felrakhatod a tuhut, úgy már nagyíthatod, kereshetsz rajta vagy épp útvonalat is tervezhetsz, természetesen offline módban. A térkép lementett képként való használata olyan mint a kőkorszaki szakik lábhajtásos autója..
Az RP-DDK ezen szakaszán (Mesztegnyő - Simonfa), amit a hétvégén jártunk be, elég látványosak voltak a fejlesztések a pihenőhelyek terén. Viszonylag sok helyen alakítottak ki fedett pihenőket, és nem 15-20 km-ként, hanem 5-10 km között. 1-1,5 óra gyaloglás után azért jólesik megpihentetni a fáradt lábakat.
Még annyit tennék hozzá a GPS-Térkép-Jelzettséghez, hogy utóbbi időben én például rászoktam arra, hogy itthon letöltöm a TUHU térképét - már most szeretném elmondani, hogy nagyon nagy hála a turistautak.hu készítőinek, ugyanis az utóbbi időben szuper fejlesztést csináltak azzal, hogy végre egy nagy térkép van és a egér görgetéssel lehet kicsinyíteni, nagyítani - és a tuhu térkép nagyított screenshot-jait mentem le a telefonomra és azt használom térkép helyett. A jelzettségnek köszönhetően bőven elégnek bizonyult ez a megoldás. Nem kér folyamatos online kapcsolatot, nem fogyaszt aksit, akkorára nagyítom, amekkora a szememnek kell.
Szóval összefoglalva én nagyon hálás vagyok azért a munkáért, ami az elmúlt években a turista utak, létesítmények terén történt. Nagyon jók a FB oldalak is és ennek köszönhetően hétvégénként szó szerint tele vannak az erdők.
Most hétvégén pl a Naszályra mentem, direkt egy általam félreesőnek gondolt útvonalon - sárga háromszög-sárga kör. A jelzettség itt is tökéletes volt és délelőtt 10 órától még ezen az útvonalon is sorjáztak a kirándulók. Pedig aki ezen a részen járt, tudja, hogy ez bizony nem épp nyakkendős menet.
Szóval mint túrázó köszönöm meg itt a munkát, amit minden érintett, résztvevő beletett a fejlesztésbe!
A sátras túrázást én is csak ajánlani tudom, bár még csak egy párszor éltünk ezzel a szállásformával. Legutóbb pl. pont ezen a hétvégén az RP-DDK egyik szakaszán. Ami igazán jó benne szerintem, hogy olyan dolgokat él át az ember, amiket máshogyan sosem tudna. Persze ebben vannak jó és kevésbé jó dolgok is, de sokat jelent, hogy ki hogyan áll hozzá a dologhoz. Ami a mostani hétvégén a sátras alvást legfőbb pozitívuma, hogy kétszer is hallottunk sakálüvöltést. De ami még nagy előnye a sátrazásnak az a szabadság. Ott alszol, ahol jónak látod, vagy, ha úgy alakulnak a dolgok (vihar közeledik, fáradtság stb.), akkor megpróbálhatsz rendes szállást is foglalni.
Az hagyján hogy GPS-t elvétve sem nagyon láttam(!), de a jelzések követésével is voltak gondok, elsősorban azért mert már túl sok van belőlük, és ennek az eltévedők nem egyszer hangot is adtak.
"van ez a piros csík, van ahol sárga kereszt van alatta, van ahol sárga ez meg az, van ahol zöld, most akkor melyiket kell követni?"
Tibi erre csak azt tudom mondani, hogy aki nem tudja követni a jeleket az minek megy teljesítménytúrára? Ahol ráadásul még időre is kell menni?
A leírásod alapján ezen a tt-n is egy nagyon jó itinert kaptatok. És ha ez tényleg így volt, márpedig miért mondanál mást, akkor nem is értem, hogy miért panaszkodik, hogy miért van ennyi jelzés? Az itineren rajta van, hogy pl. az x pontig ezt a jelzést kell követni (legalábbis amiken eddig voltam, azokon ez mindig így volt). Akkor teljesen mindegy, hogy mennyi jelzés van a fán, neki csak azt az egyet kellene követnie, amit az itiner kér.
Véleményem szerint nem feltétlen a sok jelzéssel van a gond, hiszen nagyon sok helyen már-már hülyebiztosak az utak, annyira jól jelzettek, hanem a gondolkodás hiányával.
Szerintem el lett írva ez a hír a honlapon. Mármint a vége, a vastagon szedett rész. Mármint azt írják, hogy Apaj-Apajpuszta, ez a rövid szakasz szűnt meg csak, ebből és a térképes linkből alatta nekem az következik, hogy Apaj vasútállomás a kezdőpont.
Egy családi túrázót nem látok a környékemen GPS-el.
Mivel az OKT mellett lakom, sokszor látom, hogy max a pecsételőfüzet van náluk, már a térkép is hiányzik.
Azért ne felejtsük el, hogy a túra GPS több tízezer forint. Az okostelós alkalmazásokból meg igaz, hogy Dunát lehet rekeszteni, de szerintem a többség még ott tart okostelóban is, hogy van a hívás, az sms, az időjárás és a google.
A szallagok jók voltak én is sokat köszönhettem nekik pl az Eleven Förtésnél. Ezúton is köszönöm utólag is a túratársnak a segítséget!
A jelzettséget illetően - szerintem most sokkal tisztább, rendezettebb, mint volt. Mondjuk tény, hogy amikor egy fán a gyökértől a koronáig sorjáznak a jelek, akkor én is elgondolkozom Fülig Jimmyn, de szerintem jó munkát végeznek a jelzésfestők.
Nem tudom, ma mi van a sulikban környezetből, én azért emlékszem, hogy az átkosban azért nekünk megtanították, hogy melyik túrajel mit jelent...
Egy kis PMP, Dömsöd-Dömsöd (nem elírás tényleg ez az első szakasza...)
Évek óta azon veszem észre magam, hogy időnként elővettem a füzetét, elolvastam, majd ment vissza a polcra. Idén a kisebbik fiam kezébe került, aki kijelentette: indulás.
Szombatra lett kitűzve az első nap, mi síkvidékről indulva terveztük, így az apajpusztai rafinált első pecsétről meséltem a gyereknek. Közben megmutattam neki a Pest Megyei Természetbarát Szövetség honlapját (http://www.tbaratpest.hu) , aztán leesett az állam is:
Egy rövidke hír a főoldalon arról tájékoztatott, hogy már nem Apajpuszta a túra kezdőpontja, hanem a dömsödi vasútállomás!
Hát legyen, akkor mi már az állomásról indulunk. (nem akartuk bevállalni, hogy elgyaloglunk oda, aztán nem engednek be, biztos van oka, amiatt így döntöttek a túra kiírói)
A Kökiről induló 7:21-es személy késés nélkül érkezett meg Dömsödre, ahol a szolgálatvezetőtől kaptuk meg az elő pecsétet. Jelzés még sehol, de elég egyszerű követni az új utat a mellékelt térkép szerint. Pontban fél kilenckor léptünk át az átjárót, majd a Dobó István utca végén vettünk egy balost, ahol pár lépés után jobbra fordultunk a Juhászföldi útra. Egy hirtelen jött ötlettől meglátogattuk a Réce tanösvényt. Ez jó 4kilométeres kitérő, de gondoltuk megéri.
Elhanyagoltnak éreztük a tanösvényt, elég nagy gazban tettük meg a 1 km-es hosszát, récéket nem láttunk, csak hallottuk a távoli madarak énekét. Kis pöttyök voltak az égen, sajnos messze voltak tőlünk. A nagy gazban vizes nadrágunk hamar megszáradt, ahogy a nap egyre magasabbra emelkedett.
A régi átjáró kolompja
A réce tanösvény egyik ismertető táblája
A magasles
10 óra tájban fordultunk a gazdasághoz vezető útra, ahol megláttuk az első piros jelzést. Ahogy közeledtünk, úgy lett egyre nagyobb a hangzavar: szürkemarhák ropogtatták a szalmát, közben néha nagyokat bőgtek, Pár lépéssel később már a kecskék voltak az urak, vidáman mekegve bóklásztak az árnyas fák alatt. A libák és a kacsák is kivették részüket a hangorgiából. Még jó, hogy otthonról azzal jöttünk el, hogy lesz egy nyugodt csendes napunk a természet lágy ölén…
A nézőközönség egy tagja
Kacsák libasorban
Egy jellemző kép a PMP eme szakaszáról
Lassan magunk mögött hagyva a gazdaságot, fogytak a méterek és a hátizsákból az innivaló. Befűtöttek tisztességgel az égiek, a kopár alföldi tájon nem volt csak a távolban egy-egy facsoport, a remélt árnyékért még sok-sok lépés volt hátra. Bal kéz felől, épp egy mocsaras rész mellett haladtunk el, amikor megjöttek a gémek. Kecsesen nagy magasságból ereszkedtek le, vitorláztak egy kicsit, majd a pár szárnycsapással leszálltak. Percekig próbáltam fényképközeli állapotba kerülni, mire sikerült pár fotót csinálni róluk.
Érkeznek a gémek
Terepszemle
Itt a konkurencia is
Épp a kilencedik kilométerünket tapostuk, amikor egy jobboldali facsoport egyik fáján valami olyat vettem észre - ami Hobo kartárs szívét is dobogtatja kék színben – egy eredeti piros sáv jelzést. Még a 77-es első nyomvonalból maradhatott meg, szegény elég kopottas, de jól látható. A mostani nyomvonal egyenesen megy itt tovább, majd jó 800 méter múlva balra fordulva belefut a Bankháza-Apaj összekötő útba. Mi úgy gondoltuk, ha már megtaláltuk, akkor ezen ballagunk tovább, lesz, ami lesz, ezért jobbra fordulva egy nagy szántóföldön találtuk magunkat. Nyílegyenes út vezetett a távolba, ahol mi a csatornát sejtettük. Jó másfél kilométer múlva el is értük a dömsödi főcsatorna partjára, ahol meg is ejtettük első hosszabb pihenőnket.
Nekem ez a régi út jobban tetszett, mint a mostani, ami egy mocsaras részen vezet át, aztán meg az aszfalton a kocsik mellett kell gyalogolni még bő egy kilométert a főúton.
A "jel"
A régi piros nyomvonalán
Elértük a csatorna partját
Egy jó 20 perc után szedelőzködtünk, utunk jó négy kilométer hosszan a csatorna mellett vezetett, hol a jobb, hol a bal parton. Van egy híres híd a csatornán, amit mindenki csak "macskaköves" hídnak hív. Megnéztük, megvan még. Meg-megállva egy-egy üdvözlésre a horgászoknál, haladtunk célunk felé.A halak is szieztázhattak, mert senkinek nem volt kapása, csak a zsínórok áztak a vízben, némely horgász meg belülről, legalábbis az üres sörösdobozok erre utaltak. Gondoltuk, hogy így tavasszal sokféle állattal és növénnyel találkozunk, de erre nem számítottunk. A flóra és a fauna olyan tárházát vonultatta fel, hogy egy zoológus vagy egy botanikus „itt petézett volna le”. Persze volt közöttük szúrós és csípős is, közös jellemzőjük volt, hogy mind a mi vérünket akart. Vagy ha nem akart szúrni, akkor legalább hozzánk akart érni, hogy viszkessen, vagy égjen. Végül döntetlen lett, mert elhagyva a csatorna partját, abbamaradtak a támadások.
A "macskaköves" híd
Itt a jobb parton kell menni
Távolban egy fehér vitorla helyett egy újabb híd
Egy rövid pihenőt tartva szemléltük meg a csatában megsérült testrészeinket. Jött utunk olyan 5 kilométeres szakasza, amitől előre féltem, hogy unalmas lesz: a szántóföldeken keresztül toronyiránt. Nagyobbat nem is tévedhettem volna, olyan állatbemutatót kaptunk, hogy csak pislogtunk. Nyulak, őzek garmadával, a récék a fejünk felett körözve sivalkodtak. Nem győztük kapkodni a fejünket. Egy őz konkrétan 2 méterrel előttünk ugrott meg, még a szelét is éreztük a lendületének. A nyulak felénk futva az utolsó pillanatokba tértek ki előlünk. Annyira belemerültünk, hogy közben beértünk a városba. Egy boltnál megajándékoztuk magunkat egy jégkrémmel, majd pecsétet kérve lesétáltunk a buszmegállóig, tíz perc múlva már robogtunk is hazafelé.
A felénk rohanó nyúl
Az út a város felé 1
Az út a város felé 2
Összeségében GPS szerint 22 kilométert gyalogoltunk, ebből 4 km volt a GCRECE ládája, 4.3-as átlaggal.
Még néhány szó a jelzettségről: sajnos nem az igazi, van úgy, hogy 100-200 méteren belül van kettő, de sajnos a letérőknél nem mindig. Térkép alapján persze el lehet rajta menni, de van pár hely, ahova mindenképp kellene. A legutolsó igazolófüzet is több mint 10 éves, közben több helyen változott az útvonal, érdemes előtte tájékozódni. Remek kis túra volt, folytatása nemsokára.
"A mai korban nincs nagy szükség az újrafestésre, bárki lekövetheti a nyomvonalat."
Egyébként meglepődnél hogy mennyire van.
Mennyire nem valós az a világ amiben a szűk turista "elit" él.
Egyáltalán nem elterjedt a GPS olyan mértékben mint hisszük!
Mindig beigazolódik amiről beszélek, nem volt ez másként a hétvégén sem, nem is számoltam hányszor kellett egy teljesítménytúrán, -ahol elvileg azért nem a tök kezdők indulnak el- útba igazítani a túrázókat.
Az hagyján hogy GPS-t elvétve sem nagyon láttam(!), de a jelzések követésével is voltak gondok, elsősorban azért mert már túl sok van belőlük, és ennek az eltévedők nem egyszer hangot is adtak.
"van ez a piros csík, van ahol sárga kereszt van alatta, van ahol sárga ez meg az, van ahol zöld, most akkor melyiket kell követni?"
Ez egy konkrét eset volt egy a kéktúrát is megjárt idősebb hölgytől, aki még azt is elmondta hogy:
" a kéktúrán jobb volt, ott voltak szalagok, messziről látszottak..." :-O Ezen értetlenkedtem egy ideig, aztán:
Aztán kiderült hogy 2011 körül járta a kéket, mikor is még (ha jól emlékszem) györkösattila nevű kéktúrázó szalagokat tett ki a nyűgösebb helyeken. Azokat látta!
Pedig mennyit polemizáltunk akkoriban is erről, és lám, jó dolog volt.
Szóval egy dolog amit azok gondolnak a jelzésekről akik készítik őket, és egy másik a valóság.
A kevesebb néha több. Jelzésekből is. És nagyon is kellenek, csak már nem ennyi.
U.I.
A Salgóvárba vezető piros romból miért lett piros 3szög, máig nem értem, de már nem is akarom.
Jó ötlet, viszont én sajnos még nem ismerem ezt az útvonalat, keveset tudok róla ahhoz hogy egy írást összehozzak.
Nem szándékoznám jzp kartács micsodájával verni a burjánzó csalánt, de ő ismeri az útvonal legalább felét, sőt mi több azt is aki felfestette, Mályi Józsefet.
Ha valaki, akkor ő tudna erről írni egy jót, megfelelő képekkel illusztrálva. Ráadásul az írásainak a stílusa is nagyon jó, őszintén szarkasztikus.
Elküldi a TM-nek, ők pedig -ha elfogadják az írást- megjelentetik, nincs ebben semmi ördöngős, nem olyan bonyolult ez.
Mindenki máshogy viszonyul a halálhoz és ez így van jól.Csak furcsa,hogy például egy várromnál szinte mindenki szeret aludni,miközben ha belegondolsz,akkor egy csomó ember meghalt ott és valószínűleg nyugszik is ott néhány.
Itt ugye az a helyzet,hogy sokaknak borzongató,de ha az alvónak nem,akkor mi vele a gond?Legfeljebb az van,amit mondtál:gondol rájuk egy ima erejéig és megköszöni a szállást.Hány olyan ember van,akik el nem tudják képzelni,hogy hogyan lehet nyugodtan aludni az erdőben...:)
Az Everesttel igazad van,de az első képen látható Mallory testét ha jól rémlik,akkor a megtalálói befedték kövekkel.
Bár van nem kis hátborzongás abban, hogy valaki temetőben alszik, ravatalozóban alszik, szerintem, ha az ottlevők elfogadják, akkor nagy baj nem lehet.
Legfeljebb alvás előtt elmond egy imát az ottlevőkért.
Vannak kultúrák, ahol bulizni járnak ki a temetőkbe, ha jól emlékszem Mexikó pl ilyen. Régen szerelmespárok jártak a temetőkbe "elbeszélgetni" hódas éccakákon.
Van, aki hazaviszi a szerettei hamvát...
És vannak helyek, ahol a holtak ülnek vagy fekszenek az ösvényeken...és útjelzőként mutatják az utat...
Ha lehetne ilyent kívánni, akkor és örülnék ha a hamvaimon egyszer majd túrázók pihennének, nagyobb tiszteletadásnak tekinteném mint akármilyen csudás kerítést.
Engem ez mindig megdöbbent, mert a temetőket azonkívül, hogy van egy nyitvatartási idejük és nem éppen szállásolásra 'találták ki' ......................... egy kis tisztelet.
