"...a piros nyíltól induló Z+ sem létezik a terepen, a kék nyílnál még út sincs (magánterület szőlővel, később szántóföld)."
Már a TUHU térképén is szürkítve van:-)
Tegnap délután történt.
Tápióság és Nagykáta között, amikor a ZÖLD volt napirenden, már "kiszúrtam", hogy ott nincs jelzés, ahol a TUHU térképén akkor még volt.
Én láttam a másik irányba kopott SÁRGA jelet, de azzal akkor nem foglalkoztam.
Akkor ennyi fért bele, de tegnap Tápiószecső felől indultunk (SÁRGA és tanösvény).
Az eredmény:
se sárga se tanösvény:-(
A tanösvény táblái megvannak (hármat felmértem), de jelzés NINCS.
Se ilyen, se olyan. A táblákon van egy útmutató, hogy merre hány méter a következő tábla. Ennyi.
Csak az ellenkező irányból van haszna, ha valaki a vasútállomás felől indul, ahogy mi tettük, akkor utólag regisztrálhatja.
Azt követően, hogy a kék kerékpárút el, Tápióság felé, már irányba mentünk, a két táblát megtaláltuk, a harmadik már a Z+ kereszteződése után volt. Mi elfordultunk és "követtük" a TUHU térképe alapján a nem létező Z+ jelzést, már ameddig volt út.
Kiértünk az országútra, épp jött a busz. Ennyi volt tegnap.
Készült egy szép fotó a Felső-Tápió partján, ezt közzétettem, majd nekiestem rendbe rakni a jelzéseket.
A TUHU vonalainak egy része esetében a trekkszám 0 volt, hogy ki és miért rajzolta, az nem tudom, mindenesetre a Z+ már nem létező, szürkítve van.
Jó darabon követtük (amúgy nem csúnya erdőkben, ja és homok), de sehol semmi, még jelzésalap se volt.
Tápiószecsőtől délre, ahol a buszfordulónál elvben eléri az országutat, utat se találtunk:-(
A berajzolt vonal trekkszáma 0 volt.
Aki ennél lelkiismeretesebben, és alaposabban készít elő egy szürkítést, az már mazochista.
Régebben mértem már Sülysáp felől is, ott találtam öreg, kopott Z+ jeleket, de ott, ahol a TUHU térképén a Z+ "elhagyta" a kerékpárutat, hatalmas földhányást mértem, út lehet, hogy volt, de most már nincs.
Kicsit tovább találtam egy gyenge utat, de akkor még hó volt. Szerintem nem vezet sehova.
A Z+ Tápióság és Sülysáp között tehát szerintem is NEM LÉTEZŐ.
Szürkítettem a Z3-at is, szerintem az se létezik, de majd megyünk tovább a tanösvényen, remélem, hamarosan.
Mivel jelzések nincsenek, arra gondoltam, hogy T_ lesz a jelzés, hogy lehessen látni az útvonalat.
Sajnos, az egyik tábla nem ott van, ahol az OSM térképén látható, vélelmezhetően az a térkép hibás, mely alapján felszerkesztette valaki az útvonalat. Mivel jelzett útvonal nincs, nem a legszerencsésebb megoldás ...
Na mindegy a Tápió-mente most nem aktuális, ma már Zalában jártam, kihasználtam a gyönyörű időt.
Ott se volt jelzés, de legalább út volt, na és panoráma.
Legutóbb ott hagytam abba, hogy Susa majdnem egyetlen utcáján sétálok.
Megnéztem a hűség emlékművét, és nem tudtam felidézni a hasonló őrségi falut. Somoskő Somoskőújfalu, balassagyarmati harcok, Sopron, ezekszeint Susa, és még? Azóta kigugliztam: Szomoróc.
Szép napsütéses idő volt, fel tudtam volna magam hergelni, hogy nemigaz hogy egy napon múlt, de nem tettem :-) Mivel félkörben megkerüljük a falut, már több mint fél órája mentem és még mindig Susát láttam.
Átkeltem egy mélyúton, valószínűleg ez az ami Susán is jelezve van egy házi készítésű táblán: országhatár egyenesen, Rimaszécs jobbra. Majd 100 év elzárás után nagyon szépen ápolják a barátságot, minden évben (kétszer?) falunapok, gondolom közös hepaj, szállásomon beüvegezve a schengeni határnyitáskor elvágott nemzeti szalag is ki van téve a falra.
Szinte végig jól járható erdei utakon ment a szerényebb fajta hullámvasutazás.
Aznap is volt szarvasmenet libasorban (5-6 egyed), fácán, nyúl és néha bizony egy két kilátópont féle is. A szlovák oldalon havasak voltak a hegyek, ezen nem lepődtem meg, de hogy a Bükk északi oldala is havas, azon már igen!
A Szőlő-tetőhöz érve az innen nyíló kilátás örömét már nem is tudtam magamba fojtani. Pont előttem a nagy lapos tetejű az Alacsony-Tátra, előző nap is láttam a sziluettjét az esőfüggönyön át, de akkor a Selmeci-hegységnek tippeltem, nem akartam abba a hibába esni hogy mindenben a Tátrát kell látni :-) Hanem tőle jobbra azok az éles jégszobrokra emlékeztető valamik azok micsodák? Király-hegy az nem ilyen, akkor ez mégsem az Alacsony-Tátra? De, de, annak kell lenni. Akkor azok a jégszobrok ott sincsenek csak káprázik a szemem? De, ott vannak. Sehogysem tudtam a rejtélyt megoldani.
Tovább indulva némi ereszkedést követően zöld mezők között elhagyjuk a határsávot hogy a Sajót ne kelljen átúszni. Itt egy méretesebb pocsolyánál nagyjából lepucoltam a bakancsom, aztán mentem tovább a szikrázó napsütésben a füves úton. Elértem a Sajópüspökibe levezető szétjárt földúthoz, óh istenem, hát ezért puceváltam a bakancsom? Hiába próbáltam vigyázni rá, ismét csupa sár lett. Nem tagadom, szidtam az utat ahogy tőlem telt. Viszont, váratlanul megoldódott a jégszobros rejtély. Innen, kicsit más szögből látva egyértelmű lett, hogy ez két hegység, egymás mögött. A havas csipkés az bizony a Magas-Tátra! Ami durva, hogy ez Sajópüspökiből is látszik, csak úgy az utcán sétálgatva.. Tehát még egy dombra se kell miatta felmászni (gondolom nyáridőben mikor nem havas, akkor csak ritkábban, kivételesen tiszta időben)
A temető előtt egy bottal lepiszkálgattam a sár nagyját a bakancsaimról, a templom mellett megelemózsiáztam, aztán valami pecsétet szerettem volna felkutatni, de hiába, minden zárva volt. Helyiek szerint ilyet csak Bánrévén találok, úgyhogy egy kék kutas bakancstisztítás után neki is vágtam a forgalmas aszfaltozásnak. A Sajó elég rémisztő volt, nem nagyon fért már a medrébe. Mögötte pedig az utánpótlás, a havas Tátra. Szép látvány volt!
Ahogy a bánrévei fiatornyos templom is, ilyet eddig katolikusban nem is igen láttam.. Amit még szintén nem láttam: nyitva tartó kocsmát. Egész az állomáson túlra kellett érte elzarándokolni. Itt kaptam pecsétet, kaptam inni, kisétáltam a buszmegállóba és a "közvetlen" járattal hazabuszoztam. Azért az idézőjel mert valami műszaki probléma miatt majd negyed órát késett, Ózdon pedig áttereltek minket egy másik buszra, ahová aztán utánunk felszállt az ózdi utazóközönség is, csurig is lett a busz. Már csak az M3-ason való gyökkettőzést kellett idegekkel kibírnom, és otthon is voltam
Táv 17 km
Hazafelé volt időm a jövőn is gondolkozni, még van egy kis határmenti szakasz amit célszerű talán szintén tavasszal esetleg télen bejárni, aztán jó hosszú szakaszon "normális" turistaúton -tehát nem a határsávban- lehet haladni, ez leküzdhető szerintem bármikor. De nagyon valószínű hogy csak jövőre lesz belőle valami..
Jelenleg nálam is ez a terv amúgy :D Ti meddig mennétek? Én egy combosabb etapban gondolkodom Kaposmérőig egy esetleges kaposvári szállással, de nem lesz egyszerű, mert a hosszú hétvégét tuti sokan töltik majd vidéken, adott esetben túrázva :)
Szekszárdon nem tud valaki egy jó szállást, ami nem túl drága (2 főre) és viszonylag közel van a vasút- és buszállomáshoz? A bélyegzőhelyek fórumban már néztem, sajnos az egyik kedvezőnek tűnő már megszűnt, a másik drágának találtatott. Előre is köszönöm!
félálomban eszembejutott, hogy van nekem egy lefényképezett tanösvénytáblám is, térképpel
A sárga a tuhu szerint arra megy, ahová a piros nyilat tettem. Sajnos ebből a térképből nemigen derül ki a sorsa. Mivel a Tápióság felé haladó zöld jelzés alá/fölé nem tettek sárgát, olyan mintha nem arra menne, hanem a Tápió mellett DK felé a zölddel fonódva (ez a terület már sajnos nem látszik a térképen).
Igenám, de akkor mi az a keletre kiágazás (jelzett út) a Z+ előtt? (ez a tuhu szerinti sárga sáv)
Azt én már lejártam és arrafelé egy darab sárga sávot nem láttam
Ezen a térképen az S+ sincs feltüntetve (ami gondolom Tápióság meg a sárga sáv között fonódna a zöld sávval)
Másik bajom hogy a piros nyíltól induló Z+ sem létezik a terepen, a kék nyílnál még út sincs (magánterület szőlővel, később szántóföld). Ellenben Sülysápon belterületen vannak jelek :-S
Szóval ez nekem eléggé olyan, mintha fogták volna a tuhut valami saját stílussal, rátették volna a kék kerékpáros jelzést és annyi.
Aznap reggel esőre ébredtem :-( Az indulást húztam amíg lehetett hogy hátha eláll, de nem volt szerencsém. Úgyhogy búcsút vettem a háziaktól és nem sokkal 10 előtt nekivágtam.
Szerencsére elsőre megtaláltam a völgybe vezető kutyamentes utat, volt áteresz azon a bizonyos árkon, szép komótos tempóban visszakapaszkodtam a vízválasztóra aztán hajrá. Optimista voltam, hiszen az előrejelzés szerint ennek picivel ebéd után el kell állnia, azt meg simán kibírom. Jobb hogy ezt a verziót tudtam, nem a későbbi valóságot :-) Nem is az esetleges elázásom miatt aggódtam, hanem az elszalasztott kilátások miatt, ez a szakasz ígérkezett ugyanis a legizgalmasabbnak. Sajnos képeket déltől a 29-es kőtől kezdve nem tudtam csinálni, mivel a fényképezőm is bemondta az unalmast. Miután aztán 4 óra felé elállt az eső, rövid szárítgatás után életre kelt, úgyhogy a 38-as kőtől megint képdokumentálva van.
A mai napi első része egyébként olyasmi terepen haladt mint az előző napi, többnyire hullámvasutazó erdei szakasz (tölgyes), néha egy-egy fiatalabb erdőrésszel vagy éppen irtással. Az azért feltűnt, hogy mifelénk többször nyílt kilátás, és a tölgymatuzsálemek is mindig a másik oldalon voltak. Nem tudom, ha esetleg nem vágnánk ki mindig minden fát, néhány igazán szép öreget meghagynánk, akkor tönkremenne az erdészet meg az egész népgazdaság?
Azon is agyaltam, hogyhogy itt a fákon meg alattuk maradt a sok levél? Olyan volt mintha november lett volna.. A füzet leírásával ellentétben a Hangonyi-tótól érkező P+ jelzésnek nyomát sem láttam (tavaly mikor a tónál jártunk, akkor sem tűnt fel, igaz, túlzottan nem kerestük)
További egyre intenzívebb eső alatt megtett kilométerek után jutottam el Barát-főig. Sajnos a szél is megerősödött, teljesen elgémberedett a kezem. A kesztyű ott volt a zsebemben, nadehát esik. Az egyébként elég drága vízhatlan lélegzős kabátom se bírt a megpróbáltatásokkal, váll tájékon egyre nedvesebbnek éreztem mindent. Barát-főn egy szabvány beton geotorony áll, a geoláda megkeresése után kis időre afféle esőbeállónak használva be is költöztem. Először szuperóvatosan felmentem körbekémlelni (ha itt leesek, ki tudja mikor talál meg valaki), természetesen semmit sem láttam Az írás szerint leírhatatlan élmény innen más körülmények között körbenézni, természetesen még a Magas-Tátra is látszana. Hát most nem látszott semmi más, csak a felhők lába meg erdők végeláthatatlanul. Mondjuk, ennek is megvan ugye a maga hangulata.
Az itt még erősebb szél miatt túl sokáig nem maradtam, főleg hogy egy-két hópelyhet is felfedezni véltem. Röviden: fáztam mint a franc! Épségben leereszkedve végrehajtottam némi kalóriapótlást, illetve a csuromvíz pólómat egy zacskóban a zsákomba rejtettem, a helyére meg az "esőkabát" alá felvettem a softshell felsőmet, az melegebb is meg picit vízzáró. Sokkal jobb lett! Továbbindulva vettem észre, hogy valószínűleg itt is az elkapkodott jelzésfestés miatt vezet a toronyhoz a legrövidebb úton a Z4 jelzés (ezt sem értem, miért Z4, miért nem Z3? A füzetben utóbbi van, a Kárpáti Lapokban és a valóságban pedig a négyzet). Naszóval ha Domaháza felől jöve picit túlmegyünk a tornyon, egy szép lankás úton is fel lehet menni. A toronyiránt sem vészes, de mégis kényelmesebb lehet erről..
Az innen következő szakasz (a "Terra incognita") tényleg nagyon szép: volt kanyargó mélyút, keskeny gerincek, egyenes is, köríves is. Rájöttem hogy ez a túra a Kárpát-koszorú kistestvére :-) A 35/10-es kőnél a leírásnak megfelelően ott állt egy nagy fán: Hangony. S+ jelzésnek viszont nyoma sem volt..
Iránymutató táblák több helyen is voltak, de mindig csak a visszafelé levő dolgokat mutatták. Egy helyen volt kivétel: Őz-bérc. Itt amúgy nevéhez méltóan 6 őzet volt szerencsém végigkövetni ráérős haladásban, arról fújt a szél. Végén már tapsoltam meg pirregtem hogy vajh mi történik, de nagyjából semmi. Pár perc után legnagyobb megdöbbenésemre hosszú sor szarvas váltott át a nem oly távolban, mivel fotózni nem tudtam megszámoltam: 21-en voltak. Aztán pár percre rá még 23. Hihetetlen!
Jöttek a várak (Birinyvár, Pogányvár, Mihályvár) a hozzájuk tartozó jó meredekekkel. Amit most elképzeltek, azt még szorozzátok meg kettővel, na pont olyan meredek volt :-) A 40-es kőnél találjuk a szakasz másik attrakcióját, az egyedülálló homokkő falat. Természetesen a kilátás sem rossz.
Újabb és újabb erdei szakaszok után aztán egyszer csak egy gyönyörű tisztáson találjuk magunkat Hangony fölött, bimbózó héricsekkel, kilátással egész Ózdig Ezt követően szép lassan kezdett a terep is meg látnivalók is laposodni, falopás nyomai, majd tiszteletkör Susa körül. Aznapi gazdámnak korábban telefonon f6 körüli érkezést mondtam, lett abból bőven 7 is. De végtére is megérkeztem, és közben még nagyjából meg is száradtam :-)
Susán több meglepetés is ért. A Z4 jelzés létezik! A szállás amiért harmadannyit fizettem mint előző nap (ez már a szinte ingyen kategória), egész vállalható. Még fűtés is volt! Meg jó nagy konyha. Igaz, minden konyhaszekrény le volt lakatolva, meg lettem kérdezve mire van szükségem, azt kaptam. Vacsora után elmentem felderíteni a települést, eléggé megszomjaztam az egész napi esőzésben :-) Hát, az egyetlen kocsma este 8-kor bezárt. Ha ezt tudom, még vacsi előtt elindulok vadászni. Viszont másnap reggel a kiírás szerint 7-kor nyit. Bár ez Húsvét hétfő volt, egyébként is minden nap nyitva van, akkor gondoltam Húsvétkor is így tesz. Visszaérve a szállásra a hűtőben találtam két gyümölcsös sört, meg egy üveg kvaszt. Mindennek ellen tudok állni, kívéve a kísértést. Úgy megkérdezném a szállásadót hogy megihatom-e? Dehát nincs térerő.. Így végül abban maradtam hogy az egyik sört megiszom, aztán másnap reggel veszek a kocsmában pótlást. Jó terv volt, kár hogy mégse nyitott ki a kocsma :-( Voltam már azért több szálláson is, távozáskor általában elég volt a kulcsot bedobni a postaládába, vagy benne hagyni belülről az ajtóban. Itt kérem előre meg kellett mondanom mikor távozom és akkor történt meg a kulcs visszaadása. Így legalább a sör árát is átadhattam, úgy kellett tukmálnom mert nem akarta gazduram elfogadni. Szóval éreztem bizalmatlanságot is, több ízben (ez egyébként tkp. nem árt) viszont emilyen élmény is volt. Ezen gondolkoztam a főutcán kifelé haladva, de ezt majd legközelebb
Én folytattam az Ak-t a Hajósi pincék és Sükösd között. Azt kell mondjam, hogy kellemes csalódás volt, tetszett a táj is meg az ébredező természet :) Az fura, hogy csak a Hajósi pincéknél kellett pecsételni- Sükösdön is sikerült céges bélyegzőt-, pedig lehetne akár Érsekhalmán vagy a hajósszentgyörgyi vadászháznál is, de még az Ólom-hegy sem lett volna rossz ötlet :)
Mostantól viszont RP-DDK, mert idénre az a fő projekt :)
Van az a pénz! :D Csak viccelek, lehet róla szó, mármint a beszkennelésről :)
Egyébként én nem Tőled szereztem a füzetet? :D Arra emlékszem, hogy amikor még a Magyarországi Kárpát Egyesület tagja voltam és elmentem taggyűlésre, ott maga a szerző - és az útvonal egyik felfestője- tudott volna hozni nekem egyet, de addigra már beszereztem. Neki talán még van belőle, de csak korlátozott számban.
